Ezer Kossuth téri

Azt már elértük, hogy a média hírt adjunk rólunk, a következő lépcső az lesz, hogy az igazat írja. Akik ott voltak, tudják, hogy alsóhangon voltunk ezren - az én szokásos biztonsági alábecslésem -, de akik ott voltak, azt is tudják, hogy mi nem elfogyni fogunk, hanem folyamatosan erősödni.

A létszámmal is csak azért kezdem, hogy helyretegyem a dolgot, a cikkhez mellékelt képekből már önmagában is kiderül majd a mennyiség, de valójában itt most a minőség volt és lesz a szempont. A tegnapi Összefogás Napja ugyanis nem egy szokványos tüntetés volt, az ott levők nem biomasszát képeztek, hanem a demonstráció végére önmaguk is szervezőkké váltak, a március 15-ig, az Ultimátum Napjáig tartó folyamat motorjaivá. Ötezer bejelentkezőből a tüntetés közvetlen okát jelentő gyülekezési törvény szigorítás fideszes visszavonása, az utolsó napok narancssajtós karaktergyilkolászása ellenére eljöttek ezren, mindezt a szokásos médiaagyonhallgatással övezve: 1000 harcos demokratával, 1000 Kossuth térivel gyarapodott tegnap az Ország. Egy ekkora tüntetés normál esetben stúdióbeszélgetéseket alapoz meg, elvileg ott kéne ülnöm a Kálmán Olgánál, meg még jópár helyen - a Klubrádió az egyetlen üdítő kivétel, ott megjelenhetek -, dehát mint tudjuk: az Ország Gyűlése Mozgalom eltökéltsége és harcossága miatt mindenkinek tüske a köröm alatt. Csakhát ebben sincs semmi újdonság, eleve ellenszélben hajózunk, hozzászoktunk, a Mozgalom egyik alapvetése ennyi: ami nem öl meg, az erősít. De erről ennyit, koncentráljunk a lényegre.

Tegnap valójában Népgyűlést tartottunk: döntöttünk a következő hetek, hónapok céljairól, stratégiájáról, menetrendjéről. Itt most nem volt színpad meg tömeg, és egymással ellentétes két viselkedés: az eddigi zöldpöttyös rózsaszín cirkalmakat a Forradalom színei vették át: a vörös és fekete. Nem, továbbra sem kell megijedni a szótól, nem gyújtogattunk, nem támadtunk rendőrökre, a Kossuth tériek fegyelmezettek, mert tudják, hogy mi a Cél, és azt is, hogy azt milyen úton lehet elérni. És ez tegnap óta nem az én, vagy az OGYM célja, hanem ezer emberé, akik képesek együttmozdulni, a következő események szervezőerejévé válni. Most először civil tüntetésen lehetett a politikai hovatartozást kifejező bármilyen jelképet használni, a Szolidarítás és a DK élt is ezzel a lehetőséggel, mások még nem, de annak is eljön az ideje nemsokára. Sem más tüntetések szervezői, sem ellenzéki parlamenti képviselők nem vettek részt tegnap, tudom, mert nyilvánosan megkérdeztem, és senki nem tette föl a kezét. Ez csak annyiban lényeges, hogy nem árt tudni: egyoldalú gesztusainkkal ki él, és ki nem, és az ellenzéki parlamenti pártok vezérkaraiból senki sem tartotta fontosank megjelenni. Ám sokkal fontosabb ennél, hogy Bokros Lajos ott volt, pedig Ő sem kapott külön meghívót, ám amikor a körkérdés után bemondtam, hogy Ő viszont velünk volt, hatalmas volt az ováció.

Hiába, a hasonló a hasonlót becsüli: akik tegnap kint voltak, megértették, hogy a fideszes visszavonulás ellenére bizony a gyülekezési jog veszélyben, ilyenkor meg aztán nem azt nézzük, kinek a tüntetése, hanem megyünk ezerrel, márha tettekben is fontosnak érezzük bizonyítani demokrata szóvirágainkat. Ha Bokros Lajos kivételével más pártvezérek nem is értették meg, hogy itt lenne a helyük, a tagjaik és szimpatizánsaik annál inkább: a személyes beszélgetések, meg az össztapasztalat alapján a létszám nagyjából fele belőlük került ki. És nem adódott ebből semmi probléma, nincs, nem létezik az a színpadokról mesterségesen gerjesztett feszültség, ami a korábbi Nagytüntetések létszámát novembertől januárig megtizedelte. És akkor nézzük, milyen döntéseket is hoztunk a Célokról, és az eléréshez szükséges tennivalókról.

Céljaink:

 - Az Orbán Rezsim menesztése 2015. március 15-én, az Ultimátum Napján, ennek eszköze egy 100 ezer fős tüntetés, mely Alkotmányozó Nemzetgyűléssé alakul és döntéseket hoz, megbízottai révén gondoskodva azok végrehajtásáról.

 - Az Alkotmányozó Nemzetgyűlés 6 határozatot hoz:

1. Hatályba lépteti korábbi, 25 éven át konszenzussal létező Alkotmányunkat, annak Fideszhatalom előtti állapotában: ez 2010 áprilisi állapotot jelent.

2. Hatályba lépteti az ugyanakkori választási jogszabályainkat.

3. Ezen sarkalatos törvényeink bármikori megváltoztatását feles részvételű, kétharmados többségű népszavazáshoz köti: ne lehessen később sem bármilyen országvezetés játszótere alkotmányos berendezkedésünk.

4. Kimondja az Országgyűlés feloszlatását.

5. 2015 szeptember 15-ére szabad választásokat ír ki.

6. Felállítja a konszenzusos 10 fős átmeneti kormányt.

Az ehhez elvezető út egyszerű: a kristályodás elvén haladunk. Az Ország Gyűlése Mozgalom hátterével a mai naptól 1000 Kossuth téri kezdi meg a toborzás munkáját, hogy össze is hozzuk azt a bátor, és demokrata öntudattal rendelkező 100 ezer embert március 15-re, akik az Orbán Rezsim megbuktatását mindennél fontosabb feladatuknak érzik. Ennek megfelelően január 24-én, két hét múlva szombaton 16 órakor tartjuk következő tüntetésünket. A Kossuth tériek demonstrációit mostantól éppen azok minden másétól eltérő jellege, és feladata miatt Népgyűlésnek nevezzük. Láttam természetesen mind a médiában, mind a neten a fitymáló, gunyoros írásokat, posztokat, kommenteket: mindazoknak, akik ezt viccesenek gondolják, iderakok egy videót, aztán lehet újragondolni. Vagy nem, de az már nem a mi bajunk. A Kossuth tériek tegnap elindultak, tudják, és el is végzik a feladatukat.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!