Ellenülők

Már mér is ne, nemde. Ha vannak ellenállók, akkor biztos vannak ellenülők is. És tényleg. Sőt, sokan vannak. Pikáns kis sztori következik. Róluk, az Ellenülőkről, Orbánország hasznos kis hülyéiről.

Mármint a Diktátornak hasznosak, nem nekünk, átlagmagyaroknak. Na, de indításnak nem filozofálok, hanem mesélek, aztán majd hozzáragasztom a többit. Szóval volt itt ugyebár egy meghirdetett akciónk, amivel szerettük volna megakadályozni, hogy a jelenkor Haynaui bemenjenek a jelenkor Kossuthjának: Göncz Árpádnak a temetésére. Nem sikerült, kevesen voltunk, egy ideig még így is leszünk, törvényszerű. Úgyhogy ott díszelgett az egész Gyászhuszár Bandérium, Áder, Polt, Boross, Schmitt, Tarlós az első sorban. Na, de ezt már mindenki látta, olvasta, ki is fejezte róla a véleményét: halottgyalázás történt, így gondolja ezt a hozzám hasonló átlagmagyar. Az ilyesmit meg úgy lehet helyrehozni, ha az ember kimegy Rezsimmentes Társaságban, és méltó módon búcsúztatja el a Nagy Halottat. Meg is hirdettük, azt a címet adtam az összejövetelnek, hogy újratemetés, persze tudtam, hogy ez kicsapja majd a biztosítékot. Egyelőre ez még az Ellenülők Országa, Ők a hangosabbak, naná, hogy nem értik meg, mit is jelent esetünkben a szó, és miért van rá szükség. Kaptam a hidegmeleget sajtóban, neten, mindenütt, hogy hűha, a Tuareg mire készül mármegin. Agyhalottak gondolhatták csak, hogy kimegyünk ásóval, értelmes emberek megértették, mi a pálya.

Szóval ment a szokásos fesztivál, tele van a műellenzék olyan "aktivistákkal", akik valahogy megpróbálják lejáratni, aki valóban ellenáll a Diktátornak, mert ha ezt nem teszik, akkor még a végén lesz valódi, cselekvő ellenzéke Orbánnak, aztán akkor vége lesz a parlamenti, meg önkormányzati kollaborációnak. Az Ellenülők megindították a sajtós meg netes pergőtüzet ellenem, de ez mind semmi. Ellentüntetést szerveztek. Ellenem, teccenek érteni. Én megpróbálom távoltartani a Rezsim Főgazembereit Göncz Árpád temetéséről, arra szervezek, ezek meg, az Ellenülők az ellenállóval szemben akarnak ellentüntetni. Namost ez persze tök okés lenne, ha ezt Orbánfanok csinálnák, miért is ne. A Tuareg meg akarja akadályozni, hogy az Orbánbanda meggyalázza az Elnököt, ezért aztán a Diktátor emberei meg bosszúból megpróbálnak engem távoltartani, nehogymá tiszta, Narancs, meg kollaboráns mentes környezetben el lehessen búcsúzni a Nagy Halottól. A gáz az, hogy akik az ellentüntetést szervezték, azok NEM Narancsok voltak. Hanem magukat demokratának, ellenzékinek nevezők. Mondom: Ellenülők. Sőt, egykori harcostársaim. Hoppp. Bezony.

Olvasóim, szimpatizánsaim tudják, alapelvem annyi: nincs alku. Nem technikai kérdésekben persze, hanem erkölcsiekben. És nincs részrehajlás, kivételezés sem. Mert ezek a megrontói Országunknak: mikor nem azzal foglalkozunk mi a teendő, mi a Jó, és mi a Rossz, hanem azzal, hogy ki kihez tartozik, ki kit szeret, nem szeret, gyűlöl. Szekértáborosdi, a mutyi melegágya, a mi kutyánk kölyke kádári mentalitása, Európától és egyáltalán a demokrácia logikájától tökidegen dolog. Van egy utam, mióta az eszemet tudom, ugyanazon járok, ha találok olyat, aki ugyanarra jön, akkor megyünk együtt, szövetségben, ha meg letér az útról, akkor gudbáj, megyek tovább. A szekértáborosok ezt persze nem értik, nem is tudják megbocsájtani: ahonnan Ők nézik, az ilyesmi, hogy elvi szilárdság, meg önálló akarat, ismeretlen fogalmak. Ők érzelmi közösségben gondolkoznak, ki van kivel, így aztán kiszolgáltatottak a mindenoldali manipulációnak: bármit lenyelnek, ha szekértáborukon belül történik. Hát én meg nem: a részrehajlás az részrehajlás, a mutyi az mutyi, akárki csinálja, ha a sajátjaim közül bárki, azzal sem teszek kivételt. Így aztán tele van a padlás olyanokkal, akiktől elváltam az utamon, mert egyszerűen nem feleltek meg az erkölcsi-elvi kritériumoknak.

Na, Ők gondoltak most ellentüntetést szervezni. Szép pillanat lett volna, mikor holnap délután egykor az Óbudai Temető Főbejáratánál találkozunk: az Ellenállók az Ellenülőkkel. Soha nem alkalmazunk fizikai erőszakot semilyen akciónknál, azt mindig meghagyjuk az ellenoldalnak, puszta jelenlétünk elég szokott lenni, hogy kiváltsa az érzelmi lények dühét. Úgyhogy ha ott lettek volna, kedélyesen elbeszélgettem volna velük, megkérdeztem volna tőlük, hogy vajon azért nem Orbánt, meg a Bandáját akarták távoltartani, mikor lehetett volna, mert már a Diktátort szolgálják, vagy csak azért, mert gyávák. Nyilván ettől a kínos szembesítéstől kiakadtak volna, így szokott ez lenni olyanokkal, akik nem gondolkoznak, hanem éreznek, nagy löttyös indulatukban helyszíni önmegsemmisítésbe torkoll a viselkedésük, mint azt március 15-én, vagy augusztus 20-án is megtapasztaltuk. Aztán valaki segített Nekik egy pillanatra gondolkozni, mert hirtelen lefújták az akciót. Azóta netszerte magyarázkodnak, hogy nem is úgy gondolták, meg különben is, miegymás, kamu kamu hátán.

