2016. január 29., péntek

A Lajos

Bokrosról lesz szó, persze. És azért Lajosozom, mert egyébként élőben is, csakúgy, mint mindazok, akik terepről ismerik. Ugyanis ha van közvetlen, plebejus habitusú ember, akkor az Bokros. Mesélek kicsit róla. Igazat.




Nem közvetett információim vannak Róla, hanem nagyon is közvetlenek. Mitöbb: személyesek. És nemcsak nekem, hanem sokszázaknak. És nem fűtött termekből, hanem a Kossuth tér kövéről, esőből, fagyból. Olyan helyzetekből, melyeket csak nagyon kevesen mertek bevállalni. Ha úgy tetszik: bemutatom forradalmár szemmel az igazi Bokrost, mert a Terror Törvénye ellen összehívott tüntetés ereje után nyilvánvaló: megindul majd ellene a karaktergyilok, és nemcsak a Fideszsajtóból. Sokakat már az meglepett, hogy épp Bokros hív össze egy tüntetést. Mi, akik 9 hónapon át tüntettünk folyamatosan a Parlament előtt az Orbán Rezsim ellen, azonban cseppet sem lepődtünk meg. A helyzet ugyanis az, hogy a közismert és elismert, nagyformátumú ellenzékiek közül a Lajos az egyetlen, aki szinte hazajárt a Kossuthra. Hívtunk mi mindenkit, csakhát nem újdonság: a pártérdek többnyire győzedelmeskedett a közérdek fölött. Akik viszont elfogadták a meghívásunkat, azokat a szívünkbe zártuk. Volt nálunk Karácsony Gergely, Demszky, Mécs Imre, Gőgös Zoltán, Falus Ferenc, Szöllősiné, Magyar György. És a legtöbbször Bokros.


Van pár ember, akik a legtöbb karaktergyilkot kapták eddig a Fideszsajtóból. De talán a csúcstartó épp Bokros. Csomagját az ördög műveként próbálták hosszú éveken át bemutatni. Csakhát az idő még azok szemét is felnyitja, akik annak ellenállnak: kiderült, hogy 25 év távlatából az egyetlen olyan gazdasági döntéssor volt a Bokros Csomag, amelyik valódi reformokat tartalmazott, tehát volt értelme a megszorításoknak, mert azok hosszabb távon könnyebbségekhez vezettek. Közgazdászok tudják: a Fidesz első kormányzása - 1998-2002 - azért lehetett bőkezű, mert olyan államháztartást kaptak készen a Horn Kormánytól, hogy abból lazán osztogathattak. És azt a felpörgő, egyensúlyosan fejlődő nemzetgazdaságot a Horn Kormány pénzügyminiszterének reformja: a Bokros Csomag hozta létre. Tipikus magyar sztori: a Fidesz azt karaktergyilkolta, akinek működése nélkül sokkal nehezebb helyzetben kellett volna kormányoznia. És persze tehette ezt egy ideig azért, mert sokan, nem értve a hosszútávú közérdeket csak annyit láttak az egészből: kevesebb lesz holnap a lóvé. Naja, holnapután meg több, és ráadásul fenntarthatóan több, de az már más kérdés. Erre a kérdésre azonban az azóta eltelt idő választ adott.


Mi sem bizonyítja jobban a Nép hosszútávú belátóképességét, mint a legutóbbi önkormányzati választás, azon belül is a főpolgármester-választás. A három parlamenti "ellenzéki" párt tárgyalt, megállapodott: Falus Ferenc lesz a közösen támogatott főpolgármester-jelöltjük. Csakhát ilyen az, ha szűk, füstös helyeken hoznak páran döntéseket, körül sem nézve a valóságban. Lajos ugyanis tökös srác, fogta magát, kiállt a pultjával az utcára, és annyit mondott: elindulok én is főpolgármester-jelöltnek. Kapta is a hideget-meleget, jobbról-balról egyaránt, nem szeretik a nyakkendősök, ha beleszólnak a dolgukba az utcáról. Aztán ahogy telt az idő, mind nyilvánvalóbb lett: Bokrost sokkal többen támogatják a demokrata szavazók közül, mint a hárompárti hátszelű Falust. Olyan naggyá vált a különbség a két jelölt között, hogy a választás előtt 2 héttel végül a hárompártok is úgy határoztak: Falust visszaléptetik, és legyen Bokros a közös jelölt. Namost egy ilyen utolsó pillanatos beleállás egy 2 hónapos kampányban elég elcseszett dolog, de a rövid idő ellenére Bokros bizony megszorította Tarlóst. Nyilvánvaló volt a választás estéjén, hogy ha időben, nem lepártmutyizva jelöl az ellenzék igazi politikust, mint Bokros, akkor megnyertük volna a Fővárost, és az biz komoly ellensúly lett volna a Narancsnyomulással szemben.


