2014. május 2., péntek

Vihar, de nem tornádó

Tegnapi, Kádárról szóló írásomban már jeleztem: tudom, hogy a téma sokfelé tabu, így fölkészülten állok az azzal kapcsolatos nyílzápor elé. Meglepetésemre azonban néhány szuperszubjektív hozzászólás kivételével izgalmas és higgadt vita bontakozott ki netszerte.



Azzal nem tudok és nem is akarok foglalkozni, ha valaki szerint a Kádár Rendszer maga volt a Kánaán. De mivel csak pár ilyen fanatikus hozzászólás volt a több mint ezerből, ezért ugorjunk. A hozzászólások túlnyomó része megmaradt a racionalitás keretei között, és önmagában is visszaigazolta, hogy lehet és kell is erről a korszakról beszélni. Hogy miért is kell? Azon egyszerű oknál fogva, hogy egy demokratikus társadalom addig nem lesz európaérett, amíg saját történelmével nem tud megbirkózni. A jobb és baloldal közötti vitákban addig nehéz lesz nyerni, amíg Azok Horthy Nosztalgiáját nem tudjuk az igazságosság és a hitelesség fölényével kritika alá venni.

Jelenleg a vitakultúra azon a szinten mozog, hogy egy Horthyt érő bírálatra, Ők azonnal Kádárt hozzák elő. És a mi nosztalgiázóink már mennek is befelé a csapdába minden esetben: elkezdik védeni Kádárt ugyanolyan vehemenciával, mint Azok Horthyt. És attól a pillanattól kezdve a vita értelmetlenné válik: irracionalitások kapaszkodnak egymásba és a vége az lesz, hogy az anyázáson kívül semmi nem marad. Ez hibás pálya, így világnézeti vitákat megnyerni nem lehet. Amíg mi védjük a védhetetlent, addig Ők is védeni fogják az Övékét. És az írásom kapcsán tegnap lezajlott netes vita igencsak reménykeltő volt. A rengeteg rendszerszerű és egyéni sorsokról szóló vélemény olyan összképet rajzolt föl, mintha egy történelmi konferencián ültünk volna. Csakhogy azzal a különbséggel, hogy egy konferencia, az nem interaktív, és nem is jár tömeges részvétellel, ilyen szempontból pedig politikai használhatósága csekély.


Ha Orbánt le akarjuk gyűrni, akkor meg kell értenünk a benne hívők mítoszait. Több mint kétmillió ember valami miatt támogatja, és ennek csak egy része azért, mert a Viktor által létrehozott rendszer nettó haszonélvezője. Többségük valamiféle érzelmi azonosulást él meg Vele kapcsolatban, és amíg ezt nem értjük meg, nem tudunk tenni ellene semmit. Ha pedig az Ő hívőit meg akarjuk érteni, akkor a legkézenfekvőbb eljárás a saját hívőink érzés és gondolatvilágának föltárása. Nem beszélve arról, hogy a sokmillió otthonmaradt honpolgár lelkét is meg kéne értenünk, és annak csak egy része gyökerezik a jelenben, egy nagy szegmense bizony kialakult hitek és hagyományok mai napig való átöröklődése.

Nem én találtam ki, hogy a történelem az élet tanítómestere. Akik kitalálták és évezredek óta alkalmazzák, azok épp attól válnak sikeressé, hogy nem lépnek kétszer ugyanabba a folyóba. A múltat nem szőnyegalásöpörni, hanem megérteni kell, ha a jövővel bármit is akarunk kezdeni. Mert azt nehéz lenne vitatni, hogy bajban van a demokratikus oldal. És ahogy látom, sokan ezt úgy gondolják magukban földolgozni, hogy bebázódnak, és próbálják ugyanazt csinálni mint eddig, csak még erősebben. Nem, ez nem jó megoldás, ha rossz irányba megyünk, akkor megfordulni kell, nem még több vitorlát kifeszíteni. A következő évek a Mi tanulásképességünkön fognak múlni. És ha tényleg meg akarjuk fordítani az Ország jobbra, és egyre inkább széljobbra tolódását, akkor meg kell értenünk, mitől utasítja el a demokratikus oldalt a társadalmunk döntő többsége.


