Vészhelyzet

Volt ilyen filmsorozat, orvosos-nővéres, rengetegen nézték. Én dokiként nem annyira, kicsit mesés volt a valósághoz képest. De így utólag: sokkal inkább volt valóságalapja, mint a Felcsúti Geci által tegnap bevezetett migránsügyi vészhelyzetnek.

Merhogy egy újraélesztéshez kell, hogy megálljon a szív, egy érösszevarráshoz elszakadt főütőér, sínezéshez meg törött hosszúcsont, nemde. Migránsügyi vészhelyzethez - tudom, a hivatalos elnevezése válsághelyzet, de az hosszú, meg túlhabosított - meg kéne pár migráns. De NINCS. Épp egysenincsen, ciki. Helyettük vészhelyzet van. Az egyébként valóban van: a Felcsúti Geci lefosta a bokáját a március 15-i Tanártüntetéstől, meg a harapódzó népharagtól, és idáig szaglik a bűze, az meg télleg vészhelyzet, amilyen töménységben. Ha már a TEK-es Múzeumkörutas mindentlezárósdi lufiját kipukkasztottuk, meg a Terror Törvénye se bírt Parlament elé menni - az már a Jobbiknak is sok volt, pedig Ők se a liberális demokrácia kapuit őrző oroszlánok -, hát most valami vészhelyzetnek kell lennie. Ha lenne UFO-kra ilyen, az lenne bevezetve, de nincs, van viszont migránsokra. Igaz, migránsból is per pillanat pont annyi van, mint UFO-ból, de kicsire ezek nem adnak. A lényeg, hogy katonásat-rendőröset játszhasson a második gyermekkorát felgyorsult ütemben átélő Főgazember. Mert ha sok az egyenruha, meg a puska, akkor nyugszik a Beteg. Rövidke időre legalábbis, az meg elég Nekik, ha már a puszta túlélésükért küzdenek.

Magam egy időben több mint szórakozásként sokat pókeroztam. Kifejlődik az emberben a blöff iránti érzékenység, és itt most akkora blöff van, hogy azonnal emelni kell a tétet a csillagos égig. Mondhatni: ALL IN. A Diktatúra vége akkor kezdődik, mikor már nem marad pszichológiai fegyvere. Most pedig épp az utolsó patront lövik el: nyílt fegyveres diktatúrát álmodnak, minden sarkon álldogáló gépfegyveres járőrpárosokkal, ajtóberúgásokkal, dübörgő Hummerekkel. Nem marad innentől kártyájuk, nem mondhatják, hogy ha ezt megteszitek, akkor majd ez lesz. Mert már VAN. És erről is percek alatt ki fog derülni hogy LUFI. Kétszeresen is az, pedig egyszeresen is elég lenne. Egyrészt saját képükre formált gumiparagrafusukat sem bírják betartani. A vészhelyzeti törvényben ugyanis szerepelnek mindenféle adatok: hány menekültnek kell ahhoz naponta érkeznie, hánynak itt tartózkodni, hogy ki lehessen hirdetni egyáltalán. Namost ezekből egy sincs meg, úgyhogy a kihirdetéssel a Kormánynak nevezett Családfői Tanács maga sértett jogot, legkésőbb Strasbourgban percek alatt igazat adnak annak, aki leszarja a rendelvényüket.

A másik, nekifutásból, páros lábbal, szöges cipővel való öntökönrúgásuk meg tömeglélektani jellegű. És mivel az egész Orbánrezsim valójában egy tömeglélektani blöff, ezért aztán ha ebben a kategóriában buknak meg, akkor minden összeomlik körülöttük. Mondok egy példát, hogy kristálytiszta legyen, mit kúrtak el. Tessenek elképzelni, hogy holnaptól bevezetik a járdákon a jobbratarts elvét. Ha valaki gyalog van, akkor az utcán csak a jobboldali járdát használhatja, a másik oldalit meg csak a szembejövők. Persze a gyalogosok nem így mozognak: átmennek egyik oldalról a másikra, levágnak sarkokat, meg egyébként is kisebb dolguk is nagyobb annál, hogy ilyemire odafigyeljenek, a ma Magyarországán van épp elég gondolkodni valója mindenkinek. Szóval még a legbeszaribb jogkövetők is képtelenek lesznek betartani a jobbratartsot, ebből meg az lesz, hogy minden percben az országban többszázezer jogsértés történik. Erre a mókára meg van összvissz 40 ezer rendőr, meg 10 ezer katona, nyilvánvaló hogy nem lehetnek ott mindenütt, meghát más dolguk is van, mint járókelők haladási irányát felügyelni.

A honpolgár tehát tudja, hogy neki jobbra kéne tartania a járdán, de közben meg azt látja, hogy az égvilágon semmi nem történik, ha ezt a szabályt magasról leszarja. Úgyhogy pont ezt teszi, és közben rájön: megteheti simán. Aztán földereng az agyában, hogy lufi az a Hatalom, amelyik saját szabályainak betartatására sem rendelkezik elégséges erővel. Aztán lelkében hátradől, és annyit mond: gyengék ezek, blöffölnek, teszteljük le, mire is van erejük a VALÓSÁGBAN. És akkor tömeges tesztelés kezdődik, mint Romániában anno, vagy Egyiptomban, Ukrajnában: a tesztek eredménye közismert. Szóval az okos diktátor nem hoz olyan törvényt, amit nem tud betartatni, mert saját maga mutatja meg a gyengeségét, ha túltolja a biciklit. És a migrációs vészhelyzettel épp durva túltolás történik. Az egész ország nem lát sehol migránst, ellenben tüntető tömegeket meg igen. Március 15-én a Tanártüntetést nem engedélyezik, vagy feloszlatják, mert a MIGRÁNSOK? Ez még a leghardkórabb Narancsrobotoknak is sok lenne, meg aligha próbálna soktízezer embert párezer fős karhatalom megtámadni olyan vészhelyzet alapján, amelyiknek a törvényben leírt alapja sincs meg. Tüntetőkre támadni nem létező migránsokra hivatkozva? LUFI.

És ezt persze Ők is tudják, annyira azért nem hülyék. Olyan vészhelyzetet hirdettek meg, aminek leírt teendőit ha VALÓBAN megpróbálnák megtenni, perceken belül kitörne a Forradalom. De EZEK már csak időhúzásra játszanak: hátha lesz valami csoda, hazamennek a tanárok, a szakszervezetek, végetér a rossz álom, és csak a sihaha zakatol békésen a stadion körül a felcsúti terepasztal-mennyországban. Megpróbáltak ráijeszteni a Népre a Terrortörvény belengetésével. NEM sikerült. Megpróbálták újra a TEK-lezárással. NEM sikerült. Most megpróbálják a Vészhelyzetezéssel. Ez sem fog sikerülni, és épp azért írom ezt a tisztázó cikket, hogy biztos lehessek benne: NEM sikerül. A Felcsúti Gazember lefosott gatyájának félelem-bűze nem vészhelyzet, csak egy állapot, ami CSAK NEKI gáz, nekünk semennyire sem. A fegyveres járőrők, páncélozott rohamosztagosok mutogatása szintén csak showelem egy elcseszett díszbemutatón. A Vészhelyzeti felhatalmazással nem tudnak élni, mert aznap VÉGÜK lenne. Úgyhogy nekünk, demokrata ellenállóknak csak egy dolgunk van: magasról leszarni az egész blöfföt, menni március 15-én a Tanártüntetésre, és ráborítani az asztalt az egész szemét Narancsbandára.

Ott találkozunk.

BeégteTEK

Na, a TEK március 15-i Múzeumkörút lezárós lufiját közös erővel kipukkasztottuk. Már épp a neméranevemnél, meg az ottsevótunknál tartanak, nem győznek magyarázkodni, meg elhatárolódni saját maguktól.

