Élősködők

Ez a cikk NEM az Orbánbandáról szól. Róluk még a leghülyébbnek is nyilvánvaló, hogy gazemberek. Hanem a többi élősködőről.

Rossz hírem az, Kedves Hontársam, hogy Te vagy a gazdatest. De úgy is mondhatom: hülyére vesznek. Kiosztottak Rád egy szerepet: Te vagy a kedves idióta, akinek nincs memóriája, nem tud egyszerű számokat összeadni. És még rosszabb hírem, hogy ezt a szerepet remekül el is játszod. Nem, nem mindenki, de roppant kevesen vannak, akik átlátják, és hajlandóak kifütyülni a rossz színészeket előadásuk jutalmaként. Az élősködők röhögnek Rajtad. Beveszed a nyilvánvaló hazugságaikat, csatlakozol a szekértáborukhoz, és még büszke is vagy rá. A kedvükért hajlandó vagy VALÓBAN törölni a saját memóriádat, és elfelejteni a legegyszerűbb számtani műveleteket.

Azt kérik Tőled: ne gondolkozz, inkább érezz. Érezd a csapatélményt, és ne foglalkozz a többivel, megmondják úgyis, mit kell gondolnod, és ne zavarjon, hogy ugyanarról a dologról akár mindennnap mást kell. A legjobb gazdatesteknek jut közös fénykép, piszipuszi, egy kis önkormányzati pozíció, kis felügyelő-bizottsági hely. Az élősködő hülyére vesz Téged, és igaza van. Nélküled, Kedves Hontársam, megszűnik létezni. De ilyen veszély nem fenyegeti egyiküket sem: elegen vagytok ahhoz, hogy legyen kaja-pia-audi-titkárnő, másra persze nem, az Ország meg közben szétrohad, dehát amíg a színházban ülsz, fűtött székben, és bámulod az előadást, addig tökmindegy, mi van a hideg utcán, nemde.

Az élősködő persze tud számolni. Az élősködőnek a memóriája is jó. Fosik is rendesen, hogy egyszer felébredsz, helyreáll a gondolkodóképességed, visszatér a memóriád, meg a számtani alapműveletek elvégzésében való rutinod is. Ami a boltban, a kasszánál simán megy egyébként, ha egyszer közügyekben is sikerül, na onnantól lesz vége az élősködőknek. Nekik jó ez a rendszer. Nem akarnak Ők túl sokat, tisztában vannak vele, hogy a Felcsúti milyen szerepet osztott ki rájuk, és azzal is, hogy azt be kell tartani, mert különben jön a dorong. Be is tartják. Az Ő feladatuk demokráciának hazudni a diktatúrát, lecsapolni a felgyülemlett feszültséget, mert az okos király gondoskodik arról, hogy önmaga válassza ki az ellenzékét is. És Orbán sajnos okos király.

Az élősködőt azzal tartod el, Kedves Hontársam, hogy mikor egy közvéleménykutató felhív, bemondod a nevét. Azzal tartod el, hogy elmész választásra a nevéhez ikszelni, holott nyilvánvaló: semilyen esély, sem politikai, sem matematikai nincs az Orbán Rezsim voksolással való eltakarítására. De megteszed azt a szívességet, hogy erről nem veszel tudomást, törlöd a memóriádból 2014 emlékét, nem adsz össze egyjegyű számokat, helyette inkább mindent megteszel azért, hogy páran az élősködők közül újra bársonyszékbe kerülhessenek a diktatúra Bábparlamentjében. Hogy az azért járó hivatalos és nemhivatalos pártfinanszírozással, a Rezsim által biztosított médiázással tovább hülyíthessenek. Az élősködők röhögnek Rajtad. A Rezsim röhög Rajtad.

Ameddig tűröd.

Érzelmi alapon

Mikor épp nincs világháború, akkor a világpolitika legfontosabb eseményeinek egyike az amerikai elnökválasztás. Úgyhogy írni kell róla, még akkor is, ha egyébként nem igazán akaródzik.