Megérteni, elemezni azonban Tabukkal terhelten nem lehet. Ha nem bírjuk átlépni a saját árnyékunkat, akkor állandósulni fog a sötétség. És azt gondolom, a baloldal egyik, ha nem a legnagyobb tabuja: Kádár. Nem akkora szerencsére mint tegnap ilyenkor gondoltam, de azért nem is kipipálható a problémakör. Azt gondolom, ki lehet és ki kell alakítani a Kádár Rendszerről egy közös mitológiát. Tényszerűen végigmenni a hibáin és az előnyein, és a végeredményt közös politikai kánonná emelni. Narancsék tömegfanatizálásra alkalmas érveit csak úgy tudjuk hatástalanítani, ha saját oldalunk hibáit magunk tárjuk föl, és azokat elismerjük. A Népünk egésze jóideje egyre súlyosbodó érzelmi alapú politikai manipulációnak van kitéve. Ez önmagában is a köz hiteles szolgálatának megrontója, de még technikailag is vereségre ítél minket. Orbánék ugyanis a dogmák és tabuk fölállításának mesterei, az irracionalitás igazi művészei. 

A saját fegyverükkel soha nem fogjuk tudni legyőzni Őket. Nekünk ésszel kell fölvennünk a versenyt, a logika és a megismerés viszont nem lehet hatékony, ha tabukat kerülget. És mivel a Népünk legjelentősebb közelmúltbéli benyomata a Kádár Rendszer, így azzal kell kezdenünk  a valóság föltárását. Ha ezzel a feladattal nem tudunk megbirkózni, akkor teret adunk Azoknak is, hogy megvédjék saját védhetetlen történelmi esményeiket. Ha ezt megértjük és elfogadjuk, máris teszünk egy lépést Orbánék legyőzése érdekében.

Az Elsőt.


14 megjegyzés:

  1. "Azt gondolom, ki lehet és ki kell alakítani a Kádár Rendszerről egy közös mitológiát. Tényszerűen végigmenni a hibáin és az előnyein, és a végeredményt közös politikai kánonná emelni."

    A fenti idézetet tartom a lényegnek és aki ezt végrehajtja, levezényli az nyerő lehet a következő választáson.
    Orbánék --ha hamisan is-- ezt tették (teszik) a Horthy rendszerrel, és mivel az azt megéltek száma sokkal inkább fogyóban mint a Kádári időké, a nép eszi is, hiszi is a maszlagot.
    A kádári időkben szocializálódott Jobbik meg azzal támogatja mindezt, hogy mindkét rendszer "rendpárti" elemeit hangsúlyozza erős nacionalizmussal.

    VálaszTörlés
  2. Az életem......

    VálaszTörlés
  3. Azért muszáj a szellemi forrásvidékre is odanézni. Annak ismeret nélkül nincs valós elemzés. az I.vh után a nyomorból való kilábalásra két nem egyező áramlat született . Mindkét áramlat készen volt. 1. Olaszországban 1921-ben kidolgozva magántulajdonra építve a fasizmus --amely bejárta hódító útját és bukásba torkollott--és a Kommunista kiáltvány szellemében létrejött 1917-es lenini elgondolás, a közösségi tulajdonra alapozva. Mindkettő elvezetett egy totalitárius megoldásba és bukásba, de a romjaikon újjáéledt egy hasonló elgondolással bíró másik. Itt Magyarországban is.
    Itt búvópatakként maradt a magántulajdon vágya, de a történelmi helyzet okán a lenini közösségi társadalom próbált életre kelni. Míg Európa többi részében a magántulajdonra alapuló fejlődhetett a maga medrében. Orbán most ez utóbbit preferálja, de megoldásait 1921-es mintából veszi! Érdemes utánaolvasni! Ebből a kiindulásból szemlélve megint más megvilágításba kerül néhány dolog!

    Mivel a fejekben is erőszakos váltást akarnak/akartak --ezért aztán behódolást várnak/vártak el.
    Orbán le is írta:" Márpedig a mi nemzedékünk azért lett radikálisan antikommunista politika híve, mert elege lett az őszintétlen és bizalmatlanságra épített életből!"

    pedig most éppen azt az erőszakos tudatformálást végzi, amit előtte már megtettek egyszer.
    Miféle joga van ehhez? a 27%-os 2/3 adta felhatalmazás.
    A baloldal pedig épp ezen okból sikertelen--mert a vagyonkáját a karpótlásba visszakapott ezét azát védelmezi, még akkor is ha abból megélni nem tud.