Ritka az olyan alkalom, mikor egy blog képes napok alatt visszavonulásra kényszeríteni egy Önkényuralmi Terrorbandát. Pedig most épp ez történt. Mikor értesültem a TEK mindent lezárni akaró, motozó, átkutató, meg egyéb nyalánkságairól, viharban megírtam az erről szóló blogot. Mivel abban olyan jogi hivatkozás volt, ami mástól nem tudható, mert egy általam egy éve indított per eredményét tartalmazza, ezért aztán eljutott a net legtávolabbi csücskébe is. És persze átvette a fél magyar sajtó - napersze a nevem, meg egyáltalán a forrás megjelölése nélkül, de ezt is megszoktam. Mivel a TEK fenyegető közleményein onnantól mindenki csak mulatott, le is álltak még aznap, kis némaság után meg elkezdődött a lassú elhatárolódás saját maguktól. Hát persze, hogy nem jogosultak Ők semmire, csak épp titokban ott lesznek, nézegetnek, meg a normál rendőröket kérik meg, ha valami gáz van, mert persze Ők tüntetési területen nem intézkedhetnek, ésatöbbi. Naigen, ez valóban így van, a baj csak az, hogy ezt én írtam, Ők meg korábban épp az ellenkezőjét. Szóval hazudott a TEK-es Orbánverőlegény, akit Hajdúnak hívnak, és rajta lett kapva, szeva.

Mondtam én, ezek már kapkodnak, mert nem értik: a Kockásinges Forradalom új minőséget hoz a demokratikus ellenállásba. Nem működnek a megosztásra irányuló játszmák, nem jönnek be az üres blöffök, fenyegető lufieregetések, már a karaktergyilkossági kísérletek is inkább közröhejhez, és a megtámadottal való szolidaritáshoz vezetnek. Lásd Pukli oskolaigazgató esete a felmenőivel, meg ősidőkben való önkéntesen megszüntetett párttagságával: kutyát nem érdekli, ez nem jön már be, Narancsgecik. Ellenben mindenki fölkapja végre a fejét, mikor Orbán újabb és újabb úrhatnám debilségeire derül fény: kitüntetgetik egymást az azeri diktátorhaverral, kastélyban lakik, szolgálókkal: kicsit sokat olvasta a legkisebb fiú királyságot meg felekirálylányt - lehet, hogy fordítva - eredményező meséjét, és kicsit keveset a társadalomtudományokat. Így aztán ott ragadt a foci-kisvasút-katonásdi terepasztalon, ez persze nem baj, csakhát a mi bőrünkre megy a gyermeki tobzódás, mert nem 1:72 arányú maketteket barkácsol, hanem sokszoros áron életnagyságúakat az adófizetők pénzéből.

És akkor egy kis stop. Meg szokták kérdezni néha: mit is értünk el múltévi kilenchónapos Kossuth téri állandó tüntetésünkkel? Többnyire persze az ilyen kérdések álnaivak, otthonülő, ezért fizetett bértollnokoktól származnak, de egy pillanatra mégis vegyük komolyan, és válaszolok rá. Sokmindent, tételesen is fölsorolható, ám most maradjunk egynél: épp a mostani TEK-lufi kipukkasztásnál. Ha én nem megyek ki annak idején állandó tüntetéssel a Térre, ott nem csatlakoznak hozzám jósokan, akkor nem lesz olyan sátras demokrata tüntetés, mely oly szinten zavarja a Felcsúti Gazembert, hogy ránk küldje éjszakai akciókban a csicskáit. Ha nem küldi ránk, akkor nem indítok pert a TASZ segítségével ellenük, és ha nem indítok pert ellenük, akkor a Bíróság nem mondja ki épp a közelmúltban, hogy a TEK önmaga nem jogosult tüntetési területen semmire, CSAK a területileg illetékes rendőrkapitányság, ami Budapesten a BRFK. És ha ezt a Bíróság nem mondja ki, akkor én nem tudom ezt megírni, ha meg nem tudom megírni, akkor nincs mit szétvinni a neten, meg megírni sajtóilag, és akkor nem ismeri meg az ország a valóságot, és akkor a TEK nem vonulna épp vissza, és akkor NEM LENNE tüntetés a Múzeum Körúton az Orbáni önfényező beszéd idején. Így meg LESZ.

Na, elég érthető, kedves kritikusaim, mit is értünk el a korábbi sátrazásokkal? Per pillanat épp azt, hogy simán, minden aggodalom nélkül, rendőri biztosítással lehet egy békés demonstráción részt venni március 15-én a Múzeumkörúton Büki Zoli szervezésében, ami nem lenne, ha mi nem töltünk 9 hónapot előző évben sátras tüntetéssel a Kossuthon. Na, értelmes olvasóim tízezreinek ez gondolom tökvilágos, akiknek meg ezután sem, azokat úgyis a világtalanságukért fizetik, ugorhatunk. Jómagam egyébként nem röpködtem a boldogságtól, mikor a Zoli bejelentett egy párhuzamos tüntetést az Orbánhablaty idejére. A Demokrata Ellenállás terve ugyanis az volt, hogy az előző évhez hasonlóan, most is beszivárgunk a Narancstömegbe, és kidudáljuk-kifütyüljük ismét a Gecit, saját biorobotjai között. De ez attól a pillanattól, hogy ott már két, egymással ellentétes tüntetés lesz, lehetetlenné vált: annyi lesz az egyenruhás, meg civilrendőr, hogy még kevésbé ismert csapattagjainkat is lekapcsolják egy másodperc alatt. Na, de most már van, ami van: Orbáncsicskák beégTEK, mi megyünk reggel 10-re Múzeumkertezni egyet a csakazértis elvén, délután meg találkozunk a Tanártüntetésen. Mert az lesz a Nagy Durranás.

Remélem, óriási. 

Forradalmi horror

Ilyen hosszú blogot még sosem írtam. De egyszerűen nem lehet rövidebben megírni mindazt, ami 2014. augusztusától velünk a Kossuth téren, majd máshol történt. Pedig ahhoz, hogy a Parlamentnél március 20-tól tovább folytathassuk Rezsimellenes harcunkat, mindezeket ideje egy történetben összefoglalni. Mert átélni sem volt rövid.

Mindazok, akik nekünk szurkolva, és értünk aggódva végigkövették március 1-től induló Kossuth téri állandó tüntetésünk megkezdésének kudarcát, most részletesen megismerik annak előzményeit. Az aznapi ítéletídő csak egy tétel volt a sikertelenségre ítéltetésben: a valódi ok néhány ember rosszhiszemű aljassága. Lehet egy történéssort különböző módokon értelmezni, és arról jókat írogatni. Ám ha az ember a VALÓSÁGOT írja meg, akkor annak megismertetéséért vállalja, hogy szemernyit sem hazudik. Ennek pedig egy módja van: ha mindazt, amit leír, egyben hivatalos iratként, büntetőjogi felelősség tudatában, igazmondási kötelezettséggel hozza nyilvánosságra, benyújtva azt a rendőrségnek is. Így aztán épp ezt teszem. Korábban mondtam itt a blogban, hogy hosszú lesz, nem fér el a blogban, de e döntésemet felülvizsgáltam: inkább legyen hosszú, de a büntetőjogi felelősség miatt nyilvánvalóan minden szavában IGAZ. Mert ez a téma, ez a történet megéri, hogy időtállóan kerüljön rögzítésre, ennek pedig a szükséges formája: maga a rendőrségi feljelentés. Íme.

Budapesti Rendőrfőkapitányság
Központi Ügyelet
Helyben

Tisztelt Nyomozóhatóság!

Alulírott Dr. Szabó Gábor büntetőjogi felelősségem tudatában

FELJELENTÉST TESZEK

ismeretlen tettes ellen 1.000.000 Ft összeghatár feletti, szervezetten elkövetett SIKKASZTÁS bűncselekménye tárgyában.

