Na, ez amolyan nyílt levélféle Gulyás Balázsnak, mert ugyan megszegték a március 15-i nagy közös Kossuth téri tüntetésre vonatkozó megállapodásunkat, de sosincs késő felébredni, és semmiről sem szóló menetelős színielőadás helyett valami ütőset, hasznosat csinálni.
Szóval Balázs! Az a helyzet, hogy sokakban fölmerült egy ötlet, amit minél többet forgatok az agyamban, annál jobban tetszik: nem kéne szó nélkül hagyni, hogy a Felcsúti Geci ünnepi beszédet mondjon a Nemzeti Múzeumnál. Ha van ugyanis valaki, aki totál méltatlan Petőfiék örökségére, akkor ez a talajmenti hérosz biztosan az: egyszerűen pont az ellenkezőjét gondolja és teszi, mint amit az Ifjak 1848-ban míveltek. És mivel jelen pillanatban még Te tudsz a leggyorsabban néhány ezer főt mozgósítani, lévén mind a parlamenti pártok, mind a média tol ezerrel, ezért aztán sajna kéne valamit tenned ezügyben. Mondjuk azt, hogy hagyni a rákba a délutáni sokfelszólalós, sztárszínészes esztrádműsorodat, annak majd akkor lesz helye, ha van mit ünnepelni, a sírva vigad a magyar stílusból nem fog kinőni Orbánbuktatás, azt elhiheted. Meg persze annak sincs semmi jelképereje, ha a Keleti Pályaudvartól megsétáltatod a pártaktivistákat az Astoriáig, onnan max. amerikai turistákat tudsz kiszabadítani, nem pedig Táncsicsot. Értem én persze, azért kell a Keletinél gyülekezni, mert oda érkeznek vonattal a vidéki párttagok, bár jobb lett volna, ha értelmezhető ellenzéki cselekedetekre fordítottad volna anno megvolt erkölcsi tőkédet, meg tömegedet, nem hagytak volna ott a budapestiek, hogy utaztatnotok kelljen.
Na, de lényeg a lényeg: valamikor tíz után akar fecsegni a Spicli a Nemzeti Múzeumnál. Vannak korábban is vonatok, tán megteszik Neked a Szocikollégák azt is, hogy korábban elindulnak, és mondjuk fél 10-re össze is tudtok gyűlni a Keletinél. Onnan meg csak egy ugrás a Nemzeti Múzeum, úgyis arra az útvonalra terveztétek a sétát, az Astoriától 200 méter a Nemzeti Múzeum, úgyhogy mást tényleg nem kell csinálnod, mint az időpontot módosítani. Merthogy az a pálya, hogy nem igazán fognak tolongani a Narancsok a Spicli kamudumájára, aligha akarnának gimnazistákat toborozni, ha nagy lenne a túljelentkezés, nemde. Ha ott akárcsak néhányszáz ellenzéki megjelenik, és véleményt nyilvánít a megfelelő módon és pillanatban, annak lesz ütése. Egy magát teljhatalmúnak képzelő elmeroggyantnak biztosan nem tesz jót, ha szembesül élőben azzal, hogy utálja a Nép. Na persze van az ilyesminek kis kockázata, egy kattanttól bármi kitelik válaszreakcióként, dehát kockázat nélkül nincs nyereség, és lássuk be, eddig az égvilágon semmi kockázatot nem vállaltál, épp itt az ideje némi cselekvő ellenzékiségnek.
Elég ritkán merészkedik nyílt eseményekre a Talajmenti Hérosz ahhoz, hogy egy ilyen alkalmat elmulaszthassunk. Ha nem mer kiállni ezekután, már annak is van jelentősége, ha meg kiáll, és nem arcra ragasztott műmosolyokat, hanem a Nép valódi hangját hallja, annak meg aztán főleg. Ha a cselekvő ellenzék is megkapná azt a médiahátteret, mint Te, akkor hagynálak is a fenébe, csakhát egyelőre még nem ez a helyzet. Mi persze szintén oda fogunk menni, szembenézni a Spiclivel, de kizárólag alternatív média, meg szájhagyomány útján jóval lassabban lehet csak eljutni a tüntetni szándékozókhoz. Meg mellesleg 14-én sátrakat bontunk a Kossuthon, 16-án meg újra fölépítjük őket, közben meg 15-én este 7-kor megtartjuk a cselekvő ellenzék tüntetését a Kossuthon, tudod, pont ott, ahová megállapodtunk, csak aztán megszegtétek a megállapodást. És mivel a Kossuthon a valódi ellenállás kezdőpillanata lesz, polgári engedetlenség szervezése, a Nép újraébresztésének elindítása, ezért aztán nekünk arra is kell koncentrálnunk. De mondom, ennek ellenére akit csak tudunk, elviszünk szembenézni reggel a Spiclivel a Nemzeti Múzeumhoz, büntetlenül ne mocskolhassa össze a Márciusi Ifjakat. Szerintem csatlakoznotok kéne, minél többen. Szerinted?
Kossuth téri állandó tüntetésünk folyamán a rendőrségi elutasításokat mindig Bíróság elé vittük és mindig nyertünk is. Kivételt néhány nemzeti ünnepünk képez, ha a Bíróság úgy ítélt, akkor hajlandóak voltunk magunk áttelepíteni a sátrainkat más helyszínre. De csak akkor.
Jelenleg április 30-ig van jogerős tüntetési jóváhagyásunk a Kossuth tér Nemzet Főtere nevű központi, nagyjából 6000 négyzetméteres gránitnégyzetére a Parlament Főkapujánál. Ennek folyamatos bírósági elnyerése teszi lehetővé más tüntetésszervezőknek, hogy minden vegzálást elkerülhessenek, ha a Kossuthon akarnak tüntetni. Ha ugyanis a Rendőrség meg akarná tiltani, elég az illető szervezőnek fölhívni telefonon, vagy kijön a sátrakhoz, és már adom is a jóváhagyást, amivel aztán a zsaruk sem tehetnek semmit: egy jogerős demonstráció területére azt fogadok be, akit akarok, egyenruháséknak joguk van hallgatni, máshoz meg nemigen. Épp ezért erőlködnek folyamatosan a mindenféle himihumi hivatkozású éjszakai erőszakos föloszlatásunkkal: ha kifáradnánk, nem mennénk vissza, onnantól kezdve nem maradna olyan erő a Kossuthon, amelyik a többi tüntetés megtarthatóságát garantálni tudná. Az ellenünk immár ötödízben indított rendőrattak tétje ugyanis nemcsak az OGYM eltávolítása, hanem a Kossuth egészének demonstrációs helyszínként való megszüntetése: a Felcsúti Geci rosszul tűri az akaratának nem meghajlókat. Mi viszont rosszul tűrjük a Felcsúti Gecit, úgyhogy polgári engedetlenséget tanusítunk, vigyenek csak el, aztán meg újraépítjük a sátrakat mindannyiunk gyülekezési jogának védelmében.