    Az persze igaz, hogy a baloldal sem tudja mit akar? és azt hogyan, mert a 14 formáció ma egymástól vitatja el az önidentitás dolgát--addig míg Orbán meg nem alkotja a mag a szociáldemokrata pártját :) esetleg kinevezve ellenzéknek

    de az eredeti elgondolások mégis itt vannak---- magántulajdonra építő---kontra közösségi társadalom meg ennek kavarca

    VálaszTörlés
  4. Kedves Gábor! Teljesen igazad van. Tisztában vagyok a Kádár Rendszer sokaknak azt hozta amit a családodnak. Igaz az én apám, hogy megtarthassa munkakörét, Belépett a pártba. Nem meggyőződésből. Nem ítélem el érte. Ennek ellenére, a mi családunknak nem volt jobb mint a többségnek. De jobb volt mint a rendszerváltás utáni Orbánék diktatúrájában. Nekem legalább is ezek az időszakok, voltak a legrosszabbak. Az eztán jövőről meg ne is beszéljünk. A cégem a betegségemre hivatkozva felmondott.(Le vagyok százalékolva) A munka adom kijelentette nem foglakoztat rehabost! Pedig az ígéret az volt a rokkantaknak is adnak munkát. Mondom ezt azért is, rehabosokat foglalkoztató cég orvosa nem írta alá az munkaalkalmasságomat! Megjegyzem csak az a gondom nem tudok álló munkát folyamatosan végezni. 59 éves vagyok esélyem sincs munkát találni. Éljek a lecsökkentett rokkant járadékból? Akkor most hogy van ez? Kösz Orbán

    VálaszTörlés
  5. "Azt gondolom, ki lehet és ki kell alakítani a Kádár Rendszerről egy közös mitológiát. Tényszerűen végigmenni a hibáin és az előnyein, és a végeredményt közös politikai kánonná emelni."

    Nos, kedves Gábor, éppen ez a szándék hiányzott a tegnapi írásodból. Túlságosan szubjektívre sikeredett, s akik vitatták az írás igazságát (én persze nem olvastam mind az ezer kommentet), azok nem annyira a Kádár-rendszert védték, mint az objektivitás elvét. Lehet mondani, hogy szinte ahányan vagyunk, annyiféle élményünk van azokról az évtizedekről. Akiket téeszbe kényszerítettek, megfosztva őket kis magánvagyonuktól, azok nyilván gyűlölettel gondolnak vissza. (Padláslesöprést, kitelepítést most ne emlegessünk, mert az egy másik korszak volt.) Aki egykori napszámosok, cselédek gyermekeként egyetemi diplomát szerzett, megint másként vélekedik a Kádár-rezsimről.

    Azt gondolom, a "közös politikai kánon" kialakítása erről az időszakról: kevés, ha cselekvési program is nem követi. Amíg emberek százezrei rettegnek otthonuk, munkájuk elvesztésétől, amíg tehetséges fiatalok nem tanulhatnak, mert képtelenek megfizetni a tandíjat, amíg a nyaralás, üdülés milliók számára elérhetetlen luxusnak tűnik (sorolhatnám...), addig élni fog a nosztalgia a Kádár-rendszerben szocializálódottak tömegeiben. Azt kell megértetni az emberekkel (s ez nem lesz könnyű), hogy az otthonhoz, a munkához, a tanuláshoz, a rekreációhoz való jog nem Kádárék személyes adománya volt; hogy ezen jogok gyakorlásához nem kell egyszersmind lemondani a személyes és a nemzeti szabadságjogokról. Ám addig, amíg millió az elemi szükségleteiket sem tudják kielégíteni - mondjuk, éheznek -, addig kevéssé érdekli őket, hogy 25 éve egy idegen hatalom által megszállott országban éltek, megfosztva a szabad utazástól, az eszmék szabad áramoltatástól és egyéb demokratikus jogoktól.

    Nos, ennyit a cikkhez.

    Még valami: Kifejezetten zavar, hogy a személyedet ért súlyos támadásokra (rágalmakra? becsületsértésekre?) egyetlen szónyi konkrét választ nem adtál.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ha minden a személyemet érő rágalomra reagálnék azzal csak erősíteném a trollhadsereget, amelyik így is gyakran megtalál. 2 éve írok, az életem nyitott könyv, más olvasóim pedig épp akkoör szóltak rámszólni, mikor lemegyek iszapbirkózásba egy trollal. Úgyhhogy amire épp kedvem van, meg időm arra reagálok, amire meg nincs, arra nem. Be kell osztanom az erőmet és az időmet, és nem a trollok fogják ezt megtenni. :)

      Törlés
    2. Nincs is értelme a trollokat etetni.
      Sajnos sokszor nehéz megállni, ezt többéves politikai fórumozás tapasztalata mondatja velem (még bőven a facebook előtti időkből).

      Törlés
  6. OK - ami a személyes részt illeti.

