Mindenki Bokros mögé! Most!!!

Lehet lesöpörni a Nézőpont közvéleménykutatását, amelyik azt jelzi: Bokros egymaga ugyanannyi szavazattal bír, mint az összpárti támogatású Falus, de Kossuth téri tereptapasztalatunk ugyanezt mutatja: ez a Valóság, ébresztő!

Most NEM az Ország Gyűlése Mozgalom vezetőjeként írok, hanem évtizedek óta gyakorló politikai stratégaként, és nem először ebben a témában. Aztán persze megint lehet figyelmen kívül hagyni pártpolitikai megfontolásokból a kéretlen tanácsokat, vert ellenzéki seregeink padlása már úgyis tele van az előre jelzett rossz döntések jegyzőkönyveivel. De azért ismét, sokadszor, újfent megpróbálom, ha másért nem, akkor saját lelkiismeretem és elemzői hitelességem megóvása miatt: én szóltam, és időben szóltam. De mielőtt kifejtem, miért is a Bokros mögé fölsorakozás az egyetlen helyes út, előtte mégegyszer tisztázom: magánemberként, bloggerként írok, amit mondok így mondom, az nem az Ország Gyűlése Mozgalom álláspontja, mert ilyen kérdésekben nem is alakít ki pártsemleges Mozgalmunk álláspontot.

Mikor a nyáron ment a hosszú és titkos tárgyalássorozat Budapest DK-Együtt-MSZP közös indulásáról az önkormányzati választáson, akkor a főpolgármester-jelölt személye volt a kulcstéma. Magam azt vártam, hogy a többhónapnyi kínlódás végül valami nagy dobást hoz: mondjuk egy Alföldi Róbertet, egy Eszenyi Enikőt, vagy valaki olyat, akiben két dolog induláskor megvan: egyrészt közismert, másrészt közelismert. Két évtizedes minimáltény ugyanis, hogy a magyarok a főpolgármester és polgármester választásokon sokkal komolyabban mérlegelik magát a személyt, mint más megmérettetéseken szokták. Országgyűlési választásokon az indító párt a lényeg, de a polgármestereknél bizony nagyon is számít a személy. Olyan ember kell, akit megbecsülnek, akinek van saját ismertsége és karizmatikus kisugárzása.

Minden tiszteletem az egyébként emberként tökrendben lévő Falus Ferencé, de mikor a nevét benyögték, akkor nem hittem el, hogy tényleg Őt választották. Lehet hogy pár pártember remek megoldásnak tartotta, de attól még a politika alapvető törvényszerűségeinek nem felel meg, bocs. NEM közismert, NINCS saját, pártokfeletti támogatói köre, és NEM karizmatikus. Értem persze, hogy olyan embert akartak indítani, akin nem lehet a szokásos Fideszmódszerrel fogást találni, mert nincs politikai múltja, nincs mivel lejáratni. De ez biztonsági játszma, gyámoltalan lúzerkedés, pont olyan, mint anno Mesterházy közös minelnök-jelöltté emelése: kényelmes, ámde biztos bukás. Aki nem vállal kockázatot az nem is fog nyerni soha, ezt mondjuk némi magánemberi józan ésszel kijelenthetjük, kemény edzéseken meghúzódhat az ember, de ha kibírja, akkor még akár nyerhet is, nemde.

Bokros JÓ jelölt. Kemény pali, mint tereptapasztalatunk mutatja, igen komoly támogatói körrel, és ami még fontosabb: még létező jobboldali demokratáktól is hoz egy csomó szavazatot. Van nagyjából 10 százaléknyi olyan plusztámogatója, amit egy ballib koalíció SOHA nem fog tudni pártszerűen begyűjteni, de Bokros igen. Ha meg még Magyar György is visszalép a javára, mint annak lehetőségét önmaga bejelentette, akkor lesz EGY valóban esélyes, közismert, karizmatikus jelöltje az Ellenzéknek, a mostani tíz kicsi néger állapottal szemben. Bokros rátermettségét, vezetői képességét még ellenfelei sem vitatják, a Bokros Csomag országmentő jelentőségét többen ismerik mostanra el, mint ahányan azt ördögtől valónak gondolják. Ráadásul Horn Gyula gazdasági főmuftija volt, ezért aztán egy kis győzelem-nosztalgia is bejátszik Nála, amin lehet persze röhögni, de egy választási helyzetben, pláne ha szoros, bizony ilyesmi is számít.

És csaxólok, hogy ha el akarjuk kerülni, hogy Budapestet Orbán központosítsa, mint arról a tervek épp napvilágot látnak, ahhoz meg kell nyerni a főpolgármesteri posztot. Mert Orbán nem hülye, nem fog kerületi helytartóságokat bevezetni, ha a Nagyfőnök nem Vérnarancs, akihez épp betagozná a városrészi vezetőket. Szóval Kedves Pártfősrácok, vegyetek egy nagy levegőt, lépjétek át a saját árnyékotokat végre, és hozzatok egy olyan döntést, ami jó Budapestnek, jó az Országnak. Elhiszem, hogy nehéz volt összerakni az össz-fővárosi megállapodást, hogy éppen melyik kerületben melyik önkormányzati képviselőjelöltet ki adja, és ebbe igencsak bele volt gombolva a főpolgármester-jelölt személye is. De azért lássuk be, hogy a mai helyzetben kicsit fontosabb valódi eséllyel belevágni Budapest visszahódításába, mint eggyel több vagy kevesebb hellyel rendelkezni egy vesztes kerület képviselőtestületében. Kedves Ellenzéki Pártok, józan észt, és jó döntést kívánok.

