2014. augusztus 19., kedd

Ezt Neked, Viktor!

Szombati Erődavatónkon csapatosan bemutattunk egyet Orbán Viktornak. Nem szoktam sem cikkre, sem beszédre előre fölkészülni, de ez kivételesen egy megtervezett dolog volt, aki nem érti, hogy miért tettük, íme a magyarázat.




Volt gyerekszobám, tudnék cizelláltan is írni meg beszélni, de a Nyolckerben megtanultam azt mondani, amit gondolok. Nincs két különböző énem, ugyanúgy viselkedem magánéletben mint közszereplőként, nem tartok raktáron két különböző szókincset és gesztusnyelvet. Gyakorló politikusként hosszú évek munkája volt leszoktatnom magam a bonyolult körmondatokról, mert azzal szembesültem, hogy azok csak a mondanivaló hiányának leplezésére, vagy a valós akarat elrejtésére szolgálnak. Az elmúlt 25 évben a politika elszakadt az átlagember gondolkodásától, és ha nem leszünk képesek újra a Nép nyelvén beszélni, akkor hiteltelenek leszünk. A rendszerváltás óta eltelt időszak a népbutítás időszaka: senki nem volt ahhoz elég bátor, hogy alapvető összefüggésekkel szembesítse az Országot. Antall Józseffel kezdődött a folyamat, aki ahelyett, hogy az akkori rendszerváltó hevületben őszintén közölte volna, hogy nehéz lesz átállni a kapitalizmus és a demokrácia játékszabályaira, inkább megsimogatta mindannyiunk buksiját, amúgy atyailag gondoskodóan.


Minden, ami azóta történt, ebből nőtt ki: Orbán Viktor államkapitalista rendszere logikus folyománya a népbutításnak: ahelyett, hogy megtanulta volna a Magyar az önállóságot, szabad emberként felelősséget vállalva saját tetteiért, inkább elfogadta, hogy az Állam majd gondoskodik róla. És ezt a játékot mindig ketten játszották: a Politika azt mondta, amit a Nép hallani szeretett volna, nem volt ember, aki sikerrel tudta volna fölvenni a harcot az ígérgetések és önbecsapások egymásra épülően kialakuló hazugsághálójával. Így történhetett meg az, hogy egyre nagyobb baromságokat mondtak a pártjaink a kampányok hevében, előre elköltve nemlétező nemzeti jövedelmünk többszörösét, lassan, de biztosan lemorzsolva a régió többi országával szemben kezdetben fönnálló előnyünket. A Nép elvárta a kegyes hazugságokat önmaga hamis biztonságérzetének fönntartása érdekében, a Politika pedig kiszolgálta ezt az igényt. Ez az ördögi spirál vezetett odáig, hogy a legtehetségesebb hazudozó került végül hatalomra, és hatalma épp azért lehet csaknem végtelen, mert két évtized alatt a Nép maga fogadta el az Államot önmaga fölött álló valamicsodának.


Közéletünk, társadalmunk a kölcsönös hazugságok finom hálózatára épül, az Antalli kezdet szükségszerűen vezetett az Orbáni véghez. Nem, Kedves Honfitársam, nincs ingyenkenyér, nincs más, pláne nem az Állam, amelyik gondoskodni tudna Rólad önmagad helyett. A nyugati társadalmak nem azért sikeresek, mert az Állam bárkit eltartana, hanem azért, mert szabad, saját sorsukért felelősséget vállaló emberek sokasága képes azokat gazdaggá, erőssé, sikeressé tenni. Mindaddig, amíg nem szembesülünk azzal, hogy önmagunknak kell boldogulnunk, és nem az Állam boldogít minket, ki leszünk szolgáltatva Orbán Viktornak, vagy ami még rosszabb: a mindenkori orbánviktoroknak. Mi magunk teremtettük meg saját démonunkat: eladtuk szabadságunk jelentős részét létbiztonságunk látszatának megőrzéséért. És a Viktor nem tesz mást, mint ezzel maradéktalanul él, és még a képünkbe is röhög közben: nesztek, ezt akartátok, hát most megkapjátok, ahogy a csövön kifér. Össznépi hazugságunk pedig elvezetett odáig, hogy kiderült: nem, nem képes az Állam gondoskodni a polgárairól, a tartalékok kimerültek, az EU nélkül már rég a nyakunkon lenne az államcsőd, és mindenki gyorsan megtanulná, hogy kár volt a két évtizednyi önbecsapásért, mert csak késleltette a véget, de megelőzni nem tudta.


Ha föl akarjuk ébreszteni a Népünket apátiájából, akkor meg kell tanulnunk őszintén beszélni. Egyszerű szavakkal és gesztusokkal is meg lehet értetni látszólag bonyolult összefüggéseket, csak végre meg kell próbálni. Mind a politika, mind a közvéleményformáló értelmiség megtanult mellébeszélni, körbefogalmazni, finomkodni, civilizált semmitmondás gyakorlóterepe lettünk. Én ezen változtatni fogok, ésha ezt ilyen provokatív gesztusokkal kell megtenni, mint a bemutatás Orbánnak a Parlamentnél, akkor azt úgy fogom tenni. Az otthon üldögélő sokmillió depressziós magyar könnyebben megérti az iyen gesztusokat, mint a filozófiai mélységű, a lényeget hosszú szöveg mögé rejtő szellemi önkielégítéseket. Akik pedig félnek, és sokan félnek a Hatalom retorziójától, azok láthatják: jééé, ezek, akik veszik a bátorságot és bemutatnak a Felcsúti Nagyúrnak, még mindig élnek és szabadlábon vannak. Meg kell értenünk azt is, hogy az Orbáni Hatalom egy jól felépített blöff: messze nincs akkora erejük, hogy komoly tömegeket egyénenként szankcionáljanak. Ha mi nevetségességbe tudjuk fordítani Orbánék görcsös hatalomakarását, könnyen fölszabadíthatjuk a Népünket a belé ivódott öngerjesztő félelem alól. Nem magamutogatás az Orbánéknak való bemutatás, hanem közösségi jelkép, amit ha fölvállalunk és elterjesztünk, akkor más értelmet nyerhet: lehet, hogy egy középső ujj lesz végül újra kivívott szabadságunk szimbóluma.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!


18 megjegyzés:

  1. Jó reggelt Gábor! Hajrá Magyarország,Hajrá Köztársaság! Legyen egy új fajta köszönési mód a magyar embereknél. Nézegettem a tegnap feltöltött képeket a Szabadság térről arról ahol az elátkozott szobor áll. Vidám, jókedvű Csipet-Csapatot láttam ott. Mosolyogva nézték az embereket és beszélgettek az érdeklődőkkel. Csak így lehet újra építeni az emberek önbecsülését és kommunikációját. Végül Hajrá Magyarország ,Hajrá Köztársaság!

    VálaszTörlés
  2. Próbáljuk meg,hisz veszíteni valónk, no az már nincs!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, ez ilyen egyszerű, csak el kellene hinnetek kiábrándultak, meghasonlottak, önnön magukba vetett hitüket elvesztettek...!

      Törlés
  3. Teszik a legalsó kép egyetértünk ezt neki :)

    VálaszTörlés
  4. Valóban: UJJRA (szándékosan nem újra) KELL ÉRTELMEZNI az eddig történteket és a "politikailag korrekt" süketelést.
    Tuaregnek köszönet az ebben vállalt pionér szerepért.

    VálaszTörlés
  5. Köszönet a bátor tettekért, köszönet a kezdetért, és reméljük a végért. (ORBÁNI vég)

    VálaszTörlés
  6. Sajnos a mi népünknek már a vérébe ivódott a megalkuvás. Volt rá több száz évünk gyakorolni.Nagyon sokan nem kérnek a liberalizmusból (ami =szabadság) mert akkor gondolkodniuk kéne, ezért inkább félre értelmezik azt mondják a liberalizmus=szabadosság, erkölcsi fertő. De akkor hol marad a "magyar virtus"? a dicsőséges "szabadságvágy"?

