Válaszok

Tegnap este lejárt a háromnapos határidő: bőségesen elég időt hagytunk, hogy a január 24-i Kossuth téri Szövetség Napjára fölkért szónokaink válaszolhassanak a személyes megkeresésre. Bokros, Szöllősiné jön, TGM valószínű, Juhász Péter üzenetet küld felolvasásra, Gyurcsány Ferenc nem válaszolt.

Természetesen nem az a lényeg, ki nem lesz ott, hanem az, hogy ki igen, ráadásul a tüntetésre eddig bejelentkezett több mint 1500 ember nem a nevekre jött eddig sem, mert egészen eddig azok nem voltak. Bokrossal az ország nagyjából egyetlen hiteles, europer jobboldali politikusa, Szöllősinével pedig a harcos baloldaliság lesz jelen, kettejük együttes jelenléte pedig erős üzenetet hordoz: nem az oldaliság, hanem a demokrataság a lényeges szempont a mai időkben, aztán majd ha eltakarítottuk együtt az önkényt, akkor lehet vitatkozni egyéb dolgokon. TGM külföldön van, de még hétfőn jelezte email-ben, hogy ha hazaér szombatig, akkor mindenképp jön, Juhász Péter pedig közös személyes ismerősünknek mondta, hogy ha velünk lenni nem is tud, de pár üdvözlő sort biztos küld. Gyurcsány Ferenc semilyen reakciója talán meglepő, egy igen, vagy egy nem biztos egyenesebb lett volna, az pedig nehezen hihető, hogy a Demokratikus Koalíció központi címére hétfőn délben küldött üzenetem ne került volna még aznap az asztalára, pláne úgy, hogy blogomat a fél DK olvassa, vezetői szinten is. Lehet túlspekulálni a dolgot, de fölösleges, a tények magukért beszélnek, maradok is azoknál, és egy fejezetet az OGYM és a DK történetében ezzel le is zárok.

Magánemberként azon kevés bloggerek egyike vagyok, akik annak idején, mikor az MSZP és az Együtt ajtót mutatott a DK-nak, azonnal beálltam a kiutasított(ak) mellé. Személyes szimpátiám Gyurcsányé és a DK-é volt, épp azért, mert annyira nyilvánvaló volt, hogy a nagyobbak minden eszközzel a víz alá akarják nyomni. Írtam egymásután a támogató cikkeket, mind a legrégebbi blogomon, mind a későbbin, és végül a Tuaregen, mint szépen fejlett kommunikációs ágyún is a megfelelő irányba lőttem a DK védelmében. Egyoldalúan támogató magatartásomat fönntartottam annak ellenére, hogy május környékén egyre inkább az az érzésem kezdett kialakulni, hogy a DK utat téveszt. Az EP-választási eredmény megmutatta, hogy ha önállóan indul, akkor képes oldani azokat az averziókat, amik Gyurcsány MSZP-s múltjával szemben fennállnak, ám mégsem ebbe az irányba mozdult tovább a DK. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy az önkormányzati választáson a Fidesz még tarolni fog, így elegendő lett volna a néhány összefogásban megnyerhető városra és kerületre megállapodni, a többiben pedig szólóban megmérettetni, hogy lemálljon az MSZP máz az emberek fejében. Nem azért kezdtek ugyanis a DK-ra szavazni, hogy aztán végül megint a Szegfűnél találják magukat, de végül mégiscsak ott találták.

Ez egy azóta is tartó trend, tényszerűen az önkormányzati választáson az EP-eredményhez képest a DK visszaesett, a júniusi Ellenállás Napjának 2500 emberéhez képest pedig az utcai aktivizmust hirdető párt szeptemberi Egyetem téri tánha 1000 tüntetője bizony erős kudarc volt. Mikor az Ország Gyűlése Mozgalmat megalapítottuk és augusztus 8-tól kezdődően a Kossuth téren állandó tüntetésbe kezdtünk, azt gondoltam: a DK ki fog állni mellettünk, mivel saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha mindenki a víz alá akarja nyomni a kezdetben még kisebbet. Különösen azért tűnt ez valószínűnek, mert az OGYM nem párt, és nem is szándékozik azzá válni, így aztán nem jelent konkurenciát választási helyzetben. Meg is hívtam Gyurcsányt formálisan is, informálisan is, és egy szeptember közepén készült videóriportben meg is ígérte (katt ide), hogy hamarosan meglátogat minket a Kossuth téren. Nos, ez négy hónappal ezelőtt volt, a látogatás nem történt meg, a mostani válasz nélkül hagyás után pedig világos: már nem is fog megtörténni. Mint az Ország Gyűlése Mozgalom vezetője, eddig is pártsemlegesen viselkedtem, bár az egyetlen civil voltam, aki kiállt a DK mellett a zászlóügyben, és mindenhol kinyilvánítottam, hogy a mi Kossuth téri tüntetéseinken minden párt szabadon használhat jelképeket. Meg is tették január 10-én, DK-s zászló is lobogott, ha nem is a vezérkar, hanem a tagok jóvoltából.

No, de erről ennyit, ennyit viszont muszáj volt, mert személyes jellegű szimpátiám tegnap estétől a múlté: a DK továbbra sem ellenfél, az ellenséget Orbán Rezsimnek hívják, és annak a legyűréséhez minden ellenzéki demokratára szükség is lesz. Ám a tőlem megszokott gyakori különbségtételek a hivatalos parlamenti ellenzék pártjainak tevékenységével kapcsolatban innentől nem fönntarthatóak, gondolom az események tükrében ezt nem kell túlmagyaráznom. Én a konzekvens politizálásban hiszek, a szavak és tettek azonosságában, az Ország Gyűlése Mozgalmat is ennek jegyében alapítottam. Ha már úgyis visszanéztem a múltba, akkor megteszem saját Mozgalmunk ügyében is. 2014 júliusában, fél éve, még az OGYM megalakítása előtt ezeket tűztem ki célul, Orbán Viktor illeberálisozó beszéde után:

"Célunk ennyi: a 2010-es Alkotmányos Rend visszaállítása: az akkori Alkotmány és választási jogszabályok változtatásmentes hatálybeléptetése, és ezen szabályok bármikori újraírásának 50%-os részvételű népszavazáshoz kötése. Ezek elérése után a Parlament föloszlatja magát és kiírja az immár demokratikus választást, ahol már a Pártok saját programjaikkal, önállóan vesznek részt, a mi feladatunk pedig véget ér." (cikk itt)

Január 10-i tüntetésünkön pedig ezt ismertettem, fél évvel később ezernyi ember előtt, élőben:

"- Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt." (cikk itt)

Nos, gondolom a kettő azonossága nyilvánvaló, fél éve ugyanazt mondjuk és ugyanazt tesszük minden pillanatban, számomra, számunkra ez a politika. És akkor vissza tennivalóinkra, mert az élet megy tovább, és a feladatunk nem változott: el kell takarítanunk az Orbán Rezsimet, és minél előbb, annál jobb. A kieső szónokok helyére meghívom Kónya Pétert és Kunhalmi Ágnest, Ők is kaptak ahhoz épp elég szavazatot, hogy megérdemeljék az ezer ember előtt való szólás lehetőségét a Nemzet Főterén. Találkozunk holnapután, szombaton 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!