Tényvázlat:

Független oknyomozó újságíróként blogomban - http://tuaregblog.blogspot.hu/ - 2014. július 29-én felhívást tettem közzé, melyben bejelentettem, hogy az Orbán Viktor Miniszterelnök által elmondott, az illiberális demokráciáról szóló beszéd miatt nonstop jellegű tüntetésbe kezdek a Parlament előtt, és kértem, hogy olvasóim csatlakozzanak hozzám. Egyidejűleg e demonstrációs szándékomat bejelentettem az ezügyben illetékes BRFK-n. Több mint kéthetes, a Fővárosi Törvényszéket többször is megjárt jogvita után Budapest Rendőrfőkapitánya állandó demonstrációm megtartásához hozzájárult, melyről - csakúgy, mint a zajló folyamatokról addig, és a továbbiakban is - blogomban 2014. augusztus 15-én hírt adtam. A jogvita közben mindvégig a Kossuth téren tartózkodtunk, annak egy Parlamenttől távolabbi helyén. Mivel egy állandó tüntetés fenntartása komoly szervezettséget igényel, mozgalmat alapítottam annak támogatására. E mozgalmat Ország Gyűlése Mozgalomnak neveztem el, elveit, céljait, módszereit szintén blogomban tettem közzé. Felhívásaim hatására augusztus 8-án 297 ember jelent meg a Kossuth téren, ahol közfelkiáltással csatlakoztak az általam létrehozott állandó demonstrációhoz, annak alapvetését elfogadva.

Egy éjjel-nappalos demonstráció tartós fenntartása komoly infrastrukturális hátteret igényel, így más tüntetés-szervezőkhöz hasonlóan, a szükséges kellékek - sátrak, aggregátor, székek, asztalok, zászlók, stb. - beszerzése érdekében adománygyűjtést folytattam, melynek helye ismétcsak a blogom volt. Biztosítani kívántam, hogy magáncélú pénzeszközeim a tüntetés támogatására gyűjtött összegekkel ne keveredjenek, így megbíztam egy hozzám csatlakozott demonstrálót, hogy az adományokat saját számláján gyűjtse, mely megbízást el is fogadta, és a továbbiakban ez a bankszámla szerepelt az adománygyűjtési felhívásaimban. Ugyancsak gondoskodnom kellett a demonstráció mindenkori fenntartásának humán-hátteréről, semilyen időszakban nem eshetett a létszám kettő alá, az ugyanis a tüntetés megszűnését eredményezte volna a gyülekezési törvény szabályai alapján. Ennek megfelelően szolgálatszervezést folytattam, a tüntetés helyszínén távollétemben is mindig volt általam megbízott személy, mely személyeket a rendőri biztosítás helyszínen tartózkodó mindenkori vezetőjével közöltem.

A gyülekezési törvény szerint határozatlan idejű demonstráció nem tartható, ezért demonstrációnkat kéthavonta újra bejelentettem a BRFK-n, ahol hol újabb bírósági körrel, hol anélkül azt egészen 2015. április 30-ig minden esetben tudomásul is vették. Mind az ügyeletszervezés, mind az adománygyűjtés megfelelő módon haladt, tárgyi és humán-infrastruktúránk folyamatos bővülése lehetővé tette, hogy a téli időszakban is tudjuk folytatni a demonstrációt. A nonstop demonstráció más, gyülekezési törvény alá tartozó eseményekhez képest jóval komoolyabb szervezést igényel a szervező részéről, ezért felmerült bennem, hogy tüntetésemet az ahhoz csatlakozókkal civil szervezetként bejegyeztetem. Ezen szándékomról azonban lemondtam, mert épp abban az időszakban indultak hatósági fellépések bejegyzett civil szervezetek ellen, melyek törvénytelen voltát azóta az illetékes döntéshozó fórumok megállapították. Így az Ország Gyűlése Mozgalom nem vált jogi személlyé, az mindvégig az általam, mint magánszemély által szervezett Kossuth téri állandó tüntetés elnevezése maradt. Hogy tevékenységemre a tüntetés résztvevői befolyást gyakorolhassanak, minden hónapban titkos szavazást tartottunk személyemről, és minden alkalommal a tüntetők minimum 90%-a bizalmat szavazott a folytatáshoz.

Új helyzet állt elő 2015. április 30-ával, ugyanis ezen időponttól a Fővárosi Törvényszék már nem adott helyt a BRFK által kiadott tiltó végzés elleni felülvizsgálati kérelmemnek. Mivel a tüntetés kulcsfontosságú eleme volt annak helyszíne - névadásakor is az Ország Gyűlése jelezte az Országgyűléssel szemben meghatározott álláspontomat - ezért a demonstráció létalapját vesztette. A felhalmozódott tárgyi és humán-infrastruktúra azonban lehetőséget kínált számomra, hogy azt más formában továbbvigyem. Ezért előkészítettem egy pártalapítást, melynek dokumentációját magam írtam meg, és ezen szándékomat a Kossuth térről való kényszerű távozás előtti napon 2015. április 29-én 33 addigi tüntető alapítóként jóváhagyta, így a pártalapítási iratokat 2015. április 30-án a Fővárosi Törvényszéken benyújtottam, és erről blogomban értesítettem a nyilvánosságot is. A párt neve: Nincs Alku Párt - NAP. A párt elnökének az alapítók engem választottak, két alelnökként pedig Aradi Lászlónét és Fehér Adrienn Johannát. Tekintettel arra, hogy voltak az alapítók között, akik nosztalgiával tekintettek az Ország Gyűlése Mozgalom névre, úgy döntöttem, hogy azt időlegesen Aradi Lászlóné alelnökre bízom, akit április 30-án, a kényszerű táborbontás közben az épp ottlévők el is fogadtak.

A pártalapítás megkezdésének gazdasági szempontja is volt: a tüntetés-szervezőként az adományozók révén birtokomba került infrastruktúrát szerettem volna közösségi tulajdonná formálni, ennek útja pedig az volt, hogy a javakat a párt bejegyzésének pillanatában apportként pártvagyonná formálom. Mivel a Nincs Alku Párt - NAP küldetése és módszerei nagyrészt azonosak voltak a korábbi Kossuth téri állandó tüntetésével - Orbán elleni állandó demonstrációs tereptevékenység - és kizárólag a hatósági elutasításon múlt a Kossuth téri tüntetés befejezése, ezért az adományozók szándékának további érvényesülését is ily módon tudtam biztosítani. Az apportálásról szóló bejelentésemet az alapítók, és a rajtuk kívül az alapító gyűlésen 2015. április 29-én a Kossuth téren tartózkodó további mintegy 50 tüntető tudomásul is vették. A továbbiakban már minden szervezett tevékenység esetében csak a Nincs Alku Párt - NAP nevet használtam, mivel azonban a bejegyzés folyamata várhatóan sok hónapot vesz igénybe párt alapításakor, különösen, ha ellenzéki pártról van szó, így aztán a további állandó tüntetéseinket szintén önmagam jelentettem be. Tüntetési helyszíneink voltak egy-egy hétre: Győr, Nagykanizsa, Szombathely, Zalaegerszeg, Székesfehérvár. Mivel az Ország Gyűlése Mozgalom elnevezésű Kossuth téri állandó tüntetés létalapját vesztette, azt már a további tevékenységeink során nem is használtam többé, ezért június elején a nyilvánosságnak is bejelentettem, hogy e tevékenységet végleg beszüntetem.

