2017. március 24., péntek

2018 esélyei - DK

Egy év múlva választás. Épp ideje megbeszélni az egyes politikai erők esélyeit. Kezdem a neten legaktívabb párttal. Jöjjön a DK.




Ez egy sorozat lesz. Végigmegyek mindenkin, ha valami komoly, reakciót igénylő esemény történik közben, akkor azt persze megírom, de számomra is kihívás, hogy előzetes becsléseket tegyek a várható eredményekre. A magyar politológia rákfenéje ugyanis a gyávaság: mikor megkérdeznek egy elemzőt, hogy mit vár, örökösen kitér a válasz elől. Pedig egy közügyekkel foglalkozó újságíró hitelét pont az teremti meg, ha a múlt és jelen tényei alapján, a törvényszerűségek ismeretében mer előzetes kalkulációt adni. Én most megteszem. A DK-val kezdem. Egyrészt azért, mert a neten sokszorosan túlreprezentált jelenléte miatt a legtöbb reakcióra számíthatok, én meg szeretem az interaktivitást. Másrészt meg azért, mert három évvel ezelőtt magam is támogattam, így adódik, hogy Ők legyenek az elsők a sorban.


Ha a DK végigmegy azon az úton, amit megmutatott 2011-ben a demokrata közösségnek, mára jóeséllyel váltópárt lenne. Sima 20 százalék fölötti népszerűséggel, és a karaktergyilkossági burokból kiszabadult vezetővel. Létrejöttekor olyan elveket hirdetett meg, amelyek sikerre ítélték: kemény szembenállást a rendszerrel, utcai küzdelmet, az ellenzéki kollaborációt minden szinten elutasítva nem kért sem a parlamenti, sem az önkormányzati pozícióhajhászásból. Akik értették, a Fidesz hogyan nyerhetett akkora fölénnyel 2010-ben, azok azt is tudták: bizony, csak a saját módszereikkel győzhetőek le. És pont ezt hirdette meg Gyurcsány, és pont ezért sorakoztak föl mögé az ország legértelmesebb, legharcosabb demokratái.


Aztán 2014-től az egész valahogy félresiklott. Egy párt, amelyik a rendszerrel szemben határozza meg önmagát, nem válhat annak részévé. Egy párt, amelyik az ellenzéket is keményen ostorozza, és jogosan, nem szürkülhet be azok sorába. A DK nagy pillanata a 2014-es Európa Parlamenti választás volt: hajszálon múlott, hogy nem a legerősebb ellenzéki pártként került ki belőle. Ennek oka is egyértelmű: egyedül indult, mindenki mással szemben, tehát pont azt tette, amit ígért, ezt pedig rengetegen díjaztuk. Aztán néhány hónappal később jött az önkormányzati választás, és a DK elkövette azt a hibát, amelyik végül sorsát meghatározta. Jövőjét, politikai hitelét átváltotta aprópénzre: ahelyett, hogy csak néhány nyerhető helyen állt volna össze a többi ellenzéki párttal, és mindenhol egyedül indul, átfogó, országos megállapodást kötött.


Sokan már akkor jeleztük: ez arcvesztéshez vezet, ha azokkal indul együtt, akikkel szemben vágott neki a jövőnek, akkor bele is fog simulni a többi közé. És lőn. Nyert sok önkormányzati képviselői széket, de közben elvesztette a változás motorjának szerepét. Nem lehet egyszerre rendszerváltónak és a rendszerbe beágyazottan működőnek lenni. A képviselőtestületekbe bekerült DK-sok pedig pont ugyanúgy kezdtek dolgozni, mint az MSZP hasonló pozíciójú emberei: hagyták magukat bevásárolni a Fidesznyik polgármesterektől, részt vettek a közbeszerzési mutyikban. Mondjuk úgy: a pártkassza feltöltése fontosabb lett az elvek harcos képviseleténél. Gyurcsány legnagyobb problémája mindig is az volt, hogy a lehető legrosszabb emberekből volt képes kialakítani közvetlen környezetét. Varjú László szervezési kulcspozícióba emelése, Gréczy Zsolt főkommunikátorrá tétele pedig öngyilkos lépés volt.


Varjúról már ránézésre is lesír, hogy tipikus sasszézgató, elvtelen pártkasszatöltő, a rengeteg kilépett dékás opuszokat tud mesélni valós tevékenységéről. Gréczy pedig habonyista kommunikációs stratégiájával, egy szűk tábor fanatizmusára cserélte a széles támogatói bázis nyílt vitakulturáját. A DK mostanra egy korrupt, mindenkit karaktergyilkoló, és stagnáló szervezetté vált. Legjobb erői elhagyták, tagságuk átlagéletkora inkább a 70, mint a 60 év felé tendál. Ezt pedig már aligha lehet a jövő ígéreteként eladni. Botka színre lépése az egyenlőre még csak régi pártra szavazni hajlandó bázisban a megújulás érzését az MSZP-hez viszi vissza, a Momentum pedig, mint rendszerváltó, fiatal erő, képes a DK-nál ragadt, teljesen újra szavazni akarókat megmozdítani. E két hatás együttes jelenléte a két éve parlamenti küszöb körül stagnáló párt szimpatizánsi körét nagyjából megfelezi. Ez pedig halálos ütés.

Nem kerülnek a Parlamentbe.


5 megjegyzés:

  1. Már a (k)alap(sz@rtsemérő) törvény után teljesen az utcára kellett volna vinniük a politizálást a többi demokratikusnak hívott kis-pártokkal együtt.
    Ehelyett elkezdték a sunyi kollaborálást, tévedésből nyomigált szavaztokkal, alkudozásokkal....mert rettegtek attól, hogy valóban a választók kezébe adják a döntést. És ez már a 2012-es Bajnai-féle Összefogás szétfogdosásánál jelen volt.

    VálaszTörlés
  2. Elrontották. GYF rendszeresen rosszul dönt. Ez minelnökként is igy volt. A csoda tudja, mit látnak benne a hivői. Kollaboráns párt, ne várjunk tőle kormány- és főleg ne rendszerváltást. De inkább a többire lennék kiváncsi, mert ezt a kört már alaposan kivesézted.

    VálaszTörlés
  3. Hát...aki Gyurcsány MSZP-beli tevékenysége után még bármit is várt tőle, az túl megengedő. Nem volt esély, sem 2010-ben, '14-ben főleg nem. Gyurcsány egy nárcisztikus kamarillapolitikus,süllyesztőbe vele!

    VálaszTörlés