Legújabb rendőrség elleni meccsünk március 15-éről szól: hajnali 0 órától este 18 óráig nem lehetünk a Téren az állami ünnepség miatt, és mivel ezt a Bíróság is így látta, ezért aztán magunk bontjuk is erre az időre a sátrainkat. Ám a Bíróság nem a Kossuth egészéről tiltott ki minket, hanem csak az eredeti tüntetési helyszínünkről, amit már följebb írtam: a Parlament Főbejárata előtti terület: a Nemzet Főtere a hivatalos elnevezése. Úgyhogy ha már 18 órányi időtartamra mindenképp költöznünk kell, akkor azért maradjunk már a Kossuthon belül, elég nagy a Tér ahhoz, hogy találjunk rajta megfelelő helyet. Találtunk is: van egy járdasziget a Néprajzi Múzeum előtt az Alkotmány utca Térre való benyílásánál, pont elférünk rajta, és nem kell mérföldeket cepelni a cuccunkat, csak 50 méternyit. Fontos itt rögzítenem, nehogy félreértés legyen: az egész most zajló újabb OGYM-BRFK bírósági ütközet semilyen módon nem érinti este 19 órára meghirdetett tüntetésünket, az jogerős, a meccs a nap a korábbi időszakáról szól. Este 18 órától ismét miénk a Nemzet Főtere, a tüntetés kezdetéig rendelkezésre álló egy órányi idő alatt föl tudjuk állítani a színpadot a hangosítással meg a világítással, szereztek már némi tapasztalatot az OGYM Építők a rapid építkezésben.
És akkor lássuk magát a történetet, aminek a fenti címet adtam: a jogállam maradéka. A Rendőrség ugyanis azt is megtiltotta, hogy a 18 órányi átmeneti időszakra a Kossuth tér egyik sarkában tartózkodjunk, ott ahol semmiféle fizikai objektum - tribün, dísszázad, lovasegység, zenekar - nem lesz az állami rendezvény alatt. Hogy mire is hivatkoznak a kamuindoklásukban, az kiderül mindjárt, szokásomhoz híven ugyanis itt írom meg a bírósági felülvizsgálati kérelmet, és abból úgyis minden tiszta lesz. Emberi nyelven, és röviden teszem ezt, nem az a célom, hogy érthetetlen jogászkodásba forduljak, hanem ennek épp az ellenkezője: közérthetővé tenni azt a diktatórikus magatartást, amit szakmai bikkfanyelv mögé kívánnak rejteni. No, akkor lássuk a beadványt...
Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság
BRFK címén kézbesítve
Felülvizsgálati kérelem
Budapest Rendőrfőkapitányának 01000/12432-3/2015. ált. ügyszámú, "gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvény megtiltása" tárgyú határozatával szemben.
Tisztelt Bíróság!
2014. augusztus 8. óta folytatjuk a Nemzet Főterén nonstop tüntetésünket Orbán Viktor politikája ellen. Ezen immáron héthónapnyi időszakban számtalanszor fordultunk Önökhöz jogvédelmet kérni a BRFK sorozatosan elkövetett egyoldalú tiltásaival szemben, és az esetek döntő részében helyt is adtak felülvizsgálati kérelmeinknek. Az előzmények a Bíróságon megtalálhatók, kérném azokat jelen ügyben kialakítandó álláspontjukhoz fölhasználni, az összképből a demonstráció jóhiszemű és jogkövető magatartása éppúgy egyértelműen kirajzolódik, mint a BRFK ezzel épp ellentétes tevékenysége.
Jelen felülvizsgálati kérelmünk előzménye, hogy a március 1-től április 30-ig szóló demonstrációs bejelentésünket március 15-e 0 órától 18 óráig terjedő időszakának kivételével a BRFK - okulva a korábbi pervesztésekből - tudomásul vette, ám az említett időszakra tüntetésünk eredeti helyszínen való folytatását megtiltotta. Ezzel kapcsolatos felülvizsgálati kérelmünket a Bíróság elutasította, mely döntésüket természetesen betartjuk, épp ezért a 18 órányi időintervallumra új helyszínt kerestünk. A Bíróság elutasító végzését elemezve arra jutottunk, hogy két szempontnak kell megfelelnünk a helyszínkiválasztásban: az állami rendezvény helyszínrajzban rögzített fizikai objektumaival ne ütközzünk, illetve ne tegyük lehetetlenné az ünneplők méltó megemlékezését.
Utóbbit a Bíróság is egyensúlyi mérlegelésnek vetette alá, az előbbi szempontot viszont egyértelműen kizáró okként értelmezte. Új helyszínünk a Kossuth téren, a Nemzet Főterének szélétől 30 méterre elhelyezkedő mintegy 9x6 méteres járdarész a Néprajzi Múzeum előtt, az Alkotmány utca Térre való benyílásánál. Itt elfér a rendezvényünk infrastruktúrája, mely demonstrációnk folytatásához nélkülözhetetlen, utóbbi tényt a Bíróság is a BRFK álláspontjával szemben korábban többször megerősítette. Garantálni tudjuk a helyszínen a gyalogosforgalom akadálytalanságát, az infrastruktúra telepítése után is bőséggel marad hely még a járdán is, de mivel az adott rész amúgy is járműközlekedéstől elzárt terület, ezért aztán végképp semilyen zavart nem jelent a járókelők szabad közlekedésében.