Az Ország Gyűlése Mozgalom elnevezésű Kossuth téri állandó tüntetésen általam kialakított demokratikus kontroll, mely a szervező - jómagam - havi rendszerességű megerősítésére irányult, május végén önmagától is biztosította a név megszűnését, mert az egy hónapra javaslatomra megválasztott Aradi Lászlóné májusi mandátuma lejárt, és a továbbiakban ilyen jellegű választásra már többé nem került sor: minden tevékenységünk a Nincs Alku Párt - NAP égisze alatt folytatódott. Fentiekben részletezett vidékjáró tüntetéssorozatunk mind anyagi, mind humán-erőforrásainkat kimerítette, így augusztus elejétől Budapesten, a 8.kerület Rákóczi téren folytattuk állandó demonstrációnkat. A városról városra költözés nemkívános eredménye volt, hogy a sokat a tüntetésen tartozkodók egy része a NAP-on belül egy belterjes kis közösséget kezdett kialakítani, melynek belső szokásai, értékrendje egyre inkább eltért a párt nyitott, befogadó, a részrehajlást elutasító, elvi alapú működésétől. Miközben a nyilvánosságban a NAP egyre ismertebbé vált, élő tüntetéseinken az általam korábban Őrzőknek elnevezett leggyakrabban jelenlévő pártaktivisták egy csoportja kifejezetten ellenségesen tekintett az újonnan érkező szimpatizánsokra, ezt pedig a közben bejegyzési procedúrában lévő párt elnökeként nem hagyhattam. Nem lehet egyszerre bővülni, és szűkülni, nem lehet kasztokat, klikkeket létrehozni, mert ez mindazzal ellentétes, mely elvek gyakorlati képviseletére a pártot megalapítottuk.

Az illetőkkel rengeteg személyes egyeztetést folytattam Rákóczi téri állandó tüntetésünkön, ám mindhiába: nyilvánvalóvá vált számomra, hogy eltévesztették az utat, amin elindultunk, és a hosszú idő alatt kialakult személyes kötelékeiket már fontosabbnak tekintik a párt minél szélesebb merítésű bővülésénél. Szeptember közepén két esemény történt, mely meghatározta további tetteimet: egyrészt információt kaptam arról, hogy csoportos provokáció várható egy éjszaka a Rákóczi téren levő tüntetésünk ellen, másrészt a Bíróság a pártbejegyzést formai okokra hivatkozva elutasította. Utóbbira volt terv, mint azt már korábban sokakkal közöltem, köztük a közben belterjessé vált közösség tagjaival is: ilyen esetben a formai hibák kiküszöbölésével újraalapítjuk a pártot, egy a korábbi 33 főhöz képest kisebb, ám a törvényi előírásoknak megfelelő létszámú alapítói tagsággal. A provokációról szóló információ azonban megbízható helyről származott, ezért a tüntetés szeptember 30-i végdátuma előtt 10 nappal a tüntetés szervezőjeként a demonstrációt befejezettnek nyilvánítottam, sátrunkat, egyéb infrastruktúránkat a Rákóczi térről eltávolítottuk, Kovács Róbert őrnagy, BRFK-rendbiztosnak, az ügyünkben illetékes rendőri vezetőnek ezt bejelentettem, mely bejelentésemet Ő tudomásul vette. Az infrastruktúra egyik aktivistánknál került tárolásra, annak leltározását a párt alelnöke, Aradi Lászlóné elvégezte. E tevékenységében segítségére volt, hogy korábban öt éjszakai rendőri akció érte Kossuth téri Ország Gyűlése Mozgalom elnevezésű tüntetésünket, és ott minden esetben hatósági leltározás alapján vitték el, és kaptuk vissza a tüntetési infrastruktúrát.

Az addigi folyamatos, változó helyszínű állandó tüntetés fenntartásának terhétől időlegesen szabaddá válva, végiggondoltam további teendőimet, elsősorban a Nincs Alku Párt - NAP vonatkozásában. Nyilvánvaló volt, hogy a belterjessé vált kis, de terepen aktív közösség, és a párt egésze egymással ellentétes irányba tart. Ennek kézenfekvő feloldása lett volna, ha a párt újraalapításával egyidejűleg a csoportot a pártból etikai úton kizáratom, ám a közösen végzett hosszú idejű tevékenység miatt nem így döntöttem. Mivel mind az Ország Gyűlése Mozgalom, mind a Nincs Alku Párt - NAP szellemi, szervezési, kommunikációs feladatait döntő részben magam végeztem, így tudatában voltam: képes vagyok bármikor újrakezdeni, míg az illető közösség jelentős új dolog létrehozására nem alkalmas. Mivel a NAP már felfutó brand volt, ezért úgy döntöttem: lemondok annak elnöki posztjáról, abból kilépek, és új ellenzéki mozgalmat alapítok mindazokkal, akik a Napból és szimpatizánsi köréből velem tartanak. E döntésemet először a párt belső, majd később blogomban a külső nyilvánossággal is közöltem. A tüntetésszervezőként felhívásaimra beérkezett adományokból beszerzett tüntetési infrastruktúrát is a NAP-ra hagytam, azzal a feltétellel, hogy az addig az Övék, amíg a NAP-ot folytatják, és azokat eredeti céljuknak megfelelően használják.

A maradóknak könnyű dolguk volt, a Bíróság a párt bejegyzését formai okokra hivatkozva utasította el, az általam létrehozott teljes bejegyzési dokumentációt minimális módosításokkal, és az alapítói nevek cseréjével a siker reményében be lehetett volna újra nyújtani. A Párt aktivistáinak zöme velem együtt távozott, ám az ottmaradtak is elégségesek lettek volna a NAP tevékenységének folytatásához. Távozásomat követően nem sokkal azonban az illető csoport úgy döntött: nem folytatják a NAP-ot. Ehelyett létrehoztak egy kis fészbukos közösséget, illetve mások által szervezett tüntetéseken vesznek részt, önálló, komoly jelentőséggel bíró tevékenységet a gyakorlatban nem folytatnak. Bejelentésük után közvetlenül azonban csak annyi volt világos: tevékenységüket nem a NAP keretein belül folytatják, ám az csak az eltelt fél év alatt vált világossá, hogy a mind az Ország Gyűlése Mozgalom, mind a NAP jelképévé vált állandó sátras tüntetést sem végzik többé. Az infrastruktúra az idők folyamán olyannyira erősödött, hogy alkalmas volt téli állandó demonstrálásra, így saját szándékukon kívül semmi nem akadályozta, hogy azt olyan célra használják, melyre az adományozók összeadták. Az eltelt fél év alatt egyetlen állandó tüntetést sem szerveztek, ezzel, és a NAP elhagyásával pedig az infrastruktúra használatához való, korábban e feltételekkel adott hozzájárulásomat elvesztették.

Magam azonban az általam múltév október elején létrehozott Demokrata Ellenállás - DE! révén olyan stádiumot értem el, melyben már ismét nehézség nélkül folytathatunk Kossuth téri állandó tüntetést. E szándékomat a BRFK-nak még február során be is jelentettem, és 2016. március 1-től március 13-ig tartó nonstop demonstrációnkat tudomásul is vették, az jogerőre emelkedett. Az ehhez szükséges infrastruktúrához való hozzájutás érdekében privát csatornákon megbeszélést kezdeményeztem azokkal, akik jelenleg annak birtokában vannak. Ismerve közösségük normáit, mely alapját képezte korábbi NAP elnöki pozíciómról való lemondásomnak, a március 1-i dátum előtt hetekkel indítványoztam az élőben való találkozást, hogy legyen időnk végigbeszélni, tételesen megtárgyalni az infrastruktúra további sorsát. E megkeresések elől minden alkalommal elzárkóztak, személyes érdemi megbeszélésre nem is került sor. Hogy közvetlen tárgyalások hiányában érzékeltessem velük: amit tesznek, az törvénybe ütköző, a privát csatornákon túlmenően a nyilvánossághoz is fordultam. Ám egészen március 1-ig, Kossuth téren való állandó demonstrációnk megkezdésének pillanatáig elzárkóztak mindennemű megbeszéléstől. Március 1-én létező, ám náluk levő professzionális infrastruktúránk hiányában is megkezdtük a tüntetést, ám ötórányi kísérletezés közben az aznapi ítéletidő bebizonyította: gyengébb infrastruktúrával az nem lehetséges.