Bokrost. Most. 

Valami történik

Az emberfia nyilván elfogult a saját lelkéből és gondolataiból létrehozott Mozgalommal szemben, és hajlamos lehet azt túlértékelni, de most nem erről van szó: a héten olyan mértékű megerősítést kapunk, hogy nehéz lenne nem észrevenni.

Legközvetlenebb visszajelzőrendszerünk maga a Demokrácia Erődje a Kossuth téren: hányan jönnek oda közénk ülni, velünk lenni, segíteni a szórólapozásban, a járókelők megszólításában. És a héten a nap bármelyik szakában már tele van a sátrunk, és az éjszakai ügyelések sem okoznak egy ideje gondot. Itt egy kis közbevetés: hallom néha innen-onnan, hogy éjszaka biztos alszunk odakint. Fenét, tessenek felénk járni, és meggyőződni a saját szemükkel: a Demokrácia Őrei éppúgy éberen őrködnek éjjel, mint nappal, szervezett ügyeleti rendszer működik. Na, visszatérve a fősodorba: eredeti terveimben három áttörési pont szerepel: az első a szeptember, hisz előre látható volt, hogy a parlamenti nagyüzem megindulása nyári turistalátványosságból politikai központtá változtatja a Kossuth teret. Pont ez történik, rengeteg olyan ember járkál felénk, akiknek valami dolga van a Parlamentben - vendég, tiltakozó, érdeklődő, bármi -, és odajön hozzánk. Sokan tudatosan teszik már ezt: hallottak rólunk, és nálunk kezdik a napi programjukat. És biz fiatalok is érkeznek, mint az várható volt, számukra a felszólalós típusú politizálás kevésbé vonzó, mint az akcionista, így aztán megkukkolják, mit művelünk, és többnyire nálunk is ragadnak.

A második áttörési pont valahol október közepén lesz: véget ér majd az önkormányzati választások csodaváró hangulata, és mindenki kénytelen lesz szembesülni azzal, hogy nincs több halasztó tényező az országos szintű aktív tiltakozás beindítására. Aztán vagy az lesz, hogy a csalódott emberek megérkeznek hozzánk, és akkor azért fog hirtelen megemelkedni az Erődünk létszáma, vagy maguk az ellenzéki politikai erők döntenek úgy, hogy mellénk telepítik a saját dolgaikat, és beszállnak az országos kiterjesztésbe is. A harmadik áttörési pont, ami már lavinaszerű lesz, nagyjából márciusban következik be. A tél Mozgalmunk önkénteseinek kivételes elhivatottsága ellenére azért nem a látványos tömegesedés időszaka lesz: fölkészülünk persze fűthető sátrakkal, meg miegyébbel, de nem pont mínusz tíz fokban leszünk a Kossuth téren ezren, az több mint valószínű. Problémát nem fog okozni, megtörni az erősödési ívünket nem tudja, inkább csak annyi történik majd, hogy egészségi okokból egy-egy aktivistánk rövidebb időt tölt majd az Erődben. A háttérben meg megy a toborzás ezerrel, és márciusra, a jóidő beköszöntére hirtelen nagy tömeget tudunk majd mozgósítani, és akkor már az ország több pontján egyszerre.

Netes dolgaink, a Blogom, a Fészbukos csoportjaink, meg egyebek is erősen felívelnek a különböző mesterségesen előidézett nehézségek ellenére. Vagy inkább éppen azért, szélviharokban összedőlő sátrakban edződött veterán mozgalmárok az akadályokat átugorni szeretik, nem pedig azok elől meghátrálni. Tényleg szervezeti kultúrává vált az egyik kedvenc mondásom: ami nem öl meg, az erősít, nem tudom, történhet-e olyan negatív dolog, ami önkénteseinket megrendítené. Tapasztalati alapon: aligha, tegnap volt erre kiváló példa. Fészbukos profilomat három órányi időtartamra kiütötték, olyan módszerrel, ami erőteljesen szokatlan, már normál életviszonyok között. Szervezett móka volt, de távollétemben a Mozgalom egy órán belül helyreállította minden rendszerünket, mire én megoldottam a saját problémámat, már nem kellett szinte semmit tennem kárminimalizálási ügyben: nem volt igazi kár. Létrehoztuk, és bár még tesztüzemmódban, de dübörög az OGYM Hírhálózata, tegnap 14 ezer embert értünk már el alapüzenetünkkel, ez október közepére eléri majd a napi 100 ezret, és a rendszer jellege folytán blokkolhatatlan. Mind önkénteseink száma, mind ilyen irányú aktivitása, és az elért olvasók fogadókészsége jobb a tervezettnél, pedig még épp csak belefogtunk.

