Gyenge pont

Nem kell túl sok dolog az ellenség legyőzéséhez. Nagyjából ennyi: megismerni a gyenge pontját, és koncentráltan odaütni.

Az Orbán Rezsim gyenge pontját mostanra kiismertük. 50 napja vagyunk a Korrupcióirtó Népszavazás aláírásgyűjtő sátrával nonstop az egymást követő városok főterein, beszélgettünk sokezer honfitársunkkal. Tapasztalatunk lényege ennyi: nem mozdulnak addig, amíg Orbánék vannak többen. Merthát minek. De pont ezekből a beszélgetésekből, azok tömegéből és tartalmából tudjuk: a Felcsútiék valójában NINCSENEK TÖBBEN. Ügyesen eljátsszák az általuk megírt színjátékot: úgy választanak témákat, olyan közjogi aktusokat tartanak - népszavazás, választás, miegymás -, amelyekben többnek TŰNNEK. De valójában többszöröse a rezsimtakarítani akaró ember, mint annak támogatója.

Gyenge pontjuk tehát ennyi: megmutatni, hogy valójában kevesebben vannak. Ezt két módon lehet: vagy létrehozni olyan közjogi aktust - lásd följebb -, amelyikben kiderülnek a valós arányok, vagy olyan tömegben utcára vinni a Népet, ami egyértelművé teszi a fölényt. Abban a pillanatban, hogy bármelyik megtörténik, az Orbán Rezsim véget ér. Mihelyt a Nép látja a valós arányokat, fölbátorodik, és megindul. Aztán ki tudja, hol áll meg. Létező parlamenti műellenzékünk erkölcsi-szellemi-szervezeti állapotát ismerve töknyilvánvaló, hogy egy velük szembeni választást Orbán nagyobb fölénnyel nyer meg, mint bármikor korábban. Merthát az emberek nem mozdulnak meg, hogy a Nagyrablót kisebb rablókra cseréljék.

Olyan témát kell tehát előtérbe helyezni, amelyik a Nép igazságérzetét a leginkább fölhorgasztja, és képes hatalmas tömegekben szavazóurnákhoz vinni, keményebb esetben pedig utcára. Nem véletlenül vonták vissza a vasárnapi boltbezárás törvényét Orbánék, és tettek meg mindent, hogy ne legyen ezügyben népszavazás. Maga az Ügy persze nem a legfontosabb, de ahhoz elég lett volna, hogy sokkal többen menjenek el szavazni, mint egy kamuválasztásra, és arra is, hogy a többség a Fidesszel SZEMBEN szavazzon. Ha pedig olyan közjogi aktus történik, amiben Orbán neve mellett sokkal kisebb szám villog, mint ellene, akkor létrejön a kívánatos helyzet: a Nép rájön, hogy többen van, éspedig sokkal, mint a Narancsmaffia.

Korrupcióirtó Népszavazásunk témaválasztása nem véletlen. Épp eléggé tele van a kollektív hócipő az elmúlt 26 év önerősítő spirálban megizmososdó politikai szabadrablásával. A mai politikai "elit" reménykedik benne, el is mondja, hogy áááádehogy, nem olyan kulcstéma ez. Pedig DE. Tömeges utcai tapasztalatunk van máris erröl: ELÉG VOLT. Honfitársaink döntő többsége tisztán látja, hogy Orbán mindent lenyúló szabadrablása csak egy folyamat utolsó fázisa: a fehérgalléros bűnözés nem vele kezdődött, csaképp Ő vitte tökélyre annak módszertanát. Persze, Őt, meg a rendszerét kell a korrupcióellenes mozgalommal eltakarítani első lépésben, de az egész 26 év alatt fölhalmozódott erkölcsi-szellemi pöcegödörnek kell VÉGET VETNÜNK.

Ha ugyanis ennél kevesebbet teszünk, nem fog a Nép megmozdulni, nem alakul ki sem a népszavazási urnánál a kritikus tömeg, sem az utcán. Ott tartunk mostanra, hogy MINDENT vagy SEMMIT. A létező politikai "elit" egészét kell eltakarítanunk, vagy nem is érdemes belefognunk. 50 napnyi nonstop flaszterkoptatás, 10 város sokezernyi utcai beszélgetése alapján nyilvánvaló: ha az egész szar eltakarítását vállaljuk, elegen leszünk. Májusra 90 legnagyobb városunkban meglesz a hatalmas, és szervezett mozgósítási hálózat: olyan tömeget tudunk utcára vinni, amilyet még nem látott az Ország a rendszerváltásnak nevezett humbug óta. És meg is tesszük. Aztán már csak annyit választhat a Rezsim: korrupcióellenes népszavazáson bukik meg, vagy utcán. Előre szólok: utóbbi sokkal keményebb lesz. És ez nem fenyegetés.

Ígéret.