És a lényeg, mindebből. Nem Orbán miatt tart ez az Ország a lassú elhalás felé. Ő van, meg van 2 millió agyhalott támogatója. De van 8 millió ember, pont négyszer annyi, mint amennyi szektafanatikussal a Diktátor rendelkezik. És Ők változást akarnak, és ehhez képest annyit látnak, hogy a közismert politikai szereplők mindegyike ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik, legföljebb a mérték és a tehetség különbözik. Mutyi, mi kutyánk kölyke, párthűség mindenek előtt, részrehajlás, kettősbeszéd, érzelmi manipuláció, kinn is vagyok, benn is vagyok, jut is, marad is, meg a többi szirszar önbecsapás. Orbánt, bár a legtehetségesebb tömegmanipulátor mindközött, nem saját nagysága tartja hatalomban, hanem a látható "ellenzék" kicsinysége. Vagy mondjuk úgy: vakok közt a félszemű a király. Mikor írok, vagy terepen akciót szervezek, a 8 millió embernek üzenek. Ezért vállalom a mindenoldali konfliktusokat, a kiátkozást. Mert az lehet, hogy én nem érek célba, és marad Orbán, vagy ami még rosszabb: az Orbánizmus, ami per pillanat az egész politikai életet átfertőzi, de valakinek el kell kezdeni az Ellenállást, mert Ellenüléssel BIZTOS hogy senkinek sem sikerülhet.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A Mi Kossuthunk

Megvan az a kép, mikor Kossuth temetésén az első sorban Haynau, Windischgraetz, meg Jellasics ül? Nincs hát, mert ilyen kép szerencsére nem készült. Pedig kivágná a biztosítékot rendesen, nemde.

Képzeljük el egy pillanatra, hogy mégis van ilyen kép. Jó, persze nem fotón, az még akkor nemigen volt, de valami udvari festő megteszi a Császárnak, hogy nagyobb dicsőségére megfesti. Aztán az elkészült képet körbeviszik az Országban, megmutatván mindenütt a Népnek. És képzeljük mindehhez hozzá, hogy 1849-ben vagyunk, a levert, vérbefojtott Forradalmunk után. Na vajon hogy reagált volna az akkori magyarság egy ilyen képre? Nemjól, asszem. Mindannak ugyanis, amit Kossuth képviselt, egy ilyen kép az elárulása lett volna, és akik megtapsolták volna, hogy hűdeszép, azok pedig nettó hazaárulók. A helyzet ugyanis az, hogy a levert Forradalom után egészen az annak erejére építkező Deáki Kiegyezésig aki lázadni mert a Hatalom ellen, az Kossuthot emelte jelképpé. És olyan hatékonyan, hogy a mai napig a nagyszakállú embert elég megmutatni, és pontosan tudjuk, miről van szó. Mert ez a Jelkép ereje. Hogy túlmutat önmagán. Nem Kossuth Lajos magánembert, ügyvédet, parlamenti képviselőt látjuk, ha ránézünk a képére, hanem a lobogó zászlókat, Petőfit, dobpergést, és érezzük a szabadság friss levegőjének illatát.

Ferencjóskának volt azért annyi ízlése, hogy nem festetett ilyen képet, már jóval később, a Deáki Kiegyezés után sem, pedighát elég sokáig uralkodott aztán, viszonylagos békében, nyugisan. Ha meg akarjuk érteni, mi folyik ma az Országban, elég innen elindulnunk. Van egy Forradalmárunk, aki 1956 hőse, tetteiért Kádár siralomházába került. Aztán jött egy rendszerváltás, egy ideig úgytűnt, a Forradalom, amiért korábban az életét is kockáztatta, sikeres lett, és a Forradalmárt az Őt megillető helyre juttatta: a Köztársaság Elnöki székbe. Minden szép, minden jó, a történelem igazságos, ha nem is azonnal. Aztán kiderült, hogy nem lesz az ily egyszerű. A friss Köztársaságot máris elkezdték aláásni, és a Jelképünknek, a Mi Kossuthunknak ismét dolga akadt. Őrködnie kellett azon, hogy megmaradjon az, amiért korábban harcolt, sokakkal együtt, és ez ha nem is újabb véráldozatokkal, de kemény konfliktusokkal járt. Kiátkozták érte sokan, kifütyülték, satöbbi, mindenki emléxik még ezekre, nem volt olyan régen. A Mi Kossuthunkat Göncz Árpádnak hívják, erre már gondolom mindenki rájött olvasás közben. És akkor most itt ez a kép:

A ma Ferencjóskája Orbán Viktor, a ma Haynauja Polt Péter, Windischgraetze Áder, Jellasics meg bármelyik lehet a többi szereplőből. És a ma Kossuthját, Göncz Árpádot Ők búcsúztatják a Díszhelyen. De a ma Ferencjóskája nem elégszik meg azzal, hogy lenyúlhatta a temetést, ádehogy. Ő mégtovább feszíti a húrt: belemondja a kamerába, hogy "eltemettük" Göncz Árpádot. ŐK. A Hazaárulók, a Forradalom szellemének, Köztársaságunk maradékának eltiprói, eltemették a Mi Kossuthunkat, Göncz Árpádot. Innentől már csak az van hátra, és be is következik: saját magukat mutatják be a Halott eszmei örököseként. És akkor most ugorjunk kicsit vissza 1849-be. Az akkori magyarokkal nem merte ezt megcsinálni Ferencjóska, mert örült, hogy nagynehezen, ruszki segítséggel visszagyömöszölte a kiszabadult forradalmi eszmét a diktatúra börtönébe. A mostani, az Orbán Viktor nevű Uralkodó viszont meg meri tenni. És nem lincselés a vége, hanem belenyugvás. Jó, lépjünk tovább, mondogatják mindenfelé a ma kollaboránsai. Adjuk oda Kossuthot Ferencjóskának, miért is ne. Hát nem. NEM ADJUK.