A demonstrációt ezért megszakítottam, erről a BRFK illetékes vezetőjét értesítettem. Adománygyűjtést indítottam a szokásos módon, blogomban, hogy addig is, míg elsikkasztott javaimat jogi úton vissza nem szerzem, képesek legyünk a hagyományainkhoz, és erőnkhöz méltó módon a Kossuth téren állandó tüntetést fönntartani. Ennek megfelelően újabb állandó demonstrációt jelentettem be a BRFK-n március 20-tól március 31-ig, melyet tudomásul is vettek. Az adománygyűjtés jól halad, a kezdőidőpontban rendelkezésre fog állni olyan infrastruktúra, mely képes biztosítani a nonstop tüntetés logisztikai és humanitárius alapját, ám tartós megoldást elsikkasztott javaim hiánytalan visszaszerzése, és azok használata jelenthet csak. Azokat az adományozók Orbán Viktor elleni állandó Kossuth téri tüntetés céljára biztosították, és senkinek sincs joga, és lehetősége az adományozók szándékát felülírni. Kérem a Tisztelt Nyomozóhatóságot, tegye meg a szükséges intézkedéseket, hogy az infrastruktúra ismét eredeti céljának megfelelően működhessen, és az azt önérdekűen és rosszhiszeműen elsikkasztók a megfelelő törvényi szankciókban részesüljenek. Az illetékes nyomozószerv BRFK általi kijelölése után kérem, vegyék föl velem a kapcsolatot, hogy a nyomozást segíteni képes személyi adatokat, és bizonyítékokat a rendőrség rendelkezésére bocsáthassam.


Tisztelettel:

Dr. Szabó Gábor

FRISSÍTÉS!!!

A BRFK-n a feljelentést átvették 11:40-kor, sátraink visszaszerzése ezzel elindult.

ElmenTEK a picsába!

A Diktátor alávaló alattvalója, Hajdú János TEK Góré tegnap védett személy jelenlétére hivatkozva lezárta a Múzeum körutat. Ismerős a szitu: épp egy éve tették ugyanezt velünk a Kossuth téren, lebontva a sátrainkat, minket meg elszállítva. Összefoglalom, mi a teendő ellenük.

Bevallom, meglepett ez a történés, ugyanis politikai hiba a Narancsmaffiától. Egészen eddig a pontig ugyanis Büki Zoli tüntetése semilyen veszélyt nem jelentett Orbán önfényező Múzeumkertezésére. Ott lesz tízezer Narancsrobot, mellettük párszáz demokrata, kettejük között háromszoros rendőrsorfal: nem egy nagy kaland, sima ügy a számukra, még jól is jön ki belőle a Diktátor: lám, mily sokan vannak Ők, s mily kevesen az ellenük levők. De mondom: ez volt EDDIG. Ám mióta az esernyős tüntetés Kockásinges Forradalommá érett, és ismét tízezrek várhatók a délutáni tanártüntetésre, hibát hibára halmoz a Felcsúti Gazda, és csicskaserege. Innentől ugyanis MINDEN keménytökű demokratának kutyakötelessége kimenni a Zoli tüntetésére, szembemenve a Diktatúrával, és bevállalni, ami ezzel jár. A Demokrata Ellenállás egészen tegnapig CSAK a délutáni tanártüntetést támogatta, épp azért, amit leírtam az előbb: nem tesz jót a demokratáknak, ha a Narancssajtó egész nap azt mutogatja: tízezer Orbánfan és csak párszáz demokrata. De ettől a perctől minden megváltozott: innentől természetes, hogy TÁMOGATJUK a délelőtti tüntetést is, és ott is leszünk, harcrakészen.

De nem eszik azért olyan forrón a kását. Mint a felvezetőben mondtam: épp egy éve UGYANEZT csinálták meg velünk ugyanezek, így van némi plusztudásom az ügyben, meg is osztom gyorsan. Jogerős Kossuth téri állandó tüntetésünket oszlatták föl éjszakai rendőrakcióval, TEK határozatra hivatkozva készenléti rendőrök és a BRFK odarendelt tisztjei. Csakhát mivel ez velünk jópárszor megtörtént, így aztán a TASZ fölvállalta ügyünket, és a folyamatosan zajló bírósági eljárásoknak már van is eredménye. Az egyik perben direktben a TEK lett tetemrehívva: e per célja annak megállapítása, hogy melyik rendőri szerv mire jogosult ilyen esetben. Merthát a Kossuthon, mint a videóban is látható, mindegyik hivatkozott a másikra, ugyanis három különböző szervezetről van szó: TEK, Budapesti Rendőrfőkapitányság (BRFK), Készenléti Rendőrség. Egy év alatt megtapasztaltuk, hogy még a Bíróság is erősen húzódozik, ha a TEK-kel kell szembemennie, dehát Diktatúrában élünk, tulajdonképpen már az ilyen lapításban sincs semmi meglepő. De vissza a TEK elleni perhez: a bíróság kimondta: NEM A TEK dönt arról, hogy mely intézkedéseket szükséges megtenni. A TEK elrendel, de a BRFK mérlegelési jogkörébe tartozik annak megítélése, hogyan teremti meg egy jogerős tüntetés, és a védett személy biztonsága közötti EGYENSÚLYT. Ez pedig KULCSFONTOSSÁGÚ fejlemény.

Büki Zoli délelőtti Múzeumkörutas tüntetése ugyanis jogerős. A TEK ezzel szemben elrendelt egy biztonsági zárat ugyanoda védett személyre hivatkozva. Ám a TEK nem tehet semmit ezen kívül. NINCS semmiféle jogosítványa tüntetési területen, csak akkor, ha valóban terrorveszélyes helyzet van. De mivel a Terror Törvénye lekerült a napirendről, így pusztán bemondásra nem lehet terrorveszélyre hivatkozni. Gyülekezési joggal védett helyszínen, tüntetők között a TEK-nek a valóságban semmiféle hatásköre nincs, KIZÁRÓLAG a BRFK egyenruhásai járhatnak el. Nekik kell megteremteni a gyülekezési jog, és a biztonsági intézkedések közötti egyensúlyt, tekintettel mindkettőre, és különösen arra, hogy a gyülekezési jog alkotmányos alapjog, míg a védett személy mozgásszabadsága nem az. Magyarul: a védett személynek is mozgása során figyelembe kell venni a jogi környezetet, ha valahol ott egy jogerős tüntetés, akkor azzal együtt kell élnie, SEMMIFÉLE előjogokkal egy átlagpolgárhoz képest ilyen esetben NEM rendelkezik.

Úgyhogy tessenek jól figyelni: a TEK hangzatos bejelentése egy LUFI. Senkit nem állíthatnak meg, motozhatnak át, nincs erre ugyanis hatáskörük egy tüntetésen. Egyet tehetnek, amit a címben írtam: elmenTEK a picsába! BLÖFF az egész, aminek célja a megfélemlítés, a tüntetők távoltartása. Ám ez egy kapkodó baromság részükről. Ugyanúgy, mint a lengyel széljobber szabadcsapatok tömeges iderendelése. Nem lett volna jelentősége a Büki tüntetésnek, a délutáni tanártüntetés lett volna a nap igazi csúcspontja, de innentől már mindkettőt kiemelt figyelem fogja kísérni. Innentől ugyanis a délelőtti tüntetésnek is lett igazi küldetése: bemutatni élőben a Diktatúra valóságát. Mert mint mondtam föntebb: a TEK-nek semmiféle hatásköre nincs tüntetésen, ha mégis aktívkodnak, jogszerű szembeszegülni az intézkedésükkel. És azt javaslom innentől MINDENKINEK, aki kibír egy nap két tüntetést is: jöjjön a Múzeumkerthez is, ne csak a Tanártüntetésre. És készüljön föl, hogy ott rendőri erőszak lehet, amivel szembeszállunk, hogy saját bőrünkön mutassuk meg az Országnak: EZ ITT DIKTATÚRA. A Demokrata Ellenállás pedig ettől a pillanattól támogatja Büki Zoli tüntetését. Mert ha a zsidókat bántják, zsidók vagyunk, ha a cigányokat, akkor cigányok vagyunk, ha bárkit, akkor bárki vagyunk.

