Pofonegyszerű

Mármint az Orbán Rezsimet megbuktatni. Valójában mindenki tudja, mit kéne tenni, de mégsem teszik. Helyette meséket mondanak szép jövőről, örök napsütésről, meg ami épp eszükbe jut. Én meg időnként beledörgölöm az orrukat valós tennivalónkba. Most is, tessék.

Kezdetnek rögzítsünk pár dolgot, amikben a demokraták elsöprő többsége egyetért. Mondjuk ilyesmit: Diktatúrában élünk, annak felépítője és fenntartója Orbán Viktor. Aztán meg ilyet: a diktatúra minden demokrata esküdt ellensége, tehát annak Gazdája is az. Na, ez eddig gondolom rémegyszerű. Az ég kék, a fű zöld, nappal a Nap süt, éjjel meg nemsüt. A helyzet az, hogy nem véletlenül kezdem ilyen könnyen belátható dolgokkal. Megszoktam, hogy addig bonyolítanak egyébként egyértelmű dolgokat, hogy a végén még a nyári csónakázásról is kiderül: valójában csúcstámadás a Mount Everest ellen. Úgyhogy most szépen lépésenként végigmegyek a valóságon, megmutatom, mi miből következik egyértelműen, aztán a végeredményt, amire ily módon jutok, elég nehéz lesz eltagadni. Na, ésakkor. Diktatúrában élünk, a Diktátort Orbánnak hívják, és ellenségünk. Okés, eddig ezt kevesen vitatnák a demokraták közül. Lépjünk tovább. Mit tesz egy demokrata egy diktatúrában? Küzd ellene, bátran, őszintén, minden erejével. Mint Churchill mondta volt: egy diktatúrában az ellenzék vagy utcán van, vagy börtönben.

KÜZDENI, azt jelenti: mindent megtenni a Diktatúra megbuktatásáért. Tud valaki egy teljes Földgolyónyi sokezer éves emberi történelemből példát, mikor az önkényuralmat nem UTCÁN, NÉPHARAG segítségével, hanem választásokon takarították el? Nem, nem tud. És azért nem tud, mert ilyen SOHA, SEMIKOR nem történt. Azért nem történt, mert nem történhet. Mintahogy az alma sem fölfelé esik a fáról, hanem lefelé, mert létezik a gravitáció nevű törvényszerűség, éppily stabil, gránitszilárdságú, kőbevésett elv: Diktatúrát csak Forradalommal lehet elsöpörni. Hogy vértelen, véres, hogy mik történnek konkrétan, az már esetenként eltérő, de a Főszabály állandó: Diktatúra CSAK UTCÁN buktatható meg. Ebből aztán ismét rémegyszerű dolog következik: akik nem azzal foglalkoznak, hogy utcára vigyék a Népet, és minél hamarabb, azok minimum semmittevők a Diktatúra lebontásában, ha meg választásokkal hitegetnek, akkor konkrétan becsapják a rájuk hallgatókat, és meghosszabbítják az önkényuralmat. Ezt meg kollaborációnak nevezzük: együttműködés a Rezsimmel, mert ez a tevékenység az Ő Hatalmuk fenntartását szolgálja.

Na, gondolom eddig könnyű volt követni a nettó logikai ívet. Már pusztán azért is, mert ha egyébként az embert nem köti párthűség, akkor nincs akadálya, hogy igazat mondjon, az igazság meg egyszerű esetekben maga is egyszerű. És a tennivalónk ebből adódóan még szimplább. MINDENKINEK, aki magát demokratának, és ellenzékinek vallja, egyetlen dolgon kell dolgoznia, teljes erővel: UTCÁRA vinni a Népet. Nem nézegetni közben, kiből mi lesz UTÁNA, azt majd el lehet dönteni a Rezsim megdöntése után szabad választásokon. De addig, amíg ez a rezsim van, arról csevegni, mi lesz utána, az pont olyan, mint a szemétdombon megtervezni, hogy mit fogunk kajálni, ha lejöttünk már a Mount Everestről. Ja, majd ha megmásztuk, a csúcson rátérhetünk, addig meg éjjel tessék álmodni, nappal ne, pláne nyilvánosan ne. Mert az nettó néphülyítés, semmi több. A dolgok menete a következő: odamegyek a zárt ajtóhoz, kinyitom a zárt ajtót, kilépek rajta és élvezem a szabad levegőt. EZ a valós sorrend, nem pedig az, hogy mesélek a szabad levegőről a zárt ajtó mögött üldögélve. Mert az csak mese, de nem CSELEKVÉS.

UTCÁRA meg olyanok tudják tömegesen vinni a Népet, akik maguk is utcán vannak. Bársonyszékekből nem túl hiteles a forradalmi hév, a menjetek, majd mi is beszállunk később, az nem működő verzió. Komoly méretű ellenzéki tüntetést parlamenti erő nem volt képes létrehozni, kevesen mozdulnak az ELŐRE!, annál többen az UTÁNAM! jelszóra. Juhász Péter, Zsohár Zsuzsa, Sándor Mária, Bokros Lajos. Ennyien tudtak többezres tömeget kivinni, más meg nem. És akkor innen minden eddiginél egyszerűbb a tennivaló. Már akkor, ha valaki nem saját magát, meg a pártját akarja bármi áron előtérbe tolni. MINDEN demokrata ellenzéki fogja magát, kimegy a Kossuthra, és ott is marad, odahívva folyamatosan és kitartóan a Népet. Nem engedi magát eltakarítani, példát mutat, elhatárolja magát a Rezsimtől, nem vesz részt semilyen módon annak működtetésében. És szépen egymás mellett, ott a Kossuthon, a parlamenti bábszínházzal szemben, annak ellenpólusaként felépül az utcán az egységes demokrata ellenzéki tömeg. Na, hát így. Magunk részéről március 1-től megyünk a Kossuthra, és elég ideig ott is maradunk, hogy eldőljön: megértették-e a demokraták, mi az egyetlen hatásos út a Diktatúra ellen.

Várunk Mindenkit.