Nem nekem, nekünk kell szégyellni magunkat, amiért kiállunk a ma Kossuthjának meggyalázása ellen. Azoknak kell szégyellni magukat, de rohadtul, akik mindenféle kamuindokra hivatkozva - hagyjuk szegény családot gyászolni, jobb a békesség, satöbbi - elfogadják Orbán diadalát Göncz Árpád, a Forradalom és a Köztársaság Jelképe fölött. Mert természetesen a Mi Kossuthunk ugyanúgy nem egy mosolygós emberke, mint ahogy Kossuth sem egy szakállas ügyvéd volt. Nem magánember, hanem Államférfi, hatalmas erejű politikai örökséggel, oly jelentőssel, amelyik a Mi Kossuthunkká emeli. Félnek Orbánék az emlékétől, ugyanúgy, ahogy Ferencjóska félt Kossuthétól. Nem lehet egyszerre Kossuthot tisztelni, és Ferencjóskát elfogadni. Nem lehet egyszerre Elnökünket tisztelni, és Orbánt elviselni. Ez egyszerűen összeférhetetlen két dolog, a tűz meg a víz, vagy méginkább a tiszta búza, meg az ocsú. És most kiátkozhatnám persze, és birkázhatnám a Népet, hogy hát ilyenek lettünk, ez már nem a bátor, hanem a megalkuvó Magyarország. De nem teszem, mintahogy sosem szoktam. Hogy miért, arra itt egy fotó:

Nincs pénzem, kapacitásom valamilyen közvéleménykutató céggel felméretni dolgokat. Ám a fészbuk korában ez nem is szükségszerű, viszonylag egyszerű megállapítani, hogy mit gondol a Nép valamiről. Egyszerűen keresni kell egy nagy létszámú, független demokrata csoportot, föltenni ott a kérdést, aztán lássuk. Persze nem lesz tökéletes az eredmény, de egy ilyen kutatás azért közel reprezentatív, a közhangulatot jó közelítésben megmutatja. A kép, amit az imént föltettem, a legnagyobb múltú, és egyik legnagyobb létszámú, aktív demokrata csoportban két napig zajló közvéleménykutatás képe. Aminek eredménye annyi: a Nép 95 százaléka halottgyalázásnak érzi, hogy jelenkorunk Haynauját, Windischgratzét, Jellasicsát a Mi Kossuthunk temetésének Díszhelyére ültették. Szóval nem a Néppel van itt a hiba. Már megint nem. A hiba azokban van, akik hangadókként mindenfelé megpróbálják saját önös érdekeiknek megfelelően eladni Ferencjóskának Kossuth örökségét. A kollaboráns műellenzék, lakájsajtója, "aktivistái", megatöbbi szarházi. Röviden csak annyit üzenek Nekik: kösz, de NEM ADJUK a Mi Kossuthunk eszméjét Orbánnak, NEM HAGYJUK félrevezetni a Népet.

Hazaáruló bitangok vagytok.

Capo di tutti capi

Avagy a Főnökök Főnöke. Biztos látta mindenki a Keresztapát, hatalmas filmopusz, na ennek a negyedik részét forgatták pénteken, Óbudán, öltönyös Gazemberekkel, ájtatos szemforgatással. Kár, hogy ahol forgatták, az egy temetés volt. Göncz Árpádé.

Tessenek megnézni ezt a képet. Bár asszem döntő többségét a Maffiózóknak mindenki felismeri, de azért segítek. Itt van az Áder nevű, teccenek tudni, Ő az, aki aláírta a Köztársaság felszámolásához alapot adó Alaptörvényt. Amivel Alkotmányunkat törölték el. Aztán itt a Jakab nevű MAGOSZos gazember, az állami földek lenyúlásának, a parasztság lenullázásának, az EU-pénzek magánzsebekbe juttatásának Keresztapukája. Tarlós. Mondjak Róla is valamit? Asszem fölösleges. Polt. A Narancsmaffiát mindenből kimosó, az ellenzékiek ellen koncepciós eljárásokat indító és levezénylő Kápó. Aztán a Bíboros Úr. Az Erdőpáter. Teccenek tudni, aki még Pápájával is szembemenve tett hűségnyilatkozatot a Felcsúti Gazdának a menekültek ellen, szétgyalázva a keresztény elveket, amiket állítólag Ő képviselne. Boross Péter, a nettó fasiszta, akinek belügyminisztersége idején kifütyülték Elnökünket, aszondják, Ő maga szervezte. Meg a Schmittpali, akit Orbán arra használt, hogy bohózattá silányítsa a Köztársasági Elnök intézményét, végleg elsúlytalanítva azt, amit épp a Halott tett naggyá. Na, ezek vannak a Főhelyen. Göncz Árpád, a Demokrata, a Köztársaság Jelképe temetésén.

Ezek a Díszmeghívottak. Ezek ülik körbe a Halott sírját. Aki beszél, énekel, az Ezekkel néz szembe. Aki azt gondolja, hogy EZ a gyomorforgató rítus nem volt tökéletesen az ELLENTÉTE mindannak, amit Göncz Árpád egész életével és bátor munkásságával képviselt, az agyhalott. A Köztársaság Gyilkosai búcsúztatták a Köztársaság Jelképét. Díszhelyen. Anyátok. Lehet persze mosdatni a szerecsent, magyarázkodni, sajnálni szegény családot. Júdásnak is voltak szimpatizánsai, nemde. Értem én, hogy Göncz Árpád örökségének terhe hatalmas: egy erkölcsi, elvi kérdésekben soha meg nem hajló, azért akár az életét adó Demokratához méltónak lenni nehéz feladat. Sőt, mint az kiderült, a család számára egyenesen fölvállalhatatlan. Csakhát erre nem az a megoldás, hogy Gyilkosokat ültetünk az első sorba, hanem az, hogy átadjuk a terhet olyanoknak, akik azt képesek továbbvinni. Nem kötelező nyílt temetést szervezni, ha arról képtelenek vagytok távoltartani a Gazembereket. Teccettek volna családi, zártkörű temetést tartani, aztán külön egy politikait, és olyanokra bízni a szervezését, akik elhajtják a faszba a Maffiózókat. Nem mondom, nincs sok ilyenekből, de azért tán sikerülhetett volna. Ha lett volna BÁTORSÁG megpróbálni.