Ott leszünk.

Egyenlő mércével

Loptak már tőlem, nem izgatott föl, mert akkor volt miből, és aki elkövette, előtte a barátom volt, megbocsájtottam. De az a saját pénzem volt, magáncélra. Ha valakik azonban kispénzű emberek közcélú adományait nyúlják le: nincs bocsánat.

Mindig a meggyőzés módszerét választom, soha nem ütök elsőnek. Próbálok érvelni, összefüggésekre, tényekre fölhívni a figyelmet: Olvasóim tudják, hogy maga a Tuareg blog is ilyen szemlélet alapján létezik. Ám mindig van egy határ, ahonnan nincs értelme a további egyoldalú kísérleteknek: a tánchoz ketten kellenek, a monodráma ráadásul unalmas is. Türelmem is szinte végtelen, gondolom ez is kiderült eddig: annyi karaktergyilkolási kísérletet, mint amit én kaptam, valszeg még senki ebben az Országban. És nem viselt meg, nem állított le, nem félemlített meg, és nem keserített el: tudom, hogy a tények fájdalmasak, és hosszú idő, míg azok valósága mindenki számára nyilvánvalóvá válik. Addig meg csinálni kell a dolgomat, rendíthetetlenül, elfogadva, hogy mindazok, akiknek lapításait, sunyiságait megmutatom, gyűlölni fognak ezért. Hát gyűlöljenek, a tényfeltáró újságírás ezzel jár, nem a jelennek, hanem a jövőnek dolgozik, és mint az már eddig is rengeteg esetben beigazolódott: az jött be, amit jóelőre jeleztem, ez meg nekem még akkor is elég, ha a felismerést aztán később nem az én nevemhez kötik.

Szóval türelmes lélek vagyok. Ám mikor a türelmem a tennivalók falába ütközik, ott már nincs helye a további toleranciának. És mikor azért nem tudunk kinnmaradni állandó tüntetéssel a Kossuthon, mert a normál sátrak szétesnek a kezünkben, miközben mi bármeddig bírnánk az ítéletidőt: az a VÉGPONT, ahonnan a visszaütés kezdődik. Ugyanis feladatunk van: felkészíteni a legbátrabb, legkitartóbb demokratákat arra a pillanatra, mikor az Orbán Rezsim elleni küzdelem kiteljesedik, és a Nép egy nagy tüntetés után nem megy haza többé. Olyankor nekünk, akik ebben már rengeteg tapasztalatot szereztünk, ott kell lenni, segíteni mindenkinek, hogy kibírják az éjszaka időjárási és lelki hidegét, hogy biztonságban érezzék magukat az elemektől, és a karhatalomtól. Akik pedig ezt a feladatunkat tudatosan, szervezetten akadályozzák, azok a Rezsim továbbélését segítik elő, ezt pedig úgy nevezzük: kollaboráció. Mindenki azt mond magáról, amit akar, hazudhatja magát bárki ellenzékinek, ellenállónak, ám a tettek beszélnek, és a valóságot mondják el, míg a szavak csak háttérzörej ilyen esetben.

Simán kintmaradhattunk volna a Kossuthon, és már mehetne az állandó tüntetés, ha azok a sátrak, amiket kispénzű magánemberek az én kérésemre adtak össze, velünk lettek volna. Ám NEM voltak. És mindaddig nem is lesznek, amíg azokat jogi úton vissza nem szerzem. Egykori Harcostársak kis csoportja gondolta, hogy merő bosszúból inkább eldugja valahová mindazt, aminek a CÉLJA a Kossuth téri sátrazás, gondolván: ha Ők kevesen vannak hozzá, és képességeik sincsenek mindazt megszervezni, ami ilyenhez kell, akkor más se tegye. Három hétig próbáltam velük legalább egy személyes találkozót létrehozni, de még ezelől is elzárkóztak. Hát akkor ennyit erről, és mint a címben írtam: egyenlő mércével ítélek meg minden tettet, függetlenül attól, ki követi el, mit tett addig, és milyen volt a kapcsolatom vele korábban. Nem volt időm még a sátrak visszaszerzéséhez szükséges különböző beadványokat teljesen összerakni, de az máris látszik, hogy az iratok, és bizonyítékok mennyisége messze meghaladja egy blog terjedelmét, sőt még ötét is. Úgyhogy most nem itt fogom megírni, mint szoktam, hanem hétvégén külön és részletesen, itt majd csak a beadását bizonyító fotót fogom föltenni jövő hét elején.

Akik az Orbán Rezsim elleni harcot gátolják, ráadásul olyankor, amikor arra a legnagyobb szükség van, azok a továbbiakban nem barátok, még csak nem is felebarátok: ugyanolyan ellenségek, mint a Narancsok maguk. Ugyanolyan bánásmódot is igényelnek. És akik ismernek, tudják: a bizalmamat egyszer lehet elveszíteni, aztán azt többé visszanyerni nem lehet. És ha valamibe belevágok, azt végig is viszem, kerül amibe kerül. Mint mondtam: jogi eljárásokat kezdek, és a beadványok nem férnek itt el, úgyhogy röviden összefoglalom a tényeket, hogy tiszta legyen MINDENKINEK, mi az IGAZSÁG, és mi vár az elkövetőkre. A TÉNYEK, tetszik nem tetszik alapon: SAJÁT blogomban hívtam ki Olvasóimat a Kossuthra, hogy csatlakozzanak hozzám egy állandó tüntetéshez. Én nyújtottam be a tüntetési bejelentést, mielőtt még egyáltalán kimentem volna a Térre. Annak kéthetes jogi harcát én vívtam meg. Később is minden hosszabbításnál én jártam el, KIZÁRÓLAG. A tüntetés szervezője egymagam voltam egészen annak bírósági megszüntetéséig, 9 hónapon át. Én gyűjtöttem az adományokat a SAJÁT blogomban, azoknak célszerű felhasználásáról én rendelkeztem, ami lett infrastruktúraként, az az én tevékenységem következménye.

Én neveztem el Ország Gyűlése Mozgalomnak az állandó tüntetést, írtam meg a küldetését, szerveztem az összes eseményét, találtam ki a logóját, én adtam hírt róla és mozgósítottam folyamatosan a SAJÁT blogomban. Tudom, hogy sok az én, de mint mondtam: a TÉNYEKET foglalom össze, azok meg ezek. Az általam szervezett tüntetésen vett részt mindenki, azért a kizárólagos felelősség végig engem terhelt, csakúgy, mint a döntések kizárólagos joga. Megbíztam szervezőket, ha alkalmatlannak bizonyultak, leváltottam Őket, és másokat bíztam meg hasonló feladattal. És akkor most álljunk meg egy pillanatra, hogy kristálytiszta legyen egy példán, miről is beszélek. A netadós tüntetést Gulyás Balázs szervezte. Mindenki más az Ő utasításai szerint járt el. Ő hozta létre a rendezvényt, Ő gyűjtötte hozzá az adományokat, Ő intézte a kommunikációt. Egy tüntetésnek ugyanis a szervező a KIZÁRÓLAGOS felelőse, mind a jogok, mind a kötelezettségek tekintetében. És akkor most tessék elképzelni, hogy a tüntetés egykori segédrendezőinek - akiket Gulyás Balázs bízott meg ezzel - egy töredéke, meg a tüntetők egy picinyke csoportja utólag kijelenti: ŐK VOLTAK a netadós tüntetés. Na, akkor ennyit erről, ha mindenki kihahotázta magát, akkor lépjünk tovább.