    És a lényeget illetően...?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kezd körvonalazódni a Blog valódi küldetése. Majd megírom egybe, de nagyjából egyfajta elemző és programadó szellemi műhely felületévé kezd válni. A mögöttes fészbuk csoportban pedig egy nagyon aktív és értelmes gárda állt és áll össze, remek vitákat folytatunk, sokat tanulok onnan magam is. Nem látok effektív think tanket az ellenzéki oldalon. magunknak kell megtenni négy dolgot. Az elmúlt 25 év tárgyszerű elemzését, a választási kudarc okait, és kell muníciót képeznünk mind a városi mind a vidéki magyarország meggyőzésére. E négy egybefüggő célnak szentelem innentől fogva elsősorban a blogot. Simone rovatában egy ütős vidékprogram már alakul is. Tehát röviden: igen, kell cselekvési terv, ki is kell alakítanunk,mert más nem fogja megtenni, ahogy látom.

      Törlés
    2. Igen Gábor, A fészbuk csoport tényleg igen aktív és egyre aktívabb, aminek én is személyszerint nagyon örülök. Tényleg nagyon sok dolgokat írunk , posztolunk, hozzáfűzünk...stb. Én személyszerint minden nap igen sokat tevékenykedek itt. Gábor ismerősök vagyunk a facén. Sok figyelem felkeltéssel kezdődő megosztásomat lájkolod is nap , mint nap, sőt hozzá is szólsz. Itt ezen az oldalon az írásaidat mindig elolvasom.
      Nekem is véleményem az, h egyre bővíteni kellene és cselekvésre, írásokra rávenni egyre több embert, MERT MÁS MEGSZÓLALÁS MÁR SEHOL SEM LESZ..... :(

      Törlés
  7. Mély politikai emlékem nincs a Kádár-rendszerből.Szerintem a kényelem tartotta életben a legvidámabb barakkot,biztos munkahely,biztos fizetés,könnyen kiismerhető viszonyok,kiskapuk.Aztán beütött a rendszerváltás,versennyel,zavarosban halászókkal,ügyes privatizátorokkal,kárpótlási jegyüzérekkel,és az addig könnyen kiismerhető,zárt világ a tömeg számára járhatatlan ingovánnyá vált.Rengetegen süllyedtek el,miközben értetlenül figyelték,hogy néhányan a tehetségükkel,bátorságukkal,néhányan a gátlástalanságukkal,számukra elérhetetlen magasságba jutottak.Ők sírják vissza azt a rendszert.Az sem érdekli őket,hogy ma ezt a "Horthy-féle boldog békeidők" ideológiájával lehet csak nyakonönteni,hiszen a kommunista az ellenség.Végre újra van valaki,aki gondolkodik helyettünk,harcol helyettünk a gonoszok ellen,csökkenti a rezsinket,stb.Cserébe elnézzük neki a mutyikat,a stadiont a háza mellett,és befogjuk a pofánkat.Lusták vagyunk...........:)

    VálaszTörlés
  8. lehet hogy nem is lusták?!
    http://www.atv.hu/videok/video-20140501-hirvita-2014-05-01

    Lendvai Ildikó és Lovas Zoltán vitája---

    VálaszTörlés
  9. Valahogy ezzel most nem értek egyet, bár lehet, hogy csak a szóhasználat zavar "Azt gondolom, ki lehet és ki kell alakítani a Kádár Rendszerről egy közös mitológiát." Szerintem nem kell mitológia, mindenkinek megvan a maga történelme erről a korról, aki élt benne. Tényeket kell felszínre hozni, rögzíteni. És le kell zárni, az életünk egy szakasza volt, történelmünk egy időszaka. Az a felelősségünk, hogy objektíven mutassuk meg és be ennek az időszaknak az erényeit és hibáit. Ez sokáig nagyon nagyon nehéz lesz, lásd II. világháború előtti időszakot, amiről szintén az objektív tények folyamatos felmutatásával kell küzdeni azért, hogy ne tudják misztifikálni, politikai haszonlesésből elferdítve felhasználni. A mai nap problémái között én kevésbé látom lényegesnek a kádári kort, még akkor sem, ha általam tisztelt politikus is gyakran példálódzik vele beszédeiben, használja retorikájában. Én feladatokat, célokat várok, amelyek előre mutatnak és amelynek elérése közben a legkevésbé lesz az a gondom, hogy 30 éve hogy éltem, jobban összpontosítanék arra, hogy gyerekeim jövője érdekében mit kell tennem ma, holnap és holnapután.

    Lenne még tovább, de nem akarok miniblogot.

    noobbela11

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ne fogd vissza Magad, nincs terjedelmi korlát és mindig minden kommentet elolvasok, ki tudja kitől és miből kapok infót vagy inspirációt. :)

      Törlés