A Führer játszópajtásai

Nyilván tetszenek tudni, a Führer Hitler titulusa volt. Nekünk is jutott egy, nem szobafestő, mint a 100 millió embert meggyilkoló osztrák, hanem felcsúti jogász. Szerencsére kis országban született, nem tud akkora kárt okozni, mint példaképe. De azért megpróbálja, arra mérget vehetünk.

Ha Orbán németnek születik, tán már lángokban állna Európa. Európa szerencséjére nem így van, a mi nyakunkban pattogtatja a Führerostort a Felcsúti. Szar nekünk, ha meg hagyjuk ugyanazt tenni, mint amit a német példakép tett, akkor lesz az még szarabb is. Előző cikkemben a Semmi Prófétáiról írtam, párhuzamba állítva a Végtelen történetet jobb sorsra érdemes Hazánkkal. Meglepődtem. Úgy tűnik, sokkal könnyebben átjön mindenkinek a mondanivalóm, ha ismert sztorikhoz kötöm, mintha csakúgy el akarnék magyarázni összefüggéseket. Tömeges a pozitív visszajelzés, nagyjából letarolta a netet a cikk, az meg fontos, hogy a blog minél több helyre eljusson. Kevesen mernek ma igazat mondani, és mindenkiről és bárkiről. Úgyhogy ismét egy történet következik. Szomorú ez is, mint az előző, tanulságos is hasonlóképpen, és ugyanúgy jó vége lehet, mint amannak. Márha meg is értjük a történelem leckéjét, és aszerint is cselekszünk.

Nem vagyok hívő, de azt azért tudom, milyen típusú személyiséget neveznek a hívők Antikrisztusnak. Hitlert például nagyonis. 100 millió ember halála, szétrombolt Európa, világégés, zsidók, cigányok fajelméleti alapú kiirtása. Még súlyosabbá teszi az emberi faj felelősségét, hogy ezt a rettenetet megengedték Neki. Merthát a helyzet az, hogy NEM valami hirtelen felindulás volt a II. világháború. NEM a kalapból ugrott elő a Führer, hogy azonnal rendelkezzen mindazon erőforrásokkal, amikkel egy kezdetben számára nagyon is sikeres háborút folytathatott. Kerek hat éven át készülődött lépésről lépésre, építette föl a borzalmak anyagi és személyi alapjait. És a készülődés látványos volt. És mégsem tett senki ellene akkor, amikor még simán le lehetett volna pöccinteni, mint a cikkírás közben épp hosszúra nyúló hamut. A nem időben megtett lépéseknek MINDIG borzalmas következményei vannak. Erre tanít a TÖRTÉNELEM, már azokat, akik oda is figyelnek rá, mert nem a saját kárukon akarják újra átélni, amibe már egyszer rengetegen belehaltak.

Szóval a Führer 6 teljes éven át készülődött. Az első világháborút lezáró béke során Németországot gúzsba kötötték. Hadseregének, flottájának méretét maximálták, területeinek egy részén egyáltalán nem szabadott katonát tartani - úgy hívták ezt: demilitarizált zóna, és a francia határuknál volt. Meg még ezer dolog. És ahogy Hitler Führer lett 1933-ban, elkezdte szisztematikusan meghágni ezeket a kötelmeket. Fejlesztette a flottát, a sereget, bevonult a katonamentes zónákba, aztán bekebelezte Ausztriát, Csehországot, számára remek paktumokat kötve az Orosszal, Japánnal, velünk, meg mindenkivel, aki fogékony volt rá. És Anglia, mint Európa vezető hatalma, mindezt végigasszisztálta. Franciaországgal, Amerikával karöltve persze, de akkoriban Anglia volt a demokrata politika világcentruma, így igazából tőlük függött minden. És Angliának egy olyan miniszterelnöke volt, - jegyezzük meg a nevét: Chamberlain -, aki ahelyett, hogy kezdetekben, mikor még hatalmas erőfölényben voltak a Németekkel szemben, odavágott volna, inkább mindent benyelt. Nem azzal foglalkozott, hogy megállítsa a nyilvánvaló nyomulást, hanem azzal, hogy lenyugtassa a briteket, franciákat, mindenkit: nyugi, nem oly veszélyes ám a Hitler, hagyjuk, hadd csinálja, majd csak leáll.