Tudomásunk szerint az állami rendezvény ott semilyen telepített infrastruktúrával nem rendelkezik, bár erről meggyőződni nem állt módunkban, ugyanis a BRFK semilyen egyeztetést beadványommal kapcsolatban nem folytatott velem. A Bíróság korábbi elutasító végzésének alapját képező fizikai ütközést a demonstráció és az állami ünnepség között tehát elhárítottuk. A másik, egyensúlyi mérlegelést igénylő kérdésről: tüntetésünk semilyen módon nem sérti az 1848-as forradalom emlékét, az Orbán Viktor politikája elleni tiltakozásról szól. Orbán Viktor azonban sem az állammal, sem annak történelmével nem azonos: egy magas közfunkciót viselő politikus, akinek bírálhatóságát mind az Alaptörvény, mind az azon alapuló gyülekezési törvény garantálja. Akik valóban az 1848-as forradalom emlékét kívánják ápolni, azoknak nem okozhat gondot egy, az állami rendezvény szélétől 30 méterre levő tüntetés, akiknek viszont azzal van problémája, hogy Orbán Viktor bírálható, azoknak nem sérül szabad véleménynyilvánításukhoz való joguk, ugyanis ezt bátran elmondhatják, mint általában is teszik.
A gyülekezési jog a politikai véleménynyilvánítás egyik alapeleme. Eredeti küldetése akkor teljesülhet, ha a kinyilvánítani akart demonstrációs szándék nyilvánosságot kap: nem azonos értékű egy tüntetés egy ház belső udvarán, vagy a Kossuth téren, épp ezért tartjuk a demonstrációnkat a Nemzet Főterén. A március 15-i állami ünnepség ilyen szempontból kiemelt jelentőségű, egyedi alkalom tüntetésünk céljának teljesülése szempontjából: várhatóan magas médiajelenlét fogja kísérni a rendezvényt, épp ezért az adott időszak súlya más időszakokéval nem összehasonlítható. A tüntetés a figyelemfelhívás alkotmányos alapeszköze, annál jelentősebb, minél komolyabb figyelmet kap, egy március 15-i demonstrációt nem helyettesíthet akár hosszú időre szóló rendőrségi jóváhagyás sem.
Fentiek alapján kérem a T. Bíróságot, hogy Budapest Rendőrfőkapitányának tiltó végzését vizsgálja felül, és engedélyezze számunkra tüntetésünk fönt megjelölt helyszínre való időleges áttelepülését.
Tegnapi írásomban rögzítettem azokat az alapelveket, melyeket betartva sikerrel adhatjuk vissza a politika hitelét, eltakarítva ezzel az Orbán Rezsimet, és megakadályozva a Jobbik hatalomra kerülését, vagy egy újabb Orbánszerű ostoros egysejtű fölemelkedését.
Elvtelen közéleti magatartással nem lehet elnyerni tartósan a Nép bizalmát: vagy újraépítjük az őszinte és tiszta ellenzéket, vagy beledöglünk, ilyen egyszerű ez. A Honfitárs szemében nincs kicsi vagy nagy hazugság, csalás, lopás, csak hazugság, csalás és lopás van, mindegy mekkora. Ha ezt az alapelvet a létező "ellenzék" betartaná, a Felcsúti Geci már rég nem lenne hatalmon, és a Jobbik is valahol a széljobbnak járó 5% körül szomorkodna. Az elmúlt 5 évet nem az OGYM, nem én, és nem is valami ismeretlen összeesküvés cseszte el maradandóan, hanem a jelenleg még magukat ellenzéki pozícióban láttató csoportok vezetői. A felelősséget ezért persze próbálják másra tolni, ez is része a hazugságspirálnak, amelyik az Orbán Rezsimet pozícióban tartja, éppúgy nem vállaltak soha személyes felelősséget a mostani "ellenzék" vezetői, mint az Orbánmaffia Bandatagjai. Hét hónapon keresztül próbáltam, próbáltuk meg fölébreszteni a tetterőt, vagy legalább a lelkiismeretet a Parlamentet nappali melegedőnek használó, általunk beválasztott pártemberekben, de teljesen sikertelenül. Ahol nincs, ott ne keresd, úgyhogy ezirányú tevékenységünk kudarcát belátva magunk vagyunk kénytelenek megteremteni az Orbánűzésre, és a politika hitelének visszaadására képes Új Ellenzéket. Nézzük akkor, hogyan.
Először is: Orbánék jelenleg szarban vannak, szavazóik fele elment, Simicskát maguk ellen fordították, külpolitikailag elszigetelődtek, már azoktól, akikkel nekünk a jövőben is közös az utunk. Még a Jobbik sem érte el azt a kritikus tömeget, hogy onnantól az erősebbhez húzás magyaros jelensége miatt hirtelen duplájára duzzadjon, verhetetlenné válva egy előrehozott választáson. De csaxólok: most, a JELENBEN ez így van, de ha nem mozgósítunk, és nem kezdünk cselekvő ellenzéki magatartásba, akkor a négymillió passzív Honfitársunk jelentős része becsatlakozik a Jobbikhoz, vagy visszatér a Felcsúti Gecihez. A legfontosabb faktor tehát jelenleg az idő: a késlekedés, a látszattevékenység, a 2018-ra kacsingatás hosszú távra fogja elmosni az Európához való visszatérésünk ösvényét. Lehet itt veszprémezni, hogy hűmekkora siker volt, de ismét csaxólok: nem azért nyert az ellenzék, mert megszaporodott a tábor, hanem azért, mert a Narancsoké elfogyott. Ha meg a hiteles civil jelöltet, Kész Zoltánt kivonnánk a választási egyenletből, oda jutnánk, hogy a parlamenti pártok még kevesebb szavazattal rendelkeznek valójában, mint amikor a nagy összefogásuk ellenére múltév ápriliában ronggyáverték Őket. Szóval az összefogásnak önmagában nincs értelme, ha azt nem hiteles erők csinálják, és akkor megint csak visszatértünk a politika hitelének visszaállításához, mint kötelező és sürgős feladatunkhoz.