Az Ország Gyűlése Mozgalom nem volt jogi személy, nem volt szervezet, hanem egy magánszemély - én - által szervezett nonstop tüntetés. Azzal kapcsolatban mind akkor, mind most, mind bármeddig minden illetékesség kizárólag az enyém, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként hányan vettek részt, és milyen minőségben ezen a demonstráción a 9 hónap során. Ekként a tüntetés támogatására beérkezett adományokból vett MINDEN eszköz fölött is én rendelkezem, melyek mindaddig KIZÁRÓLAGOSAN illetnek meg, amíg azokat arra a CÉLRA használom, amire az adományozók adták: Orbán Rezsim elleni állandó tüntetés, és nem más. Nem kertibútor, nem mobilraktár. Rezsimellenes állandó tüntetés. És mi pont ilyet kezdtünk meg március elsején, ami kudarcba fulladt, mert a tulajdonomat e célra képező sátrainkat egy maroknyi egykori demonstráló elsikkasztotta. Na, és akkor ennyit a jogi helyzetről, meg a múltról, majd berakom jövő hét elején a blogba az addigra már rendőrség és bíróság által átvett beadványok fotóit, és akkor most a KÖZELJÖVŐRŐL. Gyűjtést indítottunk, hogy legalább egy viharbiztos sátrunk legyen, az első napon már be is érkezett az ahhoz szükséges pénz egyharmada. Beadtam a Budapesti Rendőrfőkapitányságra március 20-tól március 31-ig tartó állandó tüntetés bejelentését, nem hiszem hogy gond lesz vele, van idő a jogorvoslati eljáráson is végigfutni, és sikerrel. Úgyhogy akadályozóinkat a helyükre tesszük, harcunkat a Rezsim ellen pedig folytatjuk.

Kérem ehhez a támogatásotokat.

Vissza a Kossuthra!

Mint tegnapi blogomban leírtam és megmutattam: az elemek ereje, és néhány rosszindulatú ember lehetetlenné tette állandó Kossuth téri tüntetésünk megkezdését. De minket nem abból a fából faragtak, hogy meghátráljunk. Mondom a részleteket a továbbiakról.

Először is: a Kossuthos 5 órás küzdelmünkről szóló cikk rekordsebességgel repült végig a neten. Úgyhogy kellemes kötelességem Mindannyiótoknak köszönetet mondani, akik a háttérből figyelitek, és támogatjátok erőfeszítéseinket, megértve, hogy amit teszünk, arra a Hazánknak szüksége lesz a Rezsim eltakarításához rövidesen. Ma már szép idő volt, ám nem építkeztünk, mert eleve kizárja ezt néhány nem megkerülhető tény. Mikor előre tervezve még jócskán februárban az állandó tüntetés jogáért a csatát megkezdtem, március 1-13. közötti időintervallumot jelöltem meg a beadványban. Ezt korábbi bírósági vereségeiből okulva a BRFK simán jóvá is hagyta, tehát a jogot elnyertük. De egy tüntetés onnantól kezdődik, amikortól a bejelentő leírta, és nem kezdhető később, sőt, meg sem szakítható, mert azonnal semmivé foszlik az elnyert jogerő. Magyarul: ha tegnap nem kezdjük meg reggel az építést, és nem próbálunk meg mindent, hogy sikerüljön, akkor azonnal törvénytelenné vált volna a tüntetés. Azt is lehet persze, de ilyenhez még nem vagyunk elegen. Egyszóval tegnap délután kettőkor, mikor elhagytuk a Teret, tüntetési jogunk megszűnt, azt ma már nem kezdhettük újra.

A másik ilyen ok: ezek a sátrak tegnap megsérültek, nem bírták a viszontagságokat. Annak idején, 9 hónapos Kossuth téri állandó tüntetésünk induló szakaszában ugyanilyen sátrakkal kezdtünk, ám akkor augusztus volt, gyönyörű idő. És persze ahogy jött pár vihar, össze is omlottak, ahogy kell, de demonstrációnkat anyagilag is támogató szimpatizánsainknak hála, mire összeomlottak, már volt pénz, hogy jobbakat vegyünk. Most meg nincs. Mivel a tegnapi blog eszeveszett léptékű terjedéséből látom, hogy mily nagyságrendű is az érdeklődés Kossuthos sátrazásunk folytatásával kapcsolatban, ezért aztán minél inkább képbe szeretnék hozni a lehetőségeinkkel kapcsolatban Mindenkit. Lényeg a lényeg: EZEKKEL a sátrakkal nincs értelme újra belevágni, mert lehet, hogy lesz egy szép napunk, aztán másnap szétmegy minden, ha jön a dunai szél. A másik tényező pedig az időfaktor. Egy tüntetést, ha az olyannyira stabil helyszínű, mint a mi sátras nonstop demonstrációnk, 3 nappal az esemény megkezdése előtt be kell jelenteni. De a valóság az, hogy minimum nyolc napra előre kell tervezni, mert ha a rendőrség elutasítja, akkor bíróságra kell menni, és beadással, elbírálással együtt az újabb öt nap.

Ez meg összesen 8 napot igénybevevő jogi hercehurca, amit ugyan megnyerünk, mint mindig, de emiatt március 11. előtt nem kezdhetnénk újra. Csakhát ott van Március 15., mikor nem szabad a téren lennünk, egyrészt a délelőtti állami valamicsoda miatt, másrészt meg a délutáni hatalmas tanártüntetésnek nem szeretnénk gondot okozni az ottlétünkkkel. Reményeink szerint ugyanis a tanártüntetésnek minden helyre szüksége lesz, akkora lesz a Tömeg. Elkezdeni tehát nincs értelme a nemzeti ünnep előtt, mert pár napnak nulla jelentősége van. Marad tehát a Március 15-e utáni kezdőidőpont, és akkor itt térek vissza a sátrakhoz. Hamár úgyis az Ünnep után kezdhetjük csak újra, akkor viszont nem fogunk kapkodni. Látjuk, hogy rengetegen támogattok minket, sokan meg is kérdezték, hogy lenyúlt acélvázas szupersátraink helyett hogyan tudnának segíteni legalább egy hasonló megszerzésében. Voltak, akik sátrakat ajánlottak, csekkoltuk, sajna gyengék, és sokkal számosabban vannak, akik pedig annyit mondtak: vegyünk egyet, nosza, kérnek egy bankszámlaszámot és utalnak rá párezer forintot.

Egy acélvázas, kamionponyvás sátor a korábbinál kisebb, de a tüntetés logisztikai központjaként, és jelképeként működni képes nagyságban 150 ezer forint. Osztottunk-szoroztunk és úgy látjuk, hogy március 20-ra összejöhet ennyi pénz a magánadományokból. Az időpont tehát adott, eszerint is cselekszünk. A holnapi napon beadok egy március 20-tól március 31-ig tartó nonstop tüntetésre igényt a BRFK-ra, van idő győztesen megvívni az esetleges jogi csatát, és 20-án megyünk a Térre, immár egy olyan sátorral felvértezve, ami Nektek köszönhetően sikerre ítéli a kintlétünket. Hogy ne keveredjenek össze a sátrazásra kért adományok blogírói tevékenységem támogatóival, a Demokrata Ellenállás - DE! másik szóvivőjének bankszámlájára gyűjtjük adományaitokat. (A számlaszám a cikk végén található.) És mégegy dolog. Ha a Március 15-e netán úgy alakul, hogy bukik a Rezsim - nem ártana - akkor természetesen az addig befolyt adományokat visszautaljuk, hisz sátras tüntetésre nem lesz szükség ezesetben. Ha azonban lesz még a Diktátor meg a Bandája, akkor folytatjuk, mert hív a kötelesség.

Vissza a Kossuthra.

Dühös írás

Ritkán megy föl bennem a pumpa, megőrzöm a hidegvérem bármely körülmények között, ám a tegnapi 5 órás Kossuth téri hiábavaló küzdelmünk után megtörtént a lehetetlen: dühös lettem. Mert valójában nem a vihar kényszerített minket visszavonulásra, hanem maroknyi tucatember ostoba rosszindulata.