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jól összeszedett írás! Tetszik! Bárcsak sokan olvasnák! A mozgalmat illetően felfigyeltem egy jelenségre: nevezetesen azt, hogy a változást kezdeményező csoportosulásokban zömmel nők vesznek részt! Talán ők rendelkeznek azzal a kifinomult érzékkel amire ebben az országban szükség lenne (a szeszélyesek kivételével)? Ha ez így van, akkor mi az oka annak, hogy a politikában nem kapják meg az őket megillető helyeket? A férfisovinizmus még mindig nagyon erős Magyarországon, a nőket még mindig csak a bölcső és a fakanál mellé tudják elképzelni... Pedig nagyon sok felkészült nő van, aki képes komoly vezető szerepre, csak a lehetőséget kellene megadni nekik.
    Hajrá Magyar Köztársaság! Hajrá OGYM!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szeretném, ha átvennénk ezt a köszöntést:
    Hajrá Magyar Köztársaság! Hajrá OGYM!

    VálaszTörlés
  9. Sajnos csak most jutottam gép közelében,de nem ez a fontos.Fontos az,hogy több ezer embertől hallottam,mikor a Ország Gyűlése Mozgalomról írtam,osztottam vagy személyesen mondtam,na végre valami értelmes dolog elkezdödött a fasiszta,diktatorikus Orbán rezsim megbuktatásához.Nos ezt a végre kifejezést csak lassan látom,hogy gyakorlatban is érvényesülne.Lehet,hogy én vagyok türelmetlen,de mikor Gábornak ezt elmondtam,a válasza az volt,hogy minden kezdet így kezdödik.Megnyugtatott a véleménye és várom türelmesen és kitartóan a beteljesülést.

    VálaszTörlés
  10. Sok ólvasa el,de a hozzá szólásokat is.

    VálaszTörlés
  11. Ez az őszinte beszéd, és valóban így van minden. Legalábbis ezt látom.
    Szeretnék hozzátenni (de akár kisebbfajta beszédet is tartok, ha valaki igényli), mit tudunk a sorsjavításhoz hozzájárulni. Mert anélkül nem megy. Csak újabb orbánviktorok jönnek, ha nem vállalunk felelősséget az életünkért.
    Most ide hosszú, lehet, h írok jegyzetet.
    Hajrá Magyarország, hajrá OGYM!

    VálaszTörlés
  12. Tetszik Rostás Katalin köszöntés-javaslata. Nekem is van! :) ...Együtt a Magyar Köztársaságért! Gyertek velünk, vissza Európába!... Ötletelgetés. :) Jó a "régi"! Na, akkor osztogatom újra az írásod, úgyis "lecsúsztak" már reggel óta...gondolom.

    VálaszTörlés
  13. Én a V betűnek jobban örülnék, és az nem viktort jelent !

    VálaszTörlés
  14. Nem kell egységes köszöntés! Az olyan neonácis! Fújjj!
    Azok az isten barmai teszik hozzá minden írásukhoz, hogy "Szebb jövőt! Kiartás!"
    Demokraták nem törekednek uniformizált megoldásokra!

    VálaszTörlés
  15. Joe Az egységes köszöntés neonácis??! / Nem a Szálasi-féle Szebb jövőt!-re meg a Kitartás!-ra gondolok. Azok egyértelműen azok./ No, de a többi egységes köszöntési mód miért lenne neonácis? Pld. Ez bányászváros volt. Gyerekkoromban úgy köszöntünk a suliban: Jó szerencsét! (Kellett is a vájároknak! ) Aztán úttörőként ment az Előre! Az előző életszerű, az utóbbi mozgalmi köszöntés volt. (Nehogy erre meg komcsit mondj, mert gyerekeké volt! ) Ez is mozgalmi köszöntés, de mondhatjuk jelmondatnak is. Ha azt mondanám legyen az, hogy "Vissza Európába!" Az is neonácis lenne? :)

    VálaszTörlés