A Nép a nagy őszi felbuzdulás után hazament és kivár: harcba hívták Őket, aztán ehelyett kaptak nagy budai sétákat, meg színielőadásokat, ja meg beszélő fejek tömegét a televíziókban. De aligha nyugodott le: az Orbán Rezsim már túlment azon a határon, hogy az ellene már fölhorgadtak tömegét le tudja tartósan nyugtatni: elég egy szikra, és újraindul az Ország, pláne ha még azt is látja, hogy el is vezetik odáig, ahová menni szeretne. Hogy mennyire tévút, amit a tüntetésszervezők meg az "ellenzéki" pártok bejártak, annak a végső bizonyítéka március 15-i Astoriához tervezett sétafikájuk lesz. Ott lesz az összes tüntigóré, meg párt, meg média, aztán kiderül, hogy az előző tavaszi 40 ezres választások előtti naggyűléshez képest hányan lesznek. Mert már megint csaxólok: az az Operánál tartott fullösszefogós 40 ezres tüntetés egy egyébként rettenetes választási vereség előtt volt pár nappal, szóval az Astoriás Összefogóknak most ennél többet kéne összehozni, hogy bármi erőt, vagy hitelességet föl tudjanak mutatni. Ha meg ez nem megy, akkor abba is lehet hagyni, kezitcsókolom, kár újracsinálni egy már egyszer a gyakorlatban vesztesnek bizonyult stratégiát, pláne még annál is gagyibb kivitelben.
Új stratégiára, Új Ellenzékre van szükség, és a mi március 15-i Kossuth téri tüntető naggyűlésünk már erről fog szólni. Nekünk nincs médiánk, nincs háttérvállalkozói körünk, de ahogy elnézem, jobb is így: könnyebb tisztának és elvszerűnek maradnunk. De van bennünk kitartás, eltökéltség, van alternatív médiánk, és sokak vágyainak ellenére túléltük a Kossuthon a telet, és nem meggyengülve, hanem megerősödve fordulunk rá a tavaszra. Nemcsak beszélünk tettekről, hanem meg is mutatjuk, hogyan kell, nem cikkeket írunk a polgári engedetlenségről, hanem azt a gyakorlatban tanusítjuk, nem kritizáljuk mások hasonlóan bátor akcióit, hanem résztveszünk bennük. Az Orbán Rezsim diktatórikus mivoltát ugyanis a Népnek csak gyakorlatban, élőben lehet bemutatni, esti beszélgetős műsorokban nemigazán. Bátorságból, eltökéltségből sem lehet példát mutatni a Népnek jól fűtött tévéstúdiókból, hazamenős tüntishowkkal, sajtóközleményekkel: aki önmaga nem mer kockázatot vállalni, az hitelesen mástól sem várhatja ezt el. Vagy épp elvárhatja, csak a Nép meg pont leszarja, tessenek majd ennek végső bizonyítékát észlelni március 15-én az Astoriánál.
A cselekvő Jobbikkal szemben cselekvő demokrata alternatíva kell, vagy Ők szívják magukba a bizonytalanokat. A polgári engedetlenség nem valamiféle kisujjeltartós finomkodós körszövegelés, hanem TETTEK. Nem eszetlenül, de kockázatot vállalva, és médiablokád ide, "ellenzéki" agyonhallgatás oda, érzékeljük, hogy ha lassan is, de kezdünk mindenhová eljutni. Ezt a folyamatot két ponton tudjuk gyorsítani: egyrészt mindenkivel együtt megyünk, akik szintén hajlandóak a polgári engedetlenségre, másrészt pedig megkezdjük áprilisban a vidéki szervezeteinknél is az állandó tüntetések fölállítását az adott nagyváros kulcsponti helyein. Van net, van szájhagyomány, van szórólap, plakát, át tudjuk ütni az elhallgatás falát, és persze eljön az a pillanat is, amikor a hivatalos média is kénytelen lesz rólunk hírt adni, vagy elfordulnak tőle a nézői, olvasói. Tavasz jön, télen szükségünk volt a Kossuthon erős infrastruktúrára, hogy ki tudjunk tartani, de most már a vidéki városokra kell koncentrálnunk. Pécsen lesz az első állandó tüntetésünk, ottani szervezetünk már elég erős egy állandó, 24 órás tüntetés fenntartásához, és még április folyamán egy másik nagyvárosban is megkezdjük a nonstop OGYM-aktivitást. És egyben ezek lesznek azok a bázisok, ahol a polgári engedetlenséget is vállaló szövetségeseink biztonságos otthonra lelnek. Március 15-én este 7-kor a Kossuthon megalakítjuk az Új Ellenzéket, és (h)idegháborúba kezdünk a Diktatúra ellen. Várunk sorainkba, Demokrata Harcostársunk!
Ha a Felcsúti Gecit a Bandájával együtt el akarjuk takarítani, és megelőzni a Jobbik hatalomra kerülését, akkor épp az utolsó pillanatban vagyunk, hogy ennek módját végiggondoljuk, és bele is kezdjünk a megvalósításba.
Először rögzítek néhány alapelvet, melyekből az Új Ellenzéknek egy tizedmásodpercre sem szabad engednie, ha nem akar úgy járni, mint az épp búcsúzó.
Az Új Ellenzék alapelvei:
1. Őszinteség és nyilvánosság: nincsenek háttéralkuk, nem tesz olyat, ami nem vállalható nyilvánosan.
2. A tettek és szavak egysége: nem beszél olyasmiről, aminek megtételéhez nincs ereje, bátorsága, tehetsége, és nem tesz olyat, amiről nem hajlandó beszélni.
3. Alkotmányos alapelvek kérdésében nem köt semilyen kompromisszumot senkivel, azokért bármikor kiáll, függetlenül attól, hogy kinek az alkotmányos alapjogát akarják korlátozni.
4. Semilyen magán-, vagy csoportérdek kiszolgálása érdekében nem köt alkut a regnáló diktatórikus hatalommal.
5. Épp ugyanúgy nem tűri a korrupció semilyen formáját saját köreiben, mint másokéban: nem eltussolni, hanem feltárni akarja a mindent elrothasztó összefonódásokat.
6. Megmutatni és nem elfedni akarja a regnáló hatalom diktatórikus voltát, ennek érdekében valós kockázatokat vállal, cselekvő módon.
7. Nem megnyugtatni akarja a honfitársakat, hanem fölébreszteni, nem illeszkedik be az Orbán Rezsim díszletei közé, nem vállal semilyen állami közfunkciót, hogy ezzel hitelesítse a Rezsimet.
8. Minden tevékenységét egy célnak rendeli alá: az Orbán Rezsim minél korábbi eltávolítása, azokkal működik együtt, akiknek ugyanez a céljuk.