Hazánkfiának ismerősnek tűnhetnek azok a gondolatok saját politikai jelenünkből, amikkel akkor Chamberlain operált, félrevezetve, és végül világégésbe vive a Népét. Ilyeneket mondott: egy csepp vér is sok lenne, tárgyalásos úton is megoldhatók a dolgok, békés módszer lesz a sikeres, nem kell a hőzöngés. Volt ugyanis hőzöngés. A Főhőzöngőt Churchillnek hívták. Azért Őt valszeg nem kell bemutatni. Államférfi, sőt: Világférfi. De akkoriban, mikor a Führer már lépésről lépésre építette ki a Harmadik Birodalmat, Churchillt csak egy nagyszájú radikálisnak tartották. Ilyeneket mondott: MOST kell megállítani Hitlert, mert most még meg lehet. Inkább veszítsünk most valamennyi vért, mint később tengernyit. A Hitlerrel megkötött és aztán Általa mindig simán fölrúgott alkuk csak vérszemet adnak Neki, NEM alkudozni kell, hanem lenyomni. És csak mondta, mondta, mondta. 6 évig mondta, lassan egyre többen jöttek rá, látva a Harmadik Birodalom elsöprő erejét, hogy biz Churchillre kellett volna már korábban is hallgatni. És aztán a Führer megtámadta Lengyelországot. Félt is az akciótól, ugyanis a francia határon túlerőben levő demokrata seregek voltak, az Ő hadainak nagyobb része meg a lengyelekre támadt épp. De jó szokás szerint, mint 6 éven keresztül, ismét nem történt semmi. Formálisan hadat üzent Anglia, Franciaország, de a hadseregük meg sem mozdult. 

Ezzel az utolsó pillanatot is elmulasztották, mikor még meg lehetett volna állítani az Antikrisztust. Végignézték Lengyelország kivégzését, miközben a francia határon hatalmas túlerőben voltak, csak támadni kellett volna. És akkor NINCS világháború. Ehelyett szórólapoztak. Nem vicc. A légierő tonnaszám szórta a Ruhr vidékre a sajtóanyagot. Elmondták benne a németeknek, hogy Gonosz ám a Hitler, vigyázzanak vele. Jó, vigyáztak. Ez a sajtóközleményes semmittevés is ismerős mostanságról, nemde. Aztán Hitler Lengyelország letarolása után újra begyűjtötte a még erősebb sereget, és nekiment Franciaországnak. Éveken keresztül mondta Chamberlain, hogy pont azért kell engedni Hitlert, és alkudozni, mert akkor nem fogja megtámadni a Franciákat. Hát, mit mondjak, nem jött be. Pár hét alatt lezúzták a Franciákat is Németék, a britek serege fegyvereit otthagyva menekült vissza Angliába. És akkor VÉGRE betelt a pohár a briteknél. Elhajtották a toszba Chamberlaint, a békés. tárgyalásos kamuival együtt, az egy csepp vér is sok hazugságaival. És megválasztották az izgága, nagypofájú radikális Churchillt a helyére. 

Mert UTÓLAG mindenki belátta: minden pillanatban Neki volt igaza, és Chamberlain gyáva mellédumája nem volt más, mint a Führer megerősödéséhez, 100 millió halotthoz és világégéshez vezető mocskos kollaboráció. És aztán Churchill azt is tette, amiről mindig beszélt. NEM kötött különalkut, pedig Hitler nagyon szerette volna. Annyit mondott: nem ígérhetek mást, csak vért és könnyeket. És annyit is mondott: addig fog Anglia háborúzni, amíg le nem győzi teljesen a Führer Birodalmát. És meg is TETTE. Chuchillt a TÖRTÉNELEM, és az EMBERISÉG a legnagyobbak között tartja számont. Chamberlaint meg egy ostoba, rövidlátó, önérdekű faszként. Pedighát hosszú évekig utóbbi volt a Nagyember, előző meg az izgága radikális. Egészen addig, amíg a Valóság végül egyértelművé nem tette, melyiknek is volt IGAZA.  Gondolom teccenek érteni a történelmi párhuzamot. A Miführerünk, a Felcsúti Geci évek óta lépésről lépésre építi ki egyre erőszakosabb teljhatalmát. A Mi Chamberlainünk pedig fáradhatatlanul mondja a semmit: békés, választásos, cseppvérmentes lesz ám a jövő. Lesz egy Frászt. Téged, meg a Szektádat is pont oda rak majd a TÖRTÉNELEM, mint brit elődödet. Abban a léptékben egyszer csak percemberke leszel. Mert a Valóság közeledik. Sajnos, vagy szerencsére, ez majd kiderül.

Rajtunk múlik, melyik lesz.