Jó szokásommal ellentétben elolvastam egy rakás véleményt más közíróktól Trump győzelmével kapcsolatban. Így aztán teljes a zűrzavar a fejemben, ami persze nem baj, tisztul majd a kép idővel. Úgyhogy jelen pillanatban nem tudok semmi frankót mondani arról, hogy mi lesz most a világgal, meg velünk. Abban azért biztos vagyok, hogy Amerika jóval kisebb szarban van Trump elnökségével is, mint amekkorában mi a kies hazánkban per pillanat. Életképes, begyakorlott demokrácia, valóban független hatalmi ágakkal, hát most terhelési próba jön, kibírják, aztán majd korrigálnak. Számomra amúgyis mindig fontosabbak a mozgatórugók, a háttérben meglévő rejtett összefüggések, mint a konkrét események. Eljövendő történéseket ugyanis akkor lehet előrejelezni, ha a folyamatokat értjük, erre szoktam koncentrálni, és Olvasóim is leginkább ezért Olvasóim.

Úgyhogy lássuk, mi az, amiről bizton merem állítani: Trump megválasztásának alapjául szolgáltak. Két ilyen jelenség van: az egyik az érzelmi alapú döntés, a másik pedig a kisebb rossz tézisének összeomlása. Nem újdonság, hogy az emberi társadalom ciklusokban működik. A gazdasági válságok jelentik a ciklus egyik origóját, a világháborúk a másikat. Nagybazmegek után egy időre kijózanodik az emberiség, megpróbálja megérteni, mi történt, merthát hatalmasak a veszteségek emberben, anyagi javakban. Olyankor még a közügyek iránt legkevésbé fogékonyak is hajlandóak végiggondolni pár alapösszefüggést, hisz saját veszteségeik olyan érzelmi sokkot jelentenek, ami egy időre kiemeli Őket védett intimszférájukból. Aztán ahogy egyre távolabb kerülünk az armageddontól, úgy merülnek feledésbe az egykor végiggondolt gondolatok, és szabadul el megint az érzelmi alapú hozzáállás a rációhoz képest.

A világ bonyolult hely, és egyre inkább az lesz. A technológiai fejlődés, a demokráciák összetett egyensúlyai, az információs társadalom hatalmas zaja az emberek többségét megijesztik. Keresik az egyszerű megoldásokat, és amire kereslet van, arra keletkezik kínálat is. Ha egyszerű igazságokat akartok, kaptok, nesztek, mondja a jó demagóg, aztán ad is, olyat, hogy később a fal adja a másikat. A többségnek épp elég saját életének, családjának menedzselése a bonyolult világban, így aztán közügyekben inkább behunyja a szemét, becsukja a fülét, és kikapcsolja az agyát. Keres magának valami politikusnak látszót, és elhiszi Neki, amit az mond. Átruházza a gondolkodás jogát valakire, aztán onnantól kitart mellette jóban-rosszban. Még akkor is, ha az illető folyamatosan ellentmondásba keveredik önmagával, hazudik, mindent elkúr, amit el lehet. Merthát a polgártársnak önmagával kéne elszámolnia, ha belátná: tévedett, alkalmatlan emberre bízta közügyi képviseletét.

Ez egy rettenetes csapda. Ugyanezt szívjuk mi is, merthát ha honfitársaink zöme hitéleti alapon, érzelmi szinten foglalkozik közügyekkel, akkor az értelmi alapon ezt tevők kisebbségben maradnak. És hiába sokunk összefüggéseket megmutató, a tényekre koncentráló felvilágosító munkája, ha az igény a valóságra nem válik többségi igénnyé. Rajongótáborok vannak, tiszta rockzene a magyar politika, kár, hogy hamis a nóta. Orbán, Gyurcsány csak méretében különböző fanklubja ellepi a netet, és nyomatják a nyilvánvalóan mélyegyszerű féligazságaikat, még a gondolkodókat is elriasztva a világháló használatától ostoba agresszivitásukkal. Visszataszító az egész, néha az emberben föltámad egy gondolat, hogy ez még mindig ugyanaz a faj-e. Aztán persze türelemre intem magam, arra gondolok, ha csak egy embert sikerül visszahoznom a gondolkodás talajára, már nem volt fölösleges a rengeteg meló.