Nem független másfél hónapja tartó demonstrációnktól, hogy különböző szervezetek kezdik maguknak fölfedezni tüntetési helyszínként a Kossuth teret. A közvélekedés korábban elfogadta, hogy a Kossuth tér az Tabu: oda nem megyünk, meghagyjuk Orbán játszóterének. Mivel mi beharcoltuk magunkat kétkörös bírósági csatában a kellős közepére, ezért aztán kezd mindenki fölbátorodni, a rendőrség meg nagyjából tehetetlenné vált ezügyben. Nem kell civil, vagy épp politikai szervezeteknek beleszaladni a rendőrségi elutasításba, elég engem megkeresni, mert úgyis befogadom az ellenzéki dolgokat, és elmarad az adminisztratív és erősen kétesélyes meccs: vasárnap már ilyen módon lesz a Kossuth téren egy környezetvédelmi témájú tüntetés. Saját szombati gyűlésünkre, a Demokrata Seregszemlére pedig nagyjából dupla tempóban jelentkeznek be az emberek, mint a korábbiakra. Péntek hajnal van, az esemény csak szombaton 5-kor lesz, de máris 120 főnél tartunk, és olyan még nem volt, hogy kevesebben lettünk volna, mint ahányan fészbukon jelentkeztek. Még múltheti, háromnapos zivatar közben megtartott tüntetésünkön is a bejelentkezett 135 főhöz képest 140-en voltunk, érzésem szerint átlépjük szombaton a 300-as létszámot. A 300-nak meg ugyebár van egy kis kultikus jelentése, számunkra is lesz, ha tényleg megtörténik.

És utoljára, de messze nem utolsósorban: hamarosan kijön hozzánk Gyurcsány Ferenc. Ha nekem nem hiszi a kedves Olvasó, akkor hallgassa meg a saját fülével, merthát Ő maga mondta ezt. Tessenek ide kattintani, és máris látható és hallható lesz a dolog élőben. Szóval így állunk most, szeptember közepén, túl vagyunk a nehezén, az Ország Gyűlése Mozgalom létét már semmiféle veszély nem fenyegeti. Akik kivártak, megnézve, hogy mikor fogy el a lelkesedés, meg a létszám, azoknak ez rossz hír, akik meg reményt merítenek belőlünk - és Ők vannak sokkal többen -, azoknak meg mondom: végigmegyünk, tartson ameddig tart, kerüljön, amibe kerül, vállaltunk valamit, és azt meg is csináljuk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Három a magyar igazság

Mindahányan elmegyünk persze az önkormányzati választáson demokrata jelöltekre szavazni, de aki a Szonda Ipsos friss közvéleménykutatását elolvasta, az tudja mire célzok: bekanyarodott a sarkon a harmadik választási pofon, tessenek fölkészülni.

Már előre látom, hogy a főcím alapján kapom majd a savat: lelkesítsek, mozgósítsak, ne károgjak, ésatöbbi. Ja, tehetném, persze, tettem is egyszer, az országgyűlési választások előtt gőzerővel, biztos hozott is a konyhára párezer olvasónyi szavazót az Összefogásnak. Csakhát attól még ordas vereséget szenvedtünk, én meg szégyellhettem magam, hogy elemzői objektivitásomat vágyálmokra cseréltem, pedig az hosszútávon nem szerencsés dolog. Úgyhogy kösz, de nem, nem fogom azt mondani a szójafasírtra, hogy tatárbifsztek, már csak azért sem, mert a végtermékből úgyis egyértelművé válik a dolgok eredete. Magánemberként drukkolok persze minden demokrata jelöltnek, az OGYM vezetőjeként meg a címben is rögzítettem, hogy el kell menni szavazni, de ennél többet ne várjon senki tőlem. Ugyanis ennek a viharos tempóban közelgő harmadik választási pofonnak megint ugyanazok a kísérőjelenségei, mint az eddigi két buktának voltak: egyrészről megy a csodavárás, másrészről meg a valós ellenzéki tevékenység elodázása. Október 12-én este ugyanis csak egy dolog változik majd kies Hazánkban: jön a tél, és ezzel kábé ki is merítettem a várható fordulatok teljes tárházát.

Október 12-én nagyjából este 11 körül Orbán Viktor Narancshívek tomboló tapsa közepette bejelenti, hogy az Ország ismét megerősítette abban, hogy minden jó, amit csinál, köszöni szépen, és hajrámagyarország, hajrámagyarok. Az ellenzéki pártirodákban meg néhány település, és kerület kivételével gyorsan elfogy a sör meg a pálesz, a hűtött pezsgőt hazaviszi a takarítónő kereslet hiányában, aztán nézi majd egymást a sok aktivista, hogy mit rontottak el. Ti semmit, Barátaim, helyben nem lehet megnyerni azt, ami országosan, rendszerében lett elcseszve, és jóideje már. A csúnyán elbukott áprilisi választás óta ugyanis pont ugyanúgy nem történt semmi érzékelhető ellenzéki tevékenység, mint ahogy előtte négy évig. A DK legalább összehozott pár tüntetést, dehát az aktivisták standolásain kívül az otthon üldögélő polgár itt új gondolatot csak akkor látott, ha átkapcsolt a Spectrum tévére. A Semmihez meg persze nem lehet fölsorakozni, akik mégis úgy gondolják, hogy deigen, sőt nagyonis, azok majd különösen figyeljék az október 12-i választási adatokat.

