És Te melyik vonatra szállsz?

Nakérem, mivel az Áprilisi Tréfa elég kiütősre sikerült, így aztán jó messzire kell eljutnunk 2018-ig, hogy a Narancsbirodalmat le tudjuk majd zúzni. Mert a messzi távolban sem látszik lakott település, pedighát majd emberek százezreinek, millióinak kell gyors és kényelmes utazást biztosítanunk, ha velük együtt akarunk célba érni. Mert perszehogy csak úgy lehet.

Nézzük is akkor, milyen közlekedési eszközeink vannak itt az eléggé lebombázott vasútállomáson. A legközelebb a peronhoz egy régi jó Szergej dízelmozdonnyal ott álldogál a szerelvény. Kényelmi okokból szállnak föl rá az emberek, ez van a legközelebb, meg ez a megszokott. Hát, nem egy Hokkaido Expressz, az tuti, kicsit szaglik, meg a fűtés is régen elszállt már. Azt mesélik a tapasztaltak, hogy a kallerek is gyakran saját zsebre szedik a jegybevételt, meg igazából a mozdony motorját is inkább már lóvontatásra kéne cserélni, ha gyorsulni akarunk vele. Na mindegy, szálljunk föl erre, aztán menjünk előre a mozdonyvezetőhöz, kérdezzük meg Tőle, hogy merre is megyünk.

Na, hát végigsétáltam a szerelvényen, tényleg olyan mint aminek leírták, meghát van erről személyes tapasztalatom is dögivel, nem javult a szolgáltatás minősége, sőt. Itt a mozdony, csak az a baj, hogy nehéz lesz eljutni a vezető kabinjába, mert nagy a tolongás. Mintha mindenki mozdonyvezető akarna lenni, nem tűnik ez egy biztonságos útnak, hallottunk már korábbi kisiklásokról is. De mindegy, azért csak tudakoljuk meg ezektől a tolakodóktól a folyosón, hogy merre is lesz a menet. Merthát végsősoron az ember azért száll vonatra, hogy eljusson valahová, nemde, nem pedig azért, hogy az állomáson maradjon szélvédett helyen. Hát, ez nem jött be, mindegyik mást mond, de az igazán furcsa az, hogy konkrét úticélt meg egyik sem. Azt mondják, javítják majd a fűtést, lecserélik a kalauzokat, átfestik a mozdonyt, meg ilyesmi. Nem Srácok, ez nem az én vonatom, inkább legyen kényelmetlen, de jusson el valahova, én azt szeretem.

Úgyhogy leszállás a másik oldalon, nézzük a következőt. Hmmm. Jól kezdődik, jócsaj a stewardess, meg kaller helyett is egy magas, vékonykeretes szemüvegű intelligens formájú recepciós van. Na, szóval indulásnak jó a díszlet, meg kell hagyni. Kicsit ugyan rövid a szerelvény, kevésnek tűnik a hely egy nagy és tömeges utazáshoz, de annyi előnye van, hogy nem kell fölszállni rá, meg is lehet kerülni egy sétával, és közben megkukkolom az utasközönséget a peronról. Maga a vonat egész jól néz ki, modern, ha nem is mágnesvasút, de azért felüdülés az előző szerelvényhez képest. Csak ahogy így sétálok mellette, nem igazán vannak rajta emberek. Aki meg van, az tök ismeretlen, ami nem baj, csakhogy olyanokat sem látok odafönn ülni, akikkel szívesen mentem régebben is együtt hosszú utazásokra. Úgy hírlik egyébként, hogy a mozdonyvezető korábban repülőpilóta volt, és tehetséges is, de épp ezért kicsit elszáll néha, pedighát a vasúti az kötöttpályás közlekedés, nem lehet ide-oda repkedni, ugye. Meghát az is hírlik, hogy igazából nem is az exrepülős vezeti a szerelvényt, hanem egy olyan buszsofőr, aki már belezuhant párszor a szakadékba, minden utasával együtt.

Szóval fene tudja. Olyan semilyen ez a vonat, kicsit jó, kicsit rossz, de én speciel azt szeretem, ha robog a szerelvény, nem csak pifeg-pöfög. Hagyjuk is, úgyis megkerültem már, nézzük ezt a harmadik vasfogatot. Hehe. Ezt a pasit a mozdonyban ismerem. Nem pöcsöl, ha húzni kell a gyorsítókart, akkor húzza, mesélik, hogy annak idején olyannyira húzta, hogy egy korábbi vonatán pár vezető kaller leakasztotta csendben a mozdonyáról a kocsikat. Na mondjuk ilyesmi előfordul, a kallerek cserélhetők és úgy hírlik le is cserélték Őket. Jó kis V43-as villanymozdony, kicsit ütöttkopott, de olyan mint a ruszki T72-es tank: mindenen átmegy, ha át kell menni. A kocsik egy része régi, egy része új, de legalább mindegyik rendesen karban van tartva, és a szaga alapján is tisztának tűnik a dolog. Na, ahogy látom, itt viszont van egykét olyan arc, akikkel szívesen megyek egy irányba, helyes. Fölszállok, megnézem magamnak az utasokat.

Hehe, tökjó a hangulat. Elég veszélyes út lesz, az biztos, de ezek az utasok olyannak tűnnek, mintha el is akarnának valahová jutni. Nem, nemcsak a szomszéd faluig. Ráadásul olyannak tűnnek, mint akik mind ugyanoda akarnak eljutni, nem akar senki leszállni útközben, és szívesen hagynak helyet a fölszállóknak is. Ismerik a mondást: sok jó ember kis helyen is elfér. Leülök kicsit, van még vendégszék is, meg biciklitároló is, úgy tűnik fölkészültek a jövendő fölszállók fogadására. Európáról beszélnek, lám, de azt mondják, hogy ahhoz előbb be kell majd menni a Narancsbirodalom szívébe, és megrohamozni a hadállásaikat, ehhez kell a vonat. Tiszta páncélvonat fíling, azt már gyerekkoromban is bírtam. Najó, ha a Narancsokon keresztül akarnak gázolni, úgy menni Európába, nem valami kényelmes kerülőúton, akkor megér egy kísérletet, maradok ezen a vonaton, mehetünk. Na nézzük, mi is van a táblájára írva...

