2018. április 28., szombat

Valami van

Mióta visszajöttem egyéves önkéntes száműzetésemből, mást nem teszek, mint figyelem a demokrata közvéleményt. És érzek némi pozitív elmozdulást.




Elsősorban azért vonultam elefántcsont-toronyba, mert tele lett a tököm. Elég stabil a pszichém, de van, ami nekem is sok. Hogy éveken át újra és újra meg kell mutatnom, mit és hogyan kéne tenni, és megírjak töknyilvánaló tényeket és összefüggéseket újra meg újra, az elég unalmas, de önmagában kibírható. Az azonban nem, hogy mindez a döntő többségről lepereg, és minél inkább igazam van, és ez minél inkább bebizonyosodik, annál jobban utáljanak. Hülyékért meg nem vagyok hajlandó a végtelenségig beáldozni mindenemet, ez talán érthető.

Volt azonban egy másik motívuma is az elvonulásomnak. Megírtam sokszor, hogy mi fog történni a 2018-as választáson, és persze csontra be is jött. Igenám, de csak én tudtam ezt biztosan akkortájt, mások megpróbáltak valami defetista szarkavarónak bemutatni, mert nem vagyok hajlandó lelkesedni a romlott áruért. Megmondtam, hogy bojkottálni fogom a választást, mert egyszerűen nincs értelme. Csak arra jó, hogy ismét legitimálja újabb négy évre Orbán látszatdemokráciáját. És ha nem ítélem magam szilenciumra, akkor ma én lennék az egyik bűnbak a demokrata oldal rettenetes vereségéért.

Ígyhát kimaradtam a kampányból, de totálisan. Nemcsak nem írtam egy betűt sem, és nem mondtam egy hangot sem a közélet fórumain, de mégcsak a fészbukra sem néztem be. Mert egyszerűen kiborított, ha néha mégis megtettem. Zajlott a tömeghipnózis, és szinte mindenki megette. És utálom látni, ahogy értelmes, és elkötelezett emberek is bedőlnek a nyilvánvaló átverésnek. Szóval jobban éreztem magam a távolságtól, íráskészségemet regényre fordítottam, és kíváncsi voltam, mi lesz a választás éjszakáján. És főleg utána.

A választás éjszakáján semmi meglepő nem történt, pont az jött be, amit egy éve előrejeleztem. Ám ami azóta történik, abban van pár meglepő elem. Nem mondom, hogy húha, itt forradalmi helyzet van, és felébredt a népünk, mert nem így van. De az egyértelmű, hogy sokan ráeszméltek épp a választási cirkusz előadásáról hazaérve, hogy itt valami nagyon el van bacva. Jól fogadják a blogjaimat, olvasószámom nem csökkent, hanem tovább nőtt, ami elég érdekes dolog, ha az ember egy évig semmit sem csinált a neten. És a fészbukon is jóval kevésbé süt felém a gyűlölet, mint korábban.

Meglepve tapasztaltam azt is, hogy távollétemben is úgy olvasták a korábbi írásaimat, mintha frissek lettek volna. És a mostani közhangulat változás egyik oka talán éppen ez. Látták a saját szemükkel, nem másoktól hallották, hogy ki vagyok, mit akarok, miről mit gondolok. És mikor szembesültek előrejelzéseim helyességével, akkor rájöttek, hogy nem én vagyok a hazug, és rosszindulatú megosztó, hanem azok, akik ezt önös pártérdekeiktől mozgatva rólam híresztelik. A valóság azért még kies honunkban is képes rendet tenni a fejekben. legalábbis sokakban.

Látom, ahogy a közvélemény lassan elfogadja korábbi állításaimat. Már mindenki azt mondja, amit négy éve én: csak egy folyamatos Kossuth téri tüntetés lehet képes megrendíteni a rendszert. Naja, azért persze beugrik, hogy mi lett volna, ha annak idején nem 300, hanem 30.000 ember jön ki velem a Parlament elé sátrazni, de aztán túlteszem magam ezen, mert jobb későn, mint soha. És az is kezd rengeteg ember számára nyilvánvalóvá válni, hogy a parlamenti pártok részemről történő kollaboránsozása nem gonosztett volt, hanem a realitás időben való felismerése, és kimondása.

Szóval nem teljesen értelmetlen itt lennem, és tovább írni a blogot. Nyilvánvaló ugyanis, hogy odafigyelnek rá, többen és jobban, mint korábban. Terepre nem megyek, abból egy életre elég volt, de tán az ott négy év alatt összeszedett tapasztalatomnak akkor is meglesz a haszna, ha csak megírom, amire rájöttem, de nem akarom élőben is megmutatni. Megtettem elégszer, hogy most más is kipróbálhassa, milyen az. Valami változás történt, és történik a demokrata közvéleményben az elmúlt időben. Hogy ez mire elég, nem tudom. De aki a kicsit nem becsüli... Egy dolog biztos.

Valami van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése