Önkormányzati választás: csak óvatosan...

Hát beszéljünk akkor erről is. Nem könnyű téma, felőlem épp ráérhetne még, de a közvéleményt már erősen foglalkoztatja. Úgyhogy egybefoglalom a lényegi gondolataimat ezügyben, mert úgysem úszom meg, hogy ezer helyen kelljen kifejtenem a témát. Jobb itt, egybe.

Tizenöt évnyi önkormányzati frontvonalbeli harc van mögöttem: választási kampányok, képviselőség, frakcióvezetés, bizottsági elnökség, tanácsnokság, mindenegyéb nyalánkság. Szóval amiket elmondok az nem fotelokosság, hanem merőben gyakorlati tapasztalat. Kezdjük magukkal a választásokkal, a többi ráér később. Először is: Orbánisztánban tévtézis az, hogy az önkormányzatok ellensúlyt tudnak képezni a központi hatalommal szemben. Fenét tudnak, ha elégséges helyen történne csoda, és az ellenzék hozná a nagyobb települések többségét, akkor csak annyi történne, hogy becsusszanna egy kétharmados törvény, és az önkormányzatok maradék önállósága is füstbe távozna. Szóval addig van a Tóth Józsinak Angyalföldön, meg a Botkának Szegeden jó dolga, amíg csak Ők vannak. Országosan nem elég jelentősek ahhoz, hogy miattuk a Vérnarancs Önkormányzatokat is lenullázzák. Ha sok városunk lenne, megtennék, akinek kétsége van efelől, az olvassa újra Orbánék előző négyéves kétharmados törvényeinek listáját. Naugye, ugorhatunk.

A következő tény - ismét csak nem örömteli, de a tények keveset törődnek azzal, hogy megszerettessék magukat - az erősebbre szavazás tapasztalata. A parlamenti választás után nem sokkal tartott önkormányzati választások mindig az országos győztesnek kedveznek. Ha a friss kormány nem csinál valami szokatlanul durva megszorítástömeget, akkor hozza az önkormányzati választásokat is. Éshát épp ezért nem is szoktak a friss kormányok ilyesmit csinálni: ha van komoly gond, akkor kardélen táncolva kihúzzák valahogy urnazárásig, aztán mehetnek a durva intézkedések a pénztártól való távozás után. Szóval méginkább a Fidesznek áll a zászló őszre is, jobb ezt előre látni, kisebb lesz a csalódás.

Hamár sokkterápia, akkor jöhet a következő löket. Az istenadta nép magasról tesz az önkormányzati képviselőkre: van a Polgármester, aztán a többi az meg a megélhetési biodíszlet. Hiába van közjogilag a képviselőtestületeknek erős hatásköre, a Nép ezzel édeskeveset törődik: a választáson polgármestert választ, és hamár emiatt elfáradt az urnához, akkor nosza, leszavaz az egyéni képviselőjelöltre is. Az emberek tán 10 százaléka annyira tudatos, hogy az önkormányzati képviselők szerepét is megérti, és azt is mérlegeli a szavazófülkében. A másik 90 százalék meg nyomja az ikszet a polgármesteri voksívre, oszt ennyi.

De a helyzet még ennél is rosszabb. Az egyetlen olyan közhatalmi pozíció épp a polgármesteri, aminek birtokosa eleve többletszavazatokkal vág neki az újabb megmérettetésnek. Ezen mindig elcsodálkoztam, tulajdonképpen nem értem miért van ez, de attól még ez van. Egy nem túl pocsék polgármester olyan mint egy boxvilágbajnok: nagyon meg kell verni, hogy le lehessen taszítani a trónról. 17 éven át őriztük az SZDSZ-es Csécsei Bélával a polgármesteri széket a Nyolckerben és mivel a kampányait 1998-tól mindig én vezettem, így bátran mondhatom: ha nem lenne ez a furcsa választói magatartás, simán vesztettünk volna. Országos választásnál, EU voksolásnál, népszavazásnál ilyen hatás nincs, ott épp a protestszavazás a jellemző, pont ettől erősödött meg a Jobbik, de ezt majd máskor. Szóval a polgármester-választásnál a járt utat járatlanért el ne hagyj alapelve működik.

És az a bibi, hogy a települések elsöprő többségét - nem a kisfalukra gondolok, az egészen speckó történet - bizony a Vérnarancsok uralják polgármesteri szinten. Úgyhogy mielőtt a mostani országgyűlési eredményeket el tetszenek kezdeni átváltogatni önkormányzati választásokra, csaxólok: ne tegyék, mert nem így működik. A regnáló Fidesznyik polgármesterekhez hozzá kell csapni 10%-ot, mert ennyivel többet fognak kapni az országgyűlési Fidesz eredményhez képest. Ez persze minden polgármesterre igaz, ezért aztán a Tóth Józsitól Angyalföldet, Botkától Szegedet, Wittinghofftól Budaörsöt elvenni lehetetlen. Ugyanis Ők még ráadásul jó polgármesterek is, így nem plusz 10%-nyi, hanem minimum 20%-nyi előnnyel indulnak. És akkor itt jön be, amiről korábban már beszéltem: az önkormányzati egyéni képviselőkre a polgármester-jelölt miatt szavaznak, kevés az olyan ember, aki odafigyel egyáltalán arra, hogy kik is indulnak a saját választókerületében képviselőjelöltként.

Nakérem, indításnak ebben a témában ennyi. Kifejtősebbre is fogom venni természetesen, de mikor azon gondolkozik bárki, hogy összefogás, vagy nem összefogás, akkor ezeket a tényeket, választói magatartásokat vegye figyelembe. Magam csak így elsőre annyit mondok: ott célszerű összefogni, ahol a regnáló polgármester a miénk, ott meg nem, ahol a Narancsoké. Merthogy az összefogás persze együttesen több szavazatot tol be egy jelölt alá, de közben tovább erodálja az ellenzék feltörekvő új pártjainak hitelességét. Nyerhetetlen választásokért cserébe meg nem jó üzlet elveszteni a távolabbi jövő lehetőségeit. Tóth Józsi, Botka, Wittinghoff, esetleg pár olyan budapesti kerület, ahol most nagyobb aránnyal nyertünk, meg presztízsokokból a Főpolgármesteri poszt, de ott sem pártjelölttel, főleg nem szocialistával. Máshol együtt indulni egyszerűen irracionális magatartás, csak arra jó, hogy képviselői székükbe belegyógyult Szegfűsök el ne veszítsék a fizetésüket.

Ez meg nem szempont, gondolom.

Így vesztettük el a Nyolckert - UTÓIRAT

Az eddigi részekben olyan eseményeket mutattam meg, melyek baloldali szavazók ezreinek elvesztéséhez vezettek. Már ennyi is elég lett volna ahhoz, hogy az MSZP kiüsse magát az ősbaloldali kerületben, de Komássy Ákos nem bízta a véletlenre a dolgot.

Az általa elszabotált tüntetési felszólalás után a Közte és köztem levő együttműködés elhalt. A Kocsis Máté által vezetett képviselőtestületi ülések visszatértek a régi kerékvágásba: ellenzék hiányában ismét szabad kézzel rabolhatta szét a kerületet. Komássy megkapta árulásáért cserébe hőn áhított semmittevő politikai pozícióját Kocsistól, a havi 250 ezer forintnyi tanácsadósággal folytathatta ingyenélését. Én azonban nem adtam föl, és ezzel a kerület politizáló közvéleménye is tisztában volt. Erőm elég volt arra, hogy még egy Kocsis-elleni tüntetést megszervezzek, melyre az akkor már igencsak téli időjárás ellenére 150-en azért eljöttek.

De ennél lényegesebb volt, hogy sokan a kerületből úgy gondolták: ha Kocsist el akarják távolítani a székéből, akkor legalább van kihez fordulniuk: hozzám, hamár a kerületi MSZP a Vérnarancsok szervilis partnerévé vált. A csendes Fidesz-ellenesség egyik kulcsfontosságú eseménye 2013 februárjában történt: a postaládámban találtam egy pendriveot. Betéve a gépbe kiderült: azon 31 videofelvétel van. A felvételek mindegyikén tiltott megfigyeléseket lehetett látni. Nem a rendőrségi térfigyelőből, hanem kézikamerából származtak, melynek még eredete is nyilvánvaló volt: a korábban általam kialakított Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat kézikamerájával készültek. Mint korábban mondtam, lemondásom után annak élére egykori vezető rendőrtiszteket állított Kocsis, elsődleges céljuk a dolgozók megfélemlítése, az utánam való nyomozgatás volt.