Demokratikus Koalíció.

Tuareg, a Bűnöző

Holnap ismét megyek a Nemzeti Nyomozó Irodába, mint négyszeresen rabosított gyanúsított, ezúttal szembesítés lesz valakivel. A dolog aranyossága, hogy a nyomozásokat már lezárták, ám hirtelen az Ügyészség úgy döntött, hogy folytatni kell. Gondolom továbbra sincs semmijük, ami egy minimál vádemeléshez elég lenne. Ciki.

Írtam már párszor az évek óta ellenem folytatott, Kocsis Máté által gründolt koncepciós eljárásokról, de új olvasóim képbe hozása miatt most röviden összefoglalom bűnözővé tételem sikertelen sztoriját. Kocsishoz köthető emberkék 47 általam ismert eljárást kezdeményeztek velem szemben. Ennek a nagyobbik részét még a rendőség sem vette komolyan, a beérkezés pillanatában annak lendületét a szemetes felé konvertálták. A legnagyobb csomag intézményvezetői munkám besározására irányult. Foglalkozzunk ezzel, mert ebben a történetben vagyok négyszeres gyanúsított immár egy éve, és hosszabbítgatják meg újra meg újra a nyomozási határidőt. Tehát. Egy, az egykori intézményem által megrendelt átvilágítás kapcsán tett ellenem feljelentést a Kocsis Máté által behozott utódom, aki épp véletlenül egy egykori rendőrkapitány. A ciki az, hogy a nyomozást az Ügyészség azelőtt elrendelte, mielőtt egyáltalán a tanulmány elkészült volna. Három hónappal korábban, tetszenek érteni.

Tisztára a Tanú sztorija, akik a nyomozást elrendelik az Ügyészségen, azok már előre tudják, hogy a még épp csak megrendelt átvilágítás milyen eredményt fog hozni három hónap múlva. Gondolom ha egyszer egyáltalán összeszedik végre a bátorságukat Ügyészék, és legalább egy nyomorult vádemelésre hajlandóak lesznek, akkor a Bíróság értékelni fogja, hogy előbb van alapos gyanú, mint alap. Egyébként magát az átvilágítást is közismert Fidesz-cégtől rendelték, és olyan rendelte meg, aki arra nem volt jogosult, dehát az élet nem habostorta, Kedves Narancselvtársak. Az Ügyészség nyomozó szervként a Nemzeti Nyomozó Iroda Kiemelt Ügyek Osztályát jelölte meg vizsgálószervnek. Ez az Ország nyomozói csúcsszervezete, milliárdos gazdasági és politikai bűncselekmények felderítésére hozták létre. Ha engem, mint tíz éven keresztül a Nyolcker egyik vezető politikusát, akinek soktízmilliárd forint elköltésére volt ráhatása, ilyen minőségemben jelentenek föl, akkor rendben, az ügy hozzájuk tartozik. Csakhogy tízéves politikai múltammal kapcsolatban még ellenfeleim sem vádoltak soha a korrupció leghalványabb gyanújával sem, így aztán intézményvezetői minőségemben lettem gyanúsított.

Ez csak azért cinkes, ugyanis ez az ügytípus már eleve nem a Nemzeti Nyomozó Irodához tartozik, főleg nem a Kiemelt Ügyekhez, ráadásul az ellenem tett följelentés 70 millióról szólt, ami ugye nagyságrendileg töredéke, mint az ügyérték, amivel a nyomozati csúcsszerv foglalkozni szokott. Úgyhogy itt persze megint kilóg a lóláb, a Harlemi néger kölök boltilopásos gyanúját sem az FBI különleges ügynökei szokták kivizsgálni. Volt ugye nálam házkutatás, négyszer rabosítottak, szerintem már magam meg tudnám csinálni, belejöttem. És mostanra a 4 összevont ügy együttes kárértéke 1,5 millióra csökkent. 70 millióról 1,5 millióra. Innentől meg aztán már persze közröhej, hogy a Kiemelt Ügyek Osztályán foglalkoznak velem, de oda már hazajárok, nincs ezzel problémám. Hogy pontosabb legyek: nem nekem lesz ebből problémám.

Röviden a négy ügyről. Az intézményem erőforrásaival felújítottam két önkormányzati lakást, az egyiket egy általam kinevezett igazgatóhelyettesnek, aki melleseg roma volt és hajléktalan. Az intézményem küldetése ugyanis társadalmi integráció volt a munkahelyteremtés mellett, így ágazati helyetteseimmé több esetben romákat neveztem ki. Ezt a lakást tettem lakhatóvá 600 ezer forint ráfordítással. A lakás egyike volt egy 25 lakásból álló kontingensnek, amiket eleve hajléktalanok lakhatásának biztosítására jelölt ki az önkormányzat. Másik 20-at külső Fidesznyik céggel csináltattak meg, darabonként 2 millióért ugyanarra a műszaki szintre. Harmadannyiért csináltattam meg, mint a külső cég, én vagyok följelentve, csókolom, ugorhatunk, állokelébe. A másik lakás szintén önkormányzati a X. kerületben, ott biztonsági ajtó és rács került beépítésre, ugyanis drogellenes rendészcsoportom, mely az általam vezetett intézmény egyik alrendszere volt munkája során kemény kofliktusokba került a rosszfiúkkal, és az egyik főemberem konkrét életveszélyes fenyegetéseket kapott. Ezért lebiztosítottam a lakását, hogy aludni azért tudjon, ez 300 ezer forintba került, egy másik önkormányzat tulajdonában lévő lakás értékét növeltem ezzel. Kár az államot ismét csak nem érte, sőt, állok elébe, hadd szóljon.

A harmadik megint jópofa. Az intézményem feladata volt a Nyolcker egész közterületének minden szempontú rendbentartása, ezért erősen gépesítettem a csapatot. 13 különböző feladatú, egyenként kiválasztott használtautó, teljes beszerzésük, felújításuk és karbantartásuk cirka 30 millió forintba kerülhetett. Ebből az egyik rendészeti dzsippen keletkezett 420 ezer forint kár, ugyanis nyomozóék szerint ott olyan munkát fizettem ki, ami meg sem történt. Van itt is egy kis bibi. A szakértői véleményt, melyen a gyanú alapul egy évvel később készítették, mint a én lemondásom. Aki pedig utódomként az intézményt vezette, annak sajnálatos módon meg épp van egy autószerelő műhelye, mint családi vállalkozás. Hát, hogy fogják azt eladni Bíróságon, hogy én csináltam valami gikszert, és nem az, aki autószerelő műhelyt üzemeltet, és egy évig az Ő használatában volt az autó, az ismét egy üdítő pont lesz a tárgyalóteremben. Már számomra, az Ügyész, meg az autószerelő műhelytulaj és a szakértő számára jóval kevésbé.

Na, az utolsó ügy 300 ezer forint, amit gazdasági vezetőmnek fizettem ki az intézmény megalakításának szakaszában célprémiumként. Két hónap alatt egy 20 fős egyprofilú intézményből csináltunk ketten egy 120 fős 6 profilú rendszert, abban a két hónapban nagyjából csak aludni jártunk haza. Ezt honoráltam Neki a plusz 300 ezer bruttó prémiummal. Azt a gazdasági munkakört, amit Ő egyedül végzett, ma ugyanannál az intézménynél 6 ember végzi, együttesen nagyjából 2 millió forintos bruttó havi bérért. Ez sokszorosa, mint amit az én időmben az adminisztrációra költöttünk. Úgyhogy ez is jöhet, lesz röhögés a tárgyalóteremben. Na, ez az én négy Ügyem. A holnapi újabb berendelésem a Nemzeti Nyomozó Irodába meg azért nagyon cinkes, mert a nyomozást vezető százados legutolsó ottlétemkor arról tájékoztatott, hogy többször már nem leszek idézve, a nyomozás véget ért, iratismertetésre mehetek majd ha akarok, és onnantól az Ügyészeknél a labda, vádat emelnek-e avagy nem. Szóval ehhez képest kaptam egy Ügyészségi Határozatot a nyomozás meghosszabbításáról, és újabb, ezúttal szembesítéses témájú idézést. Úgy tűnik szegény ügyészek kicsit kevésnek érzik az ellenem egy év alatt összenyomozott cuccot egy vádemeléshez. És igazuk is van.

Szívtok Srácok.

A Legnehezebb Próba

Kósáné Kovács Magda azon MSZP nagyágyúk közé tartozik, akinek becsületességében soha nem csalódtam. Tőle idézek: "Nem elég tisztességesnek lenni, annak is kell látszani." A magam politikai történetében, és mindazon szervezetekben, amelyre ráhatásom volt, ezt az elvet követtem, és ha egy párt le akarja váltani Orbánékat, csak ezen az úton járhat.

A Demokratikus Koalíciót az egyetlen tisztességes magyar pártnak tartom, nagyrészt ezért tudom olyan esetekben is támogatni, mikor egy konkrét ügyben képviselt politikáját nem tartom jónak. Maga a párt szervezete is nehézzé teszi az elkurvulást, sok az egymástól független visszajelző rendszer, és nem olyan hierarchizált, mint más pártok. Van benne ráadásul néhány olyan vezető politikus, akinek erkölcsi tisztaságát hosszú idő alatt a gyakorlatban volt módon megtapasztalni, így nekem etalonnak számít. Bauer Tamással néha nem értettem egyet az SZDSZ politikai kérdéseiben, de ez megintcsak igen keveset számít ahhoz képest, hogy még a leggázabb időszakokban is töretlenül megbízhattam becsületességében. Másokat is mondhatnék, Gyurcsánnyal kezdve, de Bauer Tamással közös pártban eveztünk évtizeden keresztül, így Róla ezer százalékos bizonyossággal bármi ilyesmit ki merek jelenteni. Mióta pedig sokszáz DK tagot ismertem meg személyesen írásaim kapcsán, majd beszélgetésekben, azóta méginkább azt gondolom: joggal hirdeti magáról a Demokratikus Koalíció, hogy a Tiszta Kezek Pártja.

A Legnehezebb Próba elé azonban minden párt akkor kerül, mikor már emberei sokfelé hatalomhoz jutnak az államigazgatás különböző pontjain. Könnyű ugyanis nem lopni addig, amíg nincs miből, és elhallgatandó döntések hiányában nem nehéz igazat mondani. Mivel a Demokratikus Koalíciót hosszú távon az Orbánék leváltására és a Jobbik visszaszorítására egyedül alkalmas politikai erőnek tartom, így aztán biztos vagyok benne, hogy az önkormányzati választáson jelentős számban szerez képviselői helyeket. Ezek döntő többsége természetesen az ismert Fidesz-fölény miatt ellenzéki lesz, de ezernyi tapasztalatom van arról, hogy próbál meg a Fidesz minél lojálisabb ellenzéket kialakítani hatalmi és anyagi eszközök fölhasználásával. Ha a DK 2018-ra váltópárt akar lenni, akkor a legkisebb ponton sem szabad megengednie, hogy bárki bárhol az Ő színeiben kétes ügyekbe bonyolódjon. Ebbe bukott bele ugyanis az SZDSZ, és ettől került végromlási pályára az MSZP is.

Ha annak idején energiát fordítottam volna arra, hogy fölépítsek egy a TUAREG Bloghoz hasonló erejű kommunikációs fegyvert, és nem próbáltam volna meg naiv módon párton belüli csatornákat használva megelőzni az erkölcsi elkorhadást, akkor tán az SZDSZ még mindig létezne. De a pártomhoz való lojalitás rövidtávú gondolkodásából kinőni egy teljes évtizedbe telt. Hosszabb távon sokkal jobbat tettem volna, ha igenis használom a média tisztázó és nyomásgyakorló erejét az észlelt problémák elhárítására és megelőzésére. De jobb későn mint soha, így minden olyan esetben, mikor úgy érzem, a DK-t erkölcsi értelemben veszély fenyegeti, föl fogok lépni ez ellen. Mivel a tét Orbánék elűzése, és a Jobbik visszaszorítása, ezért nem leszek senkivel sem kíméletes, aki ezt a célt személyes ostobaságból vagy érdekből veszélyezteti. Egyszerűen a hazudozás és a korrupció útjára nem szabad engedni senkit, mert az egy rákos daganat: mire a szervezet észleli, lehet hogy már pusztulásra ítéltetett. A független külső szem pedig könnyebben veszi észre és hatásosabban tudja jelezni a kialakuló amorális gócokat, mint a párton belüli nézőpont.

Tegnap beleütköztem az első olyan amoralitásba, mely DK-taghoz kötődik. Ha egyszerű magánszemély lenne, és egyedül tenné, amit tesz, akkor elég lenne csak a DK megfelelő helyén jelezni a problémát. De a DK arcát mindaddig, amíg tömegesen önkormányzati posztokhoz nem jut, leginkább a nagy létszámú és aktív fészbukos csoportok jelentik a közösségi térben, és a probléma az egyik legnagyobb DK csoport Adminjával, majd azt védendő egy másik Adminjával kapcsolatban jelentkezett, ezért az közügy. Az adminisztrátorok ugyanis meghatározzák tevékenységükön keresztül egy egész közösség morálját, tetteik képet mutatnak magáról a DK-ról is. A felelősségük tehát óriási, lévén a Demokratikus Koalíció az egyik legaktívabb netes politikai közösség. A konkrét esemény: a Demokratikus Koalíció barátai, támogatói 3200 fős csoportjának tagjaként tegnap érdemi vitát folytattam Gyulai-dobi Éva csoporttárssal, aki egyben az egyik Admin. Vitastílusa már régóta ismert előttem és mások előtt is, de magánemberként azt tesz, amit jónak lát: velem kapcsolatban többnyire nem arra reagál, amiről épp beszélünk, hanem Kocsis Máté megrendelésére készült régi, engem rágalmazó újságcikkeket rakosgat föl, hogy elhiteltelenítsen.

Elviselem, válaszolok rájuk, ráadásul olvasóközönségem ismeri múltam minden egyes percét írásaim alapján, így különösebb jelentősége végül is nincsen. Mikor már ugyanezt Adminként teszi, az már persze kicsit neccesebb, de ha Neki ez belefér, akkor nekem is. Ám amikor egy vita lezárulta után pár órával, éjszaka elkezdi megváltoztatni az eredeti vitát, beleírogat saját kommentjeibe, hogy jobbnak tűnjenek, majd kitörli az én hozzászólásomat, aztán az övét is, az már nagyon cinkes. Csakhogy tegnap épp fönt voltam a csoportban, mikor ezt művelte, és szóvá is tettem. Reakciója azonnali volt, mely szerint hazudok, és Ő nem tett ilyet. Namost közismert rólam, hogy az oknyomozói mentalitás gyakran adatmentésekkel jár, így aztán értelemszerűen állításainak ellenkezőjét bizonyítani tudom. Még tanúk is vannak, ésatöbbi. Tök egyértelmű a helyzet, törölgetés, hazudozás elkapva, bizonyítékolva, mi legyen akkor. Felszólítottam a Hölgyet, hogy ezek után lesz szíves lemondani adminisztrátori státuszáról ma reggel tízig, különben munkásságának erkölcsi megítélését a DK Etikai Bizottságára bízom. Nem hallgatott rám, én meg szavatartó ember vagyok, így jól kicseszett saját magával, ugyanis percnyi kétségem nincs afelől, hogy a DK hogy fogja ezt a tevékenységet megítélni.

Igazából nem akartam erről cikket írni, megadtam a visszavonulási utat, egy 3200 fős DK Közösség megszabadul egy olyan Admintól, aki lejáratja, minden rendben, az élet megy tovább. Ám a csoport másik Adminja, Tölgyes Péter szintén beszállt ma reggel, kicsit Ő is törölgetett, már nem engem, hanem az egész sztori egyik tanújának beírásait, falindokkal. Türelmesen próbáltam Neki is elmagyarázni, hogy Adminként a feladata nem a spanjának mindenáron való védelmezése, mert azzal kárt okoz a közösségnek, de nem hallgatott rám, sőt, az egész történetet így minősítette: "vihar egy pohár vízben". Nos ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem megírom ezt a történetet. Ugyanis aki, akik egy olyan hatalmi pozícióval visszélnek, mint egy nagy DK-s csoport Adminisztrátorsága, azok ennél élesebb helyzetben, valós politikai-államigazgatási pozíciókban ennél rondább dolgokra is képesek lesznek. Sokféle formában él a közmondás, arról, hogy aki hazudik, az csal, aki csal, az lop, és aki lop, az mindenre képes, ugyebár.