Ésakkor most kéne valami okosat mondanom, nemde. Valami megoldást, hogyan lehet a saját magánvilágába zárkózó, érzelmi alapon közügyező embert onnan kihozni. Nem tudom. Iskolával, oktatásba illesztve, motiváló módon a demokrácia, a jogállam alapelveit. A tömegmédia önszabályozásával: kicsit kevesebb valóságshow, kicsit több történelem, lehetőleg dramatizált formában, hogy meg is nézzék. Meg persze rengeteg aprómunka a magamfajta közíróktól, fáradhatatlanul, nagyjából tényleg azon az alapon: ha egy lelket megmentek, már megérte. Szóval csoda nincs, csak rengeteg meló, folyamatosan. De ahogy látom, erre egyre kevesebben vállalkoznak, nemcsak a polgárok fáradnak el, hanem a polgárok népművelését vállalók is. Pedig nem szabad. A kitartó aprómunka helyett ugyanis csak egy dolog van, mint följebb írtam már, ami képes a társadalmat a ráció útjára vinni. A háború.

Elkerülendő, gondolom.

Nagykorúak

Mély fájdalommal tudatom, hogy minden jószándékom ellenére sem bírom nagykorúaknak tekinteni azokat, akik mesékben hisznek.

Nagykorúak ugyanis tudnak számolni. Na, nem a Fermat-féle sejtés bizonyítását várnám el, az tán erős túlzás, de egyjegyű számokat még a leggyengébb iskola felzárkóztató osztályában is legkésőbb a második év végére képesek összeadni. Enélkül évismétlés lesz, szorozni-osztani ugyanis az összeadáson alapul, tehát ha az nem megy, akkor neki kell futni addig, amíg sikerül átvinni a lécet. Nagykorúak tehát simán megbirkóznak mondjuk azzal, hogy 9+4=13. Ehhez még kalandvágyból hozzácsaphatnak egyéb számokat is, mondjuk még egy hármast, meg egy kettest, bár az almát a körtével nem érdemes összeadni, nem lesz belőle görögdinnye.

Nagykorúak már kitalálták, miről beszélek. A 2018-as választások előre nyilvánvaló végeredményéről. Itt van kicsit följebb a Medián szeptemberi kutatása. Nagykorúak tudják, hogy az elmúlt évtized összes választásán beigazolódtak az adataik, és azt is tudják, hogy NEM Fidesz-közeli cégről van szó. Soha nem is volt az, és nem is vált azzá. Nagykorúak felszisszennek azokon, akik próbálják maguknak bemesélni, hogy ezek a számok nem igazak. Ugyanis ha valamiről 10 éve bizonyosodik be minden esetben, hogy igaz, az ellenkezőjét sugallók, vágyaikat kergetők pedig mindig ronggyáégnek ostobaságaikkal, akkor nehéz tudomásul venni, hogy tömegek képtelenek felfogni a valóságot, inkább nekimennek sokadszorra is ugyanannak a falnak.

Nagykorúak tehát nem hisznek a mesékben, és a helyén kezelik a mesélőket. Azokat, akik a nyilvánvaló tények ellenére azzal kábítanak, hogy a 9+4 az valójában 40. Nem, nem annyi, az biz 13, nem épp szerencsés szám, bár ez a legkevesebb. Ezek a mesélők egy dologra jók, de arra nagyon: elégséges számú demokratát passzívan tartani, mesékkel altatni, nehogy rájöjjenek: a diktatúrát csak utcán lehet elzavarni. Egyrészt azért, mert 5000 évnyi világtörténelem a bizonyítéka: máshogy nem lehet, másrészt meg azért, mert részük van a közmorál elmúlt negyedszázadban történt szétrothasztásában, így egy fellobbanó népharag ugyanoda juttatja Őket, mint a valós szövetségesüket és egyben gazdájukat: Orbánt.