Hogy is mondta Mécs Imre? A gyerekek nem engedték Neki elmondani a beszédét eredeti formában. A Gyerekek. Ja, lefordítom. Göncz Kinga az a Gyerekek. Az MSZP külügyminisztere, EP-listavezetője. Hát most is megtette, amit a Simicska-Puch Alku óta ebben a kurvaországban mindig megtesznek Orbánnak a Műellenzékiek. A Parlamenti Csőcselék. Mindenben, mondom MINDENBEN Orbán akarata teljesült. Szánakozva nézem a kínos önbecsapásokat, hogy Orbán mily egyedül is volt ezen a temetésen. Volt a frászt. Ő temetett. Ha akarja, ott ül az első sorban, a Fődíszhelyen. De nem akarta. Helyette odaültette az összes Maffiafőnököt, Ő meg megmutatta, hogy nem fél senkitől: be mer menni a tömegbe, nesztekvazze. És bement. És az ottlévők meg büszkén mondogatják, hogy mily fegyelmezetten is elhúzódtak Tőle, és hogy nem érte semmi atrocitás. Szegény hülyék. Orbán úgy játszik Veletek, ahogy az Neki jólesik. Ugyanis pontosan tudta, hogy NEM éri semmi baleset, mert a "demokraták" arra büszkék, hogy nem balhéznak. Bravó. Ne is. Az észak-koreai koncentrációs táborokban sem balhéznak, meg a Gulágon sem balhéztak. Igaz, ott csak azért, mert ha mégis, akkor lelövik Őket, nálunk meg önkéntesen, még lőni sem kell.

Magatok hajtjátok a hurokba a fejeteket, és mélyostobaságotokban még büszkék is vagytok rá. Pedig Orbán még azt is megmutatta, hogy BÁRMIT megtehet. Szépen elmegy a temetés vége előtt. Mert ezt is megteheti. Mert szarik Rátok. Mert gyávák vagytok, ostobák, az Ő játékát játsszátok. Nézzetek át a szomszédba, Romániába. Hát Ők most épp balhéznak, nem oly fegyelmezettek, mint a magyar "demokraták". Retteg is az ottani politikai elit, akarom mondani korrupt parlamenti csőcselék. Itt meg mitől is kéne félnie Orbánnak, meg az első sorban ülő Főembereinek? Semmitől. Mert Ti, gyáva szarok, arra vagytok büszkék, hogy bármit lenyeltek Tőlük. Ő meg tolja is le a torkotokon, amit csak jólesik. Ehhh. EZ a Műellenzéki Kollaboráns Banda, ami most a családdal játszatta el a szomorújátékot csak arra alkalmas, hogy lehűtse az Orbán ellen végre lázadni akarókat. Ezt azért ügyesen teszi, lássuk be, de persze ezért fizetik Őket. Csakhát mi ebből nem kérünk. Meg szerintem a Nép nagyobb része sem. Teccenek tudni, az ilyesmi úgy szokott történni, hogy nő a nyomás, nő a nyomás, aztán BUMMM. És akkor Nektek annyi.

Mindannyiótoknak.

Végtisztességtelenség

Göncz Árpád temetése méltó volt ahhoz a parlamenti csőcselékhez, amelyik magát politikai elitnek nevezi, csak épp Göncz Árpádhoz nem. Persze Elnökünk simán kibírja ezt, sőt jót mosolyogna: az Államférfi attól válik azzá, hogy még halálában is képes megmutatni, mitől döglődik az Ország.

Ötven év múlva - az már csaknem történelmi távlat - el fog válni a szar a májtól. Göncz Öröksége ragyogni fog, azok a politikai guruk, akik meg a temetésen ugyanolyan egységesen halottgyaláztak, mint ahogy a Parlamentben teszik ezt naponta demokráciánk maradékával, mennek az emlékezet szemétkosarába. Orbán, Áder, Polt, Pintér, Boross, Tarlós, Schmitt, a Diktatúra szimbolikus figurái temették a Demokratát, a parlamenti műellenzék szokásos együttsunnyogása közepette. Összenő, ami összetartozik, és Elnökünk ezt mindennél jobban megmutatta, bármily szomorú alkalomból is tette ezt. Bármelyik a tegnap megjelent hivatásos fehérgalléros csőcselékből a fél karját odaadta volna, ha beszédet mondhat a Nagy Ember temetésén. Csakhát nem mondhatott. Mert a Halott olyanokat választott, akiket önmagához méltónak tartott, nem ezeket a sötét figurákat. Kínos is, ahogy a nem fölkértek valahogy próbálják magukat ráragasztani szerencsétlen Gönczre: agybafőbe mutogatják önmagukat mindenféle élethelyzetekben, mikor épp véletlenül az Elnök mellé kerülhettek. Nyugi Srácok, attól még hogy megpróbáljátok megmászni, nem váltok Himalájává.

Az Átlagembereket, akik ott voltak, nem csesztetem: Ők az Embert mentek búcsúztatni, jól tették. De a politikai részleg az bizony pontosan tudta miben vesz részt. Halottgyalázásnak hívják az olyat, mikor pont az ellenkezője történik, mint amire a Temetendő rászolgált. Egy Ember, egy Államférfi, aki egész életében a Köztársaságért küzdött, azért siralomházban ült, az bizony forog a sírjában, ha egy Diktátor és annak mindenoldali csicskái és kollaboránsai bűzlenek a sírja körül. Akik egyébként csendben összehajolva együttes erővel ráveszik a Halott által fölkért politikai szónokot, Mécs Imrét, hogy ne azt tegye, amire az Elnök fölkérte, hanem azt, amit ez a Csőcselék akar. Közben már a leggusztustalanabb érvekkel jönnek mindenfelé, amit ha józan kívülálló olvas, el sem hiszi, hogy akik mondják, azok temetni mennek, és nem gyalázni. Egyszerűen megpróbálják az Elnököt lerángatni a saját szintjükre, olyasmiket sugallva, mintha nem tudta volna, hogy kit és miért kér föl, hogy elbúcsúztassa. Nem Kispajtások, Göncz szellemi nagysága bőven elég volt ahhoz is, hogy tudja, kicsoda az, aki szólni fog, és mit fog mondani. Az, hogy utólag cenzúrázzátok Mécs Imre szövegét, az pontosan megmutatja, mitől volt Göncz az, Aki, és mitől vagytok Ti mind azok, Amik.

