Végtisztességtelenség

Göncz Árpád temetése méltó volt ahhoz a parlamenti csőcselékhez, amelyik magát politikai elitnek nevezi, csak épp Göncz Árpádhoz nem. Persze Elnökünk simán kibírja ezt, sőt jót mosolyogna: az Államférfi attól válik azzá, hogy még halálában is képes megmutatni, mitől döglődik az Ország.

Ötven év múlva - az már csaknem történelmi távlat - el fog válni a szar a májtól. Göncz Öröksége ragyogni fog, azok a politikai guruk, akik meg a temetésen ugyanolyan egységesen halottgyaláztak, mint ahogy a Parlamentben teszik ezt naponta demokráciánk maradékával, mennek az emlékezet szemétkosarába. Orbán, Áder, Polt, Pintér, Boross, Tarlós, Schmitt, a Diktatúra szimbolikus figurái temették a Demokratát, a parlamenti műellenzék szokásos együttsunnyogása közepette. Összenő, ami összetartozik, és Elnökünk ezt mindennél jobban megmutatta, bármily szomorú alkalomból is tette ezt. Bármelyik a tegnap megjelent hivatásos fehérgalléros csőcselékből a fél karját odaadta volna, ha beszédet mondhat a Nagy Ember temetésén. Csakhát nem mondhatott. Mert a Halott olyanokat választott, akiket önmagához méltónak tartott, nem ezeket a sötét figurákat. Kínos is, ahogy a nem fölkértek valahogy próbálják magukat ráragasztani szerencsétlen Gönczre: agybafőbe mutogatják önmagukat mindenféle élethelyzetekben, mikor épp véletlenül az Elnök mellé kerülhettek. Nyugi Srácok, attól még hogy megpróbáljátok megmászni, nem váltok Himalájává.

Az Átlagembereket, akik ott voltak, nem csesztetem: Ők az Embert mentek búcsúztatni, jól tették. De a politikai részleg az bizony pontosan tudta miben vesz részt. Halottgyalázásnak hívják az olyat, mikor pont az ellenkezője történik, mint amire a Temetendő rászolgált. Egy Ember, egy Államférfi, aki egész életében a Köztársaságért küzdött, azért siralomházban ült, az bizony forog a sírjában, ha egy Diktátor és annak mindenoldali csicskái és kollaboránsai bűzlenek a sírja körül. Akik egyébként csendben összehajolva együttes erővel ráveszik a Halott által fölkért politikai szónokot, Mécs Imrét, hogy ne azt tegye, amire az Elnök fölkérte, hanem azt, amit ez a Csőcselék akar. Közben már a leggusztustalanabb érvekkel jönnek mindenfelé, amit ha józan kívülálló olvas, el sem hiszi, hogy akik mondják, azok temetni mennek, és nem gyalázni. Egyszerűen megpróbálják az Elnököt lerángatni a saját szintjükre, olyasmiket sugallva, mintha nem tudta volna, hogy kit és miért kér föl, hogy elbúcsúztassa. Nem Kispajtások, Göncz szellemi nagysága bőven elég volt ahhoz is, hogy tudja, kicsoda az, aki szólni fog, és mit fog mondani. Az, hogy utólag cenzúrázzátok Mécs Imre szövegét, az pontosan megmutatja, mitől volt Göncz az, Aki, és mitől vagytok Ti mind azok, Amik.

A temetésként aposztrofált halottgyalázás előtt jeleztem: ha van 200 Hazafi, aki segít, akkor nem engedjük meg, hogy a Diktátor meg Bandája jelenlétével leköphesse az Államférfit. A neten mindenfelé rengetegen jelezték egyetértésüket a legkülönbözőbb formákban, aztán a sokezer szolidárisból a terepre már csak tucatnyian maradtunk. Ez meg kevés minden bejárat blokkolásához, úgyhogy az akciót lefújtam, nem vezetem soha csatába az ellenállókat, ha nincs reális esély a cél eléréséhez. Így aztán persze a Diktátor seregnyi TEK legénnyel körbevéve magánemberkedhetett, a szintén "magánember" Ádert egyenesen az első sorba ültették, bravó, gondolom minden magánember oda ülhetett volna, ha akar. Ja, mégsem. Tehát akkor a családnak is sikerült szépen asszisztálnia, hogy Orbán, és ne Göncz akarata teljesüljön a temetésen. Merthogy egyébként pont ezért tart itt az Ország. Mert mindig Orbán akarata teljesül. És ehhez soha nem kell más, mint kellő mélységű erkölcsi posvány az "ellenzékiek" részéről.

Az most is megvolt, sőt most volt meg igazán. A leggyönyörűbb példány az volt, mikor a DK nevű valami nyilatkozatot adott ki, melyben elhatárolódik mindenfajta, a temetés nyugalmát megzavaró ellenzéki akciótól. Tipikus. Ugyanezt csinálták, mikor a tüntetési hullám volt múlt évben: csak nehogy valami baj legyen, még a végén Forradalom lesz, az meg eltakaríthatja a mindenoldali parlamenti szemetet. Hát nem gyönyörű? Nem Orbánék rettegnek jobban a Népharagtól, hanem a DK. Önkéntes Orbántestőrség. Aztán az igazán szép pillanat az volt, amikor fehéren-feketén bebizonyosodott, amiről egyre többen egyre többet írunk: az összenő ami összetartozik igazsága. A Diktatúra két vezető Narancssajtója: a Pestisrácok, meg a Heti Válasz közölte a DK kiadott nyilatkozatát, mint követendő példát. Ellentétben persze a gonosz Tuareggel, aki meg mindenféle zavarokat akar kelteni. Köszönöm. Köszönöm a DK-nak, hogy ily szinten megmutatta igazi arcát - vagy inkább annak teljes elvesztését - és a Narancssajtónak, hogy ebben segédkezett. Csaxólok: Orbán hadat üzent az Országnak, aki ilyenkor békés belenyugvásra szólít föl, az a Diktátor hatalmát védi, és az Ő akaratának teljesülését segíti elő.

De mondom, visszatérve az elejére: elvált a szar a májtól, köszönhetően Göncz Árpádnak, akinek halála is olyan dolgokat mutatott meg, mint amiket életében is fontosnak tartott tisztázni. Van egy parlamentben összenőtt csőcselék, mindannyian különböző módokon és feladatokkal a Diktátor hatalmának stabilizálását szolgálják. Van sokezer ember, akinek már a töke tele, hogy Orbán azt csinál, amit akar, de még nincs bátorságuk emiatt aktívan ellenállni. A valódi, nem takonygerincű, elvi-erkölcsi alapú ellenzékiek feladata meg adott: felbátorítani mindazokat, akik ma még nem azok. Felvállalni Göncz Árpád örökségét: az egyenes gerincű, értékelvű, a Diktátort elűzni, nem pedig sunyin kiszolgálni akaró őszinte politikát. Mert ezen a temetésnek nevezett halottgyalázáson tegnap megpróbálták eltemetni Elnökünk politikai örökségét is, ezzel pedig magát a Köztársaság eszméjét. Nem sikerült, Szarháziak, pedig Ti aztán szokás szerint gátlástalanul mindent megtettetek ezért. Mindezeknek megfelelően megrendezzük Elnökünk szellemi újratemetését jövő szombaton. Parlamenti Csőcseléktől, sunyi sírraköpőktől mentesen. És visszük tovább Göncz Árpád örökségét, ha már Nektek nem kellett.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!