(H)idegháború a Diktatúra ellen

Tegnapi írásomban rögzítettem azokat az alapelveket, melyeket betartva sikerrel adhatjuk vissza a politika hitelét, eltakarítva ezzel az Orbán Rezsimet, és megakadályozva a Jobbik hatalomra kerülését, vagy egy újabb Orbánszerű ostoros egysejtű fölemelkedését.

Elvtelen közéleti magatartással nem lehet elnyerni tartósan a Nép bizalmát: vagy újraépítjük az őszinte és tiszta ellenzéket, vagy beledöglünk, ilyen egyszerű ez. A Honfitárs szemében nincs kicsi vagy nagy hazugság, csalás, lopás, csak hazugság, csalás és lopás van, mindegy mekkora. Ha ezt az alapelvet a létező "ellenzék" betartaná, a Felcsúti Geci már rég nem lenne hatalmon, és a Jobbik is valahol a széljobbnak járó 5% körül szomorkodna. Az elmúlt 5 évet nem az OGYM, nem én, és nem is valami ismeretlen összeesküvés cseszte el maradandóan, hanem a jelenleg még magukat ellenzéki pozícióban láttató csoportok vezetői. A felelősséget ezért persze próbálják másra tolni, ez is része a hazugságspirálnak, amelyik az Orbán Rezsimet pozícióban tartja, éppúgy nem vállaltak soha személyes felelősséget a mostani "ellenzék" vezetői, mint az Orbánmaffia Bandatagjai. Hét hónapon keresztül próbáltam, próbáltuk meg fölébreszteni a tetterőt, vagy legalább a lelkiismeretet a Parlamentet nappali melegedőnek használó, általunk beválasztott pártemberekben, de teljesen sikertelenül. Ahol nincs, ott ne keresd, úgyhogy ezirányú tevékenységünk kudarcát belátva magunk vagyunk kénytelenek megteremteni az Orbánűzésre, és a politika hitelének visszaadására képes Új Ellenzéket. Nézzük akkor, hogyan.

Először is: Orbánék jelenleg szarban vannak, szavazóik fele elment, Simicskát maguk ellen fordították, külpolitikailag elszigetelődtek, már azoktól, akikkel nekünk a jövőben is közös az utunk. Még a Jobbik sem érte el azt a kritikus tömeget, hogy onnantól az erősebbhez húzás magyaros jelensége miatt hirtelen duplájára duzzadjon, verhetetlenné válva egy előrehozott választáson. De csaxólok: most, a JELENBEN ez így van, de ha nem mozgósítunk, és nem kezdünk cselekvő ellenzéki magatartásba, akkor a négymillió passzív Honfitársunk jelentős része becsatlakozik a Jobbikhoz, vagy visszatér a Felcsúti Gecihez. A legfontosabb faktor tehát jelenleg az idő: a késlekedés, a látszattevékenység, a 2018-ra kacsingatás hosszú távra fogja elmosni az Európához való visszatérésünk ösvényét. Lehet itt veszprémezni, hogy hűmekkora siker volt, de ismét csaxólok: nem azért nyert az ellenzék, mert megszaporodott a tábor, hanem azért, mert a Narancsoké elfogyott. Ha meg a hiteles civil jelöltet, Kész Zoltánt kivonnánk a választási egyenletből, oda jutnánk, hogy a parlamenti pártok még kevesebb szavazattal rendelkeznek valójában, mint amikor a nagy összefogásuk ellenére múltév ápriliában ronggyáverték Őket. Szóval az összefogásnak önmagában nincs értelme, ha azt nem hiteles erők csinálják, és akkor megint csak visszatértünk a politika hitelének visszaállításához, mint kötelező és sürgős feladatunkhoz.