A temetésként aposztrofált halottgyalázás előtt jeleztem: ha van 200 Hazafi, aki segít, akkor nem engedjük meg, hogy a Diktátor meg Bandája jelenlétével leköphesse az Államférfit. A neten mindenfelé rengetegen jelezték egyetértésüket a legkülönbözőbb formákban, aztán a sokezer szolidárisból a terepre már csak tucatnyian maradtunk. Ez meg kevés minden bejárat blokkolásához, úgyhogy az akciót lefújtam, nem vezetem soha csatába az ellenállókat, ha nincs reális esély a cél eléréséhez. Így aztán persze a Diktátor seregnyi TEK legénnyel körbevéve magánemberkedhetett, a szintén "magánember" Ádert egyenesen az első sorba ültették, bravó, gondolom minden magánember oda ülhetett volna, ha akar. Ja, mégsem. Tehát akkor a családnak is sikerült szépen asszisztálnia, hogy Orbán, és ne Göncz akarata teljesüljön a temetésen. Merthogy egyébként pont ezért tart itt az Ország. Mert mindig Orbán akarata teljesül. És ehhez soha nem kell más, mint kellő mélységű erkölcsi posvány az "ellenzékiek" részéről.

Az most is megvolt, sőt most volt meg igazán. A leggyönyörűbb példány az volt, mikor a DK nevű valami nyilatkozatot adott ki, melyben elhatárolódik mindenfajta, a temetés nyugalmát megzavaró ellenzéki akciótól. Tipikus. Ugyanezt csinálták, mikor a tüntetési hullám volt múlt évben: csak nehogy valami baj legyen, még a végén Forradalom lesz, az meg eltakaríthatja a mindenoldali parlamenti szemetet. Hát nem gyönyörű? Nem Orbánék rettegnek jobban a Népharagtól, hanem a DK. Önkéntes Orbántestőrség. Aztán az igazán szép pillanat az volt, amikor fehéren-feketén bebizonyosodott, amiről egyre többen egyre többet írunk: az összenő ami összetartozik igazsága. A Diktatúra két vezető Narancssajtója: a Pestisrácok, meg a Heti Válasz közölte a DK kiadott nyilatkozatát, mint követendő példát. Ellentétben persze a gonosz Tuareggel, aki meg mindenféle zavarokat akar kelteni. Köszönöm. Köszönöm a DK-nak, hogy ily szinten megmutatta igazi arcát - vagy inkább annak teljes elvesztését - és a Narancssajtónak, hogy ebben segédkezett. Csaxólok: Orbán hadat üzent az Országnak, aki ilyenkor békés belenyugvásra szólít föl, az a Diktátor hatalmát védi, és az Ő akaratának teljesülését segíti elő.

De mondom, visszatérve az elejére: elvált a szar a májtól, köszönhetően Göncz Árpádnak, akinek halála is olyan dolgokat mutatott meg, mint amiket életében is fontosnak tartott tisztázni. Van egy parlamentben összenőtt csőcselék, mindannyian különböző módokon és feladatokkal a Diktátor hatalmának stabilizálását szolgálják. Van sokezer ember, akinek már a töke tele, hogy Orbán azt csinál, amit akar, de még nincs bátorságuk emiatt aktívan ellenállni. A valódi, nem takonygerincű, elvi-erkölcsi alapú ellenzékiek feladata meg adott: felbátorítani mindazokat, akik ma még nem azok. Felvállalni Göncz Árpád örökségét: az egyenes gerincű, értékelvű, a Diktátort elűzni, nem pedig sunyin kiszolgálni akaró őszinte politikát. Mert ezen a temetésnek nevezett halottgyalázáson tegnap megpróbálták eltemetni Elnökünk politikai örökségét is, ezzel pedig magát a Köztársaság eszméjét. Nem sikerült, Szarháziak, pedig Ti aztán szokás szerint gátlástalanul mindent megtettetek ezért. Mindezeknek megfelelően megrendezzük Elnökünk szellemi újratemetését jövő szombaton. Parlamenti Csőcseléktől, sunyi sírraköpőktől mentesen. És visszük tovább Göncz Árpád örökségét, ha már Nektek nem kellett.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Kétszáz Hazafi

Ha van ma Hazánkban 200 olyan bátor demokrata, aki tettekben is kiáll elvei mellett, és ott lesz velünk Göncz Árpád pénteki temetésén, akkor sem a Diktátor, sem Áder nevű kesztyűbábja nem megy be a temetésre. Felmértük a terepet, ennyien kellünk.

Senkinek nincs fölhatalmazása, hogy a Halott végakaratát felülírja. Árpibácsink akarata pedig egyértelmű: ENNEK a kormánynak nevezett Gengszterbandának a képviseletében SENKI nem vehet részt a temetésén. De értsük meg: egyénként viszont bemehet. Ez pedig fontos momentum. Egyfajta kikacsintás Elnökünk részéről: ha a Diktátor hajlandó valóban magánemberként elvegyülni a Nép közé, mindenféle élő vagy technikai biztonsági kelléke nélkül, akkor megteheti. Álljon csak ott egyként a sok közül, emlékezzen pár órán át arra, hogy honnan is indult, és kik azok, akiket azóta elárult. Azért kezdtem ezzel a FONTOS momentummal, mert tisztáznunk kell: a Demokrata Ellenállás a Végakarat szellemében fog fellépni, azt tartja és tartatja be, NEM a saját feje után megy. Rögzítem tehát: ha Orbán Viktor és Áder János a temető főkapuján át, gyalog, mindenféle testőrség, meg fekete autó nélkül érkezik, nem fogjuk útjukat állni, mert ezzel megsértenénk Elnökünk rendelkezését. Ha azonban bármi olyan jelet észlelünk, ami nem magánemberi, akkor nem megy be.

Tegnap este kint voltunk Mécs Imre kéthete minden nap tartott forradalmi megemlékezésén a Kossuth téren, tisztelet mindazoknak, akik abban folyamatosan résztvettek. Mikor annak vége lett, kimentünk az Óbudai Temetőhöz, felmérni a terepet. A másik olyan elvi szempont ugyanis, amit természetesen betartunk: a temetőn belül nincs helye másnak, csak a gyásznak. Így aztán tapasztalt városi gerillákként megnéztük, hol vannak bejáratok, megközelítési útvonalak, mind március 15-i, mind augusztus 20-i akciónk a pontos tervezés miatt lehetett sikeres. Nemcsak főbejárat van, be lehet sunnyogni mindenféle egyéb helyeken is, úgyhogy azokat is blokkolni kell, ha kívül akarjuk tartani a Diktátort. Sokféle politikai, közéleti szereplőnek szabad az út, nem magánemberként is, de egy biztos: a Diktátor Bandájának ilyen lehetőséget Elnökünk végakarata nem biztosít. Mehetnek nyugodtan bármilyen minőségben és módon államelnökök, diplomaták, a Világ Demokráciáinak képviseletében, számukra szabad az út. De a Felcsútiaknak nem.