Kezdjünk a tegnapi történésekkel. Reggel 8-ra kimentünk a Kossuthra sátorépítő csapatunkkal, hogy mire az esti tábornyitó ünnepség meglesz, álljon a demonstrációnk jelképét jelentő sátrunk. Pocsék idő volt, a kötelező kellékeken - parlamenti őrség, készenléti rendőrök, járőröző katonák - kívül ember nem járt arra. Hatalmas, hullámzó széllökések, hideg, zuhogó eső, nem épp a legkedvezőbb körülmények az ott tartózkodáshoz. Tudni kell a Nemzet Főteréről, hogy valójában egy szélcsatorna. Orbánék az egész teret élhetetlenné tették, mikor "átépítették": a fák letarolása oda vezetett, hogy a Dunáról jövő északi szelek bevágnak egyenesen a Kossuthra. Ott állandóan szél van, ha meg viharos az időjárás, akkor az a Téren fokozottan jelentkezik.

Ha az embernek az a beceneve, hogy Sátoros Tuareg - nem túl jószándékúan mondják, de attól még mondják -, akkor persze tudja, hogy milyen időjárási viszontagságok között mit lehet csinálni. Építkezni a tegnapi körülmények között csaknem lehetetlen, ám eltökéltek voltunk, hogy ezúttal a hangsúlyt a "csaknem"-re, és nem a "lehetetlen"-re tesszük. Mindent megpróbáltunk, hátha a kis valószínűségű verzió jön be. Ha ugyanis egyszer már áll a sátor, azt könnyebb fönntartani mindenféle kikötésekkel, súlyokkal. Rutinos sátrazóknak mondom: a Kossuthon gránitlapok vannak, és természetesen nem lehet abba belefúrni, meg cöveket verni: mindent úgy kell megoldani, hogy ne sérüljön a burkolat. Úgyhogy nagy hangfalakhoz, homokzsákokhoz, ilyesmikhez kötjük ki a sátor zsinórjait.

De építésnél más a helyzet. A vázat összerakjuk, oké, aztán jön a ponyva, na ott szabadul el a pokol. A ponyva ugyanis vitorlaként működik, és sajnos annak szuper: egy jó széllökés emberekkel együtt tudja elfújni. Korábbi 9 hónapnyi Kossuth téri sátrazásunknál szinte mindig szerencsénk volt: mikor építkeztünk, jó volt az idő, és mire megjöttek a szokásos, vagy akár szokatlan szelek, már stabilan álltak a sátrak, rögzítve, kifeszítve, hogy minél kevésbé tudjanak vitorlaként működni. Hát tegnap nem volt szerencsénk. Ilyen szar idő még a Kossuthon is ritkán van. No, nembaj, az ember sok mindent kibír, ha elszánt, úgyhogy bele is álltunk a feladatba. Péppéáztunk, ronggyáfagytunk, de az igazi baj nem ez volt, hanem a sátrak: egyszerűen elkezdtek szakadozni, összeomlani, és mikor már több alkatrész röpült, mint amennyit a helyére tudtunk tenni, lefújtam az akciót.

Dehát mindezektől nem lennék dühös, márpedig ennek a cikknek nem az a címe, hogy jókedvű írás, nemde. Az ember nem haragszik meg olyan dolgokra, amik természetesek: az időjárási viszontagságok, pedig ilyenek. Ám az emberi kisszerűség, és ostoba rosszindulat már okot adhat a haragra. Van ugyanis megoldás ilyen rossz időjárás esetén is. Acélvázas sátrak, kamionponyvával. Felépíteni szintén nem könnyű, de olyan anyagból van, aminél meg lehet újra meg újra próbálni, mert sebezhetetlen. És elég 2 perc szélcsend, és onnantól már helyén a ponyva, jöhet akár hurrikán is, többé nem számít. Najó, de biztos az ilyen speckó, acélvázas, kamionponyvás sátrak megfizethetetlenek, nemde. Nem, nem azok. Sőt annyira nem azok, hogy a 9 hónapos korábbi tüntetésünk támogatóinak adományaiból kettő ilyenünk is volt.

Lenyúlt acélvázas szupersátraink korábban, a Kossuthon

Ja, hogy hol vannak, mikor szükség lenne rájuk? Na, itt érünk el dühöm forrásáig. Mikor szeptemberben a Nincs Alku Párt (NAP) vezetéséről lemondtam, azokat - mint az adományok gyűjtője - az ott maradókra hagytam, két feltétellel: hogy folytatják a NAP-ot, és az annak jelképévé vált tevékenységet: a sátrazást. Mondom: múlt év SZEPTEMBERÉBEN. Azóta eltelt fél év, akikre a cuccokat hagytam, megfeleződtek közben, pedig amúgysem voltak sokan, és kinyilatkoztatták, hogy nem folytatják a NAP-ot. De nemcsak azt, hanem a sátrazást sem. Magyarán: semmiféle olyan tevékenységet nem végeznek, amelynek segítésére nekik adtam az infrastruktúrát. Úgyhogy két héttel ezelőtt jeleztem Nekik: kérem a sátrakat, mert az adományozás egyik feltételét sem teljesítették, nekünk viszont szükségünk lesz rá. És a tegnapi Kossuth sajnos megmutatta, hogy MENNYIRE szükségünk lett volna mindarra, amit a támogatók direkt E CÉLRA adtak nekünk.

Két héten át kértem személyes találkozást, annak elutasítása után próbálkoztam neten privát-üzenetekkel, majd az idő előrehaladtával nyilvános üzenetekkel. Válaszuk annyi volt: kihirdették magukról, hogy Ők az OGYM veteránjai, tehát övék minden. Ühüm. Tucatnyi ember, többségük mégcsak nem is alapítótag, szellemi vezérük egy éjszakát sem töltött a sátorban, ellenben a félévnyi tevékenységük abban merült ki, hogy létrehoztak egy 60 fős fészbuk csoportot, olyan emberekből, akik még a Kossuth környékén sem jártak a 9 hónapos ottlétünk alatt. Nem vettek részt az OGYM kitalálásában, létrehozásában, a rendőrséggel vívott jogi csatákban, a kommunikációban, az adománykérésekben, szerepük annyi volt, hogy részei voltak annak a nagyjából 200 embernek, akik a sátrakban a 9 hónap alatt ügyeletben voltak tüntetőként.

Teccenek érteni. Kitaláltam, megszerveztem, felfuttattam valamit, majd annak javait azon emberek 5 százaléka, akik e folyamatban résztvettek: lenyúlja. És mikor kell, nem adják, holott még csak nem is használják: ehhez sem számosságuk, sem képességeik nem elégségesek. Egy önálló állandó tüntetés létrehozása ugyanis NEM abból áll, hogy beülök a sátorba. Ahhoz meg kell vívni a rendőrséggel, meg kell hirdetni, adományokat kell gyűjteni, kommunikálni a széles nyilvánosság felé ésatöbbi, ésatöbbi. Ők meg ebben korábban sem vettek részt, azt sem tudják, hogyan kell, ám most megakadályozták, hogy azok, akik pedig ezt mindig is csinálták, tovább tehessék.

A lenyúlók büszke csapata, nyomozásnak kell kideríteni, melyiküknek mekkora volt a szerepe benne

Nos, dühös EZÉRT vagyok. Mert innentől nem hagytak más utat, mint visszaszerezni azt, amit nekünk adtak, arra a célra, amit mi csináltunk, csinálunk és csinálni is fogunk. És ennek csak egy útja van: ha följelentem Őket sikkasztásért. Egymillió forint fölötti összeg, szervezetten elkövetve: nyilvánvaló a jogi helyzet, és az is, hogy tettüknek mi lesz a jutalma. Ám mire visszaszerzem javainkat, időbe telik, mi pedig nem azért vagyunk utcai ellenállók, hogy otthon melegedjünk, mások javain üldögélve. És mivel az országban forrongó közhangulat igényli, hogy keményen odategyük magunkat, ezért aztán természetesen kitaláljuk a folytatás hogyantovábbját. Ez azonban már a következő blog témája lesz.

Vár ránk a Kossuth tér.