Ezek az exrendőr vezetők a Szolgálat kameráit tiltott megfigyelésekre kezdték használni. Egy Kocsishoz közel álló kerületi tanítónő lakásából rejtetten a Mátyás téren mozgó embereket figyelték meg. A felvételeken látszott, hogy azoknak nem rendészeti célja volt, fölösleges is lett volna, ugyanis a kerület szíve, a Mátyás tér tele van rendőrségi térfigyelő kamerákkal. A rejtett megfigyeléseknek egyetlen célja volt: követni azon emberek mozgását, akikről köztudott volt, hogy velem működnek együtt civil szervezetem keretein belül. Célzott politikai megfigyelés volt, semmi más. Csapatomban sok roma volt, Egyesületem szóvivője, Zsiga Ottó pedig a kerület jelentős hallgatottságú rádiójának, a Rigó Rádiónak volt a főszerkesztője. Ő a Mátyás téren lakott, a felvételeken többségén az Ő és családja mozgását figyelték, kivel találkozik, hol, ésatöbbi.

Az indíték nyilvánvaló volt: földeríteni a kapcsolati hálómat, hogy a szokásos módszerrel: fenyegetéssel, megvásárlással leválasszák rólam a szövetségeseimet. Nos, gondolom nem kell mondanom, hogy ez mekkora Ügy. A Parlament Rendészeti Bizottsága Elnökének kerületében végeznek tiltott megfigyeléseket politikai céllal: ebből némi utánajárással bizony országos pofon is származhat a Fidesz számára. Ennek megfelelően az Ügy földerítésébe bevontam két újságírót, egyet a STOP.hu internetes portáltól, egyet pedig az írott HVG-től. Pár héten belül minden tényanyagot a háttérben összegyűjtöttünk, a két újságíró meg is írta lapjaikban a felvezető cikkeket.

Számunkra a megfigyeltek személyéből, és a kamerázások bujkáló, rejtett módjából nyilvánvaló volt, hogy azok politikai célúak voltak, de ezt be is kellett bizonyítanunk. Attól még, hogy Kocsis Máté érdekében álltak ezek a ténykedések, a nyilvánosság erejével meg kellett mutatnunk, hogy nem kivizsgálni, hanem inkább eltussolni akarja a történetet. Van egyetlen becsületes és aktív önkormányzati képviselője a kerületi MSZP-nek Szili Balázs. Vele összehangolt akcióba kezdtünk, hogy Kocsist az ügyhöz tudjuk kapcsolni. A szereposztás a következő volt: én blogomon elkezdem nyilvánosságra hozni a felvételeket a hozzá kapcsolódó magyarázatokkal együtt, teszek egy közérdekű bejelentést az ügyről Kocsis Máténak, így dokumentálttá válik, hogy a megfigyelésekről tudomással bír.

Ha a polgármester nincs benne a buliban, akkor ugye nyilvánvaló, hogy saját érdeke és kötelessége is az Ügy kivizsgálása és a tiltott megfigyelést végző önkormányzati vezetők eltávolítása. Ha azonban benne van, magyarul az Ő engedélyével, sőt ami valószínűbb, az Ő megrendelésére készültek a felvételek, akkor mindent megtesz majd a botrány eltussolása érdekében. Társtettesi szerepét pedig a legegyszerűbb módon úgy lehetett bebizonyítani, ha Szili Balázs képviselői jogával élve tesz a Testületnek egy indítványt vizsgálóbizottság létrehozására. Ha a vizsgálóbizottságot a Kocsis vezette Fideszes többség elutasítja, azonnal nyilvánvalóvá válik bűnrészességük, és rájuk lehet húzni a vizeslepedőt: országos Üggyé tehető a tiltott megfigyelés.

Szili Balázs csak egyetlen hibát követett el: óvásom ellenére bevette társelőterjesztőnek Komássy Ákost is. Jeleztem Neki, hogy ebből baj lehet, mert Komássy már Kocsis zsebében van, de naivitásában nem hallgatott a tanácsomra, így végül a vizsgálóbizottság fölállításáról szóló előterjesztés kettejük neve alatt ment be a képviselőtestületi ülésre.  Mivel józan ésszel arra lehetett fölkészülni, hogy Kocsisék nem fogák megszavazni a bizottság fölállítását, ezért rá is készültünk a botrány azonnali kirobbantására. Bementem magam is az ülésre, és velem  jött be a STOP.hu újságírója, hogy a helyszínről tudósítson, és a megfigyeltek képviseletében a Rigó Rádió szerkesztői is bejöttek. Kocsis meglátva engem a teremben, és felismerve a velem együtt érkezőket gyakorlatilag azonnali pánikreakciót adott: a szokásos leszegett fej, a monitor mögé bújás, és az azonnal kivörösödő fülek, és szederjes arc.

Szóval berendeztük a díszletet, nagy durranás készült. El is jutottunk az előterjesztésig, Szili Balázs megtartotta a bevezető szónoklatot, majd Kocsis elkezdett tekeregni. Mellébeszélés, el tudja képzelni a Kedves Olvasó, gondolom országos szóvivői szerepében látta és hallotta már eleget hazudozni az Ifjú Vérnarancsot. És ekkor Komássy Ákos szót kért. Fölállt és elmondta, hogy akkor Ő ezt az előterjesztést most visszavonja. Nem hittünk a szemünknek és fülünknek. Kocsis azonnal reagált, nyilvánvaló volt, hogy egy előre leegyeztetett forgatókönyvet látunk, melyet Kocsis és Komássy együtt terveztek meg. Sajnos ezt Komássy megtehette, ugyanis óvásom ellenére a valódi előterjesztő, Szili Balázs bevette társelőterjesztőnek. Szóval Kocsis reakciója ennyi volt: köszöni Komássy Ákosnak a konstruktív hozzáállást, cserébe Ő pedig ezügyben akkor rendőrségi följelentést tesz a megfigyelések ügyében.

Jó trükk, ügyes húzás. Nyilvánvaló, hogyha az Ügy kimegy a politika látóteréből, akkor el fog halni. A rendőrség szépen addig jegeli az ügyet, míg az el nem évül, aligha fog Kocsis Máté Főfideszes Rendészeti Bizottsági Elnök ellen akárcsak egy lépést is tenni. Szóval Komássy megtette az egyetlen szívességet, amivel Kocsist a slamasztikából ki lehetett húzni: visszavonta a vizsgálóbizottsági előterjesztést, így arról nem kellett szavazni, pedig látható volt, hogy egy szavazáson a Fideszesek nemmel szavaztak volna. És ha Ők elszabotálják a vizsgálóbizottság fölállítását, akkor egyértelművé, bizonyítottá válik a tiltott megfigyelésekben való bűnrészességük, és már indulhat is az országos sajtóban és politikában az Ellenzék összehangolt támadása.

Komássy lépésére a STOP.hu újságírója lecsukta a laptopját, és annyit mondott: innentől nincs ügy. Mondott még mást is Komássyra, csakúgy, mint a megfigyeltek képviseletében jelenlévő Rigó Rádió szerkesztők. Fölálltunk és kijöttünk a teremből, nem volt miért ott maradni. Hát így. A harmadik olyan alkalom volt egy éven belül, mikor Kocsist és a Fideszeseket a szőnyeg szélére lehetett volna állítani, bebizonyítva, hogy hatalomgyakorlásuk nem a kerület, hanem kizárólag önmaguk érdekeit szolgálja. És mindhárom alkalommal Komássy Ákos, a kerületi MSZP Elnöke sietett Kocsis Máté megmentésére.