Orbán mindaddig hatalomban marad, vagy ami ugyanilyen rossz: a Jobbik veszi át a helyét, míg a politika hitelességét vissza nem állítjuk. A politika ugyanis nem önmagában rossz dolog: valós szerepe a közügyek intézése, nem pedig az, ami a hazánkban mostanra kialakult: a szervezett hazudozás és lopás rendszere. A Felcsúti Geci pedig mindaddig hülyítheti a Népet, amíg nem lesz olyan politikai alternatíva, amelyik mindig igazat mond, soha nem háttérkavar és nem lop sem kicsit, sem nagyot. Bármikor hivatkozhat "ellenzéki" ügyekre, amíg vannak ilyen ügyek, és vannak szépszámmal, ebből meg aztán annyi következik az átlagember számára, hogy a politikus az mind ugyanolyan: lopcsalhazudik, csak a mérték a különbség. Nem, ez így nem mehet: minőségi különbséget kell létrehozni: a hazugságokkal szemben az őszinteséget, a lopással szemben a tisztességet, az elhallgatással, háttéralkukkal szemben a nyilvánosságot, őszinteséget.
Ha a fenti téziseket elfogadod, Kedves Olvasóm, akkor most alkalmazd azokra, akik jelen pillanatban az "ellenzék" titulust használják magukra. Na, hát erről beszélek: nem az én szubjektív mércéimen akad fenn a mostani "ellenzék", hanem az erkölcsi minimálkövetelmények rostáján. Végigmehetnék persze most egyenként a fönt leírt alapelveken, és megmutathatnám, melyiket milyen módon veszi semmibe a létező, "jobb híján" hivatalos ellenzék, de minek: nem kell túlírni azt, ami mindenki számára könnyen látható, ha van bátorsága körülnézni. Van az országban 4 millió politikailag elkötelezetlen ember, ebből egymillió az elvesztett Narancsszavazó: ha nem teremtjük meg a lehető legrövidebb időn belül a cselekvő és egyenes demokratikus ellenzéket, akkor nagyrészük megérkezik a Jobbikhoz, vagy kellő idő elteltével választható alternatíva hiányában visszatér a Felcsúti Gazda nyájába.
Aki 2018-ra játszik, az ezt kockáztatja, és mi inkább vállaljuk azt, hogy látszólag egyedül maradunk a politikai "elittel" és médiaholdudvarával szemben, minthogy eladjuk a lelkünket akármennyi garasért. Nem a politikai "elit" képviseli ugyanis mostanra a Nép többségét, így aztán valójában nem mi vagyunk egyedül, hanem Ők. Március 15-én este 19 órakor a Kossuthon tüntető naggyűlésen kezdünk bele az Új Ellenzék kialakításába, hogy minél gyorsabban tudjunk minél szélesebb körben, és minél keményebb módon föllépni az Orbán Rezsimmel szemben, mert más azt helyettünk nem fogja megtenni. Nem várunk 2018-ig, minden nap számít, mert valós emberi életeket és sorsokat zúznak össze Orbánék minden pillanatban. Kedves Olvasóm, ha egyetértesz a fenti alapelvekkel, és van elhivatottságod, bátorságod az Új Ellenzék fölépítésében részt vállalni, akkor gyere közénk: várunk jövő vasárnap a Kossuth Téren este 7-kor. Csatlakozni ITT tudsz.
Nakérem, megvan a nagy bejelentés, március 15-én a Keleti Pályaudvari sétatüntivel összeáll a Nagy Csapat, amelyik együtt csinálta ki az ősszel csaknem elindult forradalmat, igazán szép gesztus azt egy közös végvonaglással megünnepelniük.
Mint azt már korábban leírtam, Székely Sándor Szolidaritás elnökkel januárban megállapodtam, hogy március 15-én egy nagy közös tüntetést tartunk a Kossuth téren. Nem részleteztem akkor, most megteszem. Decemberben jelentettem be a BRFK-án, majd pedig a blogomon, meg egyéb helyeken is, hogy március 15. lesz az az alkalom, amikor a szanaszét tartó és sétáló tüntetéseket összehozzuk a Kossuth térre. A BRFK okulva az állandó pervesztéseiből vita nélkül tudomásul is vette a dolgot, okés. Mily véletlen, az említett Székely Sándor pedig a Gulyás Balázs - Vajda Zoltán páros csendes főnökeként néhány nappal később bejelentette ugyanoda ugyanazt. Pontosan tudta, hogy van már ilyen, csak gondolta, hátha a Rendőrség kivág minket, ha Ő akarja, csakhát kicsit ezzel elkésett, lejárt a határidő, már jogerős volt a tüntetési helyszínünk. Így aztán Zsaruék szóltak Neki, hogy bocsika, de menjen a Tuareghez, merthát velem kéne megegyeznie. Vártam is a hívását pár napig, merthát eleve addigra merőben gyakorlati módon köztudott volt, hogy automatikusan adom a hozzájárulást bármilyen Kossuthon tartott tüntetéshez. Sok kilépett Szolis van az OGYM-ben, Ők meséltek jó sok dolgot Székely akcióiról, óvtak attól, hogy akár csak tárgyaljak vele, de én meg mindenkivel tárgyalok, egészen az első pillanatig, amíg át nem vág.
Úgyhogy szépen összeültünk Vele a Kossuthon a Váradi András Sátorban - gondoltam, a hely szelleme hátha áthatja - és rövid úton meg is állapodtunk: társszervezőként csináljuk meg együtt a március 15-ét a Nemzet Főterén, ahová minden demokratikus erőt meghívunk. Aztán meglepődve észleltem, hogy egyszercsak a Székely-hátterű Gulyás-Vajda Team belőtte a Szabad Sajtó útját tüntetésre a Kossuth helyett. Hagytam, nem tegnap volt ez már, nem is tegnapelőtt, gondoltam hátha eszükbe jut, mire fogtunk kezet, idő meg még bőven volt akkor. Számítottam Székely szavatartására az előzetes vélemények ellenére, mert addig tőlünk csak jót kapott: emlékezik tán az Olvasóm, hogy október 23-án - nem volt még akkor netadó - a Szolidaritás bejelentett az Operához egy tüntetést. Három nap alatt csatlakoztak hozzá kétszázan, így fölvettem a kapcsolatot Vele, és fölajánlottam, hogy segítünk. Örömmel fogadta, kolléganője kíséretében ki is jött dumálni, mi meg terjesztettük a tüntetést, hozzátettünk még 200 jelentkezőt, akkor még jóval kevesebben voltunk, mint mostanság, de akink csak volt, azt mozgósítottuk. A TEK aztán fogta magát és betiltotta az Opera előtti október 23-i tüntetést, elég nagy botrányt kavarva, amihez jött mégegy Szolidaritáson belüli botrány: nagy része a tagságuknak nem értette, hogy Székely miért nem tesz semmi komoly jogorvoslati lépést a törvénysértő döntés ellen.