Én egyedi ügyeket mindig az általános elvek felől közelítek meg. Ez az eset pedig állatorvosi ló, olyan konkrét kihívás a DK előtt, mely súlyosabb formában a politika törvényszerűségei miatt gyakran fog a későbbiekben felbukkanni. És ott csak normatív válaszok lehetnek, kettős mérce, haveri összeborulás nem, mert arra rámegy előbb utóbb a DK. Legyen mindenki szeme előtt az SZDSZ és az MSZP sorsa, mikor épp valakinek meg akar bocsátani pusztán azért, mert ugyanabba a közösségbe tartozik. Az egyedi embernek való elvtelen megbocsátás ugyanis magát a közösséget teszi végül tökre. Bízom Benned DK, és ezt alappal teszem.

Vigyázz Magadra.

A Nagy Állami Pénzmosoda

Néhány aktuális esemény miatt felfüggesztettem politikai tényfeltáró és programadó írásaimat, de akkor most fölveszem újra a fonalat. Legutóbbi cikkemben a magyar közélet erkölcseit lenullázó és munkahelyek százezreit elrabló Közbeszerzéssel foglalkoztam: Az igazi Magyar Átok - Közbeszerzés (katt a címre).

 

 

Innen megyünk most tovább. Leírtam a rendszer működésének pontos mechanizmusát, most egy kicsit továbblépünk abba az irányba, hogy megérthessük, hogy lehet ezt a mindent elborító fertőzést meggyógyítani. Egy helytálló egyszerűsítéssel kezdve: az Európai Uniós évi 2000 milliárd forint néhány állami közvetítő áttételével végül kijelölt magáncégeknél köt ki. Ezek a magáncégek kizárólag erre a feladatra jöttek létre, igazi céljuk maximalizálni a nekik átadott milliárdokból a Fidesznek visszajuttatandó pénzek nagyságát. Horribilis vállalási áron dolgoznak, miközben költségeiket minimalizálják, nem is kell más még mint néhány kiváló könyvelő, és a 2000 milliárd fele, évi 1000 milliárd úgy ahogy van, valós teljesítés nélkül eltűnik, mehet a Narancszsebekbe.

Fölmerül egy fontos kérdés: miért ilyen bonyolult rendszeren keresztül mossák ki az állam pénzét magánzsebekbe? Nem lenne egyszerűbb hatalmas állami vállalatokat létrehozni, az önkormányzatoknál meg intézményeket, és onnan kivenni a lóvét? Nem bizony. Az állami rezon ugyanis sokkal átláthatóbb, minden lehetséges manipuláció ellenére is. Ott minden kifizetésnek nyoma van, a dolgozók állami dolgozók, a bizonylati fegyelem sokkal erősebb, bármilyen adatot önkormányzati vagy országgyűlési képviselők kikérhetnek, sőt tulajdonképpen bárki közérdekű adatkéréssel. A rendszer áttekinthetősége miatt ott nagyságrendileg kevesebbet lehet csak lopni, és magas a tettenérés veszélye. Hogy példával érzékeltessem: az Átkosban is loptak, de az állami vállalatoknál lehetett benzint lopni, alkatrészeket, sok apróságot, de nem lehetett ellopni egész gyárépületeket, gyártósorokat, és ami a leglényegesebb: nem lehetett feketemunkások tömegeit éhbérért alkalmazni.

Szóval Fideszék a kapitalizmus viszonyai között valósították meg sikerrel a leghatékonyabb, legnagyobb lopási rátával járó állami pénzmosást, ehhez pedig a hozzájuk közvetlenül kötődő, de jellegük miatt nehezen ellenőrizhető magán óriáscégekre van szükségük. Természetesen egy komolyabb ellenőrzés akár a NAV, akár a munkaügyi, fogyasztóvédelmi, tisztiorvosi, egyéb hatóságok részéről átláthatóvá tudná tenni az egész gigamutyit, de ugye ezt magunk sem gondoljuk komolyan. Ezernyi példát láthatunk, hogy járnak azok a maradék becsületes emberek, akik megpróbálnának a hatóságok részéről feladatuknak megfelelően bármely ellenőrzést elvégezni. Előbb lesz a felmondásuk a kezükben, minthogy kilépnének az épületből az első ellenőrzés elindítására, és akkor még jószándékú voltam.

Szóval a Fideszállam igazi gazdasági alapját az általuk létrehozott magáncégek jelentik, a pénz ott halmozódik föl, az államapparátus csak annyira vesz részt a bizniszben, hogy minimális költséggel, minél gyorsabban és minél kisebb üzemi veszteséggel átpumpálja a pénzt az állami zsebből a Narancszsebekbe. A mű kész, az alkotó pihen, illetve a Kajmán Szigetek banktrezorjaiban halmozódnak az aranyrudak tonnái, amik valaha Európai Uniós polgárok adóbevételeiből Magyarország fejlesztésére szánt komoly adományok voltak. És akkor innentől tulajdonképpen egyszerű ám a megoldás. Ha az állam házából az ablakokon keresztül lapátolják ki a pénzt a külvilágba, ahol ott várják a zsákos emberek, és már viszik is ismeretlen és utolérhetetlen helyre, akkor be kell csukni az ablakokat nemde. És én, a liberális, aki a Kádár nosztalgiát elfogadhatatlannak tartom, most olyat fogok mondani, hogy beleszédülök. Egy megoldás van csak: államosítani.

