Hazaárulók

Lehet ezt szépítgetni, de minek. A műellenzék beül a bábparlamentbe, hogy újabb négy éven át biztosítsa a demokrácia látszatát a diktátornak. Ezt pedig hazaárulásnak hívják.

Orbánnak szüksége van rájuk. 2020-ig dől még a pénz az EU-ból, évi 2000 milliárd, le sem írom, hány nulla. És ezt még el kívánják költeni háromszorosan túlárazott közbeszerzési mutyikban, nem véletlenül vonják ki Mészáros Lőrincet a tűzvonalból. Sok dolga lesz. És egyébként sem csinálnak semmit véletlenül. Persze, az EU most megcsapkodja kicsit őket, visszavon pár milliárdot, és feltételekhez köti a kifizetéseket. De csak 2020 utántól. Addig meg minden ugyanúgy mehet, mint eddig. És menni is fog. Mert az EU béna kacsa mindaddig, amíg nem kap egyértelmű bizonyítékot tőlünk, hogy itt bizony diktatúra van.

Ilyen bizonyíték lenne, ha nincs ellenzék a parlamentben. Tehát Orbánnak szüksége van ellenzékre. És amire szüksége van, azt meg is szerzi. Futja az európai pénzekből felfoghatatlan méretekben összerabolt vagyonból. Vagy éppen az államkasszából. Mert az is az övék. Minden az övék. Az ellenzék is. Ott üldögélnek, felszólalgatnak, nyilatkozgatnak, adják a statisztákat meg a díszletet a primadonna halálpontosan kimunkált előadásához. És ezért cserébe kapnak pár dolgot. Mert a jó király hálás a jó ellenzéknek. Kapnak parlamenti fizut, ami annál több, minél több funkciót tölt be egy képviselő. Tehát jut bőséggel pozíció.

Kapnak mentelmi jogot, és ígéretet, hogyha ügyesen asszisztálnak az előadáshoz, akkor azt nem fogják felfüggeszteni soha. És nem is teszik. Mert Orbán tartja a szavát, ha korrupcióról van szó. Mint ez esetben is. És persze kapnak a vállaltan, vagy épp bújtatottan Fidesz-tulajdonban levő médiában helyet, időt, álkérdéseket. Hogy szerepelni tudjanak, merthát mutogatni kell őket folyamatosan, nehogy a honpolgárok valódi ellenzékit lássanak. A műellenzék futtatása éppoly része a szervezett agymosásnak, mint a migránsozás, sorosozás. Amíg őket láttatják, más nem fog látszani. Ki van ez találva.

És kapnak ennél majd többet is. Csak azt kevésbé látványosan. A közbeszerzési mutyik nagyobb része az önkormányzatokban történik. Rengeteg önkormányzat, rengeteg döntés, ki tudja ezt követni, nemde. És valóban senki. Egy-egy város ügyeire ráláthat bárki, de az összesre képtelenség. És bizony a települések közbeszerzési mutyijaiban igen ritka, hogy az ott ülő ellenzékiek nemmel szavaznának, az meg főleg, hogy kiteregessenek bármit a nyilvánosság felé. Ha valamelyik bátrabb, gerincesebb mégis megpróbálja, akkor annak saját pártja tekeri ki gyorsan a nyakát. Sokszázmilliárdnyi mutyi megy az önkormányzatok átláthatatlan színfalai mögött, tökéletes összhangban, párthatárokon simán átívelve. Röviden: együtt lopnak.

Sokan talán észrevették: képként egy 2014-est tettem föl. Az akkori dicstelen kétharmados Orbán-győzelem estéjéről. Tudatosan tettem. Hogy mindenki lássa: négy év alatt nem változott itt semmi. Még a szereplők is csak kis részben cserélődtek. A pártok, az elvtelenség és amoralitás pedig semennyire. Négy évnyi parlamenti kollaboráció ismét Orbán-kétharmadot szült. És a most kezdődő újabb négyévnyi parlamenti kollaboráció megintcsak azt fog szülni. És ez mindaddig így megy, amíg Orbán akarja. Vagy ameddig a nép el nem kergeti a kollaboráns műellenzéket. Mert amíg ezt nem teszi, nem lesz képes Orbánhoz hozzáférni. Mert a testükkel védik azok, akiktől pont ennek ellenkezőjét várnánk.

A hazaárulók.