De nem tett, viszont kijött hozzánk - akkor a nemzeti ünnep miatt minket is kipateroltak pár napra bírósági jóváhagyással a Szabadság térre, a bírósági döntéseket pedig betartjuk - és együtt mentünk át a Vértanúk terére Bokros Nagy Imre szobornál tartott megemlékezésére. Szóval ilyen előzmények után azt gondoltam, hogy tán tartja a szavát, és visszaáll a március 15-re megállapodott közös Kossuth téri tüntetés. Nem állt vissza, sőt, azt még előbbre hozták, még meg is sétáltatják a Tömeget, nyilvánvalóan azért, hogy eléggé elfáradjon, nehogy a Nép átjöjjön a Kossuthra utána. Persze megtehetnénk, hogy csatlakozunk azokhoz, akik átvertek minket, de aligha lenne jó lépés szószegők akaratát elfogadni, és hozzájuk alkalmazkodni: épp ebből a sunyi játszmázásból van elege a Népnek, mi meg maradunk az egyenes és nyilvános tevékenységnél. Úgyhogy szépen megtartjuk az eredetileg megállapodott helyszínen, a Kossuth téren a március 15-i tüntetést, a szószegők meg ott, és azokkal, akiknek ez nem ciki, tán azért, mert maguk is hozzászoktak ilyesmihez. Az őszi forradalmi hevületet sikerült az állandó és totál céltalan népvándorlásokkal lehűteni, el is tűntek mostanra a tüntetések szervezői a süllyesztőben, már csak Gulyásék, akarom mondani Székelyék maradtak, hogy vándoroltassanak.
Szép gesztus persze az elqúrt forradalmat ugyanolyan stílusban elbúcsúztatni, mint ahogy kicsinálták: közös műellenzéki performansz, minden média ott lesz, amijük csak van, bevetik, hívják a pártokat, azok meg persze rohannak is, mert mindezek nélkül párszázan ha lennének, ami szép szám, csak nem azoknak, akik valaha 100 ezer embert tudtak utcára vinni. Nagy is a pánik, szoci aktivisták rohangálnak netszerte, hogy az elvileg civil Gulyás tüntetésére toborozzanak, mert nem gyűlik a Nép a korábban megszokott tempóban. Meg már önmagukban is hazugságba keverednek: a DK azt mondja, résztvesz, mert meghívták, erre gyorsan Gulyásék kijelentik, hogy Ők biz nem hívtak meg senkit, na akkor erre varrjunk gombot. Már aki akar, mert engem, minket a továbbiakban ez már kevéssé érdekel: a Keletinél a Szocicivil Gulyás, meg az Együttcivil Vajda összegyűlik a parlamenti pártokkal, sétálnak egyet, hangicsálnak is kicsit illedelmesen, elmondják, hogy Ők most aztán megint összefogtak, igaz tizedannyi embernek, mint amennyit régen összefogás nélkül is meg tudtak mozdítani. Elfogyott a Nép, rájöttek, hogy ez a Csapat úgy caklipakli semmi mást nem akar, mint 2018-ra némi politikai muníciót összehozni, hátha leesik valami a választáson. Mi meg szépen megtartjuk a Kossuthon, az eredeti helyszínen az eredeti tüntetést, aminek a témája az lesz, hogyan tudjuk újraébreszteni a Népet, hogy lehetőleg már 2015-ben el tudjuk távolítani a Hatalomból az Orbán Rezsimet. Mert nekünk meg ez a vállalt célunk, és aki velünk jön, az ebben vesz részt.
A mai magyar rögvalóságot leginkább a Mátrix szürreális látszatvilágához lehet hasonlítani: semmi sem az, aminek és akinek látszik, de legalább odáig már eljutottunk, hogy ezt fölismerjük. Innentől a feladat adott: fölébreszteni az álomnak álcázott tetszhalálból minél több honfitársunkat.
Tegnapi cikkem sokakra hajnali kakasként hatott, döntő részük, bár nem vált ettől felhőtlenül boldoggá, de lenyelte a valóság keserű piruláját, mert a saját ki nem mondott tapasztalatát írtam meg helyette. Mondtam már párszor, de ismétlés a biztos tudás szülője: abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy egy-egy cikkem fogadtatásából közvetlenül meg tudom állapítani, hogy a gondolatfutamom rezonál-e a Népben. Nagyjából igaz a megállapítás: minél többen olvasnak el egy cikket, annál jobban betalált annak mondanivalója. Ugyanis senki sem képes rávenni sokezer embert, hogy továbbossza az írásomat, az bizony mindannyiuk magándöntése, csak az viszi tovább, aki azonosul a benne levő tartalommal. Ha meg valaki azt hiszi, hogy kamuzok az olvasottsági adatokkal, akkor annak van egy tanácsom: katt IDE, ez a Gugli profilom, csak a Blogom működik rajta, naponta épp annyit ugrik a számláló, ahányszor benéznek hozzám. Tegnap ez 70 ezer volt, elég kiugró eredmény, tessenek nyugodtan naponta lementeni az aktuális adatot, aztán gyorsan kiderül, hogy nem szokásom a melléduma. Ott az adat, a Gugli központi szervere tárolja, azt még a legprofibb hackerek sem tudják manipulálni, ugyanis épp a Gugli a világ egyes számú szoftverfejlesztője, Ők alkalmazzák a legjobb hackereket programozni, és megvédeni a felületeiket.