Belül kell tartani a pénzt az állami rendszeren, ahol sokkal kevesebbet és nehezebben lehet lopni, és tettenérni is könnyű. Nagy önkormányzati intézményt vezettem, saját tapasztalatból mondom: az elvégzendő feladatok sokkal olcsóbban, sokkal jobb minőségben, és sokkal több normálisan fizetett dolgozóval valósíthatók meg, mint a külső cégek felé való pénzkivitellel. Egyébként magam épp itt vertem ki a biztosítékot annak idején, néhány konkrét Narancscég érdekeit oly mértékben sértettem, hogy megkezdték az általam létrehozott Józsefvárosi Városüzemeltetési Szolgálat szisztematikus tönkretételét a Fidesz politikusain keresztül. Az általunk elvégzett lakásfelújítás harmadannyiba, az útkarbantartás feleannyiba, a takarítás, kertészeti és egyéb karbantartási tevékenység szintén feleannyiba került, mint amikor azokat Fideszcégek végezték, a minőség ég és föld volt a mi javunkra, és 120 nyolckeres szegénynek tudtam hivatalos, normálisan megfizetett és megbecsült munkát adni, a Moszkva téri feketemunkásokkal dolgozó Narancscégekkel szemben.

Egy jól végiggondolt államosítás megtakarítaná az évi 1000 milliárd forintnyi pazarlást, 250 ezer megélhetést biztosító munkahelyet teremtene, és átláthatóvá tenné a pénzek útját az Európai Unió kasszájától az egyedi melós munkabéréig, munkaruhájáig, és vödréig. A Közbeszerzést demokratikus és becsületes kapitalista államokban hozták létre, és ott a tisztességes szabadverseny miatt be is hozza az árát. Magyarországon azonban kizárólag a Fideszállam érdekeit szolgálja, pont ellenkező hatást érve el, mint amit tőlünk nyugatra. Ha viszont ez van, akkor nekünk a hazai valóságra kell megoldást találni, és ha valami pont ellenkezőleg működik, mint máshol, akkor nekünk is pont ellenkező cselekvéseket kell végeznünk, hogy annak gátat vessünk. Én, a szabadverseny feltétlen híve, a liberális mondom ezt.

Államosítsunk.

6 kérdés az MSZP tagjaihoz

A puding próbája az evés, úgyhogy konkrét, megtörtént eseményekkel kapcsolatban kérem az MSZP tagjait - akár főnökeit, mindegy - hogy ítéljék meg azok erkölcsiségét. Vannak ugyanis, akik úgy gondolják, hogy bár az MSZP mint párt, bizony amoralitásba süllyedt, de a tagjai nem. Nos, akkor itt a lehetőség.

Komássy Ákos, a Nyolcker MSZP Elnöke és önkormányzati képviselője konkrét cselekedeteinek erkölcsi megítélését várom a Szegfűtagoktól. Akár a Blogban, akár bármelyik fészbuk csoportban, szabad a pálya. Ja, és mint annak idején Schiffer Andrásnak föltett kérdéseim esetén: a nemválasz is válasz.

1. Komássy Ákos 2011-ben saját testvérének vállalkozásába ment el munkavállalónak és 20 nap után olyan igazolást vitt be erről az Önkormányzatba, mely napi 8 órás munkaidejének többségét, mint képviselői munkát jelöli meg. Ez alapján havi 100 ezer forint költségtérítést kívánt az önkormányzattól fölvenni. Fideszes képviselők ennek töredékére tartottak csak igényt. Erkölcsös?

2. Komássy Ákos a heteken át tartó egyeztetések és saját elnökségi határozatuk ellenére az általam szervezett 250 fős Kocsis Máté elleni tüntetésen nem szólalt föl, aznap, felszólalása előtt mondva le a részvételt. Semmiféle vis major nem jött közbe, a tüntetők közé ugyanis beállt passzív szemlélőként. Erkölcsös?

3. Komássy Ákos a kerületi intézmény 400 milliós vállalási árával szemben beszállt a Teleki téri piac közbeszerzési döntőbizottságába, oly mértékben, hogy abban a Fidesz javaslatára ellenzéki többség jött létre. A beruházás 2 évet csúszott és végül 1 milliárd forintba került. Erkölcsös?

4. Kocsis Máté javaslatára a Fidesz létrehozott egy tanácsadó testületet, melyben Komássy Ákost javasolta alelnöknek. Havi fizetése bruttó 250 ezer forint, mely képviselői fizetésének több mint másfélszerese. A tanácsadói megbízás a Fidesz többség által bármikor visszavonható, ezáltal Komássy Ákos konkrét egzisztenciális függésbe került a Fidesztől. Dokumentált munkavégzése ezért az összegért havi maximum 10 óra. Erkölcsös?

5. 31 videófelvétel bizonyítja, hogy önkormányzati intézményi apparátussal józsefvárosi ellenzéki személyeken végeztek tiltott megfigyeléseket 2012. során, nagy valószínűséggel Kocsis Máté utasítására. Ezzel kapcsolatban egy másik MSZP képviselő vizsgálóbizottság fölállítását indítványozta a képviselőtestületi ülésre, melyet Kocsis zavarát látva Komássy Ákos visszavont. Erkölcsös?

6. Mindezeket a nyilvános térben folyamatosan nyilvánosságra hoztam, köztük az MSZP kerületi honlapján is. A tényekre egy hónapon át Komássy Ákos nem reagált, majd látva a fórum résztvevőinek sürgetését végül egy semmitmondó nyilatkozat kíséretében onnan kitiltott, majd a honlap 5 éve aktívan futó fórumát fölszámolta, és a testületi ülésekről szóló videókat is megsemmisítette. Erkölcsös?

Nos, tessenek parancsolni Kedves Szocialista Párttagok, nyilatkozzatok, hogy ezek a tények, dokumentált cselekedetek szerintetek erkölcsileg rendben vannak-e, avagy nem.

Ítélkezzetek.

Párbeszéd

Volt egyszer, hol nem volt...

- Szia Tónikám.

- Szia Zsolti.

- Te, Tóni mi volt ez az egész?

- Mire gondolsz, Zsoltom?