Nagykorúak azonban tudnak számolni, értik a zajló folyamatokat, így aztán világos számukra: a mesélők ahhoz messze nem elégséges méretű tömeget képesek fogva tartani, hogy akárcsak megszorítsák a Rezsimet, de ahhoz igen, hogy bármilyen utcai megmozdulás sikertelenségre legyen ítélve. Így aztán a nagykorúak most szépen berendezkednek, és megvárják, amíg sokadszor, de talán utoljára kiderül: a mesélők hazudnak. Nagykorúak belekezdenek megkeresni országszerte a többi nagykorút, hogy legyen olyan szervezet, amelyben összegyűlnek. És ennek a nagykorúsági vizsgának rövid neve van: BOJKOTT. Aki érti, hogy egy biztos agyonveretésre jó, a Diktátornak újabb négy évre demokratikus látszatot adó választáson TILOS résztvenni, az nagykorú.

Nagykorúak igazuk tudatában, nyugodt szívvel tesznek meg mindent, hogy minél többen bojkottálják a Rezsimet legitimáló és meghosszabbító választást. Legkésőbb annak estéjén ugyanis a meserajongók ismét számokkal fognak szembesülni, és nehéz lesz akkor elhinniük majd újabb meséket. Mondjuk olyasmit, hogy a bojkottálók miatt nyert ismét a Fidesz. Sokszázezernyi többlettel fog nyerni, még csalnia sem kell ehhez, a bojkottálók hatása meg a legoptimistább becslésünk szerint sem fog néhány tízezernél többre rúgni. Nem, nem miattunk lesz agyonverve a választásokon újra elinduló bérellenzék, hanem azért, mert ugyanazok ugyanazt a szart akarják már megint letolni a torkokon, amire a nép már távolmaradással párszor véleményt nyilvánított: kösz, nem kérik. No, hát akkor bele is vágtunk: várom a bojkottálókat az egész országból. Illetve a következő 500 napban mindenfelé megkeresem Őket.

A Nagykorúakat.

Vérnyuggerek újratöltve

Így nevezték el Orbán agyhalott, Kossuth téren fütyülőket verő rajongóit. Jó név, találó, használom is. 

Mily egyszerű is lenne az élet, ha csak a Diktátornak lenne ilyen típusú fanatizált csürhéje. Ilyet ugyanis demokrata nem tart, ha a jelét észleli, hogy hívei elszabadulnak, akkor megszabadul tőlük. Ez az embertípus ugyanis sokmindenre jó, egyvalamire azonban biztosan nem: közügyek értelmes megtárgyalására. Márpedig az ország éppen azért szakad sokfelé, mert az ostoba gyűlölködést gerjesztők célba értek. Ha más a véleményed, akkor hazaáruló bitang vagy, sorosbérenc, hogy csak a szoftabbakat idézzem. Gondolná az ember: ezt magukat demokratának nevezők átlátják, és soraikban nem tűrik el. Nos, lássuk, így van-e. Kezdjünk egy képernyőmentéssel:

Hát, ezek itt NEM Orbánisták. Ezek itt éppen egy fészbukos csoportban Gyurcsányról negatív véleményt formáló embert minősítenek. Pár gyöngyszem: "ez csak egy bunkó", "nyitva maradt a diliház ajtaja?", "ki ez a barom???", "gondold meg mit posztolsz, vagy menj jobbra", "takarítsa már el valaki!". Ismerem azt, aki a posztot írta: demokrata, csakhát nem Gyurcsányfan. Egy párat a kommentelők közül is ismerek. Na, Ők viszont azok. Hogy mennyire, az éppen látszik. De nézzük tovább.

