Szokj hozzá, Spicli!

A Felcsúti Haramia ünnepi önfényezésének meghackelésével kitört a hidegháború a Narancsmaffia és az OGYM között. Bár csak részünkről hideg, részükről nagyon is forró, mint az látható volt az Orbánhívők és az ellenünk bevetett TEK-legények viselkedéséből.

A Múzeumkerti események hátterét bemutató írásomat ott hagytam abba, mikor csapatunk felét kiszorították a Kiskörútra, de másik fele megkerülve a drótosfülő "rendezőket" visszaszivárgott az eredeti helyünkre, középtájt. Ők kapták aztán a többet, a legelhíresültebb képeken Fehér Adrienn, Bella Zsolt és Torhosi Béla OGYM-aktivisták láthatóak - utóbbi a Washington Post tudósításában is, volt ott minden, kézkicsavarástól, fellökéstől a mellbevágásig, gondolom azt meg nem kell hozzátennem, hogy verbálisan miket kaptak. Bár miért is ne, ismerjük csak meg a Fidesznyikek demokratikus véleménynyilvánítását: büdöszsidó, cigánygeci, komcsiköcsög, megatöbbi mélyintellektuális szösszenet. És akkor itt térjünk kicsit rá hackelési akciónk céljára: előző cikkemben már beszéltem erről, de nem mindent mondtam el. Egyrészt be akartuk mutatni a Narancsok hazug kettősmércéjét: Gyurcsányt kifütyülni, Demszkyt tojással, meg paradicsommal dobálni, az szerintük szabad véleménynyilvánítás, de a Felcsúti Spiclivel szemben a bekiabálás az szentségtörés. Azt hiszem, ezt a célunkat ki is pipálhatjuk, egy ország nézte elképedve a válaszreakciót.

A második célunk annyi volt: meglepni Őket, megingatni a magabiztosságukat. Látjuk a Kossuth téren, hogy azt hiszik, bármit megtehetnek, joguk csak Nekik van, kötelessége meg csak másoknak. Fennsőbbséges kioktató stílus, mélyostoba negyedigazságok ismételgetése, és kirobbanni akaró agresszió: azért képtelenek elfogadni bármilyen más véleményt mint az Övék, mert évek óta azt tapasztalják, hogy aztán mindig Nekik lesz igazuk. Megnyerik a választásokat, lenyúlják a közvagyont, megalázzák a gyengébbeket, és mindezt megtehetik bármiféle retorzió nélkül. Na, hát eddig tehették. A Felcsúti Spicli saját mindenhatóságának vágyát átültette a híveibe, és azok el is hitték mostanra, hogy Övék az ország, és csak az Övék. És épp ez vált a sebezhető pontjukká: ha nem tudnak valakiket elnyomni, megfélemlíteni, akkor elvesztik a kontrollt az események, később pedig saját maguk fölött. A mindenhatóságba és teljhatalomba vetett hitet tulképp rémegyszerű lerombolni: meg kell nekik mutatni élőben, hogy nem félünk tőlünk, hogy pontosabban fogalmazzak: szarunk rájuk magasról. 

Többségük kontraszelektált senkiházi, valós, demokratikus piacgazdasági viszonyok között életképtelen lenne, ezért aztán körömszakadtáig támogatja a Narancsokat, mert nélkülük a valódi helyére kerülne: legalulra, mind erkölcsi, mind szellemi értelemben. Tömve vannak nehezen a hátsóagyba gyömöszölt kisebbségi komplexusokkal, egyénként gyengék, ezért nyomulnak falkában. És az egész világképük dől össze egy másodperc alatt, ha valakik az Ő játékszabályaikat szemétbe dobják, és a sajátjaik szerint kezdenek játszani. Szóval ez volt a kettes számú célunk: megtörni a látszatmagabiztosságukat, kezdjenek csak el aggódni a kiszámíthatatlan jövőtől. A harmadik célunk pedig annyi volt: megmutatni a sokmilliónyi bizonytalannak, hogy nemcsak a Jobbik képes erőt és bátorságot mutatni, hanem a demokraták sem maradnak most már a puszta szóvirágok locsolgatásánál. Tömegnyi politikai otthontalan áramlik folyamatosan a széljobbhoz, mert csak ott látnak eltökéltséget Orbán elűzésére. És bármennyire is hamis a kép, amit elhisznek, véssük jól az agyunkba: a Népnek mindig igaza van.

A tökfriss közvéleménykutatások a Jobbik továbberősödését mutatják, megállítani Őket pedig nem sétatüntikkel, felszólalásokkal, meg közleményekkel lehet. Azt ugyanis a Nép pont úgy értékeli, mint amit tényleg jelent: semmi cselekvés, semmi kockázatvállalás, semmi eltökéltség. És akkor vissza a cikk címéhez: Szokj hozzá, Spicli! Mert a Múzeumkerti akciónk csak az első volt a sorban, még aznap este megalakítottuk a Cselekvő Ellenzéket a Kossuth téren, és meg is kezdtük a polgári engedetlenségi hálózat megszervezését. A Narancsokat magabiztosságukból kiütni, a bizonytalanokat a demokraták oldalára hozni csak akciókkal lehet, meg persze az OGYM-mel szemben tanusított mindenoldali médiablokádot is csak így tudjuk megtörni. Kipróbáltuk, sikerült, megyünk tovább ezen az úton, aztán akinek lesz vér a pucájában csatlakozni, azt örömmel fogadjuk majd. Tele van az Ország olyan politikai célpontokkal, amik épp azért váltak azzá, mert a Narancsok mindent lenyúlnak, amihez csak hozzáérnek. Mi pedig erőszakmentesen, de határozottan fogjuk a továbbiakban is kifejezni eltökélt szándékunkat: Orbán takarodj!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!