Furcsa per

Váradi András megölésének körülményei ugyanolyan tisztázatlanok ma is, mint halála estéjén. Tegnap kezdődött Bicskén az a per, melynek feladata kideríteni az igazságot, ha már azt a nyomozóhatóságok nem föltárták, hanem eltussolták. Ott voltunk a tárgyaláson.

Kezdjük kicsit józan paraszti ésszel. Van egy ember, aki a természet gyermeke, a mezőn nőtt föl, előbb volt juhász, mintsem biciklizni megtanult volna. Minden érzéke olyan, mint az indiánoké, megérzi a veszélyt már akkor, mielőtt az a közelébe kerülne. És ezt az embert egy mindkét irányba minimum 200 méterig éjszaka is kiválóan belátható úton ütik el, éspedig úgy, hogy 26 métert röpül, és nem marad ép porcikája. Ez az ember a Mészáros Lőrinc orbánhelytartó által uralt Felcsúttól 50 méterre levő Alcsút esélyes polgármesterjelöltje. Mellesleg konkrét ügyekben Mészáros ellenlábasa, mintahogy a talpig becsületes, tiszta ember Al Caponénak. És a "baleset" épp a polgármesterválasztás előtti estén történik. Teljesen összetört testtel esélye nem volt az életben maradásra, mire a választás napja felvirradt, már nem volt az élők sorában, ki lehetett húzni a nevét a szavazólapról. Gondolom sokak nagy megkönnyebbülésére. Namost a rendőrautóban kigyóméregtől meghaló, sokat tudó Welsz Tamás, és a cége kényszereladása után önmagát felkötött Komáromi András országában egy ilyen közéleti összefüggésrendszer minimum erősen végiggondolandó. Merthát első ránézésre ez tök úgy néz ki, mint egy politikai gyilkosság. Meg másodikra is. Megvan az indíték, teljesen valószerűtlenek a "baleset" körülményei, több az ellentmondás, mint az azonosság a fölvett jegyzőkönyvekben. Ilyen ügyet egy demokráciában kiemelt ügyészi felügyelettel, csúcsnyomozókkal nyomoznak végig, és először is a bérgyilkosság irányába. Mert az a kézenfekvő.

Na, kiemelt ügyészi felügyelet az valószínű itt is megvolt. Csak nem úgy mint egy demokráciában, ahol a felderítést segíti a magas szintű erőkoncentráció. Hanem úgy, mint Gecisztánban: nálunk az eltussolás a kötelező feladat, ha érződik a Fideszbűz egy ocsmány ügyben. Úgyhogy rendőrék úgy álltak hozzá: nehogymá valami kiderüljön bármiről. Az állítólagos tettest - 85 éves magyarosztrák - meghallgatják, meg sem gyanúsítják, fölveszik a vallomását, pussz, viszlát, örültünk, hogy találkoztunk. Delikvens Ausztriába el, nincs itt semmi látnivaló nemde. Ja, épp csak egy demokrata szimbólumot gázolt halálra, épp csak a vallomása ellentétes a nyilvánvaló tényekkel, dehát kicsire nem adunk. Azt persze gyorsan közlik a sajtóval, hogy az Alcsúti Juhász a létrájáért ment az úton, mert leesett az autójáról, ezért állt meg, és ezért volt gyalogosan. Naja, ez olyan szép sztori, el lehet vele oszlatni a gyanút, hogy itt esetleg valami tökmás történt, mint közlekedési baleset. De van egy kis bibi. Rendőrék kulcsmomentumként mutatják be a létrát, ha az nem esik le, még ma is élne András, nemde. Csakhát mitteszisten, miközben mindent összeszednek a helyszínen, még a fűszálakat is, épp csak egy dolgot "felejtenek" ott. A LÉTRÁT. Ja.

Az a létra ugyanis valóban kulcselem. Egy ember, ha épp visszamegy a létrájáért, ami leesett, akkor a másik sávban közeledő magyarosztrák Merci hátulról-jobbról kapja el. Ha meg már fölvette a létrát, és épp a kocsihoz ballag vele vissza, akkor a Merci szemből-balról kapja el. Namost a rendőrök sztorija szerint András a vállán a létrával már visszafelé tartott a kocsijához. A rendőrök szerint épp a létra cipelése miatt ment át a másik sávba, ahol a Merci - a rendőrök szerint - elütötte. Csakhát a boncolási jegyzőkönyv szerint meg a gyilkos ütés Andrást a JOBB OLDALÁN érte. Az meg csak úgy történhetett, ha még NEM VOLT NÁLA a létra, mert épp visszafelé ment a kocsijától a leejtés helyszínéhez. És mi múlik ezen? Nagyjából MINDEN. Ha ugyanis visszafelé ment a létráért, akkor a saját sávjában haladt, tehát a másik sávban jövő Merci csak úgy tudta elütni, pláne ilyen halált okozó brutalitással, ha ÁTJÖTT András sávjába. Ugye teccenek érteni. A rendőri verzió szerint Mercisünk békésen közlekedett Etyekről Alcsútra, mikor egyszercsak hopp, saját haladási sávjában elütött egy embert, mert az ott átsétált, létrával a vállán. Ha azonban egy embert egy létrával a vállán elgázol egy Merci úgy, hogy attól 26 métert röpül, akkor az a létra sem marad érintetlen. Beleütközik a Mercibe, a betonba, hajlik-törik közben, mert hatalmas erőbehatás éri. Szóval az a létra, az képes BESZÉLNI. Elmesélni egy perc alatt mi is történt VALÓJÁBAN. És PONT EZ a létra az, amit a rendőrök otthagynak. Mert minek azt elvinni, nemde. 

