Egyenesen a szívük közepébe

Nyugi, nem vasárnapi mesterlövész kurzusra invitálom a Kedves Olvasót, és mégcsak nem is fizikai agresszióra buzdítok. Ellenben azt gondolom, hogy az összes ballib mondanivalónk nagyjából fabatkát sem ér, sem tartalmában, sem nyelvezetében. Nem jó helyre lövünk, és még azt is vaktölténnyel tesszük.

Mindaddig nem fogunk nyerni a Narancsok ellen, amíg nem tudjuk megmutatni a Népnek az Orbán Rendszer lényegét. Illetve hát még ennél is rosszabb a helyzet. Ugyanis nem elég az Ő lényegüket közérthetően bemutatnunk, hanem azt is mellé kell tennünk, hogy mi miben különbözünk Tőlük. És a különbséget kell ugyanolyan kézzelfoghatóvá tennünk, mint Orbánék a rezsicsökkentést tették. Az európai minimálbér, meg az emberi jogok chartája mind szuper dolog, én spec értem is, meg még itt a nettérben páran, csak a választó, a Nép gyermeke, az meg nem. Kezdünk klassz kis városi szubkultúrává válni az Országunkban, miközben az Ország nálunk kétszer nagyobb része naggyűléseken röhög rajtunk, a még nagyobb része meg otthon szarik ránk. Mert ugye ezek a tények, márha valaki figyelt április 6-án, mikor épp a tudomásunkra hozták ezt a választók.

Topértelmiségünk remek tanulmányokat ír, elolvassák egymást, hátradőlnek, megtettük a magunkét, klassz, kipipa. Jelzem, azokat a tanulmányokat még a ballib politika aktivistáinak a zöme sem olvassa, vagy nem érti. És nekik kéne nemdebár a nem ismert, viszont bonyolultan elmagyarázott összefüggéseket aztán a Népnek eladni, mint mondanivalót. Háááát... Sikerre ítélt projekt, nem mondom. Hüppögünk azon, hogy a Narancsok lenyúlták a médiát - jelzem Ők a politikából ellopott pénzekből kiépítettek sajátot előrelátó módon, míg a mi rablóink ilyesmit nem tettek, csak zsebre a lóvét és felélték -, csak azért azt megkérdem: volna-e mondanivalónk, ha volna médiánk? Merthogy a Jobbiknak sincs médiája ám, csaxólok, és mégis egyre erősebb, mi meg egyre gyengébbek vagyunk, kezitcsókolom. Szóval kéne ám valami használható muníciót összeszedni, hogy legyen mit a csőbe tölteni, ha esetleg lesz csövünk.

Lett volna kormányon 12 évünk az elmúlt 24-ből, hogy elmagyarázzuk a Népnek a világ alapvető összefüggéseit. Mi a jó a kapitalizmusban, mitől jobb a szabad verseny és az öngondoskodás társadalmi szinten és hosszabb távon, mint a vezérelvű elveszem-visszaadom állami gondoskodás, miért jobb nekünk egy nagy szövetség tagjaként létezni, mint az EU, vagy a NATO, mintsem egyedül a bolhapöcsnyi méretű országunkban a semmi közepén, de a legveszélyesebb helyen. De nem tettük, megúszásra játszottunk, kicsi ígéretek a nagy reformok és azok elmagyarázása helyett, konfliktuskerülés, és az üres kalapból választási osztogatás. Így aztán magunk szoktattuk hozzá a Népet, hogy ne gondolkodjon, elégedjen meg azzal, amit kap, és ne is vállaljon kockázatot, ne is akarjon a saját lábára állni. És ezt a lusta és gyáva magatartásunkat most meg is hálálták. Szóval ne butázzuk tovább azokat, akiket mi magunk butítottunk el.

Orbán nem tesz mást, mint kihasználja két évtizedes konfliktuskerülésünket. Nem magyaráztunk el alapvető összefüggéseket, úgyhogy nem is kéri rajta számon senki, ha azokkal szembemegy. EP kampányunk csak azért nem fullad közröhejbe, mert a falu amúgy sem érti, mi ez az egész, így nem kell kikeredett szemekkel találkoznia az aktivistánknak, mikor próbálja elmagyarázni, hogy mi is az a Regionális Operatív Program, vagy mi  ..szom. Eszük ágában sem lesz falun elmenni szavazni, a városokban talán, így onnan megkapják a kellő visszajelzést a kampányguruink, hogy okésrácok, közérthető és ütős a kampányunk. Az hát, marhára. Egymást továbbra is értjük, reménykedjünk egy alacsony részvételben, mert akkor csak a Fidesz ver minket ronggyá, a Jobbik tán annyira nem.

Szóval gyerekek, ez így marhára kudarcos történet lesz ám. Lebutítottuk a Népünket sikerrel, viszont erről a kampányokban, meg a politizálásunkban elfelejtkezünk. Meg kell tanulni emberül beszélni, nem politikusul és értelmiségiül, vagy a Jobbik eltapos bennünket. Mikor plebejus politikáról beszélek, akkor erről beszélek. Közérthető témák, néhány lényeges ponton fölkeltve az amúgy azért kiváltható közérdeklődést, és arra egykét konkrét, nyilvánvalóan megcsinálható megoldás. Nemcsak rendpárti, menetelős tettek lehetségesek, csak le kéne fordítani a létező és számonkérhető javaslatainkat emberi nyelvre. Tulajdonképpen Blogommal épp ezt próbálom jóideje: bonyolult összefüggéseket egyszerű nyelvezettel elmagyarázni, hogy abból az Olvasó hasznáható, továbbvihető muníciót kapjon. Úgyhogy ez itt egy bevezető olvasmány volt, mert belevágok magam ebbe a feladatba, lévén máshol erre valós szándékot nem tapasztalok. Délután el is kezdem, várlak erre a túrára, Kedves Olvasóm.

Készítsd a menetfelszerelést.

Kocsis Máté a gyorsuló szopórolleren

Egykori barátomnak, és tanítványomnak mostanában nem könnyű az élete. Kikerült a Parlamentből, Bizottsági Elnöki székéből, Ügyészségen van rá vonatkozó feljelentésem, és kapott egy jogerős bírósági ítéletet már megint, és annak kapcsán egy bírósági végrehajtást. Überciki.

Mielőtt belekezdek, egy kis segítség az Olvasónak: a bevezetőben, és a cikkben lévő narancssárga kiemelések mind hivatkozások, csak rájuk kell klikkelni, és már nyílnak is az előzmény írások. Kocsisnak ugyanis már dossziéja van, akkora, hogy kilóg a monitorból. Na, de akkor a lényegre.

Tegnap a Magyar Narancsban megjelent egy hosszú történet lezáró fejezete. Itt található. Írója ismét Zsidai Péter, az általam ismert igen kevés valódi magyar oknyomozó újságíró egyike. Mivel gyakran foglalkozik Nyolckeres témákkal, így aztán Kocsissal is - nehéz lenne a kerületi mutyikat és hülyeségeket megírni a polgármester kihagyásával -, ezért aztán kialakult köztünk az idők során egy jó személyes kapcsolat. Az Ő Kocsis ellen indított polgári perében voltam tanú, épp ott történt a Mátégyerek hamistanúzása, amire a feljelentést tőlem megkapta, és ami valószínűleg politikai pályájának és személyes szabadságának egyidejűleg fog véget vetni.

A Narancs cikke egy köztisztviselő kálváriájának lezáró története. Mivel a B.K. által átéltekben mindvégig benne voltam - először ellenérdekelt félként, majd a valóságról meggyőződve, és Kocsis Máté gyomorforgató tevékenységétől megundorodva már segítő szövetségesként, ezért meglehetősen jól ismerem a sztorit. Lényege annyi, hogy 3 évvel ezelőtt olyan adatok szivárogtak ki a Nyolckeres Önkormányzatból, melyek csak jólinformált belső embertől mehettek ki. Akkor még Kocsissal együtt dolgoztunk, így a személy beazonosításának kísérletében magam is résztvettem. Ám biztos információ nem került a kezünkbe, gyanú volt csak, de nem nyert megerősítést. Eredmény hiányában pedig a vizsgálódást abbahagyni kell, nem ítélkezni, gondolom ez józan paraszti ésszel nyilvánvaló. Ehhez képest Kocsis nem befejezte, hanem fölrobbantotta az épp kimúló történetet. Horvátországi nyaralgatása közben elkezdte SMS-ekkel bombázni B.K.-t, és azon SMS-ek mindegyikét azon frissiben át is küldte nekem, gondolom buksisimogatásra várva.

Az SMS-ekre B.K. válaszolt, ezen válaszai végig a köztisztviselőtől a polgármestere felé elvárható lojalitás keretei között maradtak, annak ellenére, hogy a polgármestertől egy ilyen nyaralás közbeni megfélemlítő akció elfogadhatatlan. Nos, Kocsis mint aki jól végezte dolgát, nyaralásából visszatérve eljött hozzám - gondolom újabb dícsérő szavakért - majd elindította B.K. eltávolításának folyamatát. Ezt azonban megalapozatlan tartalommal és formában tette, így B.K. az ügyet munkaügyi bíróságra vitte, ahol magam is megjelentem tanúként, bizonyítva, hogy Kocsis Máté, és közvetlen hivatalnokai jogszerűtlenül jártak el. B.K. a pert mind első fokon, mind másodfokon megnyerte, innentől az emberfia megintcsak józan ésszel úgy gondolná, hogy eddig tartott a sztori. Jogerős bírósági ítéletet végrehajtani kell, nem szórakozni vele. De Kocsisék mégis ezutóbbit tették, a Bíróságnak végrehajtást kellett elrendelni, így B.K. végre a pénzéhez jutott.

Két dolog, ami igen súlyossá teszi ezt az Ügyet. Az első: az a Kocsis Máté nem hajtotta végre a jogerős bírósági ítéletet, aki mindeközben a Parlament Rendészeti Bizottságának Elnöke is volt, magyarul az igazságszolgáltatás legfőbb parlamenti ellenőrző szervének főnöke. Az Ő ilyen magatartása egyszerűen védhetetlen és megindokolhatatlan: Neki kellett volna élen járnia a jogi normakövetésben, ehhez képest pont az ellenkezőjét tette. Ez elvi kérdés, és jól minősíti Kocsis Máté habitusát, és egyben azét a parlamenti többségét és általa fönntartott kormányét is, amelynek dolgozott.

A másik dolog azonban merőben gyakorlati kérdés, olyan szintig, hogy abból egy újabb Kocsis Máté elleni büntetőfeljelentés keletkezik, és ismételten oly megalapozottan, hogy szinte lehetetlen lesz eltussolni. Tudnunk kell, hogy amikor egy polgármestert följelentenek, akkor a Bíróság aszerint szokott ítélni, hogy vajon személyes-e a felelőssége, vagy pedig csak általános, vezetői pozíciójából következő. Egy akkora rendszerben, ahol ezer alkalmazott van, mint Kocsis Máté és a Nyolcker Önkormányzat esetében, gyakorta előfordulnak hibák és visszaélések. A Bíróság azt vizsgálja ilyenkor, hogy azokról a polgármester tudott-e, és megtett-e mindent a megelőzésük és elhárításuk érdekében. Ha nem tudott róla, vagy ha mindent elkövetett a kármentés ügyében, akkor ártatlan, ha pedig tudott róla, és nem tett ellene semmit, vagy épp elősegítette a törvénytelenséget, akkor pedig bűnös. Érthető, életszerű és egyszerűen alkalmazható norma, nem is szokta vitatni senki.

Kocsis Máté ezen ítélkezési gyakorlat szerint bűnös, és nem fogja megúszni. Azért nem, mert az Ő magatartása ebben az ügyben egészen kirívóan törvénytelen volt: olyannyira személyes ügyként kezelte, hogy minden döntést maga hozott meg, és ráadásul a saját hivatalnokainak és megbízott szakértőinek tanácsával szemben. Ha van rosszhiszemű magatartás, akkor ez az. Ha van polgármesteri önkény, akkor ez az. Ugyanis B.K. munkaügyi perében az épp Kocsis Máté által a Nyolcker Önkormányzatának képviseletével megbízott ügyvéd peren kívüli egyezséget javasolt. Áttekintette az iratokat, beleásta magát az Ügybe és számára egyértelmű volt, hogy a pert az önkormányzat el fogja veszteni, és minimalizálni akarta az adófizetők pénzének kártérítésre költését. Egyeztetett B.K.-val és meg is állapodtak: az Önkormányzat kifizet 3,5 millió forintot elmaradt bérként és kártérítésként, B.K. pedig eláll jogos követeléseinek egészétől.

Korrekt alku, a kirúgást nem teszi meg nem történtté, de legalább a mindkét oldalt ért kárt minimalizálja. Ilyenkor egy tisztességes polgármester elfogadja a saját maga által megbízott ügyvéd javaslatát, hisz azért bízta meg, és beterjeszti a Képviselőtestület elé az egyezséget. Oda, ahol abszolút többsége van, és ahol az Ő előterjesztéseit vita nékül fogadják el minden esetben. Ám Kocsis Máté másként döntött. A kész, mindkét fél által elfogadott egyezségi megállapodást nem terjesztette be a Képviselőtestülethez, hanem szépen kidobta a szemétbe. Az általa megbízott ügyvéd ezt akkora ostobaságnak tartotta, hogy visszaadta a megbízását. Kocsis Máté tehát szembement a józan ésszel és szembement a megalapozott szakmai javaslattal. Ez az Ő személyes döntése volt, azt másra nem kenheti.

A másodfokú, jogerős ítélet végül 6,4 millió forintos kártérítésre kötelezte B.K. felé a Nyolcker Önkormányzatát. Ez pedig 2,9 millióval több, mint amit ki kellett volna fizetni egy évvel korábban egy megalapozott és elfogadott egyezségi megállapodásban. Ezt a különbözetet, a 2,9 milliót az adófizetők állják. Ezt a pluszköltséget Kocsis Máté személyes, senkire és semmire tekintettel nem lévő döntése idézte elő. Kocsis Máté személyes bosszúja 2,9 millió forintos kárt okozott a magyar államnak. Ez pedig bűncselekmény. Bűncselekmény az is, ha egy magas beosztású személy személyes pozícióját arra használja, hogy bárkin bosszút álljon. Ebben a folyamatban pedig végigkövethető a személyes motiváció bűnös volta. Egy bíróság döntésének jogi csűréscsavarással történő semmibevétele pedig szintén eléri a bűncselekmény szintjét, ha magas beosztású állami vezetőről van szó.

Kocsis Máté háromrendbeli bűncselekmény elkövetője, és mindhárom esetben a rendelkezésre álló bizonyítékok elégségesek ahhoz, hogy meg is kapja érte a megfelelő büntetést. Hamis tanúzás, hivatali visszaélés, hanyag kezelés, rosszhiszemű joggyakorlás. Kocsis Máté már egyszerűen egy köztörvényes bűnöző. Pusztán idő és kitartás kérdése, hogy a parlamenti székből kizuhanva röppályája végén oda jusson, ahová való.

Börtönbe.

MSZP, Jobbik, DK...

Folytatom a reggeli írást, felszabadulva a láthatóan hitéleti keretek között mozgó Szociaktivisták meggyőzésének vágya alól. Nem maradt Velük beszélnivalóm, amit tudtam elmondtam, amit akartak, vagy képesek voltak megérteni, megtették, oszt ennyi. Vitatkozni szeretek, de ennyire azért nem.

Nézzük röviden mindhárom címben szereplő párt adottságait és ebből adódó esélyeit. Kezdjük az MSZP-vel. Egyrészt alapvető tévedésben van, aki azt hiszi, utálom Őket. Fenét, kormányoztam velük együtt négy évet a Nyolckerben, együttműködtem velük ellenzékben további 8 évet, ismerem Őket. És mivel tudom, milyenek voltak régen, és bőven rálátok, mivé váltak mostanra, ezért mondom minden érzelem nélkül: a Szegfűnek vége. Semmiféle tartalékkal nem rendelkeznek, szervezeti kultúrájukban az aktív ellenzéki tevékenység már a tiltott kategóriába esik, mert veszélyezteti az államigazgatás különböző helyein szerzett pozícióikat. Ha változni akarnának, saját magukat tennék munkanélkülivé, ugyanis többségük abból él, hogy úgy csinál, mintha politizálna, de a Fidesz az adófizetők pénzéből csak addig dotálja Őket, amíg csak úgy csinálnak.

Erkölcsükben, intellektusukban nincs különbség az első meg a második vonal között, jól elvannak egymással, legföljebb a maguk köré rakott acélkarám határai között vívnak egy kicsit, hogy a fogyó tortából melyik erőcsoportnak jusson több. Soha nem kerülhet hatalomra az MSZP-ben olyan vezetés, amelyik értékelvű ellenzéki politikát akarna csinálni, ennek pont akkora az esélye, mintha kannibálok választanának vegetariánust törzsfőnökké. Van még képviselőcsoportjuk a Parlamentben, lesz még jó sok helyen önkormányzati ellenzéki helyük, de a szavazóbázisuk tovább töpörödik. Nagyjából a négy év alatt lesüppednek a parlamenti küszöb köré, a szavazóik elvándorolnak esélyesebb erők felé. Az EP választás tétje számukra a legnagyobb: ha most elveri Őket a Jobbik, akkor azonnal elhagyja a Szegfűt az a szavazótábor-rész, akik az MSZP-től várják a széljobbtól való védelmet. Pont ugyanaz fog velük történni, mint a 2009-es EP Választáson az SZDSZ-szel: a szavazóik megérzik az elmúlás szagát.

A Jobbikkal kapcsolatban a netes reakciókból kettőre válaszolok itt. Az első az identitásukkal kapcsolatos: Ők náci párt. Igaz. Ma még. Bár a Gaudi Sztori után már egy kicsit kevésbé az, és napról napra, apró lépésenként fognak konszolidálódni. Vona ugyanis Orbán típusú hatalom-technokrata. Lassan lecseréli a szavazóbázisát, és a nagy szavazótömegek a baloldalon vannak. Programjukból rendpárti, de nem náci programot fog csinálni, megtartja annak néhány burkoltan, de nem nyilvánvalóan rasszista elemét, de egyre inkább a baloldali értékek felé fog mozogni. Ugyanis választást akar nyerni, jobb ezt most tisztán látni, mint később átélni. Széljobbról meg választást nyerni nem lehet, sok ideológiát Vonában ne tessenek keresni, vagy csak épp annyit, mint Orbánban.

A másik ilyen felvetés az, hogy nincs is programjuk, és nincs országos kiépítettségük. Hajjaj, de még mennyire hogy van. Az egyetlen párt, amelyik az elmúlt négyévben elvitte a Vidéki Magyarországnak a személyes kontaktus erejét és a mondanivalót. Mindenütt ott vannak, a kocsmáros többnyire az Ő emberük, de persze nem a kocsmáros itt a lényeg, hanem a teljes kiépítettségű, a faluk mindegyikébe benyúló hálózatuk. Akik abban reménykednek, hogy nem fogják tudni majd összeegyeztetni a mostani szavazóbázisukat a közben egyre növekvő újjal, azok tévednek. A kemény magjuk tekintélyelvű, és nagyjából pont mindegy nekik, hogy épp milyen uniformisban virítanak. Egy kisebb részük majd lázadozik, aztán elszeparálódik és eltűnik. Vona majd a megfelő időben kihirdeti, hogy Ők mostantól keresztényszociális párt, és nagyjából akkor le is fog zárulni a szavazótábor egységesítése. Javaslom tájékozódni a Jobbik programjával kapcsolatban, mielőtt kijelentjük, hogy nincs, de ha van, akkor az katyvasz. Nem, nem az. Nem a mi szájízünk szerint való, de a Vidék Magyarországának láthatóan bejön. Mint a választás megmutatta, ugyebár.

A DK sorsa önmaga döntésén múlik. Ha az EP választás után nem húz azonnali és kemény határt az MSZP felé, akkor megáll ott, ahol most van, és a feltörekvő pártok vagy fölfelé mennek, vagy megsemmisülnek. Az önkormányzati választás nem az ország, hanem a DK sorsát fogja eldönteni. Ha néhány technikai jellegű együttinduláson - Angyalföld, Szeged, esetleg független főpolgijelölt közös támogatása - túllép, és általános megállapodást köt a Szegfűvel, akkor vége a dalnak. Onnantól ugyanis pont annyira válik hiteltelenné, mint az MSZP vált. És a politikában bizony nem mindegy, hogy ki mondja azt, amit mond. A választók ugyanis föl fogják tenni azt a kellemetlen kérdést együttindulásnál, hogy miben is különbözik a DK a Szocialistáktól. És újra össze fogják kapcsolni a Ferit, meg a további politikusi és aktivista garnitúrát az MSZP-vel, és akkor hirtelen azt a kérdést kéne még megválaszolni, hogy minek is vált ki a DK az MSZP-ből, ha egy gyékényen árulnak.

Gyurcsány lassan le tudja magáról mosni az MSZP-ben ráragasztott bélyeget, de ha mégegyszer összefog velük, akkor frissen megteremtett hitelét nullázza le. És onnantól már valóban nem lesz újrakezdési lehetőség. Újabb összefogás esetén lesz egy újabb, még katasztrofálisabb országos léptékű önkormányzati vereség, de ennek a baloldalnak az lesz a végső. A kereslet-kínálat törvényeit el kell fogadni, akár tetszik, akár nem. Van a baloldalon milliós nagyságrendű kereslet, ha a DK sasszézgat, akkor majd a Jobbik kitölti az űrt. Vona ugyanis tudja, hogy a 2018-as választás megnyerésének szavazattömege hol található, remélem a Feri is. Az EP választás csak annyiban fontos a DK számára, hogy ha sikerül bejuttatni képviselőt az EP-be, akkor erősebb lélektani pozícióból lehet majd a baloldali tömeget megszólítani. Nagyjából az derül ki május 25-én, hogy mennyit ártott a DK-nak az országgyűlési összefogás. Ártott, nem is keveset, reméljük maradt még annyi megbocsájtás a szimpatizánsokban, hogy letegyék mégegyszer a voksot arra a pártra, amelyik egyediségével, önállóságával, és nem az összeborulásával tudta maga mellé állítani Őket.

Hát így.

Mikor a Jobbik megveri az MSZP-t

Széplelkek a továbbiakban bele se olvassanak az írásaimba, nem nekik szólnak. Egyre inkább az az érzésem, hogy a balos aktivisták jelentős része képtelen a racionális gondolkodásra, fölépített magának egy vágyálmot, és abból csak akkor jön majd ki, ha elviszik. Vagy akkor se.

Takarítsuk meg egymásnak a továbbiakban azokat a tiszteletköröket, hogy én leírok politikai törvényszerűségeken alapuló jövőbeni eseményeket, amik aztán az esetek zömében bekövetkeznek, és mihelyt elkövetkeztek, kezdhetjük újra a mókuskerekezést. Az MSZP hulla, csókolom, a legnagyobb akadálya a Fidesz elűzésének a Szegfű, és aki ezt képtelen belátni, azzal nem vagyunk vitapartnerek, bocs. Százszor, százféle módon próbáltam elmagyarázni összefüggéseket, sokan megértették szerencsére, de akik ennyi erőfeszítés után is képtelenek a 2+2=4 szintű minimálösszefüggés fölismerésére, azokról mostantól lemondok. Szevasztok.

Na, akkor értelmes emberek között maradva innentől, beszéljünk a valóságról. Orbánt 2018-ban csak olyan politikai erő tudja legyőzni, amelyikről a választók elhiszik, hogy nem vesz részt a közös pártmutyizásban. Római példát hozva: a jelenlegi politikai osztály a Nép számára a patríciusok gyülekezete, az nyer legközelebb, aki képes lesz a plebejus szellemet bevinni a politikába. A szar az, hogy ebben a Jobbik áll a legjobban. Nem volt még hatalmon, nincsenek emiatt komoly korrupciós ügyei, és ha valaki valóban megpróbálja megérteni, hogy miért is erősödtek meg a Vidéki Magyrországon, akkor rájöhet, hogyha villámgyorsan nem állítunk velük szemben egy másik plebejus alternatívát, akkor letarolják a vidéket.

Ha valaki belegondolt, mi történt a köpködös Gaudival, akkor rájött: a Jobbik megkezdte az elszakadást a széljobbtól. Szépen komótosan elkezd alkalmazkodni szavazóbázisához. Rossz hírem annyi, hogy az a szavazóbázis nem náci, csak az aktivistáik zöme és a háttércsatolmányaik azok. Vona okos fiú, tanult Orbántól: elkezdett lassan középre evezni, és ha nem vigyázunk, egykét éven belül el fogja foglalni a baloldalt, éppúgy, ahogy Orbán tette annak idején a jobbra fordulj mechanizmussal. A széljobb majd hüppög egy kicsit, alapítanak maguknak egy mégújabb pártot, a mostani feketeruhások majd megint megpróbálkozhatnak átlépni az 5%-os küszöböt, és nagyjából ennyi. Ja, ugyanis a köpködős Gaudit kivágták, mint macskát az ajtó elé.

Fölhívom arra a figyelmet, hogy a Jobbik programja néhány erőszakos pont kivételével egy baloldali program. Arra is, hogy a vidéki szavazóik jó része szintén a baloldaltól ment hozzájuk. És ügyes taktikázással és jó időzítéssel elérték, hogy vidéken eleve nem tartják Őket náciknak, és vigyázni fognak rá, hogy ne is tartsák Őket annak. Vona pontosan tudja, hogy Orbánt a baloldalról lehet leváltani. Azt is pontosan tudja, hogy perpillanat nincs erős baloldali párt. Nem fog senkivel közösködni az önkormányzati választáson, ellenben egyre inkább az Orbánt leváltani akaró erő pozíciójába fogja magát manőverezni. És miközben a még épp bejutó MSZP önkormányzati képviselők szokás szerint azzal lesznek elfoglalva, hogy minél több bizottsági, felügyelőbizottsági és tanácsadói állást kunyeráljanak el a Fidesztől látszatellenzéki magatartással fizetve értük, addig a Jobbik minden szinten radikálisan, és megvesztegethetetlennek tűnve fog nekiesni a Fidesznek.

Az EP választáson oly simán fogja a Jobbik megverni az MSZP-t, mint a LEGO-n közlekedő talajgyalu. Nincs különösebb jelentősége, az MSZP majd mégjobban összezár, amíg legalább ketten vannak, addig ezt fogják tenni. Az egyetlen kérdés az lesz, hogy mihez kezd majd a DK az EP választás után. Az egyetlen olyan politikai erő, amiben a tisztesség és az aktivitás elégséges lehet a baloldal visszafoglalására, feltéve, hogy fölfogja valós küldetését. Vagy képes lesz a DK egy ugyanolyan önálló és rendszerellenzéki pozíciót fölvenni, mint amire a Jobbik törekszik, vagy kimúlik. Vonáéknak idő kell még, míg finoman átmanőverezik magukat a baloldalra. De ez egy év, nem több. És Ők mindenkitől távolságot fognak tartani, hisz elemi érdekük bemutatni, hogy vannak Ők, mindenki más meg az Azok. Ezt csak egymódon lehet megakadályozni: ha a DK ugyanígy tesz. 

Orbánt csak önálló, rendszerellenzéki, plebejus politikával lehet legyőzni. Ezen az úton bármely párttal összeszövődni taktikai okokból, az helyrehozhatatlan hiba. A Jobbik a politikai elit egészét fogja támadni, és sikerrel, a DK-nak ugyanezt kell tenni. Aki nem hiszi, nem hiszi, tessenek majd nézni a Jobbik mozgását, és majd az EU választási eredményeit. És aztán villámgyorsan elgondolkodni, és kilépni a jelenlegi balos keretrendszerből, mielőtt azzal együtt süllyed el. Vagy a DK, vagy a Jobbik, ennyi marad a kérdés.

Jó választ kéne adni.

A remény hal meg utoljára

Na, akkor most kicsit játszani fogunk. Nem mondom meg előre, mi a játék lényege, majd közben kiderül. Ha ugyanis elmondanám, akkor lelőném a poént. Pedig tulajdonképpen amiről írok, az nagyon is komoly dolog, mégha jópofát is próbálok vágni hozzá.

Még régebben rajtakaptam a Fidesz egyik kerületi elnökét, önkormányzati képviselőjét, hogy olyan költségtérítésre nyújtott be igényt, amely mind mérete, mind jellege miatt egyedien ocsmány sztori, a nettó botrány kategóriájába tartozik. A nyilvánosság előtt kényszerítettem vallomásra, és mikor már nem tudott hová menekülni, belehazudta a világba: Ő nem is tudta, hogy az, amit beadott, az egy havi 100 ezer forintos alaptalanul fölvenni kívánt költségtérítés volt. Volt ebből még a sajátjai között is balhé, annyira egyértelmű volt a sztori, Ő meg úgy próbálta megúszni a történetet, hogy minden olyan nyilvánosságban, amire ráhatása volt, letiltott, törölt, majd végül a vitáknak helyet adó fórumokat egy az egyben megsemmisítette, sokévnyi, sokemberes beszélgetéseket, kordokumentumokat és hozzájuk tartozó videókat átadva az enyészetnek.

Rajtakaptam a Fidesz egyik megyei elnökét, amint nettó belehazudik a nyilvánosságba. Először legyáváz, feltételezi, hogy csak a gyenge célpontra merek lőni, majd mikor fölhívom a figyelmét arra a tényre, hogy nem a célpont védettségéhez alkalmazkodom cikkeim, oknyomozásaim során, hanem kizárólag arra koncentrálok, hogy ki és mit követett el, akkor letagadja, hogy rólam írta volna mindazt, amit írt. Mivel nemcsak megyei elnök, hanem parlamenti frakcióvezető-helyettes is, ezért aztán rajtakapása magára a Fideszre is erős árnyékot vet.

Olyan hírek kezdenek hirtelen a nyilvánosságban elterjedni, hogy mérvadó, a Fidesz politikáját hosszú ideje vezető pozíciókban meghatározó emberek gyűlnek össze Simicska Lajos vidéki villájában, hogy megbeszéljék közös teendőiket. Csupa nagyágyú, akiknek épp csak annyi a baja, hogy kiestek a választásokon a politika élvonalából, és bármelyik politikai tapasztalattal bíró ember számára elsőre lejön, hogy itt bizony régi cimborák jönnek össze megdumálni, hogy is lehetne visszavergődni a húsosfazék mellé. És persze az igazi botrány ebben az, hogy mindezt Simicskánál teszik, bebizonyítva azt, amiről addig csak suttogtak, hogy valójában a Fidesz nem más, mint Simicska párt-, és képviselői igazolványokkal feldiszített politikai őrsége.

Majd a sajtó szintén kiássa, hogy az egyik mérvadó Fideszes újhullámos politikus korábban olyan eseményeken vett részt, amelyek a mostanra egyre inkább eluralkodó honi nácizmus első megjelenési formái voltak. A konkrét esemény már jó régen történt, az emberek változhatnak, nincs is ezzel probléma, de alapvető erkölcsi kötelessége egy őszinte és hiteles politikusnak, hogy saját maga elmondja múltjának cinkes részleteit. Nem tette meg, rajtakapták, nosza, itt az időntúli alkalom, hogy legalább akkor most őszinte legyen. De nem az, megpróbálja véletlenként feltüntetni ottani szereplését, csakhogy megint rajtakapják. Immáron filmfelvétellel bizonyítva, hogy nem véletlen volt a jelenléte, hanem nagyon is alakítója volt az eseményeknek, aktív tagja az akkori eseményekben elhíresült csoportnak. Mivel igen magas beosztású személyről van szó, mind a pártjában, mind az újonnan fölállt Parlamentben, ezért aztán nagy botrány ez is.

Na, itt van négy ütős Fidesznyik sztori, gondolom, mi, liberális és baloldali ellenzéki szereplők, szimpatizánsok örömmel tele is harsogjuk a nyilvánosságot, hogy végre meg tudtuk mutatni a Fidesz igazi arcát. Krónikus hazudozók, azonnal terelnek, mellébeszélnek, vajon milyen lehet egy olyan párt valódi erkölcse és gerince, aminek különböző rajtakapott vezetői mind ugyanúgy reagálnak: azonnal hazudnak, épp csak annyit vallanak be, amennyit már bizonyítottak, így meg ugyebár visszaeső bűnözők szoktak viselkedni a rendőrségi kihallgatáson.

A probléma csak annyi, hogy mindezen történetek szereplői a valóságban nem fideszesek. Mindezen történetek az MSZP embereivel estek meg a közelmúltban. A konkrét személyeket Komássy Ákosnak, Lukács Zoltánnak, Puch Lászlónak és Molnár Zsoltnak hívják. Na ez itt a játék lényege. Most mit érzel, Kedves Szoci Aktivista? Érzed Magadban, hogyan fordul meg a véleményed a eseményekről pusztán ezért, mert kiderült, nem Narancsok, hanem Szegfűsök az elkövetők? Hogy váltja föl az eddigi örömödet a mentségkeresés és kimagyarázás belső vágya? Hogy válnak a mindezidáig bűnösökből hirtelen ártatlanok?

Na kérem, erről van szó. Erről a rettenetesen elcseszett, önpusztító lelki mechanizmusról. Kettős mércének hívják, és erre megy rá a Pártotok. Mert ha a sajátjaitok lopnakcsalnakhazudnak, akkor nem úgy álltok hozzá, hogy takarodjon a közéletből, aki ilyesmiket csinál, hanem úgy, hogy ááááá, biztos a történet nem is igaz, mocskos fideszármány, és csak figyelemelterelésre szolgál. Jön a törzsi mentalitás, a mi kutyánk kölyke alapú bevédés, a szőnyegalásöprés. Csak van egy kis bibi. Hogy a Választó ezt meg nem így látja. A Választó ezt sajnos úgy látja, hogy mindkét oldal ugyanúgy áll a saját stiklijeihez: eltussol, menekül, mellébeszél, vagdalkozik, ahelyett, hogy pártra és személyre tekintet nélkül tisztázni akarná, hogy hol vannak a fertőzött részek, és maga távolítaná el azokat.

Mert amíg egy politikai erő kettős mércét alkalmaz, és mindenáron föl akarja menteni saját bűnöseit, addig a másik oldal bűneiről hiába beszél. Az ártatlan, az hitelesen tudja elítéltetni a néppel a bűnöst, de a választó számára az egyik cinkes sztori éppolyan, mint a másik, legföljebb rosszfiúk lóvéért és hatalomért való birkózását látja benne. Kedves Szegfűaktivisták! Ha ezt az egyszerű tényt, a kettős mércézés és szőnyegalásöprés öngyilkos mentalitását nem írjátok fölül, akkor a választók szemében önmagatok semmisítitek meg a Pártotokat. Csak sajnos az a tapasztalatom, hogy mire az olvasás közben idáig jutottatok, már meg is találtátok magatokban a magyarázatot, hogy mitől is ír ilyet már megint ez a Tuareg. És jönnek a könnyű önfölmentések, a nemszereti a szocikat, meg a többi hülyeség. Nem baj, én azért ismét megpróbáltam.

A remény hal meg utoljára.

Viktor, a bukott nemzetvezető

Egy gondolatfüzérnyi pillanatra csináljunk úgy, mintha komolyan vennénk Orbán azon tézisét, hogy Ő a világ 15 millió magyarjának miniszterelnöke. Tudom, kamu, ami csak szavazatnövelésről szól, de mondom, egy pillanatra vegyük ezt komolyan és dumáljuk meg.

Jó, azt is tudom, hogy ezt az ökörséget még Antall kezdte, nagyot akart mondani, spongyát rá. De a Viktor fejlesztette tökélyre a kettősállampolgárságos, szavazati jogos idiotizmussal. Egy szabad világban, ahol az ember abban az országban él, ahol akar, és a legjobban érzi magát, ott persze a "nemzet" szó értelmét veszti. Az országok különbözőek, van is egy alappopuláció, amihez a többi az idők folyamán csatlakozott, de mind a társadalmi normák, mind az azon alapuló jogrend és politikai-gazdasági rendszer országonként épül föl és válik egyedivé, és nem történelmi származás szerint. Meg persze a szervezetelmélet alapvetése szerint is bármely organizmus akkor működik jól, ha a jogok és a kötelmek egyensúlyban vannak, és átfedik egymást.