Szóval a tegnapi nap alapján az a rossz hírem a Magyar Mátrixban álmodozóknak, hogy sok már az ébredő, és nem tart a világ végéig a Narancsok műellenzékkel konzervált diktatúrája. Látva a cikk elszabadult hajóágyú-szerű tovarobogását rájöttem: sokan már jóideje ezt várták tőlem. Nem értették, minek ajánlgatok szövetséget olyanoknak, akik láthatóan azt se értik, mire kéne szövetkezni, kockáztatva ezzel saját magam és az Ország Gyűlése Mozgalom elvszerűségét, hitelességét. Nekik, Nektek mondom: meg kellett próbálnom, először is azért, hátha kiderül, hogy jószándékú eltévedőkről van szó. Másodszor meg azért, hogy az állandó elutasításokból egyértelművé váljon, hogy egy demokrata összefogás igazi ellenérdekeltjei épp azok, akik a szót magát üres szólamként ismételgetik. Az elmúlt egy hónapnyi folyamatos hatósági vegzálás, jogerős gyülekezésünk semmibevétele és erőszakos eltiprása épp elég volt ahhoz, hogy minden politikai szereplőről kiderüljön: az-e, aminek mutatja magát. Nekem pedig meg kellett kísérelni fölébreszteni Őket, ne mondhassák később, hogy nem is tudtak róla, mert lesz majd olyan pont nemsokára, amikor ezzel próbálják kimagyarázni utólag tetteik hiányát.
Tiszta a képlet, megtettem minden tőlem telhetőt, tudjuk kik a Magyar Mátrix fönntartói és haszonélvezői, és tudjuk, kik azok, akik már fölébredtek. A Magyar Mátrix maga nem más, mint az elszabotált rendszerváltás következtében kialakult mutyivilág érdekközössége. Keresztbe-kasul egymással átszövődött haveri érdekkörök, nem állnak meg a Narancsok határánál, megy a háttérben a biznisz, nem véletlen, hogy a valós rablási rátához képest igen csekély az "ellenzék" ügyfölderítési hajlandósága. Nagyjából úgy fogható meg leginkább a Magyar Mátrix, ha azt mondom: olyan, a parlamenti pártokon átívelő érdekközösség, amelyiknek célja a Hatalom, és az állami források fölötti rendelkezés szűk körben tartása, egymás számára a büntetlenség garantálása. Narancsoknak és parlamenti "ellenzéknek" azonos a hosszútávú érdeke: mindig belőlük kerüljön ki az új Hatalom, mert ha ez egyszer valami baleset folytán nem így történne, akkor külső szereplők belelátnának a kondérba, és a végén még kiderülne róla, hogy bili, tele szervesanyaggal, és rájuk borítanák. Ezért nem támogat semmiféle parlamenten kívüli ellenzéki erőt egyik Bábszínház Párt sem: betartatják a Narancsokkal csendben lezsírozott háttéralkurendszert: 2018-ban lesz választás, és pont, aki korábban akar Orbánt buktatni, az közellenség.
Ha közben ezért föl kell adni az alkotmányos alapjogokat is, ám legyen, ha el kell hallgattatni és elzárni minden médiától az új ellenzéki szervezeteket, az se probléma: az Urak a pályán így golfoznak, és szigorúak a klubtagsági feltételek. Csakhát ez meg legkevésbé a Népről szóló alkugyülem, merthát az meg közben éhenhal, meg elviszik, meg külföldre menekül. Aztán innentől a feladat adott, nem engedni, hogy a Bábszínház 2018-as játszmája végigmehessen: korábban kell váltani, minél előbb annál jobb. Tudomásul véve, hogy sem a hivatalos ellenzékre, sem a hozzájuk ezer szállal kötődő "ellenzéki" sajtóra nem számíthatunk. Utóbbiból van azért pár kivétel időnként, néha egy-egy szerkesztő pár cikk, meg tudósítás erejéig fölvállalja a valóság bemutatását, aztán örül, ha megtarthatja az állását. De lényeg a lényeg: nekünk az a dolgunk, hogy mielőbb fölrúgjuk a Magyar Mátrixot, megtaláljuk azokat a hiteles embereket, akik nincsenek benne, és nem is hajlandók beleilleszkedni. Vannak szerencsére ilyenek, van aki már látszik közülük, van aki még nem, de fog. Fölépítjük országos hálózatainkat, tovább erősítjük alternatív médiánkat és haladunk, ahogy ekkora ellenszélben haladni lehet. Menetközben pedig egyszerűvé vált beazonosítani a Magyar Mátrix fönntartóit, Őket messziről elkerüljük: mind azok, akik 2018-ig várni akarnak. Az Ország többsége azonban korábbi váltást vár, fölébredtek már egyszer, de visszaaltatták Őket: mi meg ezt nem hagyjuk így, bocsi. Innentől tiszta a következő hónapok feladata: újraébreszteni a Népet, minél gyorsabban, annál jobb, és megmutatni Nekik a valóságot, még akkor is, ha fáj. Találkozunk március 15-én a Kossuthon. Gyertek.
Hét hónap bőségesen elég volt ahhoz, hogy ne csak az Orbán Rezsim demokratikus maszkja mögötti diktatúra valóságát, de mellékhatásként a hivatalos ellenzék valódi arcát is meglássuk és meg is mutassuk. Nincs ellenzék. Hát akkor csinálunk.
A hivatalos ellenzék három meghatározó pártja, az MSZP, a DK, az Együtt pont úgy viselkedik minden rajtuk kívül álló ellenzéki szervezettel, mint velük teszik a Fideszék. Elnyomni, elhallgattatni, elhitelteleníteni, mindezt úgy, hogy közben nyomják az Összefogás mantráját, de valójában mást nem csinálnak, mint egymással szemben is harcolnak néhány százaléknyi szavazólopásért. Narancsmódszer, a különbség csak annyi, hogy a Felcsúti Geci Bandájával ellentétben még fölvállalni sem merik, sunyin, mindenféle hozzájuk bekötött "értelmiségiekkel" végeztetik a piszkos munkát és közben ájtatosan mosolyognak. Ugyanúgy megvan a saját médiahátterük, gyengébb jóval, mint a Narancsoké, de arra elég, hogy eldönthessék: ki a kívánatos "ellenzék" és ki nem az. Valaha tán ismerték a szót: KÖZÉRDEK, de mostanra a valós jelentését már nem is értik. Helyére a pártérdek, és a magánérdek lépett, saját pecsenyéjük sütögetését próbálják minden rendelkezésükre álló eszközzel népkonyhaként bemutatni. Nem akarnak ezek már semmit, jövőképük nincs, csak annyi: valahogy megmaradni a politikában, mindegy ha az Ország közben szétrohad, de ott legyenek a politikai szereplők között, látszódjanak és keressenek. Amíg ezek vannak, addig marad Orbán, ezt a garnitúrát bármikor legyőzi, mostani megroppanásából is föl tud majd állni, ugyanúgy mint 2012-ben tette, mert ez a hivatalos ellenzék egyszerűen alkalmatlan.