- Hát tudod, ez a szkinhedes dolog.

- Ja, az a Magyar Nemzetes cucc? Hát, ciki.

- Ne viccelj Tóni, nálatok ez nem így megy, a Ti engedélyetek nélkül nem mennek ki azok a felvételek.

- Jajj, ne már. Tudod, hogy mi az igazságért küzdünk.

- Egymás között vagyunk Tóni, nem lakossági fórumon, ne rizsázz erről, jó?!

- Zsoltikám, angyalom, kicsit visszafogottabban, nehogy kipottyanjon valami újabb dolog, tudod...

- Te most fenyegetsz, Tóni?

- Zsoltikám, ismered a szabályokat nem? Mindenki Egyért.

- Meg egy mindenkiért, nem?

- A regényekben, Zsoltikám, a regényekben...

- A Werbert is Ti ugrasztottátok rám?

- A Werber az zsidó, barétom, nem a spanunk.

- Tóni, dehát Te is zsidó vagy.

- Zsolti ne hülyülj meg, tudod jól, hogy én vagyok a jó rendőr, aki mikor meg kell mutatni, hogy nem vagyunk antiszemiták, akkor kiállok a tömeg elé, megtapsoltatom magam, a sok hülye meg el is hiszi. Én vagyok a hazai Szájer, olyan mint a cigányoknak a Farkas Flóri.

- Na, Tóni, most komolyan, most akkor kicsináltok?

- Dehogy Zsoltom, kellesz nekünk, a kampányt is klasszul csináltad. Ez csak egy kis eligazítás volt, tudod, a Rendszerben mindenkinek tudni kell a helyét.

- Dehát mi rosszat tettem? Neked személyesen meg aztán csak jót, nem? Engedhettem volna, hogy az eltitkolt vagyonodra ráugorjon az MSZP, de nem tettem. Így hálálod meg?

- Jaj, Zsolti, Te ittál? Nálunk tanultad a politikát, mielőtt átküldtünk, milyen háláról beszélsz? Nem politikai kategória, Te aztán tudhatnád ezt.

- Értem, szóval segítettem Neked, a Főnöknek is, és most itt ugrál rajtam az egész sajtó. Hát, nem tudom...

- Dehogynem tudod, Zsoltom. Apropó, milyen érzés a Nemzetbiztonsági Bizottság elnökének lenni?

- ... Értem. Szóval ezért kaptuk meg ilyen könnyen.

- Nem kaptátok, hanem kaptad. Te, és nem Ti. Érzed a különbséget, ugye? Jól csináltad az előző ciklusban is, a Kocsis Máté azt mondta, hogy tudtad mikor nem kell kérdezni. Okos.

- Te most zsarolsz engem, Tóni?

- Ilyen szavakat nem használunk, tudod, hogy a falnak is füle van. Te aztán tudod, ugye?

- Hát Tóni, azért nem ezt vártam.

- Na, Zsoltom, ugorjunk, Te hívtál, gondolom, nem esti lelki segély kéne.

- Tóni, értek mindent, rendben. Valamit viszont most kezdenünk kell akkor, mert a Werber is fenyegetőzik, meg hát ezek szerint Ti is elvártok tőlem valamit.

- Látod, Zsoltikám, okos fiú vagy, ezért szeretünk, ezért is választottunk ki annak idején ilyen feladatra. Mondjál le szépen a pártfunkcióidról, úgy látjuk, hogy ősszel megbuknál, de nekünk hosszú távra kellesz. Ha most lemondasz, akkor túléled a többiek bukását. Utána eltelik egy kis idő, aztán visszamehetsz még magasabb szintre. Türelem.

- De ha lemondok, akkor az Attiláék lehet hogy visszahívnak a Bizottsági Elnöki székből is.

- Jaj, Zsoltom, hát kié itt a kétharmad? Nyugi, nem szavazzuk meg.

- Jó, de akkor is ciki lesz, ha az Attila beviszi szavazásra a kérdést, és Ti nem engeditek a leváltásomat. Tiszta lesz, hogy kinek dolgozom.

- Te tényleg ittál Zsolti. Az Attila??? Ne haragudj Zsoltikám, de mindent azért nem mondhatok el Neked. Inkább csak segítek kicsit gondolkodni. A CÖF nagykoalícióról beszél, Szanyi nagykoalícióról beszél, és Attila is jókat mond, Te nem olvasol mostanság sajtót?

- Persze hogy nem, mindenhol én vagyok.

- Az elmúlik Zsoltom, spongyát rá.

- Tóni, zárjuk rövidre: mi a dolgom?

- Semmi különös. Holnap bejelented élő adásban hogy lemondasz a párttisztségeidről, az jó lesz parasztvakításnak. Senki nem fog arra felfigyelni, hogy épp az igazán fontos posztodat tartod meg.

- Ez eddig oké, és a bizottságban?

- Hát, ott majd figyelni kell. Vagy, hülyeséget beszélek, pont hogy nem kell. Csinálunk majd pár dolgot a titkosokkal, kell némi muníció, mert az eddigi akciókat kivédték. A Fletó az nagyon mozog, le kell majd csapni, a Főnöknek Ő személyes ügye, tudod miért, gondolom.

- Ja a tévévita, tudom.

- Nalátod. Amíg a Fletó van, addig nem nyugodt a Fönök és nekünk fontos, hogy az legyen, mert... Na, de ez nem tartozik Rád, szóval fontos, hogy minél nyugodtabb legyen, ennyi.

- Értem, szóval az a bizottságban a dolgom, hogy ne kérdezzünk rá dolgokra.

- Köszönöm, Zsoltom, igazi jóbarát vagy. Majd még beszélünk, most dolgom van. Jó legyél. Az fontos.

- Rendben, Tóni. Köszönöm.

Katt.