Van azonban egy kis gáz. A létra megvan. Mégpedig megóvott módon. Jelezték is már egyszer a rendőröknek, csak véletlenül eltévedtek útközben. Nem sikerült megtalálniuk a konkrét helyen. Hiába no, csúcsnyomozókat igényel egy pontosan megadott helyszínen megtalálni az ott levő létrát, és mivel nem csúcsnyomozók dolgoznak az ügyön, nem is sikerült. Hát majd most sikerül. Váradi András családját ugyanis Magyar György képviseli az ügyben. Mivel a rendőrség minden valós nyomozati cselekményt elszabotált, és az Ügyészség gyorsan le is zárta mindenfajta vádemelés nélkül az ügyet, ezért most helyettük a "pótmagánvád" intézményét veszi igénybe. A Bicskén tegnap megkezdődött per egy tárgyalóteremben lefolyó bizonyítási eljárás lesz: mindazt Magyar Györgynek és segítőinek kell összehozni, amit a rendőrség elszabotált. És akkor most kicsit nézzünk be a tárgyalóterembe, mi is történt. Olvasóim tudják, hogy tele vagyok ellenem indított koncepciós perekkel, mindig magamat védem a bíróságokon, úgyhogy fölhalmoztam némi tárgyalótermi tapasztalatot. Láttam már sok furcsaságot, de azért tegnap Bicskén sikerült meglepődnöm. Mikor egy NYILVÁNOS tárgyalásra bemennénk - voltunk kábé 30-an - és egy biztonsági őr állít meg, hogy majd a Bírónő eldönti, ki mehet be, ki nem: na ilyet még nem láttam.

Elővettem úri modoromat, és elmagyaráztam a Zúriembernek a jogait. Meg a miénket is. A helyzet ugyanis az, hogy egy nyilvános tárgyalásra MINDENKIT be KELL engedni, ha kicsi a terem, akkor nagyobbat kell keresni. Zúriember kicsit okoskodott, aztán csak elszaladt informálni a bírót, hogy itt van valami agresszív pali, aki mindenféle jogszabályokra hivatkozva be akar mindenkit hozni. Vissza is tért lelombozódva, hogy oké, bemehetünk, de csak a folyosóra, mert aztán majd a Bírónő... Aha. Ki is jött a Bírónő, Ő is bepróbálkozott, de megnyugtattuk, hogy sok jó ember kis helyen is elfér. Nem örült. Dehát mégiscsak ciki, ha egy bíró rögtön törvénysértéssel kezd egy tárgyalást, nemde. Úgyhogy bementünk mind a harmincan. És befértünk, volt annyi ülőhely, mily meglepő. Aztán rá kellett jönnünk, hogy mire ment ki az egész távoltartási próbálkozás. Én még ööööö-ző, dadogó bírót életemben nem láttam. Most meg igen. Zavarban volt. Nem készült föl lelkileg, hogy itt bizony olyan ügy tárgyalása kezdődik meg, amit nem lehet sutyiban elintézni. Itt nem lehet zárt irodákban kitalálni, hogyan NE nyomozzanak. Dehát persze pont ezért mentünk oda élőben: jelezni, hogy véget ért a hatósági eltussolások időszaka, mindent figyelemmel fogunk kísérni, élőben, médiában. Mindenütt.

A távoltartási kísérlet, meg a Bírónő egész tárgyaláson végighúzódó zavara mellett aztán jött a harmadik olyan dolog, amit én még nem láttam tárgyalóteremben. A vádlottak padján ülő 85 éves magyarosztrák megtagadta a vallomást, és azt is, hogy kérdésekre válaszoljon. Ez eddig oké, joga van hozzá. De vannak olyan kérdések, amelyekre mindenképp felelnie kell. A személyi adatai, korábbi priusza, ilyesmi. S hát csak benyögte, hogy pilóta volt régen és századparancsnok. Azért ez hopp kicsit, nemde. Aztán meg azt, szinte büszkén, hogy voltak ám mindenféle közlekedési kihágásai. És pedig épp nemrég, és Magyarországon. Záróvonal átlépés. Mondom: ZÁRÓVONAL ÁTLÉPÉS. Naigen. Egy ügyben, ahol a rendőrségi verzió szerint egy békésen utazgató Merci elüt egy létrát cipelő embert, aki a Merci sávjába tévedt, ez elég ciki. Pláne akkor, ha egyébként pont a létra nem lett megvizsgálva, ha egyébként pont jobbról jött az ütés, nem pedig balról, ami csak akkor lehetséges, ha a Merci sávot váltott, és a Mercisről kiderül, hogy egyébként PONT ILYEN sávváltásért van priusza. És itt jött az igazi meglepetés: a Mercis védője fölpattant, és rászólt a vádlottra, hogy hallgasson már el. Konkrétan UTASÍTOTTA. Mintha a főnöke lenne, aki attól fél, hogy elszólja magát a beosztottja. Na, de ez már egyszerre túl sok lesz, itt most lezárom, aztán jönnek a folytatások. Lesz miről írni.

Amíg kiderül az IGAZSÁG.