Semmitakaró semmittevéssel nem lehet egy Zsebdiktátort megállítani, de még csak lelassítani sem. Látjuk a Kossuth téren a parlamenti üzem beindulását: pont ott folytatódik, ahol nyárelőn abbamaradt. Kedélyes kvaterkázások, leföl vonulgató kis képviselői csoportok, napersze az OGYM sátrait kellő távból kerülgetve, nehogy észre kelljen venni. Pedig ugye milyen jól mutatna, meg még némi hitelességet is adna az ellenzéki képviselőknek, ha nem pártirodában, hanem a terepen lévő valódi civilek tüntetésén mutatnák föl a tenyerüket: elég a civilek zaklatásából. De persze nem lesz ilyen, pár fehér holló kivételével ugyanúgy zavarja a nonstop demonstrációnk az ellenzékieket, mint a Vérnarancsokat. Belerondít az összképbe, lássuk be, végülis a nagy áprilisi fölhorgadás után, miszerint mostantól aztán stílust kell váltani, meg megújulni, és irány az utca, semmi sem lett, és hát ciki szembesülni azzal, ha valakik meg megcsinálták, amiről a fölkentek csak beszéltek. Mondjuk annyi jó ebben van azért, hogy legalább a mieinknek van még lelkiismerete, mert valszeg azért kerülgetik kínosan feszengve a táborunkat, merthát furdalja Őket.

Karácsony Gergely, Demszky Gábor, Gőgös Zoltán, ennyi országos politikus tett nálunk látogatást, szép volt fiúk, példát mutattatok. Bolgár György, Rózsa Péter, Ti meg a tömegmédia részéről tettétek ugyanezt, ezért is kösz. Tegnap elkezdtük kialakítani a saját hírhálózatunkat, nagyjából október közepére napi 100 ezer embert fogunk elérni, a különböző pártok átlagnál okosabb aktivistái meg úgyis megjelennek nálunk, növekvő számban, merthát attól, hogy főnökeik nem látják, attól még nyilvánvaló, hogy el kell kezdeni a valós ellenzéki tevékenységet. Aztán remélem, hogy ezen aktivisták október 12. után elegen lesznek ahhoz, hogy saját pártjaikat rávegyék valami érdemi fordulatra, mert parlamenti, meg önkormányzati ellenzéki szívástömegből nem lesz soha Orbánűzés, az biztos. Na, erről ennyit, jó önkormányzati kampányolást, ezt nem gúnyosan mondom, hanem ténylegesen: mint mondtam, nem a helyi erőkkel van itt a gond, hanem a hivatalos ellenzék zömének országos szintű köldöknézésével. Egyébként meg szokás szerint várunk minden demokratát a Kossuth térre szombaton 5 órakor, az OGYM következő Demokrata Seregszemléjére, mert annak ott és akkor még értelme is lesz. Már a jövőre nézve, ami október 12-én éjszaka pont úgy fog folytatódni, mintha a jelent hosszabbítanánk meg egy egyenes vonallal. Találkozzunk a Kossuth téren!

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Ország Gyűlése Mozgalom - OGYM

Na, ez egy speciális írás lesz. Kell ugyanis egy anyag, ami sajtótájékoztatókra, konferenciákra megy, bemutatván a Mozgalmunkat, ott meg a szubjektív írásmód, amit oly nagyon kedvelek, nem lehetséges. Ráadásul ma üzemeljük be saját Hírhálózatunkat is, teszteléshez meg épp jó egy rövid, szikár cucc.

Az Ország Gyűlése Mozgalom (OGYM) Magyarország legdinamikusabban növekvő politizáló civil szervezete. Augusztus 8-án került megalapításra, azóta létszáma 1570 önkéntesre nőtt, aktivistái az egész ország területéről csatlakoznak. A Mozgalom célja az ellenzék Demokrata Minimum köré egyesítése, a demokraták szétaprózottságának, megosztottságának, passzivitásának megszüntetése. A Demokrata Minimum: az Alkotmány és a választási jogszabályok 2010. áprilisi állapotok szerint helyreállítása, ezen alaptörvények "kőbevésése": megváltoztatásuk feles részvételű, kétharmados többségű Népszavazáshoz kötése, hatályba léptetésük után azonnal új, szabad választások kiírása. Az OGYM együttműködik mindazon politikai és civil szervezetekkel, melyek a Demokrata Minimumot elfogadják.

A Demokrata Minimum, mint cél érdekében a Mozgalom nonstop utcai demonstrációkat szervez az egész országban, ezek közül az első az Országgyűlés előtti területen, a Kossuth téren az alapítás pillanata óta működik. A folyamatosan növekvő számú tüntető életkörülményeinek biztosítására adományokat gyűjt, melyeket sátortábor kialakítására és bővítésére fordít. A Kossuth téri állandó tüntetést a Mozgalom a Demokrácia Erődjének nevezi, annak területén minden hét szombatján, délután 5 órakor Demokrata Seregszemle néven naggyűlést tart. További nonstop demonstrációk kerülnek fölállításra Budapest és az ország nagyvárosainak jelentősebb államigazgatási épületeinél: Minisztériumok, Kormány-, és Polgármesteri Hivatalok, Ügyészség, Adóhivatal. Az elérendő cél az ország területén megkerülhetetlen módon, terepen jelezni a demokrata ellenállás létét és erejét Orbán Viktor autokrata hatalomgyakorlásával szemben.