Szóval ez el lett baltázva, de nagyon, de ami ennél lényegesebb hosszú távra: kiderült, hogy a Nép már érti, mi is volt a Bokros Csomag. Olyan magas szavazatarányt senki nem ért el 2010 óta a demokrata oldalról, mint a Lajos, tehát a karaktergyilkosság, a csomagozás hatása kifulladt. És akkor vissza a Kossuth tér kövére, 2014-be. Szóval meghívtuk Bokrost. Ha Nagyembert várunk, azért van a csapatban némi izgalom, és elképzeljük, élőben milyen. Mégiscsak Európa egyik legmegbecsültebb közgazdásza, biztos majd Gucci-öltöny, stáb, miegymás. A frászt. Bekarikázott. Ja, biciklin. Ott voltunk kábé kétszázan a Kossuthon, vártuk Bokrost, nézegettük a Nagyemberek szokásos érkezési útvonalait, hogy illően fogadhassuk. Ő meg bebiciklizett, szeva. Sokan még azt sem vettük észre, hogy ott van már, annyira nem volt feltűnő az érkezése, biciklisek jönnek-mennek, nagy volt a nyüzsi. Aztán csak kiszúrtam, hogy a farmeres csóka a biciklivel, az a Lajos. Hát így kezdődött. Az eseményeinken persze maximálisan tiszteletben tartottuk, hogy a Nagyembereknek sietni kell, tehát úgy szerveztük a beszédeket, miegymást, hogy az a szónoknak minél könnyebb legyen. Namost Lajosnál ez a koncepció összedőlt. Ugyanis fogta, és otthon érezte magát. Nem rohant, nem fontoskodott, elvegyült, szövegelt, mi meg néztünk ki a fejünkből: namégilyet.


Mindannyiunkat megnyert egy pillanat alatt. Akik állandó rendőri zaklatás, folyamatos beépülési kísérletek közben tüntetnek a Kossuthon, azoknak kifejlődik a hatodik érzéke az emberi hamisságra. De a tisztaságra is. És Bokros totál tiszta volt. Az is maradt. Hívtuk jópárszor, mindig jött is, remek beszédeket mondott, támogattuk persze minden eszközünkkel a főpolgármesteri kampányában is, egyszerűen mindannyiunk barátjává vált. Úgyhogy most, mikor Ő szólította meg a demokratákat, hogy ideje a Kossuthra menni Orbán ellen, a Fasiszta Diktatúra ellen, eleve párszáz terepharcosra bizton számíthatott. De elmondom a legszokatlanabb történetet. Sokan emlékeznek rá: Kossuth téri állandó sátras tüntetésünk annyira kivágta a Fideszben a biztosítékot, hogy bejelentették: célzottan szűkíteni fogják a gyülekezési törvényt, hogy eltakarítsanak minket. Mi erre reakcióként január 10-re - 2015 - tüntetést hívtunk össze, a nyilvánosságban, és más módokon is jeleztük: számítunk a demokraták szolidaritására, ugyanis alapjog eltiprása készül. No, ki tetszenek találni, ki volt az EGYETLEN, aki a Nagyemberek közül kijött? Igen. Bokros. És nem beszélni jött ki, csak elvegyült a tömegben. Mert fontosnak tartotta az Ügyet. Fontosabbnak saját személyénél. Hát EZ Bokros.

És ezért Lajos.


11 megjegyzés:

  1. Minden tekintetben egyetértek a cikk írójával még ha a Bokros csomag akkor fájt is. Ha ma megtenné,akkor viszont közös, arányos teherviselésre lenne szükség,mert talán a nadrágszíj az utolsó lyukon van !