Van még ezenkívül sok más Ügy is, de nem akarok könyvet írni Komássyról. Kollaboráns magatartása ellehetetlenített minden ellenzéki akciót, szavazók ezreit távolította el az MSZP-től. Ezek a szavazók a saját bőrükön tapasztalták meg, hogy a kerületi MSZP nem ellenzéki szervezet, hanem a Fidesz fizetett tagozata. Csak még annyit: a kerületi szocialista párt azóta is részt vesz a közbeszerzési bizottsági munkában, ugyanakkora létszámmal és aktivitással, mint a Fidesz. Tetszettek hallani a Nyolckerből bármi negatívat az elmúlt másfél évben a közbeszerzésekről? Pedig sokmilliárd forint lett kiosztva a szokásos Vérnarancs háttérvállalkozóknak látványberuházásokra, rettenetes túlárazásokkal. De az MSZP-t ez nem zavarja, társtettesként működnek együtt a Nagy Kerületi Közbeszerzési Mutyiban.

Ha azt gondolná valaki, hogy Komássy-t árulásaiért és a Nyolcker Fidesz számára történő átjátszásáért bármi retorzió érte az MSZP helyi, vagy akár országos szervezetéből, az súlyosan téved. Mindezen kollaborációi közben továbbra is a kerületi MSZP elnöke, sőt időközben az önkormányzati választásokra polgármester-jelöltté is megválasztották. És nagy hangon hirdeti, hogy várhatóan Ő lesz majd a minden ellenzéki párt által támogatott közös jelölt. Igen, ezt állítja, és ebbe az általa fölvázolt fölállásba beleérti a Demokratikus Koalíciót is. Sajnos szólnak arról háttérinformációk, hogy nem teljesen alaptalanul mond ilyeneket. Nem ártana a DK részéről kicsit utánanézni, nehogy egy Kocsis Ügynököt sikerüljön közös jelöltként megtámogatni. Hát így vesztettük el a Nyolckert, és hoztuk létre a Narancsok kétharmados győzelmét.

Kösz Komássy Ákos, kösz MSZP, szép munka volt.

Húsvéti köszöntő - az Idősebbek dícsérete

Nem vagyok istenhívő, ne várjatok tőlem kenetteljes szöveget, inkább szokás szerint maradok a tényeknél. Azért is megtehetem ezt, mert vannak bőséggel, így aztán őszintén mondom: az Országot Ti, Idősebbek fogjátok megmenteni.

Politikus vagyok és nem hobbiból, hanem születési rendellenességem ez, így nem fogok és nem is akarok kibújni önmagamból. Nekem a Húsvét nem jelent mást, mint egy hosszabb, nyugisabb hétvégét, de tudom, hogy Sokatoknak ennél jóval többet. Ezért írom meg azt a pár gondolatot most, ebből az alkalomból, amiket úgyis mindenképp megírnék.

Ez az Ország akkor lesz rendben, ha a tisztesség a politikába is beférkőzik, és végül többségi elvvé válik. Orbán akkor fog veszteni, ha olyan ellenfelei lesznek, akiket nem lehet egy legyintéssel a korrupt lopógép kategóriába süllyeszteni. És olyan politikai erő fogja Őt a Felcsúti Mauzóleumba küldeni, amelyikben a becsület lesz és marad a mindenekfölötti érték.

Elanyagiasult világban élünk, ahol sokszor az egyenes gerinc tűnik fejlődési hibának, ahol a szavak is már aszerint jelentenek bármit, hogy azokat ki hogy akarja meghallani. A megalkuvás, a rövidtávú gondolkozás, az egyéni érdek közérdek fölé emelése szerte a világban egyre elfogadottabb viselkedési normává válik, és minden rossz tendencia Magyarországon fokozottan érvényesül.

A politikusok olyan közegben működnek, amelyik folyamatosan hazugságokra, elhallgatásokra, korrumpálódásra akarja Őket kényszeríteni. És sokan közülük kényelmi okokból még akkor is behódolnak a Sötét Oldalnak, ha egyébként valaha becsületes embernek indultak. Elég régóta látok rá a Demokratikus Koalíció normáira és működésére ahhoz, hogy hihessek benne: ez az a politikai erő, amelyik a tisztességet vissza tudja adni a politikának és ezzel Országnak, menesztve az Orbánbandát fizikailag és szellemileg.

És a DK főereje épp Ti vagytok, Kedves Idősebb Barátaim. Lelkesedésből teszitek azt, amit tesztek, nem vágytok politikai stallumokra, megedződtetek az elmúlt évtizedekben, végigéltétek gyermekeitek és unokáitok sorsának egyre nehezebbé válását. Ti nem karrierért harcoltok, hanem egy értékrendért: a demokráciáért, a jólétért, az igazságosságért, a humánum visszatéréséért. Ti vagytok azok, akik a barátaitokat meg tudjátok győzni, hogy érdemes időt és energiát fordítani a politikára, Miattatok sikerül a Demokratikus Koalíciónak viharos gyorsasággal az egész országban elterjednie.

És ami a legfontosabb: Ti vagytok a garanciája annak, hogy a tisztán induló DK majd akkor is az maradjon, hamár hatalomra tesz szert. Minden politikai erőnek ez a legnagyobb kihívás: mikor eléri azt a szintet, hogy egyre többen válnak belőle profi politikusokká, akkor a korrupciónak való kitettség radikálisan megnövekszik. De Ti, Idősebb Barátaim ezt meg tudjátok akadályozni.

Igazából a Demokratikus Koalíció általam megtapasztalt egyediségének az alapja Ti vagytok. Azt a jövőbe vetett tiszta hitet, amit magam is folyamatosan tapasztalok, Ti sugározzátok ki egyenként, hogy az végül a Közösség összefogó erejévé váljon. Poénkodjon csak a mindenoldali média azon, hogy a DK-ban az Idősebbek vannak többségben: legyintsetek rá. Ez ugyanis idővel változik majd, egy erős és sikeres párthoz mindig megérkeznek a fiatalok, nem kell emiatt aggódni.

De a Tiszta Út megtartása a Ti feladatotok, és az is lesz. Létrehoztatok egy pártot, megadtátok az alaplelkületét és szervezésetekkel sikeressé is teszitek. Meg kell majd védenetek, ami néha nehéz lesz. Mert az újonnan jövők közül sokakat meg fogtok szeretni, de lesz közöttük majd olyan is, akiről egyszercsak kiderül: nem volt méltó a szeretetre és megbecsülésre. És legyen majd akkor erőtök a helyükre rakni az érdemtelen embereket, mert ezt helyettetek más nem tudja majd megtenni.

Eddig is nehéz dolgokat vállaltatok Magatokra, de talán kezditek megérezni: nem volt hiábavaló az erőfeszítés. Igazából most kezd el beérni mindaz, amit apró momentumonként összeraktatok. És nem lesz később sem könnyebb, csak a feladatok jellege fog megváltozni, de a nehézségük nem. Úgyhogy Húsvét alkalmából ehhez kívánok Nektek további erőt, kitartást, bátorságot. Mert mindenek fölött megérdemlitek.

Boldog Húsvétot.

Így vesztettük el a Nyolckert - ZÁRÓFEJEZET

A Komássy vezette kerületi MSZP-nek volt egy utolsó lehetősége, hogy az előzőekben leírt hibáit, vagy inkább bűneit jóvátegye. 2012. november 22-ére Kocsis Máté ellen tüntetést szerveztem a Polgármesteri Hivatal elé, tudván, hogy ez az amitől a legjobban fél.

Egy tömegtüntetést megszervezni akkor, mikor a velem tartó embereket folyamatosan zaklatásnak teszik ki, nem könnyű dolog. Meg kellett értetni mindenkivel, hogy épp akkor lesznek biztonságban a munkahelyükön és az otthonukban, ha eljönnek tüntetni, mert ez az egyetlen védelmük Kocsis ellenük folytatott személyekre szabott bosszúhadjáratában. Az a réteg állt mögém, akik korábban politikailag inaktívak voltak: a kerület szegényei, akik pontosan tudták, hogy reményük a jobb életre csak akkor lesz, ha minden erőnkkel a munkahelyteremtésen dolgozunk, szembemenve a milliárdokat közbeszerzésen látványberuházásokra elpazarló Vérnarancs hatalommal.