A Mozgalom alapítója és vezetője Dr. Szabó Gábor, fogorvos 1998-tól Budapest 8. kerületének vezető liberális politikusa, pártjának, az SZDSZ-nek 2010-es gyakorlati megszűnését követően politizáló civil. A Mozgalom blogjának, a Tuareg-nek egy bejegyzéséből indult el, és az abban leírt célokat és módszereket valósítja meg. 2012 óta ellene az Orbán Rendszer koncepciós eljárásokat folytat, minden eredmény nélkül: 47 feljelentés, házkutatás, négyszeri rabosítás, állandó személyes és elektronikus megfigyelés mutatják meg a Fidesz által létrehozott Pártállam valódi arcát. A Mozgalom minden hónap végén titkos szavazással dönt vezetőjének személyéről, így biztosítja működésének demokratikus mivoltát. A Mozgalom jelmondata:

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Na, akkor most jön a turbó üzemmód

Az Ország Gyűlése Mozgalom elérte azt az önkéntes aktivista erőt, amit a mai naptól már minden ponton aktív cselekvésre fogunk bevetni. Mi ugyanis valóban hadat viselünk Orbán Rendszere ellen, nemcsak beszélünk róla.

Augusztus 8-án alapított Mozgalmunkhoz a kevesebb mint másfél hónapnyi eltelt idő alatt 1550-en csatlakoztak. A kezdet kezdetén még vettünk föl ajánlásra embereket, de pillanatok alatt átváltottunk az önkéntesek fogadására: amit mi csinálunk, az a bátrak és elkötelezettek sportja. Nem lehet egy ország apátiába süllyedt Népét fölébreszteni, ha magunk is éppoly teszetosza módon, kinn is vagyok, benn is vagyok stílusban próbáljuk elérni céljainkat, mint a hivatalos ellenzék nagyobbik része. Aki hozzánk belép, és részt akar venni Orbán elűzésében, annak vállalnia kell a feladat rá eső részének elvégzését: mint tegnap mondtam volt, vattaemberekre nincs szükségünk. Nincs ellenzéki terepaktivitás? Nem probléma, csinálunk. Nincs ellenzéki sajtó? Nem gond, létrehozzuk. Nincs ellenzéki gazdasági háttér, amelyik támogatna bennünket? Sebaj, sok szempontból ez inkább előny, mint hátrány, ugyanis támogató magánszemélyek kisösszegű adományaiból éppúgy föl tudjuk állítani táborainkat, és nem kell elköteleződnünk senkinek, semilyen vitatható viszontszívességre. Mi a szükségből kovácsolunk erőt, megteremtjük mindazt, amink nincs, és elvileg is helyesebb új, egészséges cölöpökre építkezni, mint a korhadt, elporlásra ítélt maradványokra.

Tevékenységünk legkézzelfoghatóbb, leglátványosabb része természetesen Kossuth téri Demokrácia Erődünk. Folyamatosan növekvő tüntetőlétszámunkkal, és az ahhoz hozzáigazított erősödő infrastruktúránkkal máris eléggé látszunk, hogy figyelembe kelljen vennie jelenlétünket mind a Hatalomnak, mind a járókelőknek. Erről épp mondhatnék ezernyi példát, de most nem ez a téma, még akkor sem, ha a tegnap megkezdődött parlamenti munka rengeteg különböző színű politikust sodor a látóterünkbe. Ami persze kölcsönös, ha valaki lapos pillantásokat ránk meresztő Fidesznyikeket, meg minket kerülgető kínosan feszengő műellenzékieket akar élőben látni, a legjobb hely erre a sátrunk: kész tanulmány. Egy embert azért megemlítek, mint pozitív példát: Gőgös Zoltán tegnap bejött a sátrunkba kezet fogni, respekt, Zoltán. De ezekről majd máskor, most térjünk vissza saját teendőinkhez. Sokféle módon lehet az OGYM tagjaként erősíteni az ellenállást: fizikailag, a terepen, hétközben vagy épp a szombati Seregszemléken, ez a legkézenfekvőbb. Sokan vannak azonban köztünk, akik objektív akadály miatt erre nem képesek: egészségi állapotuk, lakóhelyük, egzisztenciális helyzetük ezt valóban lehetetlenné teszi számukra. Nektek is van feladat, Barátaim, és nagyon fontos feladat.

