Újjászületésnap

A véletlen gyakran fölülírja a tervet, épp ez történt mai blogom témájával is. Holnap március 15., este 7-kor tüntetünk a Kossuthon, demónapon meg nem írok blogot, hogy maradjon új mondandó estére, élőben. Úgyhogy ma írtam volna egy mozgósítót, de ez lett helyette.

Igazából a tegnapi nap eseményei írták fölül a menetrendemet. Épp péntek volt és 13-a, és bár nem vagyok babonás, de azért kicsit mégis, mint mindenki. Bár tapasztalatom szerint a péntek 13 inkább jól szokott elsülni, hogy ez végülis így volt-e, az mindjárt kiderül. Szóval szokásos hajnali ébredés, cigikávé - egészséges életmód terepharcosoknak -, net bekapcs, fészbuk megnéz. Fél négy van, nyoma nincs még a napnak, inkább még a tegnap búcsúzkodik, és 47 privát üzenet vár a fészbukon. Azért tudom ilyen pontosan, mert belémégett a kép, ugyanis az ilyesmi valami nemjót jelent. Kinn vagyunk a sátrainkkkal a terepen folyamatos rendőri zaklatás alatt, volt már, hogy egyszerűen kilőtték a telefonomat, és az üzenetek ilyen magas száma épp jelenthet valami durva éjszakai történést. Úgyhogy azonnal ellenőriztem a mobilomat, térerő rendben, huhhh, nincs rajta vészhívás, úgyhogy olyan nagy gáz nem lehet. Beleklikkelek a 47 privibe és hökkk: csupa születésnapi üdvözlet.

Namost egy pillanatra úgy éreztem, hogy meghülyültem, merthát születésnapom az épp májusban van, most meg március van, és péntek 13, mi a fene ez? Aztán felocsúdtam és rájöttem, mi a pálya. Fészbukos profilomat rendszeresen blokkolják, nagyjából azóta, mióta van. Néha kicsit, néha nagyon, van hogy totál kiütik, aztán visszajön, és ezek egy része nem a fészbuk adminisztrációjától jön, hanem egész máshonnan. Ha meg az embör olyan mint jómagam, hogy sokat szervez neten, akkor kell egy biztonsági tartalék - vagy kettő, de erről többet nem, gondolom érthető, miért -, hogy akkor is tudjon munkálkodni, ha azt nagyon meg akarják akadályozni. Úgyhogy még jó régen, mikor először ütötték ki durván a fészbukos profilomat, csináltam egy tartalékot. És mivel az is egy hajnalban volt, épp blogírás előtt, nem sokat tököltem a részletekkel: nem cizellálgattam az adatokat, sietni kellett, így aztán azon frissiben a születésnapként betoltam egy adatot. Na, ez pont a március 13.

Csakhát a főprofilom immár két hónapja tartósan a padlón hever, minimáldolgokat tudok vele csinálni, de a tartalékot használom azóta. És a két hónap pont elég is volt ahhoz, hogy már mindenki ezt az egykorvolt másodprofilomat tekinti a főnek, bejelöltek már rajta ismerősnek, én meg alapból el is szoktam fogadni. Úgyhogy ismerőseim hajnali fészbukos belépésénél ott virított szülinapi dátumként a március 13. Aztán innentől nem tudtam, hogy sírjak vagy nevessek. A nap végére több mint ezer üdvözletet kaptam, meg a cikkem alá is rengeteget nyilvánosan, az OGYM-ben is egy csomót. Csapdahelyzet. Ennyi embernek egyenként nem magyarázhatom el, hogy köszönöm a jókívánságokat, de nincs szülinapom, csak a technika ördögének kivédése miatt lett március 13. ez a dátum, és már rég el is felejtettem, mit állítottam be egy nagyhirtelen hajnalon. Úgyhogy amit meg tudtam tenni, hogy az OGYM-ben megírtam, mi a helyzet, és megvártam a ma reggelt, és megírom blogban, mert az úgyis mindenkihez el fog jutni, akiket egyenként képtelenség lett volna megválaszolni.

Szóval akkor. Kedves szülinapomon Köszöntők, nagyon köszönöm, hogy gondoltatok rám, de mint írtam följebb, nem most van az ominózus dátum. És akkor itt és most tulképp véget is érne ez a mai írás, csakhát történt még egy dolog, amitől aztán megint dobtam egy hátast. Lovas Gábor író, költő még szeptemberben mondta, hogy odafigyel arra, mit is művelünk mi ott a Kossuthon, és lehet, hogy könyvbe foglalja majd a történetünket. Gábortársam azóta már OGYM-es, meg még csinál ezer civil dolgot, és tegnap odáig ment egykori ötlete, hogy kész a könyv. Frissen ropogósan a nyomdából, este meg a Kossuthon a kezembe nyomta. Azért lássuk be, hanyatt löki az embert, ha egy olyan formátumú valaki, mint Lovas Gábor könyvre méltatja, szóval köpni-nyelni nem tudtam a meghatottságtól. És akkor ezt most rakjuk így egybe: egy könyv rólam, rengeteg szülinapi köszöntés, és mindez egy olyan napon, amit csak a véletlen emelt ki egyedi dátummá, még akkor is, ha péntek 13. Ha meg ennyi váratlan jó történik az embörrel egy napon, akkor azt a napot meg kell tartani az emlékezetemben, mert a mai harcos világban ez azért nem túl gyakori. Úgyhogy elfogadom a véletlen döntését, és mostantól piros betűs ünnepként rögzítem az életemben március 13-át. Nem születésnap, de annál több: az élmény, ami tegnap ért, feltöltött rendesen, úgyhogy ennek megfelelelően legyen ez az Újjászületésnapom.

Köszönöm Barátaim.