Sokan megmozdultak, elfogadták, hogy a jelenben kockázatot kell vállalni a jövő javulása érdekében, és épp az a szavazóréteg mozdult meg, amelyik soha korábban. Egy sikeres tüntetéssel, amin az Ellenzék kinyilvánítja egységét, és nyilvánosan elkötelezi magát Kocsis megbuktatása ügyében, ezek az emberek megkapják a lelki muníciót a kitartáshoz, és hajlandóak lesznek úrrá lenni egzisztenciájuk elvesztése miatti félelmeiken. A társadalmi réteg, amelyet megmozdítottam sokezres szavazóbázist jelentett: olyanokat akik addig csak csalódtak a politikában, de most úgy látták, talán mégsem az ördögök játszótere. Csupa olyan ember, akik egy balodali erő széles tömegbázisát jelenthetik, joggal remélhettem tehát, hogy addigi furcsa viselkedése ellenére a Komássy Ákos vezette kerületi MSZP legalább nyíltszíni felszólalás erejéig bele is áll az esménybe.

Többet nem is vártam el tőlük, társadalmi beágyazottságuk, mozgósítóképességük az utolsó években minimálisra csökkent, félévente egyszer alig tudtak 30 párttagot összehívni egy taggyűlésre, az meg egy baloldali tömegpártnál egyszerűen értékelhetetlen mennyiség. Úgyhogy a tüntetést az első perctől kizárólag magam szerveztem civil szervezetem, a JóVáros Egyesület segítségével. Pillanatnyi kitérő: Blogom is az egyesület miatt kapta a JóVáros Blog címet. Szóval visszatérve: mindössze annyi volt a szocialisták feladata, hogy elnökük, Komássy szólaljon föl, és mondja el, hogy elkötelezettek vagyunk Kocsis Máté mielőbbi megbuktatása ügyében. A hetenkénti megbeszélések köztem és Komássy között továbbra is folytak, Ő mindig azokra hozott magával pár további MSZP-st is, és minden alkalommal megerősítette, hogy a tüntetésre szükség van, és azon föl is fog szólalni.

A lelki nyomásgyakorlás maximalizálása érdekében a tüntetést a Polgármesteri Hivatal elé egy Képviselőtestületi Ülés idejére raktam. A Rendőrségen bejelentettem, és húszfős rendezőgárdát raktam össze, akik a rendőri biztosítással koordináltan garantálták az erőszakmentességet, és egyben figyeltek a provokációkra. A kerületben már előre nagy visszhagja volt az esménynek, mivel politikai tüntetés jó régen nem volt, olyan meg aztán végképp soha, amin nem csak 30 ember kiabál egy összefirkált kartonpapír körül. Kocsis pánikját mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a tüntetés előtti napon, november 21-én reggel hétkor megjelent nálam a Nemzeti Nyomozó Iroda és házkutatást tartott. Gondolom ez megfélemlítő akció akart lenni, amire összesen annyit reagáltam, hogy a másnapi tüntetésre írtam egy beszédet, amit majd föl kell olvasni az alvezéreim egyikének, ha engem esetleg lesittelnek.

Elkezdtek jönni a hírek, hogy Kocsis ellentüntetést szervez, a neten pedig mindehová irkálták az emberei, hogy nem lesz nálunk 20-30 tüntetőnél több, és jól beégünk, mert az ellentüntetők meg jóval többen lesznek. Szóval mindenki annak tartotta az eseményt, ami valóban volt is: döntő csatának Kocsis és közöttem, ki-ki meccsnek a Vérnarancsok és az Ellenzék között. Jó szokás szerint azért még az MSZP az utolsó este is változtatásokat akart a tüntetés forgatókönyvén, ezért elnökségi ülésen javaslatokat fogadtak el, amikkel aztán Komássy rögtön szaladt is hozzám. Nagyrészük piszlicsáré ostobaság volt, de mivel nem sok vizet zavartak, ezért elfogadtam a javaslataikat. Úgyhogy arról, hogy az MSZP Kerületi Elnöksége hivatalosan is döntést hozott a tüntetésen való felszólalásról, még írásos bizonyítékaim is vannak dögivel.

Eljött a tüntetés délutánja, kimentem a helyszínre a főszervezőimmel, összeraktam a rendőrökkel a biztosítást, beállt a behangosított teherautó, ami a színpad is volt volt egyben. Láttuk, ahogy a Polgármesteri Hivatalnál gyülekezni kezdenek az ellentüntetők, csakhát az is látszott gyorsan, hogy a mi oldalunkra ütemesen jönnek az emberek, hozzájuk pedig csak csordogálnak. Nagyjából mi épp elértük a 100 főt, mikor Kocsis ellentüntetői 20-an lehettek. Cikis volt számukra a dolog, látszott, hogy nagyon alábecsülték a tüntetésünk létszámát, úgyhogy egyszercsak az ellentüntető csoportot berendelték a Polgármesteri Hivatal épületébe. Bementem magam is, kideríteni, mi zajlik odabenn, és a lehető legröhejesebb dologba ütköztem: a Testületi Ülésterem székeinek felét elvitették, a maradékra pedig beültették az ellentüntetőket, meg minden hivatalnokot, akit csak tudtak, és lezárták az üléstermet. Gondolom Kocsis attól tartott, hogy bemegyek az ülésre, és a személyes találkozásainkat mindig roppant nehezen viselte, mint arról már szóltam többször.

Vigyorogtam egy jót, mert ugyan egy nyilvános ülést nem lehet így korlátozni, de odarendeltek egy kerületi főtűzoltót, aki hirtelen veszélyesnek minősítette tűzrendészetileg a normál testületi ülés férőhelyszámának kevesebb mint felét. Tojtam rá, több is veszett Mohácsnál, ráadásul tapintható volt a Hivatalban a tüntetés miatti feszültség. Épp kijöttem a Házból, mikor megcsörrent a mobilom. Komássy hívott, és bejelentette, hogy mégsem fog fölszólalni a tüntetésen. Azt hittem rosszul hallok. Visszakérdeztem, hogy ez megint az Elnökségük újabb határozata? Erre habogni kezdett, hogy nem, csak Ő így látja jónak. Aha. Mivel közeledett a Testületi Ülés időpontja, ahol képviselőként Neki is meg kellett jelennie, ezért mondtam, hogy megvárom a Hivatal előtt, és beszéljük meg ezt személyesen. Erre azt válaszolta, hogy Ő már jóideje bent van, épp most ért be az ülésterembe, úgyhogy sajnos nem tudunk élőben beszélni. Hoppá.

Jó ideje bent van, és egyszercsak rájön, hogy mégsem szólal föl, majd gyorsan beszalad az ülésterembe, ahová én a tűzoltósági kamuhatározat miatt nem léphetek be. Vajon mit csinálhatott addig csendben a Hivatalban, amitől kialakult benne a nemfölszólalás vágya? Ugye nem kell mondanom mennyire csalódott voltam. De most folytassuk, Komássy újabb akciójának hátteréről majd később. A csapat tovább gyülekezett lassan elértük a 200 főt, és jöttek még az emberek. Ez kerületi méretben példátlan tömeggé kezdett válni, barátaim, a Rigó Rádió minizenekara elkezdte nyomni a teherautón a zenét, kezdett élővé válni a történet. Fönt az Ülésteremben pedig dráma történt. Kocsis Máté polgármester az ülés beterjesztett napirendjeinek többségét visszavonta, és félóra alatt az egész ülést lezavarta. És tessenek figyelni: ahogy a teremből kilépett már vette is az irányt alpolgármesterestől, jegyzőstül a Hivatal soha nem használt hátsókijárata felé, amit kinyittatott és rendőri biztosítás mellett kimenekült az épületből de még Józsefvárosból is.