Ha az embernek blogja van, ráadásul olyan háttértechnikával rendelkező, mint az enyém - a Google alap sok minden funkciót tartalmaz -, akkor van bőven lehetősége ellenőrizni írásainak terjedési körét. Az utóbbi napokban egyértelmű jelei vannak, hogy elvileg demokrata netes felületeken megpróbálják blokkolni a Blog terjedését, és a hozzá kapcsolt egyéb OGYM hírekét is. Írtam már korábban Orbán ostoba segítőiről, akik mindent megpróbálnak, hogy valahogy lassítsák Mozgalmunk erősödését, némelyik odáig elmegy, hogy automatikusan kizárja a fészbukos csoportokból azokat az embereket, akik belépnek az Ország Gyűlése Mozgalomba. Tölgyes Péter, Zoltai Andrea, Rába György, a kezdeti fölbátorodás után Izraelbe elmenekült Dániel Péter - Vörös Dani néven bátorkodik külföldről -, és persze a DK-ből való kilépéssel elhíresült Hell Nagy István: csupa műellenzéki, akiknek egyetlen látható tevékenysége Mozgalmunk tagjainak folyamatos kizárogatása. Ha már nincs tehetségük és erejük bármi valódit tenni Orbán ellen, mert súlytalanok, akkor legalább megpróbálják lejáratni, és akadályozni azok tevékenységét, akik valóban veszélyt jelenthetnek majd a Narancsokra. A pótcselekvés is cselekvés, van aki be is éri ezzel, mint az ábra mutatja. A legüdébb színfolt ebben egyébként Hell Nagy István, aki egyenesen kilistázta azokat az ismerőseit, akik az OGYM tagjai, és fölszólította Őket, hogy lépjenek ki a Mozgalomból, vagy törli Őket az ismerősei közül. Tudom, hihetetlen, pedig igaz, úgy tűnik Hell a DK ostorozása után most az OGYM-re állt rá, hiába, minden ami mozgékony, az ellenséggé válik a műtevékenységbe beledermedteknek.

De vissza akkor arra, hogy mit is tudnak tenni a Mozgalom tagjai és szimpatizánsai, ha objektív okból a terepen nem tudnak velünk lenni. A segítségetekkel ki tudunk alakítani egy alternatív Hírhálózatot, amelyik naponta több embert tud elérni a nettérben, mint bármelyik nagy hírportál. Nem a levegőbe beszélek: vannak, akik még emlékeznek arra, hogy írtam régebben egy cikket egy Demokrata Hírhálózat létrehozásáról. Nos, nemcsak cikk maradt, meg is csináltuk, le is teszteltük, működik, rengeteg embert lehet általa elérni. Ha nem hoztuk volna létre az Ország Gyűlése Mozgalmat, akkor tovább működtetnénk, de innentől abban a formában már nincs rá szükség. Az ott felhalmozott tapasztalatot most egy az egyben fölhasználjuk az Ország Gyűlése Mozgalom Hírhálózatának fölépítéséhez. Ha csak a Mozgalom önkénteseinek fele beszáll a működésbe, akkor napi 100 ezer embert tudunk elérni legfontosabb híreinkkel, az meg már bőven elégséges a szabad hírterjedéshez, a módszer pedig blokkolhatatlan. És persze az OGYM Hírhálózat megalapítása egyben választóvíz is lesz önkénteseink számára: kiderül, kik léptek be csak azért, hogy kukkoljanak, és kik akarnak valóban tenni is valamit Orbán ellen. Utóbbiakra számítunk, a kukkolóktól meg megválunk, szelavi. A mai naptól turbó üzemmódra váltunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Közösséget építünk, nem pedig Hordát

Az OGYM szombati Demokrata Seregszemléiről mindnyájan gazdagabban megyünk haza, mint ahogy odaérkeztünk: gondolatokat, élményeket kapunk egymástól, és mindeközben összetartó Közösséggé válunk. És ez az igazi erőnk.

Ezt pedig azért fontos leszögezni, mert folyamatosan kapom ezerfelől a különböző tanácsokat, hogyan lehetne gyorsan nagy tömeget összehozni a Parlament elé, én pedig mindezen javaslatokat elolvasom, majd pedig elutasítom. Magam is tudnék lépni pár olyat, hogy hirtelen megugrana a létszám szombatonként, de eszem ágában sincs ilyesmit tenni: az Ország Gyűlése Mozgalom a Közösség minőségére, nem pedig a minél gyorsabb tömegesedésre teszi a hangsúlyt. Ezek a tanácsok egyébként kiváló emberektől érkeznek és jószándékúak, nincs is semmi baj velük, de arról tanúskodnak, hogy nem sikerült eddig még pontosan tisztáznom, hogy a kitűzött Célig milyen Úton kívánok eljutni. Úgyhogy most pótolom ezt a mulasztásomat, mert a koncepciónak, ami már a terepen ölt formát, ugyanolyan fontos része a módszer, mint az ideológia. Utóbbit nagyjából mostanra mindenki ismeri, de azért amikor csak lehet elmondom bevésés gyanánt: összehozni a Demokrata Minimum mellé két és félmillió szavazót, azzal nyomást gyakorolni Orbánra terepen, hogy írja ki a választásokat, de legalábbis a 2018-ast törvényesen bonyolítsa le. A Demokrata Minimum pedig három tételből áll: az Alkotmány 2010-es - Fidesz hatalom előtti - állapotának szöveghű hatálybaléptetése, az akkori választási törvényekkel együtt, ezek bármikori megváltoztatásának feles részvételű, kétharmados többségű Népszavazáshoz kötése, ennek megtörténte után pedig a Parlament önfeloszlatása és szabad választások kiírása.