Magánemberek, olyanok mint bármelyikünk, kocsival, tömegközlekedéssel, gyalog mennek el a temetőig, majd ott a Főbejáraton besétálnak, egyedül, vagy barátaikkal. Testőrök nélkül. Ehhez mindenkinek joga van, ha ezt a lehetőséget is meg kívánta volna tagadni Göncz Árpád a Felcsútiaktól, akkor megteszi. De nem tette, és nyilván nem véletlenül. Menjen csak lehajtott fővel, egyként közülünk Orbán Viktor és Áder János állampolgár, szívja ugyanazt a levegőt, mint a Nép, akkor bemehet. De legyünk reálisak. Vajon ez a gyáva takony, aki testőrök és páncélautók nélkül még a lakásából sem mer kimozdulni, meg meri-e tenni, hogy elvegyüljön? Aligha. Ha mégis, ám legyen: ez esetben ugyanis a Halott még a sírban is erősebbnek bizonyult a Diktátornál, ugyanis akaratát rákényszerítette. A Felcsúti Geci akarnokságán pedig erős rés keletkezik, ha kénytelen alkalmazkodni bárkihez és bármihez. 

Szóval lássuk a medvét. Az Óbudai Temető főbejárata a Bécsi út sarkánál van. Tőle 50 méterre ott egy nagy Burger King, mikor a Diktátor március 15-i forradalomgyalázó beszédének megzavarására készültünk, akkor az Astoriánál levő Burger Kingnél gyülekeztünk, úgytűnik, ez jó ómen. Péntek délben ott leszünk, és ha leszünk kétszázan, akkor életbe léptetjük a Diktátorelhárító Tervet. Ha kevesebben vagyunk, akkor fizikailag nem kivitelezhető, annyi a kapu, és olyan távolságban vannak, hogy találhatnak szabad bejárást a TEK legények. A temetés délután 3-kor kezdődik, azért gyülekezünk délben, hogy megelőzzük Orbán korábbi besunnyogását. Aztán ha már délelőtt besompolyog, ám tegye, a fél világ ezen fog röhögni. Nincs mit túlírni, röviden: péntek délben találkozunk a temető főbejáratától 50 méterre levő Burger Kingnél, ha vagyunk 200-an, akkor blokkoljuk a kapukat, és csak akkor engedjük be Orbánt, meg a kesztyűbábját, ha valóban magánemberként jönnek. Ha nem, akkor jöjjön, aminek jönnie kell.

Mi ott leszünk.

DÖBBENETES!!!

Mécs Imre közleménye:

"Göncz Árpád barátom és küzdőtársam holnapi temetésén nem fogok beszédet mondani. A szervezők kérésére leírt beszédemben foglalkoztam - Göncz Árpád szellemében - égető nemzeti problémákkal is. Mivel a család közölte, hogy ez így nem hangozhat el, én pedig beszédem lényegén nem kívánok változtatni, visszavonták az örökhagyó végakaratán nyugvó felkérésüket. Tudomásul vettem. A végtisztességen családtagjaimmal részt veszek. A temetés után beszédem szövegét közzéteszem. Isten áldja Göncz Árpád emlékét."

Göncz Árpád végakaratát a családja felülírta. Árpibácsink maga ragaszkodott végrendeletében három személy felszólalásához, ezek egyike Mécs Imre. Mivel a végrendelet nyilvánvalóan politikai töltettel bírt - a jelenlegi hatalom távoltartása az egyik ilyen eleme -, ezért aztán BÁRKI, aki ezzel szembe megy, semmibe veszi a Halott végakaratát. Legyen az akár a saját családja.

Göncz Árpád politikai öröksége a Nemzeté, nem pedig a családé. mikor tisztelgünk előtte, akkor az Államférfi, a politikus előtt tesszük. Ezt az örökséget a család nem sajátíthatja ki, úgy meg aztán végképp nem, hogy annak módja ELLENTÉTES Göncz Árpád akaratával. A Demokrata Ellenállás Göncz Árpád, és nem a családja végakarata szellemében fog eljárni mindig, minden esetben. Mert ez a kötelességünk. Mécs Imre beszédét pedig minden rendelkezésünkre álló felületen terjeszteni fogjuk.

Dr. Szabó Gábor (Tuareg)
szóvivő
Demokrata Ellenállás - DE!

Orbán takarodj!!!

Mármint Árpibácsink temetéséről. Meg persze amúgyis. Meggyaláztad már lassan minden demokrata hazafi emlékét diktatúraépítéseddel, hát legalább annyi becsület legyen benned, hogy nem tolakodsz oda, ahol semmi keresnivalód.

Tudod, Kedves Miniszterelnök Úr, akarom mondani Szemétláda Diktátor, Göncz Árpád mindazon értékek Jelképe, amelyek számodra semmit nem jelentenek. Értem én, persze, marha ciki lesz, hogy miközben a világ Demokráciái magas szinten képviseltetik magukat egy Államférfi temetésén, meg akarod mutatni, hogy Te is vagy valaki. De nem vagy. Egy múlandó fekély vagy, egy vírus, amelyik megfertőzte, megbetegítette friss demokráciánkat, kiölve belőle az emberséget, a szolidaritást, a tisztességet. A böllérkéses, felgyűrt ingujjas tesztoszterongőzös taplóság az nem Európa, hanem Felcsút. Göncz Árpád temetése egy tiszta ember előtti tisztelgés lesz, és igazán beláthatod: a fekete lepellel borított asztalon nincs helye az Orbán nevű csizmának. Maradj Te csak a Tieid körében, élvezd a tőlünk elrabolt jólétet amíg teheted, de tartsd magad távol olyan rendezvényektől, ahol Igaz Emberek, Demokraták találhatók. Mert esetleg megtörténik Veled az, ami március 15-én, mikor a Forradalmárok emlékét gyaláztad hasonlóképpen. Aztán ha rég hallottad az Orbán takarodjot, akkor most fogod, baszki.