Rögtön meg is kapta tőlem Kocsis a Hátsóajtós Kisvitéz ragadványnevet, utalva arra, hogy épp pár héttel azelőtt tüntették ki a Corvin-közi Hős kamucímmel. Nos a Hős Kocsis lelécelt a tüntetés miatt a hátsóajtón. Komássy aztán szépen lebattyogott a testületi ülésteremből. és elvegyült a tüntető tömegben, ami végülis 250 főre bővült. Ha lakosságarányosan számolunk egyet, akkor ez egy 30 ezer fős országos tüntetésnek felel meg, ami azért elég jónak tűnik. Szóval tüntettünk, elmondtuk a beszédeket, de már közben jöttek oda hozzám az emberek, hogy a Komássy itt van a tömegben, miért nem szólal Ő is föl? Hátja. Nem áztattam, megvédtem a piszkos mundérját, hazudtam miatta. Azt mondtam, hogy beteg, a hangja is elment, örüljünk annak, hogy legalább beállt a tüntetők közé. Csakhát volt aki ezt bevette, de volt, aki meg nem. Bűzlött a sztori természetesen.

Maga a tüntetés szinte minden célját elérte: a kint levő emberek láthatták, hogy nincsenek egyedül, láthatták, ahogy Kocsis elmenekül, megérezhették végre, életükben először, hogy van ereje a tömegnek. Csak egy dolgot nem láthattak: az Ellenzéki Egység létrejöttét, és a Közös Harc meghirdetését Kocsis mielőbbi elüldözéséért. És ahogy a nap varázsa éjszaka, alváskor elmúlt, úgy érezték ezek az emberek magukat elárulva. Tudták, hogy én kitartó vagyok, és megyek MSZP nélkül is tovább, de az arányérzékük fölfogta: egyedül nem tudom Kocsist kiebrudalni, legföljebb lenyomva tartani, az pedig az Ő napról napra fenyegetett egzisztenciájukat nem fogja megmenteni. Így aztán lassan kezdtek ezek az addig bátor és kitartó emberek elszivárogni. Megkötötték a maguk különalkujait a hatalommal a mindennapi megélhetésükért cserébe. Ami fél év alatt egy sikeres és gyorsan fölívelő, nagy nyomást gyakorolni képes kerületi mozgalommá vált, egyszercsak a Komássy vezette MSZP árulása miatt lendületét vesztette.

Ha pedig még azt is hozzáteszzük, hogy megerősített Fideszen belülről jövő információnk voltak Kocsis kormányzat felé meneküléséről, akkor még súlyosabb a helyzet. Kocsis két irányba is megmozdult: honvédelmi államtitkári, és Miniszterelnöki Hivatali államtitkár-helyettesi pozícióról tárgyalt, és az opciót erre meg is kapta. Az utolsókat rúgta a fiú, ha a tüntetésen Komássy elkötelezi magát, akkor az Ellenzéki Mozgalom nagyjából perceken belül el is érte volna a célját. Kocsis lemond, elmegy a lázongó Nyolckerből a biztonságos államtitkári székbe, mi pedig azzal a lendülettel az időközi választást új, baloldali szavazók ezreinek segítségével simán megnyerjük. És akkor már másfél éve vezetnénk a Nyolckert, akkor leállítottuk volna a közbeszerzéseket, és az arra fordított milliárdokat sajáterős munkahelyteremtő beruházásokra fordítottuk volna, és akkor nem a szegénység és a bűnözés terjedne napról napról egyre tovább a kerületben, hanem megindult volna a társadalmi igazságosság és béke felé Józsefváros.

De nem ez történt. Komássy nem szólalt föl, elárulva ezzel mindazokat, akik az állásukat kockáztatták a tüntetésen való részvétellel, és akik többszázan hazamenve elmondták, amit tapasztaltak a kerületi MSZP és annak elnöke, Komássy Ákos jelleméről. A korábbi részben megírt Teleki téri Mutyi és a tüntetésen való nemfölszólalás baloldali emberek ezreit távolította el az MSZP-től. Ahelyett, hogy újabb társadalmi csoportokat sikerült volna bevonni a baloldali politika támogatására, ahelyett még azokat is el sikerült veszteni, akik megvoltak. Ja, éshogy miért is tette Komássy, amit tett? Nos egyetlen dologért. Kocsis a semmiből hirtelen létrehozott Komássynak egy tanácsadó testületi alelnöki állást, havi 250 ezer forint bruttó díjazással. Semmit nem kell csinálnia, érkezik a Júdáspénz minden hónapban, így elérte amit akart: nem kell dolgoznia, és biztos a megélhetése. Hogy ezért a pénzért hány ember sorsát fordította rosszra, hogyan árulta el a baloldalt, az Ellenzéket, és mindenkit, aki bátran harcolva a lemondás határáig üldözte Kocsist, az meg Komássyt nem érdekli.

És innen folytatom majd, mert ha azt hiszi a Kedves Olvasóm, hogy ennél már szarabb nincs, akkor mondom, de van. Frissítéssel fogom majd holnap reggel fölrakni a folytatást. Addig pedig álljon itt a Nyolcker MSZP egyetlen becsületes Képviselőjének nyilvános véleménye a tüntetésről:

Szili Balázs: "Szabó Gábor nem élt a jól bevált ingyen sör-virsli akcióval, nem adott reklámajándékot. Ezeknél sokkal többet nyújtott, a reményét adta vissza ezeknek az embereknek, a reményt, hogy jobb lehet az életük. Ez egy politikus számára nagy siker, de nagy felelősség is egyben!”

És még valami, ami tán fontosabb minden másnál: a Tüntetésen közfelkiáltással fogadtuk el pontonként JóVáros Törvényét, ami nem más, mint a számomra kötelező politikai program. Tessenek elolvasni, és végiggondolni, hogy vajon ebből mi nem volt Komássy Ákos és az MSZP számára elfogadható.

1. JóVáros nem tűri, hogy a Város Népe bőre színe alapján megkülönböztetésre kerüljön: mindegy honnan jöttél, ha lélekben és testben hozzánk megérkeztél és nálunk otthonra találtál.

 
2. JóVáros minden erejével a Város Népének boldogulásáért küzd: ereje és lehetőségei határáig biztos megélhetést, munkát, lakhatást, békességet és nyugalmat biztosít Polgárainak. 

3. JóVáros minden feladatát saját Népére támaszkodva végzi el: rájuk támaszkodva, velük együtt épít, vigyáz a közös javakra a rendre, a biztonságra, lehetőséget ad mindazon Polgárainak, akik azzal élni akarnak.

 
4. Ezért JóVáros nem vesz igénybe külső munkaerőt és szolgáltatásokat, míg saját erejéből azokat elvégezheti, a munkahely-teremtést és a lakhatás biztosítását tekinti legfontosabb feladatának. 

5. JóVáros nem emeli az égig a lakbéreket, nem tart el semmittevőket a Város Népének pénzéből: a lakbér összegét aszerint szabja meg, hogy az éppen elégséges legyen a bérlakások fenntartásához, és egy forintot sem költ másra ebből a pénzből.

6. JóVáros nem tart üresen lakásokat a városmegújításhoz és a krízis-ellátáshoz valóban szükséges néhány tucat bérlakáson kívül. Saját munkaerejével a lakásokat lakhatóvá teszi, szolgálati lakásként és pályázati úton, szociális rászorultság alapján bérbe adja a Város Népének. 

7. JóVáros mindent megtesz azért, hogy semmilyen helyisége üresen ne maradjon, a bérleti díjakat úgy szabja meg, hogy vállalkozásokkal teljen meg a Város, adó-, és bérleti díj-kedvezményeket ad mindannyiuknak, ha munkaerőt a Város Népéből alkalmaznak. 

8. JóVáros soha nem hoz olyan rendeletet, határozatot, mely saját, a Város Népe által elfogadást nyert Törvényével ellentétes lenne, és megsemmisít minden olyan korábbi döntést, mely e Törvénnyel nincs összhangban.

Hát ezt árulta el Komássy Ákos. És akkor majd folyt.köv.

Memória Elvtársak, memória!

Holnap reggel majd folytatom a Nyolcker MSZP által történt eljátszásának, vagy inkább átjátszásának történetét, de addig azért pár dologra reagálok. Leginkább arra, ahogy a Szegfűk most vetítgetik a legyünk barátok népmesét.

 

Kapok folyamatosan magánüzeneteket, nem keveset, amiben emeszpések próbálnak rávenni, hogy ugyan ne bántsam már szegény pártjukat. Jönnek a faldumák a baloldal összefogásának szükségességéről, meg arról, hogy lám, Ők mily kedvesen viselkednek. És akkor itt most kézifék behúz, és mondom.