    VálaszTörlés
  2. Bokros Lajos jó emberi tulajdonságai mellett nagyon jó szakmailag is. A fideszes Tarlós pedig emberileg nagyon ingatag. S akkor még finoman fogalmaztam. Az IQ-jára hivatkozva játssza mindig felsőrendűt. Nem tud beszélni, nem tudja érhetően kifejezni magát. Szóval én inkább Bokros Lajos mellett állok ki. És Bokros ennél sokkal többre is képes. Ismeri a gazdaságot, tisztában van a pénzügyi helyzettel, megoldásokkal. Többre tartom.

    VálaszTörlés
  3. Nagyon tetszett az írás! Csak alátámasztani tudom /bár nem szükséges/ Ő valóban ilyen. Én Békéscsabán találkoztam vele egy rendezvényen.Közvetlen, barátságos, egyszerű, jó humorú embernek ismertem meg. Azóta kedvelem és követem az útját.

    VálaszTörlés
  4. Ha a Lajos, meg én, meg te ... mi !! össze tudnánk fogni és ütőképes erővé válnánk akkor orbán rögtön terroristának kiáltana ki minket. aki veszélyezteti a hatalmát az terrorista . bevezetné a szükség állapotot!!ez az alaptörvény módosítás erről szól.aki nem áll be a sorba (aki nem birka) az terrorista !

    VálaszTörlés
  5. A "baloldali" pártok és pártocskák megnevezhetnék közös miniszterelnöknek egy baloldali és független tömörülésben! A győzelem szinte biztos!

    VálaszTörlés
  6. Bennem mondjuk elég ellentmondásos reakciókat vált ki ez a nagyemberezés, meg a bátran felvállalt hajbókolás az úgymond nagyemberek előtt (szándékosan nem nagy N). Az én értelmezésemben ez baromira nem jön össze a demokratasággal, mert most vagy egyenlőségpártiak vagyunk, és akkor nincsenek nagyemberek meg kisemberek (legalábbis olyan értelemben, hogy előbbinek hajbókolni kell, utóbbiak meg majd beszélnek akkor, ha előbbiek elhúztak), vagy ragaszkodunk ehhez a hajbókoláshoz, de akkor meg kábé annyira vagyunk demokraták, mint a magyar jobboldal az utóbbi 200 évben.

    Aztán meg.
    „Mi sem bizonyítja jobban a Nép hosszútávú belátóképességét, mint a legutóbbi önkormányzati választás, azon belül is a főpolgármester-választás.”
    A kicsodának a micsodáját? A népnek a hosszútávú belátóképességét? Ugye ez most egy rossz vicc?! A népnek sok mindene van (leginkább kollektív amnéziája), történetesen semmiféle hosszútávú dolga nincs, legkevésbé belátóképessége.
    Ezt tökéletesen illusztrálja az elmúlt évek tetszőleges szavazása.

    Ugyanígy:
    „Csakhát az idő még azok szemét is felnyitja, akik annak ellenállnak: kiderült, hogy [...]”
    Lófasz se derült ki, senkinek a szeme nem nyílt fel, sőt, az átlag szavazópolgár kábé 1, azaz egy pontot nem tudna mondani az emlegetett csomagból. Már hogy az isten haragjába nyílhatott volna föl bármilyen szem, ha azt se tudják, miről van szó?

    Ez az ez lett volna, meg az lett volna, ha... egy szép kis önámítás. Nem ez lett és nem az lett, innentől kezdve értelmetlen a gondolatkísérlet is.
    Meg tök jó, hogy Lajos plebejus, és megy, ha hívják, és beszél, és elvegyül, és emberközeli, sőt, ember, csakhogy Lajos ettől még nem lesz jó politikus is egyben – mint azt a mellékelt ábra mutatja. Mondjuk Mo-n a „jó politikus” definíciója egészen furcsa (ld. még: szavazások kimenetele), és ezt még mindig nem képes lederiválni egy csomó ellenzéki.

    VálaszTörlés
  7. Aztán ki is a jó politikus? Az olyan Orbán vagy Gyurcsány féle csavaros, mindent az előnyömre fordítok és magyarázok észjárás?
    Szerintem a jó politikus olyan, mint a jó újságíró, akinél alapszabály, hogy hazudni nem szabad. Ennek a kívánalomnak szerintem - számos más fontos követelmény mellett -Bokros Lajos megfelel.

