Pintér kezében a döntés

Gondolkodom egy ideje azon, hogy meg lehet-e írni egy ilyen cikket. Beszélgettem már a Téren ilyesmiről Mozgalmárokkal, de az ottani beszélgetések nem kerülnek széles nyilvánosság elé. Aztán úgy döntöttem: meg kell írni ezt, és most kell megírni.

Ebben az országban három olyan ember van, aki önálló hatalommal bír, és ezek közül csak az egyik Orbán. A másik kettő Simicska és Pintér. Mindenki más, aki a jelen Hatalomban tényezőnek látszik, valójában nem az: kreatúrák, cserélhető bábok, a három Igazi Góré valamelyikének emberei. A történelem meg minden esetben megmutatta, kivétel nélkül, hogyha egy triumvirátusban, amelyik a Hatalom gyakorlására szövetséget kötött, az egyik szereplő le se szarja a másik kettőt, sőt, nekipattan a többieknek, akkor ott bizony csúnya háború lesz, és borul az egész rendszer. Orbán jóideje nyilvánvalóan hadat üzent Simicskának, az elmúlt háromnegyed évben egyértelművé vált, hogy itt nem valami operett zajlik a széles publikum szórakoztatására, hanem villognak a kések háttérben. Lázár a Főszolga Simicska kiszorítására, oda koncentrál a Felcsúti Führer minden hatalmat: EU közbeszerzések felügyelete, titkosszolgálat, közigazgatás. A cél Simicska gazdasági erejének kiszárítása, lassan, fokozatosan, és a helyére egy Lázár felügyelte új Narancsnyik cégháló felépítése és feltőkésítése. A Lázár féle cégek szépen szívják is föl magukat, míg mindenki a Közgépet ismeri, addig csendben jön fölfelé a Hódút, az Épkar, meg egy tonna más, önállóan kisebb, de együttesen nagyon erős "vállalkozás".

Orbán személyes hatalma mindig is politikai természetű volt, míg Simicskáé gazdasági. Orbán tudta hozni azt az egymilliónyi benne vakon hívő szavazót, ami a választásokat el tudja dönteni, és a pártapparátust is elsősorban az Ő embereivel töltötték föl. Kubatov volt ebben az építkezésben sokáig a kulcsember, a megyei komisszárokon keresztül minden lényeges pontra csak Orbánhoz hű katonák kerülhettek. De Kubatov okos fiú, tudta, hogy azért időnként engednie kell Simicska embereit is bekerülni lényegi államhatalmi pozíciókba, mondjuk úgy: higgadt manipulátorként nem akart összeveszni olyannal, aki egy nagyságrenddel fölötte áll. Ha megnézzük, hogy is alakult át a Fidesz döntéshozó köre, akkor föl kell tünjön: Kubatov sincs már a leglényegesebb tényezők között. Rendkívüli mértékben leszűkült azon emberek csoportja, akik a valódi hatalmi centrumban tevékenykednek: Lázár, Habony, aztán ennyi. Lázárral akarja kihelyettesíteni Miviktorunk egyszerre Simicskát és Kubatovot: hosszú ideje zajlik az a csendes építkezés, és épp az önkormányzati választásokon ért véget, mely során új Narancsfiakat hoznak helyzetbe országszerte, és azok már mind Lázár emberei. Hogy épp a láthatóan teljesen erkölcsmentes Lázárt tette meg a Führer a praetorianus gárda parancsnokának, az persze már önmagában is megkérdőjelezi lelki és szellemi épségét.