Szóval először is, Kedves Szocialisták, lehet hogy Ti elfelejtettétek az elmúlt 4 évet, de én nem. Én emléxem arra, ahogy minden létező rendelkezésetekre álló erőforrással ütöttétek-vertétek Gyurcsányt. Én arra is emléxem, ahogy elértétek, hogy a DK-nak ne lehessen parlamenti frakciója. És ha nem értitek, hogy miért nincs rengeteg emberben ezzel kapcsolatban bűnbocsánat, akkor segítek: mert nem kértetek bocsánatot. Hoppp. Jó szokásotokhoz híven ismét törlitek a memóriát, és remélitek, hogy más is így tesz. Pedig nem, az az idő elmúlt, hogy elő tudjátok írni, ki mit gondolhat a liberálisok és baloldaliak közül.

Amiket írok Rólatok: tények. Megtörtént, végigélt események, amelyekre minden létező eszközömmel megpróbáltam a háttérben fölhívni a fegyelmet, éveken át. De Ti, Szocialisták, és nem más, nem a Fidesz, nem az UFO-k, hanem Ti Szocialisták söpörtétek folyamatosan szőnyeg alá  a mocskos ügyeiteket. Mást ezekért nem okolhattok, amiket az évek alatt elkövettetek, azért nem a húsvéti nyuszi a felelős, hanem Ti. És mivel semmire nem reagáltatok, ezért aztán a nyilvánosság erejével kell Titeket arra kényszerítenem, hogy változtassatok. Ugyanis nem az a bűnös, aki valamely tettekről hírt ad, hanem az, aki a tetteket elköveti. És van a rovásotokon dögivel.

Nem azért maradtok most csendben, mert hirtelen megvilágosodtatok: a baloldalon van több legitim politikai erő is, és nem ellenük kéne harcolni. Egy frászt, csak azért vagytok csöndben, mert nem tudtok mit mondani. Mert az elmúlt 4 évben folyamatosan minden szinten ismételt varázsigétek, a "gyurcsányahibás" hatását vesztette. Ne forgassátok ájtatosan a nagy ártatlan szemeiteket: ha egy körömpiszoknyi esélyetek lenne rá, hogy a Feri nyakába varrjátok a Nagy Buktát, akkor ezen dolgoznátok ezerrel. Tudjátok, memória, amit szeretnétek most mindenkiben törölni.

Azért így is megpróbáltátok, nagyon hülyének kell ahhoz lenni, hogy a semmiből jött Oláh László féle levél mögött ne lássuk tisztán a megrendelőt. Csak nem jött be. Nem a DK-nak volt Simon Ügye, Zuschlag ügye, hanem Nektek. Nagy szerencséje a DK-nak hogy még semilyen szerepe nincs az ország önkormányzatainak irányításában, mert így az is tiszta: a rengeteg helyen köztetek és a Fidesz között folyó együttmutyizásért Ti és csak Ti vagytok a felelősök. És csak egyetlen dolgot szeretnétek most elérni ezzel a hamis békepártisággal: hogy az EP választásig valahogy a fazékon tartsátok a fedőt. Hogy ne mutassuk meg az Országnak, hogy kik is az igazi felelősök a súlyos választási vereségért.

De ez nem megy, ugyanis én biztos, hogy nem táncolok ebben az Álarcosbálban. Én ugyanis pontosan tudom, hogy mit tettetek Ti négy évig. És azt is pontosan tudom, hogy most nézitek az órát, és reménykedtek, hátha a piszkos ügyeitek az EP választásig rejtve maradnak. Mert tán elértek valami értelmezhető eredményt, és akkor életben tarthatjátok a kialakított megélhetési bürokráciátokat, ami pont ugyanolyan, mint Orbáné. Nálatok már lélekből politizáló ember csak üdítő kivételként akad, mindenkiteket fizetitek az államkasszából stallumokkal, megbízásokkal, ahogy jófajta megélhetésiektől az megszokott. Ugyanúgy cenzúráztok mint a Fidesz, ismét csak saját bőrömön tapasztaltam.

De egy esetben hajlandó vagyok a szennyesetek teregetését abbahagyni, mert nagyvonalú is tudok lenni. Szépen kiáll a Mesterházy, és elnézést kér Gyurcsánytól, a Demokratikus Koalíciótól, Bajnaitól azért, hogy mindent elkövettetek a megsemmisítésük érdekében. És bocsánatot kér a magyar baloldali szavazóktól is, hogy olyan pártot épített, amelyik a megélhetési bürokraták gyűjteménye lett, és semmiféle értéket nem tart szem előtt, kizárólag a szervezett magánérdeket. Na, kedves Szocialisták, ha ezt megteszitek, akkor nem bántalak Titeket a tényekkel. Ha meg nem, akkor ne sírjatok, ne írogassátok tök fölöslegesen az emiljeiteket, meg a privát üzeneteket.

Nincs bocsánat, ha nincs bocsánatkérés.

Így vesztettük el a Nyolckert - FOLYTATÁS

Az első rész 2012. szeptemberében ért véget. A köztem és a kerületi MSZP között létrejött Szövetség működött, Kocsis Máté és a Fidesz hátrált, néha kifejezett pánikreakciókat adott. A nyomás további fokozásával elérhető közelségbe került a lemondatása.

Egy politikai harcban nagyon fontos az időzítés. Pláne ha az lelki nyomásgyakorláson alapul: ott mindennek pont úgy és pont akkor kell történnie, ahogy a stratégia előírja. Ha nyílzáport lövünk, azt bizony egyszerre kell kilőni, mertha nem így teszünk, helyet és időt adunk a találatok elől kitérni. És szeptember végén, miközben kezdett kritikussá válni Kocsis Máté helyzete, a kerületi MSZP belement pár furcsa játszmába, ami akkoriban inkább bénázásnak tűnt, de eredménye az volt, hogy a leszorított ellenfél mindig kapott épp annyi levegőt, hogy a felszínen maradjon.

Komássyt minden Képviselőtestületre fölkészítettem. Oknyomozásaim eredményét Blogomon nyilvánosságra hoztam, az Ő dolga annyi volt, hogy ezzel párhuzamosan az üléseken, kamera előtt szembesítse Kocsist a cinkes ügyekkel. És szeptember végén egyszercsak nem azt csinálta, amit megbeszéltünk. Elkezdett válogatni Kocsis Ügyei között, és pont a kisebb súlyú ügyeket vitte be képviselői kérdésként, a nagyobbakat pedig hanyagolni kezdte. Mintha a roggyant boxolót nem kiütni akarnánk, csak összekapaszkodni vele, és látszatbirkózással szinte talpontartani. Persze jeleztem Neki folyamatosan, hogy ezzel a magatartással a cselekvési tervet nem tudjuk tartani: ha Ő folyamatosan menekülőutakat biztosít Kocsisnak, akkor az már nem villámháborús csapássorozat lesz, hanem lövészárokharc, abban pedig veszteni fogunk.

Pedig a pontos és gyors cselekvésen emberi sorsok tucatjai múltak. Az általam létrehozott Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat, mely 120 kerületi munkavállalót, köztük 40 romát foglalkoztatott - normális fizetés, nem közmunka -, szintén harctérré vált. Zajlottak a politikai leszámolások, Kocsis magas beosztású egykori kerületi rendőröket tett a vezetői székekbe, és Ők a dolgozókat folyamatosan fenyegették, akit csak tudtak, kirúgtak. Pedig az ott dolgozók bátor és kitartó emberek voltak: vállalták a kockázatot, hogy nem hajolnak meg a folyamatos nyomásgyakorlásnak. Alapvető fontosságú lett volna a sietség, hogy bátorságukat és kitartásukat ne úgy honoráljuk, hogy engedjük saját teszetoszaságunk miatt kirugdalni Őket, hanem Kocsist mielőbb kiebrudaljuk. Ilyen helyzetben a késlekedés mármár az árulás határát súrolja.