Idefigyelj Agyirokkant! Göncz Árpád épp azért utasította el az állami temetést, mert az állam Te vagy, meg a Bandád. Ha a Magyar Köztársaságban élnénk, és nem Al Capone 10 milliós Chicagojában, aligha utasítja el azt, ami egy Árpibácsi nívójú Államférfinak kijár. De még ez is bonyolult Neked, úgyhogy egyszerűsítem. Tőled határolódott el a végrendeletében. Téged nem akar ott látni. Az ördögi képedet sem, meg azt az erkölcsi, szellemi pöcegödröt sem, amit jelképezel. Sok emberben ment föl a pumpa, mikor tudomást szerzett arról, hogy ott akarsz lenni, ahonnan maga a Halott utasított ki. Meg még az Áder nevű, az Árpibácsink által egykor naggyá tett köztársasági elnöki posztot kesztyűbábodként kiüresítő csicskádat is vinnéd. Tudod Kisputyin, ez leginkább olyan, mintha azért mennél oda, hogy lehugyozd a Sírt, ami persze Tőled simán kitelik, de minket erősen zavar. Leszarod a halott akaratát, kínos helyzetbe hozod a Családot, és fölháborítod a rengeteg ott összegyűlő Demokratát. Az ilyen meg nem jó ómen egy Diktátornak, jobb ha elhiszed.

Azt mondják, "magánemberként" tolakodtok oda. Hát hogyne. Hogy egy gyáva takony vagy, aki még a klozetra is TEK-legények gyűrűjében megy, közismert. Hogy oldod meg az ottlétet? Nem lesz TEK? Nem lesz tele a temető civilruhás pártrendőrökkel, fradi-verőlegényekkel? Dehogynem lesz. Csakhogy elvetetted a sulykot, Geci. Sokan vagyunk, akiket már kevéssé izgatnak a verőlegényeid, tapasztalhattad március 15-én. Mi amúgyis ott leszünk, megemlékezni, ha odafurakodsz, találkozni fogunk, és lesz mondanivalónk, tennivalónk Veled kapcsolatban. Nem fogod eljátszani, mintha egy lennél az ott díszőrséget álló európai politikusok közül, gondoskodunk Róla, hogy a világ is megtudja, mi Rólad a Hazafiak véleménye. Egy Diktátor, egy Maffiózó nem való demokraták közé. Nyilván jóelőre hoztok mindenféle biztonsági intézkedéseket, hogy Te, meg a kesztyűbábod, a beszari "magánemberek" odatolakodhassanak. De mi is odafigyelünk, arról biztosíthatlak. Tudod, csak egy olyan temetés lesz, amin mi békésen elférünk egymás mellett. Mikor a Rezsimedet temetjük. Na, ott szívesen látlak.

Vezetőszáron, bilincsben. 

Miért pont Kocsis?

Akik nem, vagy csak nagyon felületesen ismernek, azt gondolják: valamiféle bosszúhadjáratot folytatok a Kisficsúr ellen, megtorlandó saját sérelmeimet. Akik meg valóban tudják, ki vagyok, vigyorognak egyet, aztán max ennyit mondanak: baromság.

Kocsis Máté közszereplő, politikacsináló, a Fidesz Szócsöve és a Nyolcker polgármestere. Ha nem ez volna, nem bántanám, mert minek. Akkor sem ütném, ha jól csinálná, amiket csinál, de ez eleve kizárt: aki a Narancsmaffiában szerepet vállal, akármekkorát, az jó ember nem lehet. Mátéka pedig nem is akármilyen szerepet visz náluk, épp most lett budapesti elnök, de erre majd még visszatérek, mert új pozíciója inkább a bukás előszele, mint előrelépésé. Szóval az Ő folyamatos támadása részemről semmiféle érzelmi háttérrel nem bír, egészen más oka van. Ha úgy tetszik: stratégiai megfontolás. Az ellenség gyenge pontját kell ütni, márpedig a Fidesz ellenség, és Kocsis a leggyengébb pontjuk. Az külön szerencsém, hogy mivel 5 éven át barátok és munkatársak voltunk, ezért aztán meglehetősen ismerem, így célzottan is tudok rajta találatokat elérni. De ha nem így lenne, akkor is Őt találtam volna meg: annyira irritáló, annyira hamis, hogy nagyon Orbánhívőnek kell ahhoz lenni, hogy elviselhető legyen. És mondok egy furcsát: azért ennyire visszataszító, mert nem igazi Fidesznyik.

Asszem ezt el kell magyaráznom, mert elsőre elég meglepő állítás. Pedig igaz. Mikor 2006-ban megismerkedtünk - Ő a nyolckeres Fidesz frakcióban ült pártonkívüli képviselőként, én meg az SZDSZ frakcióját vezettem ugyanott -, nem volt a Sráccal semmi baj. Helyi szinteken lehet, és sokszor érdemes is különbséget tenni az ellenoldali politikai szereplők között, mert ha egy kalap alá vesszük Őket, max annyit érünk el, hogy blokkban fognak támadni. Bonyolult helyzetet szült a 2006-os önkormányzati választás a kerületben: a polgármesteri poszt az SZDSZ-é volt, de a képviselőtestületi többséget a Fidesz adta. Ez egy elég kemény helyzet, egy fejlődő kerületet leállíthat, megbéníthat egy ilyen leosztás, ilyenkor aztán valamelyik irányba el kell dönteni a meccset. A polgármesteri széket birtokló politikai erő megpróbálja az ellenoldali többséget szétszedni, a többség meg a polgármestert befenyíteni, vagy megvásárolni. Az én feladatom az SZDSZ gyakorlati vezetőjeként az előbbi volt: keresni olyan Fideszest, akire ráépíthetünk egy Narancsokat szétszedő stratégiát. Mátéka újfiú volt, nem Ő volt a Góré a kerületi Fideszben, nem is Őt akarták fölépíteni. Gondoltam, ha Őt kiemeljük, akkor egy újabb erőcsoportot tudunk a Fideszeseken belül összerakni, és azzal kettévágni Őket, megszüntetve így a többségüket.

