A kalapácsos ember

Korábbi blogjaimban írtam már: a Felcsúti Gazember egyszerűen nem érti, mi történt a Szakszervezetek Kossuth téri tüntetésén, és mi zajlik azóta az országban. Pedig egyszerű. Mármint nekünk, demokratáknak.

Ja, a címről először is. Biztosan sokan ismerik a mondást: akinek CSAK kalapácsa van, mindent szögnek lát. A Geci ilyen vezetői mentalitását fejtegettem ki részletesen pár korábbi blogomban, előrejelezve a mostani történéseket. Hozzászokott, hogy ha erőből odavág valahova, használva direkt erre kiépített, centralizált államapparátusát, akkor ott kuss lesz, és a fű sem nő többé. Ha értené, hogy a Kossuth téri szakszervezeti tüntetés óta az addig megosztott ellenzéki csoportok fölsorakoztak az Amazonok mögé, és a hatalmas, eltökélt tömeg mindenkinek erőt adott, akkor nem csinálna akkora baromságokat, mint amiket épp csinál. Korábban az ellenállás elszigetelt gócokból állt, amikre ha a Talajmenti Hülyegyerek odacsapott, akkor az homokkőként repedt is. Most meg hiába csapkod a kalapácsával, az egyesült tömeg, és a benne ébredt szolidaritás gyémánttá keményítette a követ, visszapattan a kalapács, nem is kicsit. Bocs, de elmesélek itt egy kis viccet, hogy érthető legyen, mire gondolok. Winnetou, Old Shatterhand és Old Firehand egy kunyhóban üldögél a vadnyugati prérin. Kintről zaj hallatszik. Old Firehand föláll, kimegy, csattanás, betört fejjel tér vissza. Fölpattan Old Shatterhand, Ő is kimegy, csattanás, betört fej, visszaül. Na, Winnetou is kimegy. Csattanás. Winnetou visszajön: fehér testvéreim is ráléptek a gereblye fejére?

Na, hát valahogy így. Az elhíresült oktatási hivatal, a KLIK - bár helyesebb Orbán Klikknek hívni - ráugrott a Teleki Blanka Gimnázium Narancsoknak ellenálló igazgatójára, Pukli Istvánra. Mindezt egy másik Gecibérenc, a Klinghammer nevű államtitkár tovább fokozta: borostás, kockásinges tanárok, fújjj. Na, hát ebből aztán az lett, hogy mindenki kockásingbe öltözik, és aki csak teheti, holnap délután megy szolidarítani Pukli igazgatóval a gimijéhez. Szóval csapkod a Felcsúti Gazember a kalapácsával, és egyre hülyébbre veri saját homlokát a gyémántról visszapattanó vassal. Beszállt még a Lázár nevű szerves létforma is, az meg gyerekekkel való zsarolásról beszélt. Naja, szokásos Fidesznyik zajszennyezés, korábban bejött, most meg már nem, cumi. Összefognak már a szülők is, a diákok is, a várható sztrájk már nemcsak a tanárok, hanem a diákok és szülők sztájkja is lesz. Kösz Lázár, kösz minden ostoba Orbáncsicskának, hogy minden lojalitásbizonyító kísérletükkel csak fokozzák a Nép felháborodását. A Főkalapácsos, meg az Alkalapácsosok olyan klasszul csapkodnak körbekörbe, hogy rövidesen szétverik a saját maguk által összeeszkábált kunyhót. Mert ebben az ütközetben az is lassan mindenki számára nyilvánvaló lesz: az Orbáni hatalmi erőd valójában KÁRTYAVÁR.

Régi olvasóim tudják: azt is előrejeleztem, hogy maga Orbán lesz az, aki létrehozza az ellenzéki egységet. A minimális józan észtől elszállt, hatalmi gőzzel hajtott beteg agyában nincs semmiféle kontroll, sorban hozza az öngyilkos döntéseket, és ezek egyszercsak megtöltik a poharat, és borul az egész. Na, pont ez történt, és pont ez pörög föl egyre erősebben. És most lehetne azon filózni, hogy mit tud tenni, amivel megfordítja az Őt elsöpörni készülő lavinát, de fölösleges. Az egész hatalmi rendszere a nettó erőpolitikára, elnyomásra, megfélemlítésre, megvesztegetésre épült, annak MINDEN végrehajtója, résztvevője ehhez állt be, ebben szocializálódott. A Kalapácsos Emberek nem finommechanikai mérnökök, és nem is rendszerszervező menedzserek: csapkodó, ostoba, önhitt kisgecik mindahányan, akik mindent a Gecitől tanultak. Képtelenek megváltozni, mert egyszerűen ILYENEK. Becsületes, őszinte, értelmes ember nem áll be Narancskomisszárnak, és most visszaüt a Hatalom merevsége és egyközpontúsága. Nekünk, demokratáknak meg csak annyi a dolgunk: mindenki a maga helyén és lehetőségei szerint tegyen meg mindent, hogy a Szakszervezetek végigvezethessék a Nép fölébresztésének és az Ország megmentésének szabadságharcát. Mert kiderült, hogy meztelen a király, sőt nem is király, csak az, amit a címben írtam.

A Kalapácsos Ember.