Elmagyaráztam sokszor Komássynak ezt az összefüggést, Ő értette is, de csak hümmögött, ami azért egy addig vállvetve küzdő harcostárstól elég gyanús viselkedés volt. Kezdett bennem fölmerülni, hogy a háttérben elkezdett Kocsissal különtárgyalásokat folytatni. Tudnivaló, hogy Komássy életében nem dolgozott normális munkahelyen: családi kapcsolatai révén első munkahelye Medgyessy Péter Miniszterelnöki Titkársága volt, és folyamatosan kapta tovább kormányváltásoktól nem zavartatva a hasonló jellegű politikai állásokat. Többször panaszkodott nekem, hogy így nehéz a megélhetés, hogy erre majd valamit ki kell találni. Én meg mondtam, hogy megbuktatjuk Kocsist és megnyerjük a választást, úgyis számítok rá a győzelem után általános alpolgármesterként, a kerület második embereként, úgyhogy csak tartson ki.

Státusza a kerületi politikában kezdett fölfelé ívelni. Épp közös harcunk eredményeként az addig lúzernek tekintett Komássy - két csúnyán elbukott polgármester-, és egy országgyűlési választás után - elkezdett érdekes figurává válni. Hisz a jól célzott kérdések, amiket Kocsisnak a Testületi Üléseken föltett számára is megbecsülést hoztak: kezdett ellenfélnek tűnni az addigi súlytalan ember. Bevallom, nem gondoltam arra, hogy Ő ezt a pozíció-erősödést készpénzre akarja majd rövidesen váltani: egyszerűen olyan szintű ostobaságnak tűnt menet közben lepaktálni az ellenféllel, ahelyett, hogy legyőznénk, és a választást megnyerve átvehetjük a kerület kormányzását, szóval ekkora ostobaságot egy gyakorlott politikustól nem vártam. 

Pedig sajnos a Komássy és Kocsis közötti háttéralkuknak egyre nyilvánvalóbb jelei voltak. Az egyik egyenes botrányos volt, és önmagában is nagy vihart kavart a kerületi közéletben. Kocsis a Nyolcker egyik emblematikus helyét, a Teleki téri Piacot egy évvel azelőtt ledózeroltatta, létrehozott helyette egy harmadakkora átmeneti bódévárost, és megígérte, hogy legkésőbb 2012. közepére állni fog az Új Piac. Az általam létrehozott és vezetett Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat hat feladatköre közül az egyik épp a Piac üzemeltetése volt, úgyhogy a bódéváros működtetését is a saját csapatom végezte lemondásomig. Mivel a Szolgálat képes lett volna önerős módon, kerületi dolgozókat alkalmazva felépíteni olcsón és jól az új állandó piacot, ezért arra biztattam Komássyt: szálljunk bele ebbe az emblematikus jelentőségű harcba.

Hisz épp a Teleki téri Piac ügyében mindenkinek meg tudjuk mutatni, hogyan is kormányoznánk mi. Kocsis Máté ugyanis jó Fideszes módon ragaszkodott a közbeszerzéshez, az eredetileg kitűzött önkormányzati költséget folyamatosan növelni kezdte, nyilván azért, hogy a majdani nyertes Vérnarancs háttércégek minél jobban járjanak, kellő mennyiséget visszacsurgatva a Fidesz pártközpontnak és Kocsiséknak a túlméretezett megbízási díjból. Mivel a Nyolcker az egyik legszegényebb városrész, rettenetes munkanélküliséggel és az emiatt egyre fokozódó bűnözéssel, így ha mi elhatárolódunk a közbeszerzéstől és ragaszkodunk ahhoz, hogy a létező önkormányzati Szolgálat józsefvárosi munkaerővel építse meg a Piacot, akkor a kerület Népe látni fogja: mi valóban küzdünk a szegénység ellen. Ennél baloldalibb program nehezen képzelhető el.

Bele is álltunk ebbe, és olyan szintű nyomást tudtunk gyakorolni, hogy végül Kocsis az addigra már másfélszeresre növelt költségű piacépítési közbeszerzést nem merte eredményesnek nyilvánítani. Iszonyatos politikai pofont kapott, a kerület szegényei körében pedig kezdett kialakulni a pozitív várakozás: lám, vannak olyan politikusok is, akik nem a zsebüket akarják megtömni, hanem valóban a lakosság érdekeit nézik. Nagy győzelem volt számunkra, és megrendítő erejű vereség Kocsisnak és a Fidesznek. Nem kellett volna már mást tennünk, mint egyszerűen kitartanunk az addigi kemény álláspontunk mellett: nem támogatjuk a közbeszerzést, kizárólag helyi munkaerős építést tartunk elfogadhatónak. Mivel Kocsis már az addigi keverés-kavarásaival rég kifutott az általa korábban meghirdetett piacépítési határidőből, ezért aztán az Ő időzavara is minket erősített.

És ekkor történt az, ami Szövetségünkön belül az első összeütközést hozta. Komássy ugyanis megállapodott Kocsissal egy különtárgyaláson, hogy az MSZP beszáll a közbeszerzési bizottságba, sőt nemcsak beszáll, hanem egyenesen ugyanannyi emberrel, mint amennyi Vérnarancs abban volt, és támogatja az új közbeszerzés kiírását és mielőbbi lefolytatását. Igen, jól tetszettek olvasni. Szövetségesem, a MSZP kerületi szervezete, és annak Elnöke Komássy Ákos egy megnyert kulcsfontosságú csatát egy különtárgyalással vereségbe fordított. Volt erőnk arra, hogy elérjük a sajáterős, a kerület szegényeinek munkát adó piacépítést, Kocsis a padlón volt, a Nép látta, hogy van igazi, emberközpontú politikai, és egy perc alatt ez semmivé foszlott.

Az MSZP maga is lesöpörte a Kocsissal való megállapodás után a sajáterős piacépítést, és egyenlő partnerként beszállt a Vérnarancsok közbeszerzési játszmájába. Mindezt úgy, hogy közben már országos botránnyá vált a közbeszerzés Fideszes kivitelezése: iszonyú árakon, kizárólag Narancscégek kaphattak munkát mindenütt. És az MSZP ebbe a mutyiba szállt be. Beültek szépen a közbeszerzési bizottságba társtettesnek, asszisztáltak ahhoz, hogy végülis a piac bekerülési költsége a kétszeresére emelkedjen, gazdagítva így a Vérnarancsok pártkasszáját, és lemondtak a kerület szegényeiről. Hogy ez mekkora csalódás volt a baloldali szavazóknak, azt gondolom nem kell mélyebben elmagyaráznom. Mikor azt keressük, hogyan lehetett egy ősbaloldali kerületet elveszteni a Fidesz javára, akkor ezt az Ügyet az elsők között kell fölelevenítenünk.

És miközben ez történt én tovább szerveztem a Kocsis elleni kerületi tüntetést, megpróbálva valahogy túltenni magam az MSZP fullextrás Árulásán. És a következő részben, ami egyben már a befejező is lesz, innen folytatom.

Rémregény - így vesztettük el a Nyolckert

A Nyolcker mindig is a baloldal egyik fellegvára volt. Április 6-án pedig úgy vitte el tőlünk a Fidesz, hogy az összes környező, hasonló szociológiájú kerületben simán nyertünk. A legsúlyosabb pedig az, hogyha hozzuk a kötelező győzelmet, akkor ma nem lenne a Fidesznek kétharmada. Elmondom a történetet, mert országos léptékben is tanulságos.

2012. márciusában ért véget Kocsis Mátéval sokéves személyes jóbaráti viszonyunk. Korábban megírt történések miatt egymás ellenségei lettünk, olyannyira, hogy végül csak egyikünk maradhat szabadlábon. Az én leszek, bármily furcsán is hangzik, hisz most nyertek választást, de ennek előzményeit is megírtam már. De visszatérve a Nyolcker elvesztésének tényregényéhez. 2012. április 4-el minden létező önkormányzati beosztásomról lemondtam, és harcot hirdettem Kocsis Máté ellen. Viharos gyorsasággal létrehoztam egy civil szervezetet, a JóVáros Egyesületet, Honlapot és Blogot indítottam, és megkezdtem az azonnali pergőtüzelést.