Úgyhogy pont ezt tettem. Csécseinek - az SZDSZ-es polgármester - azt javasoltam: jelölje alpolgármesternek Kocsist, mert így erőpozícióba kerül, köré meg segítünk fölépíteni valós hatáskörök odatelepítésével egy hatalmi központot, ami majd a Fidesznyikek egy részét leválasztja a saját korábbi vezetőikről. Írtam már erről elég alaposan, most csak röviden annyit: sikeres volt a projekt, két éven belül a Fidesz kettészakadt, és a kerületet egy nagykoalíció irányította: SZDSZ, MSZP és a Fidesz Kocsishoz pártolt fele. Jó két év következett, konszenzusos és nyílt kormányzás folyt, az előző években elindult korrupciós folyamatokat is sikerült visszafordítani. Ennek leglátványosabb eleme volt, mikor a fővárosi parkolást uraló Fidesz óriáscéget - Centrum Parkoló Kft. - a kerületből kirúgtuk, tele is volt vele a sajtó, elég meglepő volt, hogy épp Kocsis távolítja el a Narancsmaffia sokszázmilliós helyi kirendeltségét. Pedig megtörtént, lehet visszaolvasni, és nem is volt konfliktusmentes, ott ültem pár telefonbeszélgetésnél, mikor Mátékát épp Főfidesznyikek fegyelmezték. De hiába, az általa, mint csendben elfogadott nagykoalíciós vezető által végigvitt folyamat megállíthatatlan volt, a Narancsmaffia meg kénytelen volt belenyugodni: nem akart egy nyerésesélyes polgármesterjelöltjétől megszabadulni.

Szóval Kocsis abban a két évben kiváló volt, mind vezetőként, mind emberként. Azt már Olvasóim tudják, hogy mindig jóelőre tervezek, nem rögtönözni szoktam. A Terv annyi volt: 2010-ben Kocsist szépen elindítja a Fidesz, elnyeri a polgármesteri széket, aztán kis idő múlva fogja magát, és otthagyja a Fideszt, pusza Vitya. Ja, persze, tudom, ez a Fidesz nettó átverése, dehát az ellenséggel szemben, ha az egyébként túlerőben van, a gerillamódszerek tudnak csak működni. Ebbe a Tervbe egy homokszem hullt mindössze, de aztán fergeteggé erősödött. Bekerült Mátéka a Parlamentbe is, és az akkor már önálló hatalmi rendszerét kiépítő Lázár kinézte magának jobbkéznek. Megtette az addig általa vezetett Rendészeti Bizottság Elnökének, a Nemzetbiztonsági Bizottság tagjának, Frakcióvezető-helyettesnek. És ettől Mátéka megrészegült. Hirtelen túl nagy ember lett, és ezt úgy élte meg, hogy a Fidesznek köszönheti. Úgyhogy korábbi Tervünket felülírta, és megkezdődött elfideszesedése. Innentől persze nyilvánvaló volt, hogy előbb-utóbb ütközni fogunk, ami aztán 2012 elején be is következett. Én számonkértem rajta folyamatosan korábbi erkölcseit és elveit, Ő meg egyre inkább elmenekült a szembesítések elől.

Mikor bejelentettem a távozásomat, mégegyszer, utoljára, előbújt belőle az Ember. Hetekig győzködött, hogy maradjak, gondolom nem akart elszakadni saját múltjának egy humánus darabjától. Csakhát nem volt ahhoz elég bátor, hogy visszatérjen eredeti teendőinkhez, a Narancsot választotta a Nyolcker helyett, ez pedig nem bocsánatos bűn. És akkor ezekután tessenek megérteni: Kocsisban ott van az Ember, ami egy Lázárban, Rogánban, meg a tipikus született Gecikben sosem volt. Ha úgy tetszik: Kocsis egy Muszájgeci, aki ahhoz, hogy magasra íveljen és gyorsan, kénytelen lett fölvenni a Maffia viselkedési normáit. Akik igazán ismerik, mindig látják rajta a bizonyításkényszeres feszengést, amit most a melegügy az Őt közelebbről nem ismerők számára is megmutatott. Egy igazi Geci leszarja magasról, hogy mit mondanak róla, de Mátéka egyszerűen képtelen ezen túlemelkedni. És igen, pont ez a gyenge pontja. Nagyon magasra jutott, de szerepet játszik, és az annyira ránőtt, hogy már képtelen belőle kilépni. Ez a kettősség pedig lassan, de biztosan fölemészti. Kíméletlenségnek tűnhet, hogy ütöm-vágom, de mondom: ebben csak annyi a személyes, hogy ismerem a gyenge pontját, de a motiváció merőben racionális.

A Fidesz Diktatúrát épít, amelyik párt pedig ilyesmit tesz, az nem politikai ellenfél, hanem eltakarítandó ellenség. És ebben nincs kivétel. Hiába bújik meg valahol mélyen Kocsisban egykori önmaga, amit tesz, az elősegíti az Orbán Rezsim terjedését. Tehát ellenség. És ráadásul a leggyöngébb láncszem. Rengeteg hibát követ el, épp kettőssége miatt, és azt mind ki is kell használni. Ugyanis rajta keresztül két rossz választás elé állítható az Állampárt: vagy elengedi a kezét, és akkor a Maffiát összetartó "úgyis megvédünk" biztonsága omlik össze a Narancsok fejében, vagy kiáll mellette, és ezzel saját magának okoz egyre nagyobb kárt. És itt térek vissza Mátéka budapesti elnökségére. Teccenek tudni, ki volt előtte ebben a pozícióban? Ugyehogy NEM. Azért nem, mert ez csak egy formális pozíció a Fideszben, nincs valódi hatalom hozzákapcsolva. A Narancsok szervezeti fölépítésében választókerületi elnökök és régiófőnökök vannak, utóbbiak nem választott, hanem Orbán által kinevezett, Kubatov keze elá rendelt apparatcsikok. Kocsis budapesti elnöki posztja egy kamu: a Kádár Rendszerben az ilyesmit úgy mondták: érdemei elismerése mellett más, fontos beosztásba helyezték. A Nép meg tudta: az illető megbukott. Az augusztusi nőverés óta Kocsist levették a képernyőről, Pártszócsőként megszűnt létezni. Hogy hivatalosan is leváltják-e, az már más kérdés. Meglátjuk. A lényeg ennyi: Kocsis sebezhető, tehát rajta keresztül a Fidesz eredményesen támadható.

Ezért teszem, amit teszek.