Ja, a vita helye egy független demokrata csoport, a DK különböző neveken indított számtalan csoportjában többnyire ennél is súlyosabb a helyzet. Ismét pár idézet: "Te hülye vagy, vagy nyilaSS?", "erre felelj, te vadmajom", "ez az író egy elmeháborodott állat!". Hát, nem aprózzák el, nemde. Ha ez élőben zajlana, már ütnék-rúgnák a posztolót. Meg is érkezik a szükséges tennivalót ismertető DK-s, aszongya:

Igen, jól tetszenek olvasni. Eltaposni, mint a svábbogarat. Persze, jöhet a mentegetőzés: ezek itten kivételek. Csakhát akik gyakorta vesznek részt fészbukos vitákban, azok pontosan tudják: nem, ez nem kivétel. Ez a szabály. Legyen bármi Gyurcsányra vonatkozó negatív kijelentés, jön a horda, és anyáz. És nem, az sem igaz, hogy ezt önszorgalomból teszik. Régóta működik Európa Kávézó, meg Nyugati Fény néven két DK-s blog. Gréczy, Vágó, meg ilyesmik írják, annyira gáz, hogy nem merik aláírni a nevüket, de a politikai és sajtókörökben közismert mind a blogok hovatartozása, mind az írók személyazonossága. Ezek a blogok - Bauer Tamás szennyblogként aposztrofálja őket - tudatosan szítják a gyűlöletbeszédet. Egyetlen igazi céljuk a párttagság fanatizálása. Jól működnek, mint látjuk.

De ha ez nem lenne elég a körkörös gyűlölet fenntartásához, Gyurcsány maga megadta az alaphangot a Blahán. Teccenek emlékezni: "aki gyurcsányozik, az a Fidesz szekerét tolja", mondotta volt a díszdemokrata. Eddig a kijelentésig sem volta gyenge a fanatikusok csapkodása, de azóta elszabadultak. És akkor álljunk meg egy pillanatra. Tessenek elképzelni, hogy az 5%-os DK kormányra kerülne. És ezek a rajongók meg a szokásos módon különböző politikai pozíciókba. Elképzelték? Ez a csapat most épp a diktatúra meghosszabbításán dolgozik, nem megnyerhető választásokkal való népbutítással, az utcára menni akarók altatásával. Aztán akkor azt is tessék végiggondolni, hogy a svábbogárként eltaposandó, betegállat, nyilaSS, satöbbi posztoló szolgálja-e Orbán érdekét.

Vagy inkább ezek.

Amiért küzdeni érdemes

Nagykorúak nem valakiért, hanem valamiért küzdenek. Olyan társadalomért, amelyben többé nem fordulhat elő egy Orbán sem, hívják épp bárminek.

Volt egy tervünk. Egész jó kis terv, akár működhetett volna. Bele is kezdtünk ezév júliusában a megvalósításába. Nagyjából annyi volt: nekivágunk az országnak, és nonstop, sátras tüntetéssel aláírásokat gyűjtünk egy korrupcióellenes népszavazás kiírásáért. Egész jól haladtunk, bár erőforrásaink szűkösek, de mindannyian, akik ebben résztvettünk, felvállaltuk, hogy elmegyünk lehetőségeink határáig. Esetenként azon is túl. Ha ugyanis a Népet leginkább zavaró ügy: a politikai szabadrablás, leánykori nevén: korrupció kapcsán sikerül minél többeket az országban egyidőben utcára vinnünk, hogy követeljék ki a népszavazást, tán valami elindul. Sok városban hozunk létre helyi hógolyókat, aztán ha van egy kis szerencsénk, még lavina is lehet belőle. Csakhát nem lesz.

Október 23-án, a Blaha Lujza téren a parlamenti bérellenzék megkezdte a nem megnyerhető választásokra irányuló kampányát. Ezzel aztán vége is jóidőre az értelmes ügyeknek: jön az altatás, minden csapból és csatornából, a békés, választásos rezsimváltás meséjével. Nagykorú, a gondolkodást a vágyak elé helyező emberek számára persze már 2014 óta világos: Orbánt választással nem lehet legyőzni, de az is tiszta: nem a nagykorú emberek képezik ma az ország többségét. Megcsinálják ugyanazt, amit 2014-ben, ugyanazok, ugyanolyan módszerrel, az eredmény is ugyanaz lesz, ennél nyilvánvalóbb dolog kevés van. De mint mondtam: ma azok vannak kevesen, akik képesek felülemelkedni az álmodozáson, és van bátorságuk szembenézni a VALÓSÁGGAL.