Májusban összeültünk az MSZP kerületi elnökével, Komássy Ákossal megbeszélni Kocsis mielőbbi megbuktatásának forgatókönyvét. Mivel nagy részem volt abban, hogy Kocsis Máté ismeretlen pártonkívüli kerületi képviselőből 3 éven belül polgármester lett, ezért aztán a kerületi politikai élet meghatározó szereplőinek is nyilvánvaló volt, hogy az egyetlen ember, aki hatékonyan szállhat szembe a Fideszes gőzgéppel, az én vagyok. Komássy Ákossal négyszemközt több körben is beszéltünk, majd Ő magával hozta néhány fontosabb emberét, kialakítani a cselekvési tervet.

Kapcsolati hálóm és sokéves SZDSZ-es kerületi vezetői múltam miatt az általam szervezett civil csapat rövidesen igen nagyra nőtt, vezérkarom volt olyan létszámú, mint a helyi MSZP taggyűlése. Nem problémáztunk akkor azon, hogy ilyen leromlott állapotú, gyenge szocialista szervezettel vajon hogy lehet majd Kocsist buktatni, ugyanis a náluk létező emberhiányt bőségesen ki tudtam pótolni a saját csapatomból, és az ugyancsak hiányzó koncepciót is létrehoztam menetből. Egyáltalán nem tűnt lehetetlen feladatnak Kocsist lemondásra kényszeríteni, ugyanis egyesületem és a helyi MSZP egyesített erőforrásai ehhez elégséges hátteret adtak.

Felosztottuk a szerepeket erősségeinknek megfeleően: én "termelem ki" a politkai harc ideológiáját és stratégiáját, Honlapomon és Blogomon megírom a Kocsissal kapcsolatos oknyomozó cikkeket, és tömegbázisom segítségével utcai demonstrációkkal nyomatékosítom a céljainkat. Komássynak mindösszesen egy dolgot kellett ehhez hozzátenni: mivel Ő bent ült az Önkormányzat Képviselőtestületében, ezért az általam megtermelt munícióval lőnie kellett és végül sarokba szorítani Kocsist az üléseken. Reálisnak tűnt, hogy a gyenge pontok ismeretében nagyjából egy év alatt olyan nyomást tudunk kifejteni, hogy Kocsis lemond a polgármesterségről, és inkább egy jóval kockázatmentesebb és nyugalmasabb államigazgatási vezetői posztra távozik.

A lemondás utáni helyzetre is megterveztük a teendőket: magam független polgármester-jelöltként indulok, az MSZP pedig a képviselőjelöltek döntő többségét jelöli, és támogat engem a választáson. Ha úgy tetszik: én hozom a személyt, a koncepciót és a stábot, Ők adják a Szegfűt. Reális várakozás volt, hogy a győzelemhez szükséges 10 ezer szavazatból a Szegfű biztosít 5 ezret, én pedig el tudom nyerni a további ugyanannyit. Nos megállapodtunk, ennek részeként minden héten szombaton vezérkari megbeszélést tartottunk, ahol a következő hét konkrét cselekvéseit a szűk csapattal összeraktuk. El is mentem a kerületi MSZP párthétvégéjére Visegrádra, hogy teljes tagságukkal is megbeszéljük jövendő teendőinket.

Na, ugyebár eddig ígéretes a dolog, van erőforrás, a létező képességek jól kiegészítik egymást, húzzunk bele, nemdebár. Ezt Kocsis Máté is ugyanígy látta, mivel nem csak én ismerem közelről Őt, hanem Ő is engem. Pontosan tudta, hogyha elkezdem lőni, akkor el is fogom találni, és ha a Szocik is elvégzik a rájuk háruló feladatokat, és az általam felszínre hozott ügyeket bedörgölik a képviselőtestületi üléseken Neki, akkor nagy bajba kerül. Kocsis azonnal ennek megfelelő védelmi intézkedésekbe kezdett. A hozzám tartozó nem kevés kerületi emberből akit csak tudott kirúgott és kirúgatott a munkahelyéről, jópárat megfenyegettek, és akiket lehet megvettek. Elkezdte termelni rám a büntetőfeljelentéseket, emberei mindösszesen 47 ügyet indítottak ellenem, ebből mostanra már csak egy maradt, az is az utolsókat rúgja. Létrehozott egy a Pesti Srácok szerkesztői által üzemeltetett blogot, a ForróLángost, ami kizárólag velem foglalkozott.

Szóval mindkét fél tudta, hogy ez komoly háború lesz és erősen kétesélyes. Meg is írtam az első oknyomozó cikkeket, Komássy Ákost föl is készítettem minden testületi ülésre, hogy a megfelelő módon tudja eredményesen használni az odaadott muníciót. 2010-től 2012 áprilisáig az MSZP képviselői nagyjából semmi komolyat nem csináltak az önkormányzatban, riadalmat is keltett Kocsis Máté köreiben, és a Fideszben is az erős és összehangolt támadás. Tanácsomra az MSZP bevitt végre egy kamerát a testületi ülésekre, hogy az ott elhagzottak dokumentálásra kerülhessenek, és a nyilvánosság erejével szorítsuk Kocsist a sarokba. Jó kérdés, hogy teljes másfél éven át a szocialistáknak ez miért is nem jutott eszébe, de ezzel akkor nem foglalkoztunk: bent volt a kamera, és Komássy elkezdte föltenni a kínos kérdéseket.

A kamera beviteléhez, és az elkészült videók nyilvánosságra hozásához azért is ragaszkodtam, hogy a helyi szocialisták maradék tagsága végre láthasson ellenzéki sikereket is, mert addig ilyenből hiány volt. Jól megtervezett, pontosan kivitelezett támadások, Kocsis látható riadalma, és mindez dokumentálva és nyilvánosságra hozva: kezdett visszatérni a szocikba az életkedv. 2012. nyár végére odáig jutottunk, hogy Kocsisék megpróbálták megakadályozni a kamera bevitelét, amit persze nem sikerült, hisz nyilvános ülésen mindenki azt dokumentál, ami jólesik. Megjelentek a pánikreakciók a Narancsok soraiban: gyorsan csináltak közvetítést Ők is a testületről - addig nem volt ilyen - fölkészültek ellenszónoklatokkal előre, és a legkínosabb sztori is elindult: Kocsis elkezdett eltünedezni a testületi ülésekről.

 Gyakran talált valami kifogást, hogy miért is nem lehet jelen, pedig tudni kell: akkor még nem volt kommunikációs igazgató, az egy jóval későbbi fázis lesz, arra is rátérek majd. Mikor pedig összeszedte a bátorságát, és bent volt az ülésen, akkor közröhej tárgyává tette magát azzal, hogy az ülésvezetői számítógépének monitorját maga elé húzta, elbújva a kamera látószögéből. És megjelentek rajta az azóta már közismert pánikjelek: a vérvörös fül, és a foltos pirosodás az arcán. Szóval 2012. szeptemberére a terv időarányos részét teljesítettük. Honlapom és Blogom a kerület legolvasottabb elektronikus médiája lett, az ott feltárt visszélések nagyokat ütöttek Kocsison, a testületi ülések pedig inkább vesszőfutássá kezdtek a Számára válni, mintsem örömteli kormányzási aktusokká. Erősek voltunk, offenzívában voltunk, Kocsis pedig megrettent, és hátrálni kezdett.

Küldözgetett hozzám mindenféle közös ismerőseinket, akik finoman célozgattak arra, hogy Kocsisnak nagyjából bármit megérne, hogy én leálljak. Meghallgattam Őket, aztán visszapostáztam Őket a feladóhoz. Szóval 2012. szeptemberében a köztem és a Helyi MSZP által kötött Szövetség kezdett nagyon úgy kinézni, mint amelyik képes Kocsist záros határidőn belül lemondásra kényszeríteni. A kerületi közéletben, a Hivatalban mindenütt megindultak a háttérbeszélgetések, és elkezdett hozzám dőlni a pluszinformáció Kocsis viselt dolgairól, mert megkezdődött Kocsis embereinek csendes átállása. Felkészültünk a legnagyobb ütések bevitelére. Amitől Kocsis a legjobban fél, a Fidesz általános normáinak megfelelően, az a tömeg az utcán. Így ebbe az irányba mentünk tovább: megkezdtem a felkészülést egy kerületi mérethez képest tömeges tüntetés megszervezésére.

És innen folytatom nemsokára.