Ellenülők

Már mér is ne, nemde. Ha vannak ellenállók, akkor biztos vannak ellenülők is. És tényleg. Sőt, sokan vannak. Pikáns kis sztori következik. Róluk, az Ellenülőkről, Orbánország hasznos kis hülyéiről.

Mármint a Diktátornak hasznosak, nem nekünk, átlagmagyaroknak. Na, de indításnak nem filozofálok, hanem mesélek, aztán majd hozzáragasztom a többit. Szóval volt itt ugyebár egy meghirdetett akciónk, amivel szerettük volna megakadályozni, hogy a jelenkor Haynaui bemenjenek a jelenkor Kossuthjának: Göncz Árpádnak a temetésére. Nem sikerült, kevesen voltunk, egy ideig még így is leszünk, törvényszerű. Úgyhogy ott díszelgett az egész Gyászhuszár Bandérium, Áder, Polt, Boross, Schmitt, Tarlós az első sorban. Na, de ezt már mindenki látta, olvasta, ki is fejezte róla a véleményét: halottgyalázás történt, így gondolja ezt a hozzám hasonló átlagmagyar. Az ilyesmit meg úgy lehet helyrehozni, ha az ember kimegy Rezsimmentes Társaságban, és méltó módon búcsúztatja el a Nagy Halottat. Meg is hirdettük, azt a címet adtam az összejövetelnek, hogy újratemetés, persze tudtam, hogy ez kicsapja majd a biztosítékot. Egyelőre ez még az Ellenülők Országa, Ők a hangosabbak, naná, hogy nem értik meg, mit is jelent esetünkben a szó, és miért van rá szükség. Kaptam a hidegmeleget sajtóban, neten, mindenütt, hogy hűha, a Tuareg mire készül mármegin. Agyhalottak gondolhatták csak, hogy kimegyünk ásóval, értelmes emberek megértették, mi a pálya.

Szóval ment a szokásos fesztivál, tele van a műellenzék olyan "aktivistákkal", akik valahogy megpróbálják lejáratni, aki valóban ellenáll a Diktátornak, mert ha ezt nem teszik, akkor még a végén lesz valódi, cselekvő ellenzéke Orbánnak, aztán akkor vége lesz a parlamenti, meg önkormányzati kollaborációnak. Az Ellenülők megindították a sajtós meg netes pergőtüzet ellenem, de ez mind semmi. Ellentüntetést szerveztek. Ellenem, teccenek érteni. Én megpróbálom távoltartani a Rezsim Főgazembereit Göncz Árpád temetéséről, arra szervezek, ezek meg, az Ellenülők az ellenállóval szemben akarnak ellentüntetni. Namost ez persze tök okés lenne, ha ezt Orbánfanok csinálnák, miért is ne. A Tuareg meg akarja akadályozni, hogy az Orbánbanda meggyalázza az Elnököt, ezért aztán a Diktátor emberei meg bosszúból megpróbálnak engem távoltartani, nehogymá tiszta, Narancs, meg kollaboráns mentes környezetben el lehessen búcsúzni a Nagy Halottól. A gáz az, hogy akik az ellentüntetést szervezték, azok NEM Narancsok voltak. Hanem magukat demokratának, ellenzékinek nevezők. Mondom: Ellenülők. Sőt, egykori harcostársaim. Hoppp. Bezony.

Olvasóim, szimpatizánsaim tudják, alapelvem annyi: nincs alku. Nem technikai kérdésekben persze, hanem erkölcsiekben. És nincs részrehajlás, kivételezés sem. Mert ezek a megrontói Országunknak: mikor nem azzal foglalkozunk mi a teendő, mi a Jó, és mi a Rossz, hanem azzal, hogy ki kihez tartozik, ki kit szeret, nem szeret, gyűlöl. Szekértáborosdi, a mutyi melegágya, a mi kutyánk kölyke kádári mentalitása, Európától és egyáltalán a demokrácia logikájától tökidegen dolog. Van egy utam, mióta az eszemet tudom, ugyanazon járok, ha találok olyat, aki ugyanarra jön, akkor megyünk együtt, szövetségben, ha meg letér az útról, akkor gudbáj, megyek tovább. A szekértáborosok ezt persze nem értik, nem is tudják megbocsájtani: ahonnan Ők nézik, az ilyesmi, hogy elvi szilárdság, meg önálló akarat, ismeretlen fogalmak. Ők érzelmi közösségben gondolkoznak, ki van kivel, így aztán kiszolgáltatottak a mindenoldali manipulációnak: bármit lenyelnek, ha szekértáborukon belül történik. Hát én meg nem: a részrehajlás az részrehajlás, a mutyi az mutyi, akárki csinálja, ha a sajátjaim közül bárki, azzal sem teszek kivételt. Így aztán tele van a padlás olyanokkal, akiktől elváltam az utamon, mert egyszerűen nem feleltek meg az erkölcsi-elvi kritériumoknak.

Na, Ők gondoltak most ellentüntetést szervezni. Szép pillanat lett volna, mikor holnap délután egykor az Óbudai Temető Főbejáratánál találkozunk: az Ellenállók az Ellenülőkkel. Soha nem alkalmazunk fizikai erőszakot semilyen akciónknál, azt mindig meghagyjuk az ellenoldalnak, puszta jelenlétünk elég szokott lenni, hogy kiváltsa az érzelmi lények dühét. Úgyhogy ha ott lettek volna, kedélyesen elbeszélgettem volna velük, megkérdeztem volna tőlük, hogy vajon azért nem Orbánt, meg a Bandáját akarták távoltartani, mikor lehetett volna, mert már a Diktátort szolgálják, vagy csak azért, mert gyávák. Nyilván ettől a kínos szembesítéstől kiakadtak volna, így szokott ez lenni olyanokkal, akik nem gondolkoznak, hanem éreznek, nagy löttyös indulatukban helyszíni önmegsemmisítésbe torkoll a viselkedésük, mint azt március 15-én, vagy augusztus 20-án is megtapasztaltuk. Aztán valaki segített Nekik egy pillanatra gondolkozni, mert hirtelen lefújták az akciót. Azóta netszerte magyarázkodnak, hogy nem is úgy gondolták, meg különben is, miegymás, kamu kamu hátán.

És a lényeg, mindebből. Nem Orbán miatt tart ez az Ország a lassú elhalás felé. Ő van, meg van 2 millió agyhalott támogatója. De van 8 millió ember, pont négyszer annyi, mint amennyi szektafanatikussal a Diktátor rendelkezik. És Ők változást akarnak, és ehhez képest annyit látnak, hogy a közismert politikai szereplők mindegyike ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik, legföljebb a mérték és a tehetség különbözik. Mutyi, mi kutyánk kölyke, párthűség mindenek előtt, részrehajlás, kettősbeszéd, érzelmi manipuláció, kinn is vagyok, benn is vagyok, jut is, marad is, meg a többi szirszar önbecsapás. Orbánt, bár a legtehetségesebb tömegmanipulátor mindközött, nem saját nagysága tartja hatalomban, hanem a látható "ellenzék" kicsinysége. Vagy mondjuk úgy: vakok közt a félszemű a király. Mikor írok, vagy terepen akciót szervezek, a 8 millió embernek üzenek. Ezért vállalom a mindenoldali konfliktusokat, a kiátkozást. Mert az lehet, hogy én nem érek célba, és marad Orbán, vagy ami még rosszabb: az Orbánizmus, ami per pillanat az egész politikai életet átfertőzi, de valakinek el kell kezdeni az Ellenállást, mert Ellenüléssel BIZTOS hogy senkinek sem sikerülhet.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!