Szeret, nem szeret

Beszéljünk kicsit a Narancsuralom utáni jövőről. Most nem onnan nézve, hogy ki nyeri a valamikori választást, bár a Jobbik folyamatos előretörését egy pillanatra sem feledhetjük, de erről írtam már nemkeveset, meg fogok is. Inkább nézzük meg az Ország egészét és benne önmagunkat.

Kezdjünk tán a Fidesznyikek, meg Fidesznyicák lelkével. Mert van nekik, bármily furcsa, nem is kevés, ha nem lenne, Orbán már Sopronkőhidán dekkolna klassz kis életfogytot leüldögélve. Nem tudom hány ezer élő vitát vívtunk meg a Spicli fanjaival a Kossuthon, van bennük valami perverz késztetés, hogy odajöjjenek, és beszóljanak. Mi meg azt a stratégiát követjük, hogy minél kevesebb a Narancshívő, annál jobb, így mosolyogva provokáljuk Őket, többnyire tényekkel, hátha agyvérzést kapnak. Műxik a dolog, a legvörösebb fejeket ott lehet látni, gondolom azok az ökölbe szorult arcok otthon sem válnak mosolygóssá, amit tudunk megteszünk ezért. De a lényeg a lényeg: az általunk elmondott tömegnyi tényre kizárólag érzelmi töltetű válaszokat adnak. Turbómagyarkodnak, komcsiznak, zsidóznak, néha Gyurcsányoznak, Bokrosoznak, Bajnailibáznak kicsit, ja meg persze Soros, meg CIA-ügynökök is vagyunk. Szóval van minden, mint egy Fideszgyűlés aulájában a könyvárusoknál, csak épp egy dolog nincs: tényszerű vita.

Aztán most akkor jöhetne a demokrata melldöngetés, hogy debizony mi milyen mások is vagyunk, erkölcsi és szellemi fölényünk birtokában akár birkázhatnánk is egy jót. Csaxólok: ne tegyük. Egyrészt azért, mert birkázott itt már mindenki mindenkit, pont a MIÉP kezdte anno, és mindig a vesztesek birkázzák a győztesek szavazóit, tökmindegy ki nyert éppen. Másrészt meg azért, mert mostanában fokozódó mértékben azt tapasztalom, hogy éppolyan elvakult struccpolitikát képesek magukat demokratának vallók tömegesen elkövetni, mint amiért a Narancsokat kárhoztatjuk. Ha viszont valamit rühellek, akkor ez éppen a kettősmércézés: ha a Narancs hazudik, akkor az romlott szarházi, ha meg a miénk, akkor csitt, ne beszéljünk róla. Ha az Orbánszolga lop, akkor az egy rohadék, ha meg a miénk, akkor megintcsak kuss, el ne mondjuk, mert még a végén a Fidesz politikai tőkét kovácsol belőle. Meg persze jönnek a mennyiségi jellegű érvelések: najójó, a mieink is lopnakcsalnakhazudnak, de mégse annyit, mint a Narancsok.

Hát kösz szépen, de ebből nem kérek. A mieink lopcsalhazudásának nem az a korlátja, ha nem beszélünk róla, hanem az, ha nem hagyjuk Őket lopcsalhazudni, nem? Márpedig minden egyes olyan elhallgatás, amikor tudunk valamit, de azt taktikai érdekből nem mondjuk, bátorítást ad a mieinknek is a további hasonló cselekedetekre. Az ember hajlamos a könnyebb ellenállás felé mozogni, ha pedig nincs szankció a mocskosságokra, akkor azokat újra és újra, és egyre durvábban fogja elkövetni, és összességében pont oda jutunk, ahová a rendszerváltás óta jutottunk. A politika pedig a Néppel állandó kölcsönhatásban van: ha az ország választott vezetői mind a kormány, mind a helyi önkormányzatok szintjén susmusolnak, akkor az átlagpolgár is azt fogja tenni, ha nekik lehet, nekünk is alapon. És máris kész az ördögi kör, amibe épp mostanra teljesen belekeveredtünk: a Nép immunissá vált a lopcsalhazudásra, ezt meg egy olyan tömegmanipulátor, mint a Felcsúti Spicli, tökéletesen ki is használja.

Ha ebből magunk nem lépünk ki, akkor minden egyes választási győzelem roppant rövid életű lesz, és egyre súlyosabb visszarendeződések követik mindet. Orbán sem azért uralkodhat, mert olyan fasza gyerek, és a Jobbik erősödése sem kiváló világképüknek köszönhető, mert az minden, csak nem kiváló. Egyszerűen csak azért lehetnek a nyakunkon, vagy épp tarthatnak oda, mert nincs a demokraták és közöttük alapvető erkölcsi normák kérdésében a Nép által is érzékelhető döntő különbség. Elhűlve olvasom a mind gyakrabban elhangzó érvet: BEZZEG a Narancsok összezárnak, megvédik az Övékét, ha azt tetten érjük. Mi van??? Tudtommal épp azért küzdünk, hogy NE a Narancsok morálja érvényesüljön, az meg aztán tényleg a legalja, ha Őket hozza bárki követendő példaként. NEM. Ez a mi kutyánk kölyke mentalitás, a zárjunk össze egy szekértáborban, ez pont oda vezet, ahová megérkeztünk: a tények semmibevételére, az elhallgatásra, a sunyiságra, és a Nép ezekkel szembeni elérzéketlenítésére.

Ha pedig a Nép veleszületett erkölcsi érzékét szőnyegalásöpréssel kiöljük, akkor ne csodálkozzunk, ha végeredményként egy született Maffiafőnök lesz végül az Ország ura. Tömegesen alkalmaznak magukat demokratáknak vallók is pont ugyanolyan érzelmi jellegű, hitéleti érveléseket a neten, mint amit a Narancshívők a Kossuthon, élőben. Felhívom a figyelmet a TÉNYRE, hogy sátraink ötszöri alkotmánysértő rendőrségi eltakarítására a parlamenti ellenzék nulla mondandóval reagált. A mioldali hívőink válasza: jajjjdecsúnyadolog erről írni, várjunk békességgel, majdcsak mondanak valamit, addig is barátkozzunk. Elmondom a TÉNYT, hogy a korábban soktízezrnyi tüntetőt mozgatni képes szervezők mögül elfogyott a tömeg, nyilvánvaló az is, hogy miért, meg is írom, tipikus válasz: ne bántsuk szegényeket, inkább megintcsak barátkozzunk. Én meg csaxólok: az összekacsintó elhallgatás, a tények elhazudása, a mi kutyánk kölyke erkölcse pont ugyanaz, mint a Narancsoké, és nem Európát, hanem a Balkánt jelképezi. Bár ott már kezdenek jobban állni nálunk ebben a kérdéskörben is. Ideje már kilépni a szeret, nem szeret típusú Fidesznyik mentalitásból, és a tényekkel szembesülni, vagy mindig lesz egy aktuális Orbán, aki a nyakunkra ül. A következő jelentkezőt Vonának hívják, és már kopogtat is rendesen. Nem kéne hagyni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!