    VálaszTörlés
  8. Egyfelől bár divatos egyszerűsítés, semmiképpen nem tennék egyenlőségjelet Orbán és Gyurcsány közé. Azt leszámítva, hogy egyiket sem látom szívesen a politikában (sőt!), nem sok közöset látok bennük. Példának okáért a Gyurcsány abba bukott bele, hogy beismerte a hazugságokat, míg Orbán abból él, hogy nem ismeri be azokat.

    Egy ideális világban valóban az lenne a jó politikus, amelyik nem hazudik, csakhogy ezzel egy probléma van: nem ideális világban élünk. És ezzel még véletlenül sem a hazudozást akarom propagálni. Csak arra akarok rávilágítani, hogy ha valaki nem kerül be a döntéshozatali körbe, akkor tök mindegy, hogy hazudik-e vagy sem. Lehet ő a világ legőszintébb embere, ha nem ő hozza a szabályokat, akkor nem politikus.
    A profi fotósok között van egy mondás arra vonatkozólag, hogy hogyan kell meglőni egy profi képet: F/8 és legyél ott. Azaz ha lemaradtál róla, akkor senkit nem érdekel, hogy amúgy milyen szépen bevilágítottad volna, meg hogyan komponáltál volna, milyen mélységélességet használtál volna, milyen fasza technikát használtál volna stb. Nem voltál ott, irreleváns minden egyéb szaktudásod. Kábé ez van a politikában is: ha nem vagy ott (nem tudod elhitetni a választókkal, hogy téged kell választaniuk a vezetésre), akkor irreleváns az őszinteséged.
    Ez elég szörnyű, és nem is feltétlenül a politikus hibája, hogy a választók nem az őszinteség, emberségesség, jóság stb. erények alapján választanak. Magyarország hatványozottan sötét ilyen szempontból. Az viszont politikusi fogyatékosság, ha nem látja valaki, hogy farkasokkal szemben nem lehet bárányként viselkedni.

    A világban mindenhol, de minél nagyobb segglyuk egy ország, annál inkább érvényes, hogy a populizmus tarol, mert a választók nagy többsége tájékozatlan, műveletlen, segghülye. Ehhez kábé 2 módon lehet viszonyulni. a) megpróbálod emberfeletti munkával kinevelni a társadalmat, tudatos-tájékozott (vagy legalább erre törekvő) választópolgárokat faragni belőlük, ez ugye több évtizedes meló, politikusnak ritkán adatik meg a lehetőség rá, vagy b) dörzsölöd a kezed, és a legsötétebb, legprimitívebb ösztön-véglényeket célzod meg a kampányoddal, mert darabra ugye belőlük van a legtöbb, márpedig a szavazást darabra mérik, nem minőségre. (Kábé itt van elbaszva az egész választási bohóckodásos történet.) Ez az, amit a csúti napóleon lederivált, azóta is egyszavas szlogenekkel, meg dakota közmondásokkal kommunikál az egybites választókkal, és ez az, amit az ellenzék hiperművelt értelmiségijei képtelenek felfogni: a választók többsége nem háromdiplomás, többgenerációs belbudai értelmiségi, akiket kimerítő alaposságú tanulmányokkal, esszékkel és civilizált vitafórumokkal kell etetni, hanem elképesztő sötétségű, embertelen, fogalmatlan vadbarom, akik legfeljebb tabloid médiát olvasnak, és olvasás alatt leginkább a képnézegetés kicsi képaláírás kisilabizálásával jellegű tevékenységet értem. Pont a Gyurcsány mondjuk valamit már kapisgált ebből, nem véletlen a heti szereplés a bors-blikk-etc. vonalon, meg az idióta táncikálás a parlamenti szobájában, meg a szegényeltévedtgyerekbefogadása, csak hát ez kevés ahhoz, hogy az ízig-vérig proli mocsárkampányt folytató Orbánnal felvegye a versenyt. (Ha engem kérdezel, ne is vegye fel, mert nem sokkal jobb. Volt már lehetősége, nem is egy, hogy klasszikust idézzek: elkúrta.)

    VálaszTörlés