Orbán röhög a markába

Tegnapi és tegnapelőtti DK-val foglalkozó írásaim  után nézzük most kicsit nagyobb látószöggel ugyanazokat a közvéleménykutatási adatokat. Ugyanis nemcsak a DK van bajban, hanem az egész összefogott és aztán a választók által kiütött demokratikus ellenzék is szabadesésben zuhan.

Nem kell túl sok ész hozzá, csak némi objektivitás a baloldali nosztalgiák helyett, hogy lássuk: tökugyanaz történik, mint évtizede Lengyeloszágban. Van egy egykor nagy baloldali gyűjtőpárt, amelyik a Nép szemében erkölcsileg a hosszú évek alatt leamortizálódott, és egyre rosszabb választási eredményekkel, egyre kontraszelektáltabb káderállománnyal megy a megállíthatatlan vég felé. Mivel időbe telik, hogy végleg eltűnjön, az ebből a pártból hasznot húzó országos és helyi "politikusok" csak abban érdekeltek, hogy az elhullási időt meghosszabbítsák. Maguk is tudják, hogy vége lesz, de mivel ebből élnek, folyamatosan próbálják víz alá nyomni az esetlegesen kinövő újabb pártokat. Konkurencia nélkül ugyanis még elvegetálhatnak, esélyük már rég nincs a jobboldal leváltására, de amíg van bármekkora torta, azt szeletelgetik is szorgalmasan.

Ennek a következménye persze józan paraszti ésszel látható: új, friss demokrata pártok nélkül a zsugorodó baloldal szavazóit egyre nagyobb tömegben szívja föl a szélsőjobb, populista program némi rasszizmussal, kipróbált, bevált módszer. És aztán szépen eljut az egész zuhanó maradék baloldal a következő választásokig, ahol már egyszerűen be sem kerül a parlamentbe, és az ország lakossága mndösszesen két párt között dönti el a ki kormányozzon meccset: egy jobboldali és egy széljobbos párt között. Pont ez történt és történik egy évtizede Lengyelországban, szívtak is miatta eleget, mostanra kezd helyreállni náluk a normális működés. Nálunk is ugyanez a forgatókönyv megy 2010 óta. Van egy megrendült MSZP, ami folyamatosan veszti a támogatóit, de igazából 4 éven keresztül a fő feladatának a frissen keletkező ballib pártok megfojtását tekintette.

Gondolom ezt nem kell bizonyítani, mind a Demokratikus Koalíció, mind az Együtt megtapasztalta ezt a mentalitást és tevékenységet. Persze ennek aztán a választáson az a végeredménye, hogy a kinőni nem engedett újabb pártok képtelenek újabb szavazóréteget megszerezni, így mikor összefognak nem hoznak be ahhoz eleget a közösbe, hogy akár csak esély legyen a jobboldal legyőzésére. Azok a szavazótömegek viszont, akik várnak valami újra, az MSZP minden demokratikus erőt elnyomó politikája miatt más helyen találják meg kedvenc politikai erejüket: a szélsőjobbon. Lám-lám, csak tanulni kellene a történelemből, de úgy tűnik, vannak akiknek ez nem sikerül: pont ugyanaz a folyamat zajlik nálunk, mint Lengyelországban zajlott. Az MSZP ilyen magatartása pedig összesen két pártnak kedvez: a Fidesznek és a Jobbiknak. Orbánéknak azért, mert egy MSZP által évek alatt lenyomva tartott demoratikus oldal soha nem fogja tudni leváltani, a Jobbiknak meg azért, mert simán, különösebb munka nélkül is biztosított az erősödése.

A mostani közvéleménykutatások is ezt a trendet támasztják alá: esik tovább a demokratikus erők össztámogatása, erősödik a széljobb, már simán veri az MSZP-t is, a Fidesz meg lazán uralkodik, nagyjából annyi szavazattal, mint amennyi az összes többi pártnak együttesen van. Az, hogy az MSZP négyéve tartó ilyen tevékenysége pusztán önérdekű rövidlátás, vagy pedig egy a Fideszben írt forgatókönyv végrehajtása, arról már lehet vitatkozni. Bár Molnár Zsolt lemondása percekkel azután, hogy Ron Werber beköhögött az MSZP által vitt "furcsa", Fideszkímélő kampány háttértörténetéről, az több mint sokatmondó. Akik ugyanis abban a hitben voltak, hogy Puchék ezernyi Fidesszel kötött országos és helyi alkuja a múlté lehet, azoknak tán most felnyílik a szeme: nem személyfüggő az MSZP Fidesznek való lekötelezettsége, de még csak nem is korosztályfüggő.

Nem kell ezt túlragozni: a demokratikus ellenzék a lengyel példa zuhanórepülési pályájára állt. Az MSZP nem fog ebből fölébredni, nem is érdeke, egyszerűen. A többi demokratikus pártnak kell ezt megtenni, ha ugyanis nem teszik, és nem próbálják meg mielőbb átvenni az MSZP helyét a ballib szavazók körében, akkor a Jobbik tovább erősödve már az önkormányzati választáson is simán többet fog elérni, mint az összes demokratikus párt együtt. Szóval nembaj az, ha valakik nem értik a politika tömeglélektanát, meg stratégiáit, de legalább a történelemkönyvet föllapozhatnák, találnak benne Lengyelországon kívül is bőven elégséges példát, hogy megértsék, mi is folyik kishazánkban éppen. Lehet ezen nosztalgiázni, álmodozni a nagy baloldalról, aztán keserű lesz az ébredés. A Jobbik erősödének igazi okát MSZP-nek hívják, aztán ezt vagy belátja a demokratikus oldal, és aszerint cselekszik, vagy nem, akkor meg a következő tíz évre megszűnik létezni.

Felcsútról pedig kaján röhögés hallható.