Hirtelen rengeteg időnk lett. Illúzió ugyanis a Népet jelentős számban utcára vinni, amíg az általános altatás zajlik minden politikai erő részéről minden létező médiában. Itt az újabb rettenetes választási vereség estéjéig csak szervezni lehet, de tömeggel változást kikényszeríteni biztos hogy nem. Miért is kockáztatna bárki, ha azt ígérik neki: van békés megoldás? De mint mondtam: szervezni azért még lehet. Országosan összegyűjteni egy szervezetbe a nagykorúakat, akik már most is tudják: nincs választásos megoldás. Ha ma csak ennyit lehet tenni, akkor ezt tesszük. És ha már hirtelen rengeteg időnk lett, akkor olyan célt tűzünk ki, amiért igazán érdemes kitartani a megfelelő idő eljöveteléig. Ezt a célt úgy nevezem: Népalkotmány. A lényege pedig annyi: politikamentesítés, olyan rendszer létrehozása, amelyikben soha többé nem uralhatja el senki az országot, legyen akár háromharmados parlamenti többsége.

A Népalkotmány nevében is benne van: alkotmányozni csak a Nép alkotmányozhat, a parlament nem. Az egymást féken tartó, ellenőrző hatalmi ágakat valóban szét kell választani, költségvetésüket az Alkotmányba rögzíteni, vezetőjüket a Nép közvetlenül választja. Országos Főbíró, Főügyész, Rendőrfőnök, Médiafőnök, Adószedő, Bankfőnök, és persze a Köztársasági Elnök. Gondolom nem kell részleteznem, hogy ha ma ilyen rendszerben élnénk, hány másodpercig lenne Orbán még hatalmon. Sehányig, egész bandájával együtt már a sitten rohadna. De amíg ilyen rendszer nincs, addig mindig ott a lehetőség egy újabb Orbán kinövésére, abból meg asszem egy is elég volt. Ma a parlamenti többség birtokosa mindent ural, képes az Őt kordába szorítani hivatott többi hatalmi ág lenyomására és igába hajtására. Mint látjuk, és mint átéljük. Na, ezen kell változtatni.

A helyi önkormányzatokat is politikamentesíteni kell, mert a szabadrablás igazi terepe ott található. Kevésbé látványos, de az EU-s százmilliárdok sokszorosan túlárazott közbeszerzésekkel történő szétlopása ott zajlik, minden parlamenti párt tevékeny közreműködésével. A Népalkotmánynak erről is rendelkeznie kell: parlamenti pártok nem vehetnek részt semilyen formában az önkormányzati választásokon. Harminc ilyen módon megválasztott polgármesterből pedig forgórendszerben létre kell hozni egy második parlamenti kamarát, hogy kulcskérdésekben vétójoggal élhessenek. Na, hát nagyjából ennyi. Ha jó országot akarunk, akkor azt olyan alapokra kell helyeznünk, amelyek időtállóak, és nem személyfüggő a biztonságos működésük. Nem a rossz királyt kell lecserélnünk jó királyra, hanem az elkirályosodás lehetőségét egyszer s mindenkorra bezárni. Hogy sikerül-e, és mikorra, az nem rajtam, vagy rajtunk fog múlni.

Rajtad.

500 nap hipnózis

Nem vak az a ló, csak bátor. Újra nekifut a falnak, ismét betöri a fejét. Ami nagyobb baj: a lovasáét is. Már megint.