Szóval a nemzet, mint olyan, az egy lózung, valós tartalma nincs, manipulatív népbutításra hivatott emberek piszkos kommunikációs játszótere csupán. A magyar nemzet az Magyarországon található, az amerikai, az az USA területén, és a többi. És bizony a világ szabadabb részén mindenki választhat, hogy milyen nemzet része kíván lenni, ez a ráció, a többi a kiszámított púder. Na, de akkor most az Orbán hülyeségét vegyük komolyan, és vizsgáljuk meg, hogy a saját maga által kiszemelt minden magyarok nemzetvezetője státusznak mennyire bír megfelelni.

Fájdalom, azt kell mondanom, hogy semennyire. Ha szerényebb volna a mi Felcsúti Fenoménunk, még akár döngethetné is a mellét, hisz másodszor nyer kétharmaddal választást, nemde. Najó, azért ehhez kellett egy olyan szavazatátfordítós rendszer is, amiben a Narancsszavazat nagyjából kétszer annyit ér, mind bárki másé, de most nem ez a lényeg. Szóval ha Orbán szerényebb lenne, akkor sikerként könyvelhetné el a választást, ugyanis az országot megnyerte. De a nemzetet, mint általa vezetni kívánt valamit, azt bizony súlyosan elvesztette. 10 millió magyar a határon belül, 5 millió pedig a határon kívül, nagyjából így lehet számolni. A határon belüliek 60%-a szavazott, tulképp elég szép arány. Csakhogy az 5 millió határon túliból mindössze 200 ezer élt szavazati jogával. Pedighát ki lett nyalva a fenekük rendesen, Erdélyben még Narancskitelepüléseken is lehetett sátorban, utcán szavazni, mint láthattuk.

De az az 5 milliónyi külső nemzettest, az bizony leszarta a Nagy Nemzeti Választást. 5 millióból 200 ezer, az épp 4%-os részvétel. Mondom: 4 százalék. Minden huszonötödik külföldön élő magyar nemzetiségű polgár gondolta magát nemzettestrésznek nyilvánítani. Ez meg biz rettenetes bukta. Tisztára úgy néz ki, mintha külföldön nem akarózna olyan nagyon magyarnak lenni. Azt elhiszem, hogy az én fociszotyi galaxisban dagonyázó haverom nagyon szeretné, ha Őt minden külhoni exhonfitársunk elfogadná vezetőjének, de nagyon olybá tűnik, hogy nem tekintik annak. Nettóbban: leszartak Viktor. Ha volna Benned némi racionalitás, akkor ilyen bukás után visszaállnál arra, hogy Te bizony csak az országhatáron belül vagy Góré és sehol máshol. Ezzel akár meg is érkezhetnél a való világba, és lehetne alapja némi értelmes beszélgetésnek létező dolgokról.

Persze nem lesz, mert az Ő vágyálmaiban összekeverednek a nagy országok a kicsikkel, és úgy tűnik senki sem elég bátor a környezetében, hogy egyszer megmutasson Neki egy földgolyóbist a miheztartás végett. De vissza a lényeghez: 5 millió külhoni magyarból 4,8 millió azt mondta Neked április 6-án, hogy nem akar Hozzád tartozni. Még egy bárkire leszavazással sem, pedig az azért épp beleférhet a napi programba, ha az ember nagyon akarja. Hogy még egyszerűbben mondjam, Viktor, Téged 100-ból 96 külhoni magyar semmibe vett. Hogy viseled? Szóval ezen azért el kéne gondolkoznod, azt hiszem, mert ez menthetetlen arány. De segítek Neked, mert a tudatodig ilyen katasztrofális kudarc úgysem tud eljutni. Megmondom Neked, miért is mentek el külföldön ilyen törpearányban szavazni. Egyszerű: a civilizált, demokratikus világban ciki magyarnak lenni. Meglát Téged valamelyik Európai Uniós exhonfitársunk, amint épp olyan testtartással fotózkodsz a többi miniszterelnök mellett, mint az egyszeri földműves a Mercedes mellett, és már vált is német, vagy angol nyelvre, nehogy bármilyen módon Veled azonosíthassák. Mert Te ugyan a Nemzet Fejének szeretnél látszani, de odakint nem épp ez jut Rólad az eszekbe.

Remélem érted, mire célzok.

Nyílt levél Kocsis Máténak

Szia Öcskös! A mai nappal immáron 8 éve tartó különleges kapcsolatunk ismét új szakaszba lép. Az első négy évben többnyire barátok voltunk, az utóbbi négyben meg már inkább ellenségek. Az új Parlamentben már nem vagy benn, kegyvesztett lettél, végre visszakaplak a kezeim közé.

Kivártam ezt a pillanatot, nem tudtál megfélemlíteni, lesitteltetni, megvenni, elhallgattatni, pedig sokkal erősebb volt a politikai hátországod, mint mostantól lesz. Ismersz jól, meg is lepett, hogy voltak időszakok, amikor úgy gondoltad, hogy árulásaid, amiket a Nyolcker egészével és azon belül konkrét emberek százaival szemben elkövettél, megtorlatlanul maradhatnak. Dehogy maradhatnak. A következő négy év, ha eltart egyáltalán addig, az a Te szenvedéstörténeted lesz, és nem leszek kíméletes.

Rajtad keresztül megismertem eléggé ahhoz a Fideszt, hogy tudjam: egy ideig még megpróbálnak majd megvédeni, mert a maffia így működik, de védelemre csak olyan mértékben számíthatsz, amennyire a Családok Nagytanácsában Téged fontosnak tartanak. És a Parlamentből való kikerüléssel elvesztetted a nélkülözhetetlenséged védelmét. Valójában már senkinek nem vagy fontos, tudjuk, hogy Lázárnak kellettél, mert a Rendészeti Bizottsági Elnöki posztodat az Ő szolgálatába állítottad, segítve Neki a Pintér ellen folytatott mindenre kiterjedő háttérháborújában. Csakhát azt is tudom, hogy azt a háborút Lázár elvesztette. A lesittelt főrendőrök mind a Tieitek voltak, most pedig meghalt Fülöp Valter, aki pedig épp a Te legfontosabb rendőrkapcsolatod volt.

A rengeteg ellenem generált koncepciós büntetőügy szépen elhalt, pedig nem apróztad el. Az, hogy az ország csúcsnyomozóit uszítottad rám ügyészhaverjaidon keresztül, hogy a Nemzeti Nyomozó Iroda Kiemelt Ügyek Osztályának adtál 2 éven át fölösleges munkát, házkutatással, négyszeri rabosítással, az már önmagában is elég szép teljesítmény. Tudod, a Kiemelt Ügyek Osztálya milliárdos nagy ügyekre van fenntartva, így első perctől fogva kilógott a lóláb, hogy a Te politikai megrendelésedre történt minden az elmúlt két évben. Csakhát ennek vége. 70 milliónyi kárértéket akartál valahogy rámhúzni, ebből mostanra maradt mindössze másfél milliónyi, csakhát az is csupa olyan dolog, amivel ha eljutunk egyáltalán egy bíróságig, ott épp Rád hullik vissza minden. De még egy nyomorult vádemelést sem tudtál összehozni ennyi idő alatt, a nyomozásokat pedig már mind megszüntették vagy lezárták.

Szóval ellőtted minden puskaporodat, és mostantól már gyakorlatilag fegyvertelen vagy. Kerületi polgármesterként biztos kapsz valamennyi védelmet majd a Narancsgazdáktól, de az már csak pozíciód fontosságához illeszkedő méretű lesz. És mivel megnyertétek a választást, így aztán marad a politikátok súlypontja az országos színtéren, Te meg lepottyantál a második vonalba. Vigéckedhetsz még egy picit pártkommunikátorként, bár épp az imént néztem meg kedvenc Hírkeresődben, hogy már egy hete nincs a Nevedhez fűződően semilyen esemény. Csakhát a Rendészeti Bizottsági Elnöki posztod volt az igazi erő és kapcsolatrendszer, annak meg annyi. Így aztán Neked is, Öcskös.

Na, zárjuk is le ezzel háborúnk első, mostanáig tartó szakaszát, és beszéljünk az eljövendő időkről. Honvédő Háború jön, kitakarítlak a sleppeddel együtt a Nyolckerből. Nem feltétlenül az önkormányzati választáson, ügyesen megvetted a kerületi MSZP-t meg az LMP-t pár jól fizető tanácsadói állással, Komássy Ákos nevű Helyi Főszoci haverodnak köszönhetően sikerült is kivédened pár Ellened indított támadásomat. Kicsit ugyan nagy árat fizetett ezért a baloldal, mert sikerült elveszteni az ősbaloldali Nyolckert a Fiúcska miatt, meg is lett ezzel a választókerülettel a parlamenti kétharmadotok, de ez nem a Te problémád. Hosszabb távon persze engem segítettél ezzel, mert kiderült élesben, ki megvehető és ki nem, mikor majd a kerületet visszaveszem Tőled, olyanokra fogok támaszkodni, akiket nem sikerült megvásárolnod.

Na, szóval az önkormányzati választáson még jó eséllyel nyerni fogsz. Hiába jönne össze valami csoda folytán az eredeti koncepció, hogy beáll mögém az összes ellenzéki párt, és ezzel a pluszháttérrel elhajtalak a búsba a polgármesterválasztáson, ehhez már késő. Az országgyűlési választás élesen megmutatta, hogy Komássy a maradék MSZP-jével sokezer baloldali szavazót taszított el az ellenzéki táborból, és az még nekem is sok, hogy 5 ezer szavazónyi induló hátrányt pár hónap alatt behozzak Rajtad. Szóval Te maradsz a polgármester, nyugi. Az igazi kérdés az, hogy meddig.

Megtapasztaltad már az általam szervezett tüntetésekből meg egyéb politikai nyomásgyakorlásokból, milyen az, ha támadok. Kaptál egy kis levegővételnyi szünetet, mert nem jutott Rád időm, de ezt mostantól bepótoljuk majd. Minden ponton érzékelni fogod a nyilvános és a háttérben folyó tevékenységem jeleit, pont annyira, hogy amúgysem túl acélos pszichéd eljusson a kritikus pontig. A legelső támadást már észlelted, gondolom a Hamis Tanúzási feljelentésemen még igencsak üldögélnek a haverjaid az Ügyészségen, hogy mi a fenét lehet vele csinálni. Jön majd több ilyen finomság, az időt azért fölkészüléssel is töltöttem, nemcsak írogattam, tudod.

Szóval kaptam ám már hivatalos visszajelzést a Fővárosi Főügyészségtől, hogy a Központi Nyomozó Főügyészségen van már az Ügyed. A jövő héten lesz is majd időm, besétálok hozzájuk megnézni, hogy is állunk ezzel. Nem siettettem, hisz volt még mentelmi jogod, de mostantól már az sincs. És bizony az Ügyészek nagy bajban vannak. Ha még Országos Főember lennél, biztos valahogy elutasítanák, csakhát a vád ellened olyannyira megalapozott, hogy még Ők is bajba kerülhetnének egy eltussolással. Csakhogy hirtelen Kisfiú lettél a Fidesz Rendszerében, nem biztos, hogy olyan nagyon akarják a vásárra vinni a bőrüket Érted.

Ha ugyanis elutasítják a nyomozást, vagy csinálják, de tudatosan elbénázva, akkor kapsz egy pótmagánvádat, és akkor mindenképp Bíróságon találkozunk. Azt meg már megtapasztaltad milyen, pedig az még csak egy indító Kiscsörte volt kettőnk között. Egy európai országban Te már bilincsben ülnél, mert a Hamis Tanúzás egy olyan embertől, aki mikor azt elkövette, az igazságszolgáltatás legmagasabb parlamenti pozíciójában ült: kiemelkedő társadalmi veszélyességgel bír, így annak bizony letöltendő évek lehet csak a vége. És a Bíróságokat nem tudtátok lenyomni, azt saját szememmel láttam sok esetben.

Na, de hogy első levélkém, mondhatni Neked szóló nyilvános Hadüzenetem ne legyen túl hosszú, ezért a lényeg annyi: a következő ciklust nagy valószínűséggel polgármesterként fogod elkezdeni, de bőven annak kitöltése előtt köztörvényes bűnözőként, sitten fogod végezni. Ehhez minden szükséges erőforrást csendben fölhalmoztam, megbízhatsz bennem: sosem vertelek át, és mindig meg is valósítottam, amit megígértem Neked. Most is így fogok tenni, nem fogsz csalódni bennem.

Találkozunk a harcmezőn.

Üdv:

Gábor