A Nép a nagy őszi felbuzdulás után hazament és kivár: harcba hívták Őket, aztán ehelyett kaptak nagy budai sétákat, meg színielőadásokat, ja meg beszélő fejek tömegét a televíziókban. De aligha nyugodott le: az Orbán Rezsim már túlment azon a határon, hogy az ellene már fölhorgadtak tömegét le tudja tartósan nyugtatni: elég egy szikra, és újraindul az Ország, pláne ha még azt is látja, hogy el is vezetik odáig, ahová menni szeretne. Hogy mennyire tévút, amit a tüntetésszervezők meg az "ellenzéki" pártok bejártak, annak a végső bizonyítéka március 15-i Astoriához tervezett sétafikájuk lesz. Ott lesz az összes tüntigóré, meg párt, meg média, aztán kiderül, hogy az előző tavaszi 40 ezres választások előtti naggyűléshez képest hányan lesznek. Mert már megint csaxólok: az az Operánál tartott fullösszefogós 40 ezres tüntetés egy egyébként rettenetes választási vereség előtt volt pár nappal, szóval az Astoriás Összefogóknak most ennél többet kéne összehozni, hogy bármi erőt, vagy hitelességet föl tudjanak mutatni. Ha meg ez nem megy, akkor abba is lehet hagyni, kezitcsókolom, kár újracsinálni egy már egyszer a gyakorlatban vesztesnek bizonyult stratégiát, pláne még annál is gagyibb kivitelben.

Új stratégiára, Új Ellenzékre van szükség, és a mi március 15-i Kossuth téri tüntető naggyűlésünk már erről fog szólni. Nekünk nincs médiánk, nincs háttérvállalkozói körünk, de ahogy elnézem, jobb is így: könnyebb tisztának és elvszerűnek maradnunk. De van bennünk kitartás, eltökéltség, van alternatív médiánk, és sokak vágyainak ellenére túléltük a Kossuthon a telet, és nem meggyengülve, hanem megerősödve fordulunk rá a tavaszra. Nemcsak beszélünk tettekről, hanem meg is mutatjuk, hogyan kell, nem cikkeket írunk a polgári engedetlenségről, hanem azt a gyakorlatban tanusítjuk, nem kritizáljuk mások hasonlóan bátor akcióit, hanem résztveszünk bennük. Az Orbán Rezsim diktatórikus mivoltát ugyanis a Népnek csak gyakorlatban, élőben lehet bemutatni, esti beszélgetős műsorokban nemigazán. Bátorságból, eltökéltségből sem lehet példát mutatni a Népnek jól fűtött tévéstúdiókból, hazamenős tüntishowkkal, sajtóközleményekkel: aki önmaga nem mer kockázatot vállalni, az hitelesen mástól sem várhatja ezt el. Vagy épp elvárhatja, csak a Nép meg pont leszarja, tessenek majd ennek végső bizonyítékát észlelni március 15-én az Astoriánál.

A cselekvő Jobbikkal szemben cselekvő demokrata alternatíva kell, vagy Ők szívják magukba a bizonytalanokat. A polgári engedetlenség nem valamiféle kisujjeltartós finomkodós körszövegelés, hanem TETTEK. Nem eszetlenül, de kockázatot vállalva, és médiablokád ide, "ellenzéki" agyonhallgatás oda, érzékeljük, hogy ha lassan is, de kezdünk mindenhová eljutni. Ezt a folyamatot két ponton tudjuk gyorsítani: egyrészt mindenkivel együtt megyünk, akik szintén hajlandóak a polgári engedetlenségre, másrészt pedig megkezdjük áprilisban a vidéki szervezeteinknél is az állandó tüntetések fölállítását az adott nagyváros kulcsponti helyein. Van net, van szájhagyomány, van szórólap, plakát, át tudjuk ütni az elhallgatás falát, és persze eljön az a pillanat is, amikor a hivatalos média is kénytelen lesz rólunk hírt adni, vagy elfordulnak tőle a nézői, olvasói. Tavasz jön, télen szükségünk volt a Kossuthon erős infrastruktúrára, hogy ki tudjunk tartani, de most már a vidéki városokra kell koncentrálnunk. Pécsen lesz az első állandó tüntetésünk, ottani szervezetünk már elég erős egy állandó, 24 órás tüntetés fenntartásához, és még április folyamán egy másik nagyvárosban is megkezdjük a nonstop OGYM-aktivitást. És egyben ezek lesznek azok a bázisok, ahol a polgári engedetlenséget is vállaló szövetségeseink biztonságos otthonra lelnek. Március 15-én este 7-kor a Kossuthon megalakítjuk az Új Ellenzéket, és (h)idegháborúba kezdünk a Diktatúra ellen. Várunk sorainkba, Demokrata Harcostársunk!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!