Teccettek már negyedik emeletről korábban kizuhant embert látni, ahogy épp ismét a negyedik emeleti erkélyre tart? Aligha. Vagy belehalt a korábbi zuhanásba, vagy egy életre megtanulta a gravitáció törvényét. Már ha nagykorú az illető, aki képes legalább a saját bőrén megtanulni, mi az, hogy törvényszerűség. Az alma leesik a fáról, a kanyarban nagy sebességnél kisodródik az autó: kézzelfogható fizikai szabályok, az is megérti, aki nem ássa bele magát a fizika mélységeibe. Sajnos a társadalmi összefüggések nem ilyen könnyen átláthatóak. Ugyanilyen erejű törvényszerűségek, MINDIG érvényesülnek, de nem olyan egyszerű megmutatni azokat, mint egy betört fejet, vagy összeroncsolódott kocsit. Pláne akkor nem, ha egész iparág épül az elhazudásukra.

Október 23-án a Blaha Lujza téren tartottak gyűlést a valóság elrejtésére szakosodott iparági képviselők. Meghirdették ugyanazt, ami 2014-ben már totális kudarcot vallott. Nagykorú ember ilyenkor hátradől, és megvárja, míg a többi nagykorú is kiröhögi a hazudozókat. Aztán körbenéz a neten, és rájön: mily kevesen is vannak a nagykorúak. A politikailag aktív közönség demokrata oldalának döntő többsége még mindig kiskorú. Nem képes szembesülni a valósággal, nyilvánvaló tényeket és törvényszerűségeket hagy figyelmen kívül. Hinni akar abban, hogy az Orbán Rezsim választásokon legyőzhető, és abban is, hogy akiket már párszor agyonvert, azok majd most megmutatják. Nem érdekli, hogy 5000 évnyi világtörténelemben sosem lehetett választáson diktatúrát elkergetni, és az sem, hogy akik a győzelemre szövetkeznek, azoknak annyi esélyük van erre, mint nyuszikának a medve barlangjában.

Általános iskola 3. osztályába nem engednék tovább a demokrata oldali polgárok nagyobbik részét. Mert egyszerűen nem tudnak összeadni. Az összes, már megint az összefogás című kamut nyomató pártnak, de tényleg mindenkit belevéve, még az LMP-t is, összesen alig több, mint feleannyi támogatója van, mint a Fidesznek. És évek óta így van, és a trend a további szavazatfogyás, nem pedig a bővülés. 500 nap múlva ismét katasztrofális vereséget szenved a magát ellenzéknek nevező, választásokra egybesülő valami. Ami ennél rosszabb: újabb négy évre adja meg a demokrácia látszatát a Diktátornak. Tisztességes és nagykorú ember ilyen helyzetben egy dolgot tehet: kimarad ebből az ocsmány játékból. Akik ugyanis játsszák és szervezik, azok maguk is tisztában vannak a realitásokkal. A Blaha színpadán 500 nap hipnózist meghirdetők nem hülyék: pontosan tudják, hogy semmi esélyük, de azt is tudják, lesz még elégséges kiskorú hívő, hogy újabb 4 évre politikai megélhetést szavazzon nekik.

Innentől a választások, meg az összefogás szómágiái fogják uralni a közbeszédet. Érdeke ez a magát ellenzéknek nevező parlamenti valamiknek, és érdeke a magát demokratának láttatni akaró Diktátornak. Így, együttesen, egy brancsként pedig tökéletes agymosást képesek végrehajtani, mert minden eszközük megvan ehhez. Nagykorúak ezt a választást bojkottálni fogják. Nagykorúak nem legitimálnak diktatúrát választásokkal. Nagykorúak nem hazudnak a Népnek, és nem is hagyják a valóságot elhazudni. A nagykorúak 500 napon át megpróbálják minél több embernek elmagyarázni, hogy NINCS választásokon kivitelezhető megoldás a Diktátor eltávolítására, és azt is, hogy akik ezzel kecsegtetik, azok hazug, saját önös magán-, és pártérdekeiket az ország sorsa elé helyező gazemberek. A nagykorúakat ezért 500 napon keresztül gyűlölni fogják. Aztán eljön a választás estéje, és kiderül: a nagykorúaknak volt igaza.

Megvárjuk.

Gyurcsányozás?

