Utcán vagy sehol

Tegnap igazából csak este volt időm körbenézni különböző demokrata netes csoportokban, és konstatálhattam, hogy előző ténycikkemre a kínos körbemagyarázások olyan felhője érkezett válaszként, hogy azt a Narancsoldalak is megirigyelhetnék.

Na meg persze vadul linkelgették a Magyar Nemzet, Pesti Srácok, meg a széljobbos sajtótermékek rólam, meg az Ország Gyűlése Mozgalomról (OGYM) szóló lejárató cikkeit, elfelejtve, hogy ugyanezen orgánumokat hazugnak tartják, ha épp másvalakikről szólnak a meséik. Hiába, a TÉNYEK makacs dolgok, és intelligencia kérdése azok megfelelő kezelése: vannak akiket az önbecsapás tart életben, egészségükre, de csaxólok: ez Fidesznyik típusú magatartás. Az ilyen reakciók persze előre láthatóak, nagyjából az a kör is behatárolható, hogy honnan fognak érkezni, és inkább csak megerősítenek abban, hogy az őszinteségnek nincs alternatívája, márha valóban Orbánt akarunk buktatni. A Zemberek zöme ugyanis épp azért ábrándult ki a politikából, mert az a nyilvánvaló tényeket is megpróbálta elkamuzni, ezt legprofibban persze a Fidesz csinálja, egész országot rendelt alá ennek a módszernek. De mint tegnap ismét kiderült: nemcsak a Narancsoknál találhatók a maguknak és másoknak mindent elmismásolni akaró aktivisták, aztán hogy a felére fogyott Fidesztábor eltűnt milliós tömege miért nem csatlakozik egyetlen demokratikus ellenzéki párthoz sem, azon meg célszerű lehet elgondolkozni. Szóval maradok a TÉNYEKNÉL, akiket meg zavarnak, azok olvassanak Andersen, vagy Grimm meséket, egészségükre.

A TÉNYEK pedig ezek: négy évnyi Narancsországlás zavartalanul folyhatott egészen múltév októberig, lenyúlták az Országot, és nem ütköztek semilyen valódi ellenállásba, legföljebb az arról szóló szózatokba. Annyiszor és úgy nyertek, ahányszor csak akartak, és ha nem száll el velük a Csodaszarvas, akkor ma is ugyanitt tartanánk. Csakhát a hatalmi mámor a legjobb drog, és még vizeletminta sem mutatja ki - apropó, látta valaki Kocsis Mátét? -, be is nyomtak rendesen tőle a Fijjug és benyögték a varázsszót: netadó. Na, ezt nem kellett volna, mert ami akkor elindult, az a Fideszt megrendítette. És mégegyszer elmondom: a TÉNYEK makacs dolgok. A három hónapig tartó tüntetési hullám falnak nyomta a Narancsokat és rendesen ki is facsarta Őket. Elvesztették a szavazótáboruk felét, visszavonulásra kényszerültek egy rakás törvényjavaslatukból, a fogyó támogatói tábor pedig egymásra ugrasztotta a jövőjük miatt joggal aggódó Főfidesznyikeket. Szóval mindenki nyugodtan döngetheti a mellét, hogy mekkora csapást mért Orbánra, de a VALÓSÁG az, hogy kizárólag az utca, a tüntetések voltak képesek megrendíteni a Maffiát, és semmi más. Ha pedig a tüntetések elhalnak tavaszra, akkor a Rezsim újból erőre kap, hát így tessenek a továbbiakban ehhez hozzáállni.

Ahogy látom, a civileket és a pártokat már nem is igazán az osztja meg, hogy ki milyen mezben focizik, hanem az általuk képviselt szándékok időfaktora: ki mikor gondolja lezúzni Orbánékat. 2018 a legtávolabbi, de szépen sorjáznak az időpontok. Hát ehhez meg őszintén gratulálok, merthogy mellesleg volna itt egy Ország nemdebár, ami nagyjából percről percre haldoklik, meg egy azt dementorként kiszívó Hatalom, ami ha időt nyer, életet nyer. Úgyhogy akik az időpontokkal játszanak, azok valójában létező emberek életével, és demokráciánk, európaiságunk maradékával szórakoznak. Aki nem tesz meg mindent, hogy az Orbán Rezsim minél előbb lapátra kerüljön, az valójában a Narancsérdeket szolgálja, mégha esetleg nincs is ezzel tisztában. De épp azért írom, amit, hogy tisztában legyen: ez nem játék. Egyszerűsítve azt is mondhatom: aki részt vesz a tüntetéseken, az tesz valami bizonyítottan hasznosat Orbánék ellen, aki meg ezt nem teszi, az valójában pótcselekszik. A Rezsim egyedül a Néptől fél, ezt az elmúlt hónapok általuk tett lépései be is bizonyították, a Nép meg akkor félelmetes, ha utcán van, nem pedig távkapcsolóval a tévéképernyőnél. 

Narancsék alig várják, hogy túllegyenek a tüntetések sokkján, ha a tüntetések kifulladnak, akkor bizony túl is lesznek, erőre kapnak, aztán lehet tovább tenni a semmit egy keletre tartó önkényuralom díszleteként. A Demokratikus Kerekasztal (DEKA) megalakulásának azért örülünk, mert azonosan látják az alapítók az idő szerepét, mint az OGYM: MOST, vagy jóideig soha. Ha nekem, nekünk nem is sikerül minden demokratával megértetnünk, hogy nincs idő, tán Nekik sikerül majd. A DEKA részeként, annak céljait támogatva addig is fönntartjuk, és lehetőségeinkhez mérten erősítjük is az utca hangját, hogy mire konszenzusos döntésekig eljut, ne maradjon tereptámogatás nélkül. Minden olyan demokratát a Kossuth térre hívunk, aki részt akar venni az egyetlen hatékonynak bizonyult Orbánűzó módszer gyakorlásában: tüntet, és nem üldögél. Minden olyan közszereplőt folyamatosan meghívunk, és számára az utca tömeges nyilvánosságát biztosítjuk, aki egyetért velünk abban: ennek a Rezsimnek minél sürgősebben mennie kell. Holnap 16 órakor a Kossuth téren, a Szövetség Napján ott lesz Bokros Lajos, ott lesz Szöllősiné, meg persze jómagam, hogy megmutassuk: itt és most nem az a leglényegesebb, hogy ki jobboldali, baloldali, vagy épp liberális, hanem csak ez: ki demokrata. Mert minden demokratára szükség van Orbán elkergetéséhez, és MOST van szükég, nem majd valamikor. Várunk Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!