Gyurcsány volt sokak reménye, én is bíztam benne, támogattam is, csakhát a magát zsarukkal elvitető, meg éhségsztrájkoló Gyurcsány valahol ottragadt útközben, oly régen voltak az akciói, hogy tán már el is felejtette azokat. Ez a mostani, ez már egyszerűen unalmas: állandóan zászlót bont, nedemostaztánmár télleghúzzunkbele, annyiszor hallottuk már, és annyira nem történt valójában semmi, hogy minden józaneszű embernek, köztük nekem is föltűnt: kiégett a pali. Annyi tűz és átütőerő maradt benne mostanra, mint egy hűtőben tartott szivacslabdában, műgitározós performansza pont azt mutatta meg, amit el szerettek volna rejteni: látszattevékenység folyik, semmi sem élő, valódi már az egészből. Egész lavírozgatása másról nem szól jóideje, mint néhány százalékot elcsórni a másik két "ellenzéki" párttól, kommunikációjuk fele az Összefogás üres szövege, hogy aranyosnak tűnjenek, közben meg a másik felében az MSZP-re, meg az Együttre tüzelnek. Sikerült is pár százalékot elkaparniuk a másikaktól, a Narancsoktól egy darabot sem, meg a bizonytalanoktól sem, dehát nem is arra mennek, hogy megbuktassák az Orbán Rezsimet. A puszta lét a tét, mostanra semmi különbség nem maradt az MSZP meg a DK között, csak annyi, hogy utóbbi jóval kisebb: MSZP light. Valaha ment a nagy duma, hogy az utcán kell politizálni, aztán ebből se maradt semmi, helyette minden nap kiadnak öt közleményt, ha már úgyis logót, dizájnt, meg mondanivalót cseréltek, mint más a zokniját, akkor segítek a DK rövidítést is újrainstallálni: Duma és Kamugyár.
Róluk ennyit, 10 ezer melldöngetve bevallott tagjukról is a Gyurcsánnyal kapcsolatos pártszavazáson fehéren-feketén kiderült, hogy pont a negyede: 2500, szép teljesítmény, bár 4 évnyi meló után már nem annyira. Ugorjunk az Együttre, bár ez rövidke lesz, mint a történelmük: kilépett a PM, kilépett a Szolidaritás, maradt a Szigetvári, meg az egy százaléknyi támogató, onnan tudott a legtöbbet profitálni a DK, Együtt voltnincs, mehetünk tovább. Az MSZP viszonylag jól tartja magát ahhoz képest, hogy semmit nem csinál, passzivitásuk, és sokféle, Narancsok felé való kereszthídjuk miatt lett volna tartanivalójuk egy harcos DK-tól és Gyurcsánytól, de ahogy utóbbi eltűnt, úgy jött le a nyomás az MSZP-ről. Nyugodtan tehetik most már a semmit, a DK is azt teszi, amíg valódi, aktivista ellenzék nem képződik országos méretekben és beágyazottságban, addig megmarad a korábbiakhoz képest megcsappant táboruk, de többet Ők már nem is akarnak jóideje. Akár vissza is léphet Gyurcsány a maradék DK tagsággal, ezért kár volt eljönni, a hasonló a hasonlót oldja, meg összenő, ami összetartozik, hosszabb távon már nem oszt nem szoroz, hogy mit bütykölnek ezek egymással. Ja azért az MSZP rövidítését is megtöltöm új tartalommal, mert egy ideje valójában már csak erről szól a "politikájuk": Mindig Szeretnénk Pártkasszát. Félreértés ne essék, valszeg mindegyik hivatalos ellenzéki alakulatban vannak még becsületes, és a semmittevést elképedve néző tagok, rájuk majd számítunk is a későbbiekben, mikor az Új Ellenzéket fölépítjük.
Mert pont ezt fogjuk tenni, nincs mire várni, pláne nem 2018-ig, ahogy az összes műellenzéki párt teszi, meg a hozzájuk csendesen becsatolt, a forradalmi hangulat lehűtésére bevetett maradék tüntetésszervező. Székely Sándorral, a Szolidaritás elnökével még januárban megállapodtam, hogy március 15-én egy nagy közös tüntetést tartunk a Kossuth téren, és mivel Ő áll valójában a Gulyás-Vajda Páros mögött, ezért aztán meglehetősen meglepődtem, mikor észleltem: Kossuth tér helyett Szabad Sajtó útja, meg most már jó nagy séta is előtte, nehogy a Nép a Kossuthra átjöjjön. Az alkuszegés nem bocsánatos bűn, a politika szavahihetőségét kamubajnokokkal összefogva nem lehet visszaállítani, úgyhogy eddig tartott a játék. Március 15-én nem csatlakozunk az újabb sétáltatós tömeglefárasztó performanszhoz, helyette este 7-re a Kossuth térre valódi tüntetést szervezünk, várunk mindenkit oda, aki nem akar várni 2018-ig, hanem mielőbb el akarja takarítani a Felcsúti Gecit. A tavaszt már úgyis elszabotálták a műellenzékiek, ahhoz nincs erejük, hogy Orbánnak akár csak egy valós találatot is bevigyenek, de ahhoz igen, hogy a Nép fölhorgadását lehűtsék, meg is tették, ügyik vagytok. Március 15-én este 7-kor (csatlakozás: ITT) azokat fogjuk szónokként meghívni, akik aktivizmusokkal is bizonyították eddig: nem 2018-ra játszanak, hanem a mielőbbi Orbánbuktatásra. És ha már ott leszünk meg is alakítjuk az Új Ellenzéket, és belevágunk az összes kollaboránssal szemben is az Ország megmentésébe.
