Orbán áldozatai

Tegnap volt Váradi András meggyilkolásának egyéves évfordulója, az etyeki temetőben Családja sírkőállítással emlékezett meg mindannyiunk Hőséről. Ott voltunk, mint mindig, amikor csak tehetjük, és azt tesszük, amit Édesapja kért tőlünk: visszük tovább a szellemiségét.

Akik ismerik az Alcsúti Juhász küzdelmét, és a konkrét történéseket, azok számára egyértelmű: megölték. Olyan tények állnak rendelkezésre tömegével, amelyek kizárják a balesetet, ezek egy része a nyilvánosságban is teret kapott már. Ami meg nem, azok ideje akkor jön el, mikor a megbukott Diktatúra főmaffiózóit kell majd jól megérdemelt életfogytiglanos börtönbüntetésükhöz hozzájuttatni. Csak pár közismert tény: a baleseti helyszínelés és a boncolási jegyzőkönyv kizárja egymást, a sérülések elhelyezkedéséből egyértelmű, hogy az úgy nem történhetett, ahogy a helyszínelők rekonstruálták. A bizonyítékok közül az egyik egyszerűen eltűnt, márpedig egy létra az nem egy csikk, hogy elfújja a szél, mégis megfújta valaki, mindezt őrzött hatósági raktárból. Halálának napján, ami az önkormányzati választás előtti nap volt, Felcsúton kampányzáró buli volt Mészáros Lőrincéknél, ahol a következő mondat hangzott el egy prominens szájából: a Juhász halott. Ám mindez este 9-kor történt, a kórházi jegyzőkönyvben viszont másfél órával későbbi időpont: fél 11 szerepel a halál beálltaként. Aztán az osztrák 84 éves állítólagos elkövető gyors kiengedése - leginkább viharos eltüntetése - az országból, de nem folytatom: egy jogállamban már sitten rohadna a megrendelő, meg az elkövető is, mintahogy a politikai gyilkosság motivációja is közismert lenne: a Felcsúti Maffia egyszerűen nem engedhette meg, hogy fizikai terjeszkedésének gátja lehessen a szomszéd falu: Alcsút polgármestere, ezért aztán mielőtt megválasztották volna, amire igencsak esélyes volt András, megölték.

Aztán persze mindig vannak naiv széplelkek, akik leginkább önmaguknak meg akarják magyarázni, hogy ááádehogy, azérmár csak nem tartunk ott, hogy az Állam Urai öljenek. De, ott tartunk. És nem Váradi András az egyetlen. Komáromi András, az EU pénzek elszámolását végző szoftver tulajdonosa, akit először rákényszerítettek, hogy eladja az államnak hosszú évek óta építgetett cégét, és annak szellemi termékeit, majd miután aláírta, másnap "meghalt". Aztán a Simon Ügyben kulcsfigurává vált Welsz Tamás, aki nagyon olybá tűnt, hogy a Fidesz által kreált balhét épp meg tudná tanúvallomásával fordítani, és akkor a Narancsok égnének bele saját sztorijukba, de Welsz Tamás egy rendőrautóban mily véletlen, életét vesztette. Azóta sem tudni semmit, hogy valójában mitől, mikor és hogyan. És ez csak három olyan eset, mikor nyilvánvaló a politika gyilkoság indítéka, és az is hogy kiknek állt érdekében azt sürgősséggel megtenni. Csakhát a közismert áldozatokon túlmenően ott van ezernyi ismeretlen, akiket a legkülönfélébb módokon ölt meg a Felcsúti Maffia. Közvetlenül, közvetve, vagyonából kiforgatva, megfélemlítve, öngyilkosságba hajszolva, éhenhalasztva, ésatöbbi. Ha a Rezsim összes áldozata föléledne, és egyszerre odamenne a Parlamenthez, akkor meglenne az a százezres tömeg, amit senki sem lenne képes megállítani. De Ők már nincsenek, mi viszont vagyunk, a kérdés csak az, hogy méltóak vagyunk-e Hozzájuk. Mert jelenleg nem.

Ideje lenne befejezni az értelmiségi pöcsölést, mikor mindenféle újságírók milliószor, különböző verziókban elmondják, hogy a Zorbán lopcsalhazudik. Igen, tudjuk, tehát akkor tegyünk végre, jöttök? Áááá, azt nem. Vagy a parlamenti pártok korifeusai, akik teszik a feljelentéseket pótcselekvésként azon az Ügyészségen, amiről tudható, hogy mindent elsikál, közben meg bent üldögélnek, és fölveszik a Maffiaállam júdáspénzét képviselői tiszteletdíjnak álcázva. Aztán tartanak egy sajtótájékoztatót, kiadnak egy közleményt, hogy a gonosz Orbánék megint csúnyabácsik voltak, és majd ha nem Ők lesznek, mily szép világ is lesz. Ja, az is biztos, de hogy az említett Urak/Úrhölgyek az égvilágon nem tesznek semmit, hogy ez valósággá váljon, az is biztos. Illetve hát tesznek: palamenti üldögélésükkel azt mutatják a Világnak, hogy az Orbán Rezsim nem diktatúra, hisz van ellenzék a Parlamentben. Szóval sem a parlamenti pártokon, sem a hozzájuk kötődő médiaholdudvaron itt semmi nem fog múlni, Tőlük aztán addig marad a Diktátor, amíg akar. És bármeddig akar. Ideje a Népnek megmozdulni, mert csak Utcáról megy majd, csaxólok. E hét vasárnapján lesz Váradi András temetésének évfordulója. Mi pedig délután négytől várjuk a Parlament elé azokat, akik mécsest gyújtanának Orbán Áldozataiért, és megbeszéljük közben, mindenféle mikrofon nélkül, hogy mit is kéne tenni, hogy a Diktátor végre eltakarításra kerüljön.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!