Nade vissza a lényegre, a Három Főnökhöz, a triumvirátushoz, meg annak széteséséhez, mert közeljövőnk szempontjából ennek óriási jelentősége van. Orbán behívatta a Simicska Birodalom médiarészlegét, és elmondta a főszerkesztőknek, hogy nincs több lóvé nekik, innentől az állami pénzeket már a "közszolgálati" csatornák kapják. Ez már nyílt hadüzenet, nem kell ide elemzői fúrmány. Orbán nyírja Simicskát, Simicska nyírja Orbánt, ez eddig rendben van, a mostanában "kiszivárgó" akták Fidesznyikek ügyeiről nagyrészt ennek a leszámolásnak a melléktermékei. De a Harmadik Nagyfőnök, Pintér a háttérben van, sőt, jobban a háttérbe húzódott, mint amennyira azt belügyminiszteri pozíciója megengedné. Kényesen ügyel arra, hogy ne látszódjon ebben a konfliktusban, elegáns kívülállásban várja, hogy kiderüljenek a frontvonalak és az erőviszonyok. Orbáné politikai, Simácskáé gazdasági jellegű hatalom, Pintéré pedig szervezeti jellegű: belügyi vonalon a legbefolyásosabb ember, és ezt a ráhatását akkor is meg tudja tartani, ha épp nem belügyminiszter. Van persze mögötte is gazdasági erő, de mind a Simicska, mind a Lázár vonaléhoz képest nagyságrendileg kisebb. Ha úgy tetszik, Ő a légiók parancsnoka, és ezen légiók jelentős része akkor is hozzá hű, ha épp a Szenátussal kell szembemenni.

Szóval épp ezen filóztam, hogy ezt vajon megírhatom-e. Mert írtam én már korábban saját személyes tapasztalataim és információim alapján nemkeveset Pintérről, és arról is hogy Lázárral hogy kerül lassan de biztosan föloldhatatlan érdekellentétbe. De mikor azokat a cikkeket írtam, még nem volt világos, hogy Orbán a Pintér-Lázár konfliktusban végül ki mellé teszi le a garast. Ez azonban azóta eldőlt: az egyébként remek lavírozóképességgel megáldott Felcsúti Führer az életét Lázár kezébe rakta, mint mondtam: élete legsúlyosabb tévedése ez, de attól még így döntött. Ha pedig valaki azt hiszi, hogy Orbán és Pintér között bizalmi a viszony, akkor súlyosan téved: nem azért lett belügyminiszter Pintér, mert Orbán így akarta, hanem azért, mert Pintér akarta így. Az ország legnagyobb aktatömege Pintérnél van, és azok a dossziék a rendszerváltásig mennek vissza, nagyjából mindenre és mindenkire kiterjednek. Viktorra is. Tessenek egy pillanatra elgondolkodni: ha Orbán maradéktalanul bízna Pintérben, akkor vajon mi szükség lett volna arra, hogy korábbi személyes testőre, és bizalmasa, Hajdú János alá egy egész TEK-et fölállítson? Vagy miért támogatta csendben, hogy a titkosszolgálatok leginvazívabb része Lázár felügyelete alá kerüljön? 

Ezt a cikket végülis azért írom meg, mert ezzel a Narancsgóréknak nem adok új információt: Orbán is, Habony is, Lázár is tudja ugyanezt, még sokkal jobban, mint én. Viszont a publikum meg nem árt ha tudja, hogy a Hatalom nem egyosztatú, és Pintér messze nem azonos Orbánnal. Akik azt gondolják és mondják, hogy az olajügyek főszereplője Pintér volt, azoknak meg csak annyit: NEM az akkori Pest megyei rendőrfőkapitány hozta azokat a törvényeket, amik utat nyitottak az olajozásnak, hanem az Antall kormány parlamentje. És bár folyamatosan jelezték a politikai döntéshozóknak, hogy ebből itt nagy baj lesz, de azok mereven és jó sokáig kitartottak nyilvánvalóan százmilliárdos megabizniszt jelentő törvényük mellett. Hogy az olajügyek valójában kiket és milyen mértékig érintettek, arról nekem is van egy véleményem, meg sokaknak, de azt gondolom, épp elég szövevényes és mindenfelé kiterjedő történetről van szó ahhoz, hogy a valóságot soha ne tudjuk meg. Az olajozás a magyar közélet Ősbűne, épp olyan mint a Kennedy gyilkosság az USA számára: verziók lesznek, bizonyítékok is sokmindenre, de mindig hiányozni fog egykét darabka ahhoz, hogy az összkép kitisztulhasson. Szóval a lényeg ebből az egészből mostanra annyi: Pintér nem Orbán. Ebből meg aztán sokminden következhet majd a későbbiekben...

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!