Két és félmilliós demokrata tömeget azonban abban az Országban, ahol a DK, mint legjobban tömegesítő párt 1000, az összes Norvég Alapos civil együtt, teljes médiaháttérrel 600 embert tud utcára vinni, mások meg meg sem próbálkoznak ilyesmivel, mert közröhej lenne belőle: szóval ilyen fokú apátia esetén nem szabad sietnünk, mert csak kudarc lehet belőle. A sokmillió magyar politikától való elfordulását nem mi idéztük elő, de annak negatív hatásával minden pillanatban szembesülünk, és jobb a tényeket tudomásul venni, és terveinkbe beépíteni, mint azokat elszenvedni. Számomra egy egyszeri többezres tömegnek, amit nem szervesen, türelmesen, és érték-közösségi alapon hoztunk össze, nincs igazi értéke. Az látszat, ami gyorsan eloszlana, és inkább kudarcélményt, mint tartós sikert alapozna meg. Nem kerülhető el, és nem is akarom elkerülni a lassú, nyugodt, elvi és erkölcsi alapú építkezést, ugyanis a közéleti apátia hosszú évek alatt alakult ki, azt föloldani nem lehet kapkodva. Olyan emberekre van szükségünk, akik azért jönnek hozzánk, mert értik és átérzik amit teszünk, így aktívan ki is veszik a részüket az Ország Gyűlése Mozgalom továbbépítéséből, nem pedig csak tölteléknek csatlakoznak.

A Kossuth teret nem azért foglaltuk el törvényesen, hogy ott megálljunk: az csak az első lépés, bár kétségkívül a legfontosabb, és egyben a leglátványosabb. De igazából ez csak a Kezdet: 10 millió magyart akarunk ráébreszteni, hogy nincsenek Orbánék valójában többségben, hogy a Hatalmuk egy Blöff, ami csak azért jöhetett létre, mert úgy alakították a törvényeket, és úgy manipulálják a közhangulatot, hogy mindössze 2 millió támogatójuk elsöprő többségnek tűnjön. És tudjuk, hogy a média nagyrészt az övék, és azt is tudjuk, hogy más hatékony módszer a legyőzésükre nincs, mint utcán, személyes példamutatásunkkal ráébreszteni mindenkit, hogy van Ellenállás, és eljutni odáig, hogy mindenki ráébredjen: több az ellenálló, mint a Fidesznyik. Ehhez pedig a Kossuth tér csak az indulás: az Ország Gyűlése Mozgalom az idő előrehaladtával újabb és újabb nonstop tüntetéseket fog felállítani az Ország minden jelentősebb közintézményéhez. Minden magyar találkozni fog ezekkel az ellenállási gócokkal, úgy tervezzük és telepítjük ezeket, hogy ki se lehessen kerülni terepen egyiket sem. Budapesten az Ügyészség, a NAV, a minisztériumok lesznek a további színhelyek, jönnek párhuzamosan a nagyvárosok, azok Polgármesteri és Kormányhivatalai. Mindenhol ott leszünk előbb-utóbb, a Kossuth téri csak kisugárzásunk csomópontja, ezért is nevezzük a Demokrácia Erődjének, míg további nonstop táborainknak a Demokrata Végvár nevet adtuk.

És ennyi kulcspontot országosan ellenállókkal belakni, az bizony kemény és hosszú meló. Minden tábor, minden Végvár ugyanis az egész Mozgalomról állít ki képet: ha kapkodunk, és bárkit fölveszünk a sorainkba, akkor a rövid távú gyorsaságért cserébe a koncepció egészét omlasztjuk össze. Tudatos, és öntudatos Demokratákra van szükségünk, akik a Kossuth téren feltöltekezve hírvivőként, szervezőként tudják aztán majd megcsinálni saját környezetük ellenálló Közösségét. Nagyon vékony a határ az Ország Gyűlése Mozgalom utcai demonstrációs módszere, és az ennél erőszakosabb ellenállási formák között: mi pedig azt soha nem fogjuk átlépni, ezért önkénteseink folyamatos képzésére és bizony válogatására van szükség. Az OGYM minden egyes tagja egyben az OGYM maga, saját személyében, viselkedésével jelenti a Célt, amit el kívánunk érni. Ha a tömegesedést nem ellenőrzött és végiggondolt viszonyok között, hanem kapkodva, és a mennyiségre hajtva végezzük, akkor hírvivőink rosszhírünket terjesztik majd nemsokára. Szóval minden tagunkat, szimpatizánsunkat, támogatónkat arra kérem: nyugi és türelem, elérjük a Célunkat, de értsétek meg: csak akkor érjük el, ha szisztematikusan haladunk, és hagyunk mindig érési időt a bornak, mielőtt fölszolgáljuk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Túlélési gyakorlat

Háromnapnyi folyamatos zivatar sem tudta megtörni az Ország Gyűlése Mozgalmat, tegnapi Seregszemlénken 140-en voltunk, nekünk öröm, akik pedig reménykedtek, hogy egyedül álldogálok majd az esőben: nos, nekik meg csalódás, szelavi.