Próbálom megérteni, mit is jelent, amit a Feri mondott a Blahán: aki gyurcsányozik, az Orbánnal van. Nem sikerült eddig, de talán majd most.

Gyurcsányozás. Ez valami olyasmi lehet, hogy rosszat írni Gyurcsányról. Na, eddig valszeg oké. Csak itt most kicsit elakadtam. Erősen relatív ugyanis, hogy mi a jó és mi a rossz. Mert mondjuk megírom Róla, hogy kábé 190 centi magas. Meg azt, hogy szemüveges. És semmi többet, CSAK ezt. Most már akkor gyurcsányoztam, vagy még nem? Merthát lehetne magasabb is, vannak akik óriásnak látják, az Ő szemükben biztos gyurcsányozásnak minősül, ha kicsinyítem a Zemberüket mindössze 190 centinyire. Pedighát tényleg akkora, na, mosmicsináljak. Meghát ugyanazok, akik óriásnak látják, biztos szemüvegességének ténymegállapítását is sértőnek látják, hisz Ők tudják: éleslátó, messzenéző a Feri, dehogyis van Nekije szüksége okulárra.

Aztán akkor megint nem tudom, mi is a gyurcsányozás. Merthát mint tecciklátni, pusztán tényeket rögzítettem, közismerteket, közelfogadottakat, kézzelfoghatóakat, szemmel láthatóakat. De onnan, ahonnan azok nézik, akik szerint Gyurcsány a tisztán látó óriás, onnan nézve ez már gyurcsányozás. Vagy épp leírom: Gyurcsány Őszödön igazat mondott. Hopp. Most kicsit beakadás van, mert hát mégse tekinthető gyurcsányozásnak, ha valaki jóváhagyja, amit a Feri maga mondott. Aztán azt is leírom: épp az a baj, hogy Gyurcsány igazat mondott Őszödön. Ugyanis azt mondta el, és részletezte remek szónokiassággal, hogy két éven át Miniszterelnökként éjt nappallá téve hazudott, hogy választást nyerjen. Namost az gyurcsányozás, ha Őt idézem?

És az vajon mi, ha leírom: mielőtt bejutott a Parlamentbe 2014-ben, tök az ellenkezőjét mondta mindenben, mint azóta? Merthát sajnos igaz: kollaboránsnak nevezte azokat, akik parlamenti mandátumokat megtartva résztvesznek a diktatúra demokratikus díszletének fenntartásában. Meg azt is mondta, hogy utcára kell menni, mert az önkényuralmat csak onnan, a Nép fölhorgasztásával lehet megdönteni. Ja, meg olyat is mondott, mikor a pártját összehozta, hogy azt azért kell, mert az MSZP már része a rendszernek, és azzal szemben kell létrehozni alternatívát. Gyurcsányozás vajon, ha ezeket a tényeket leírom? Vagy csak az gyurcsányozás, ha emlékeztetek rá: parlamenti székfoglalása óta semmiben sem azt követi, mint amit önmaga korábban mondott, és írt elő programként másoknak?

Folytathatnám persze. Mondjuk azzal, hogy Ferink minden közvéleménykutatónál a legelutasítottabb közszereplő, meg azzal, hogy pártja támogatottsága az elmúlt két évben jottányit sem változott. Ezek ismétcsak szigorú tények. Vagy épp gyurcsányozások, ha onnan nézzük, ahonnan Ő szeretné. Upsz. Most, hogy leírtam ezt a mondatot, megvilágosodtam: gyurcsányozás az, ha valaki Vele kapcsolatban leírja a Neki nem tetsző tényeket. Csakhát ez olyan orbános dolog, nemde. Egy a tábor, egy a zászló, a haza nem lehet ellenzékben, ilyesmi. Tod Feri, Churchillnek azt javasolták a világháború idején, hogy szűkítse biztonsági okokból a sajtószabadságot. Erre Ő megvonta a vállát, és annyit mondott: oké, de akkor miért is harcolunk? Naja, Ő Churchill volt, Te meg a Gyurcsány vagy.

Mecsoda különbség.