A 140 ember igazi értékét az adja, hogy a Norvég Alap által támogatott nagyjából összes civil szervezet full médiahátszéllel a legoptimistább számolás szerint 600 embert tudott kivinni a Városház utcába a mi rendezvényünk előtt. Nos nekünk se Norvég Alapunk, se tömegmédiánk, és mégis ott voltunk 140-en a Kossuth téren. A hét második felében beköszönt az igazi ősz, így számomra is különösen fontos volt a tegnapi Seregszemle: vajon mennyire értették meg Mozgalmunk aktivistái, hogy Orbánt csak rendíthetetlen kitartással lehet megfékezni. Mert tudunk egyre jobb életkörülményeket varázsolni önkénteseink tárgyi és pénzadományaiból, de egy dolgot nem lehet kipótolni semmiféle eszközzel: az emberi lelket és akaratot. Építhetünk mi vászonpalotát, fűtött sátrat, bármit, ha közben elfogy a kitartás, de tegnap éles helyzetben nyugodhattam, nyugodhattunk meg: kialakult már az a törzsgárda, amelyik a hátán viszi a Mozgalmat bármely körülmények között. Itt, a Blogban is köszönöm Nektek, Demokrata Barátaim, Mozgalmártársaim, hogy egy egész Országnak mutattátok meg ismét: nem vagytok megtörhetőek.

Tegnapi Seregszemlénk előtt egyébként Nagy Ember látogatta meg az Erődünket és ült be kávézni a sátrunkba: Demszky Gábor. Ha minden igaz, és tömegnyi jóakarónk nem tudja erről lebeszélni, akkor ma személyesen is találkozunk, és megbeszéljük a megbeszélnivalókat. Azért nincs értelme látogatását titokban tartanunk, mert előbb-utóbb úgyis kiderülne, hogy nálunk járt, és végülis tökmindegy, hogy mikor csörren majd meg a telefonja a szokásos lebeszélő szirénhangokkal. Legyen meg, aminek meg kell lennie, elég nagy rendszereket vezetett ahhoz kivételes politikai pályafutása alatt Demszky, hogy el tudja választani a jótanácsokat a nettó rosszindulattól. Szóval bízom Benne, ott leszek a Téren a rögzített időpontban, remélem Ő is, mert tényleg fontos dolgokat kéne és tudnánk megbeszélni. Látogatása egyébként önmagában is hírértékű: pont ugyanúgy, ahogy korábban Karácsony Gergely, Ő is önmaga értesült Kossuth téri nonstop tüntetésünkről és döntött annak meglátogatása mellett. Ha pedig egy Demszky Gáborhoz már elért a hírünk, akkor joggal feltételezhetjük, hogy mindenhol tudnak rólunk, és puszta szándék kérdése, hogy ki látogat meg minket.

Ennek megfelelően tegnap egy dologra már ki sem tértem a beszédemben: nem kezdtem el meghívni vezető pártpolitikusokat szombati Seregszemléinkre. Két okból álltam el korábbi ilyen irányú tervemtől: az egyik a Demszky látogatás ténye. Ha Ő szerét tudta ejteni, hogy személyes látogatásával is kiálljon a legveszélyesebb helyen, és legnehezebb körülmények között működő civil Mozgalom mellett, akkor ezt bárki más is megteheti. A másik ok pedig annyi: nem kívánok kellemetlen helyzetbe hozni semilyen pártpolitikust, ne érezze senki kényszernek a támogató látogatást. Jöjjön, aminek jönnie kell, és jöjjön aki jönni akar. Ráadásul a Mozgalomban is többeknél félreértést szült a pártvezetők meghívási szándéka, és annak látszatát is el szeretném kerülni, hogy az OGYM a minimálkonszenzuson kívül bármi más kapcsolatot keresne politikai szervezetekkel. Szóval jó ez így, ahogy van: Karácsony Gergely, Demszky Gábor fogta magát, és eljött hozzánk, mi ott vagyunk, aztán majd meglátjuk, hogyan folytatódik ez a sor, nem erőltetjük.

Szintén félreértést okozhat, ezért tisztázom: minden kritikánk ellenére mi nem keverjük össze, hogy melyik politikai erő mekkora kárt okozott az Országnak. A politikai hitelesség, a közéleti erkölcs lezüllesztésében részt vett az elmúlt két évtizedben minden hatalomban lévő politikai párt, de a demokráciához való viszonyukban döntő a különbség. Minden hibájuk ellenére azért a baloldali és liberális politikai erők egy percig nem indultak meg a demokrácia ellen, míg a Fidesz egyenesen háborút folytat annak alapelemeivel, a Jobbik meg nettó kijelentte, hogy nem demokrata. Így aztán nem okoz gondot nekünk, hogy éles cezúrát teremtsünk az egyes politikai erők között, és ezt a gyakorlatban is jelezzük. Mi magunk nem indulunk választásokon, nem ez a célunk és nem is lesz az, míg Orbán hatalomban van, de azért le kell szögeznünk: minden választáson, így az éppen következő önkormányzatin is a választáson való részvételt és a demokrata ellenzék jelöltjeinek támogatását javasoljuk. Pártokra ezt nem bontjuk le, semlegesek vagyunk e tekintetben, mintahogy a választókat sem kategorizáljuk jobb és baloldaliakra, csak demokratákra, és autokratákra. És mi demokraták vagyunk, mindahányan, és minden demokratát támogatunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!