Vészcsengő és életösztön - Levél a Ferinek

Kedves Feri! Jó vagy válságkezelésben, és a Medián mai közvéleménykutatása alapján a következő másfél hétben csodát kell tenned, hogy a DK-nak legyen európai parlamenti képviselője. Mert bár a Pártod léte nem május 25-én dől el, de egy rossz szereplés nagyon nehézzé teszi az eredeti célok elérését.

Tegnap még a Nézőpont kutatására lehetett azt mondani, hogy kamu, bár azok, akik tanultak az áprilisi vereségből, köztük magam is, már nem ebbe az irányba jártatták az agyukat. Ma viszont a Medián még rosszabb adatokkal állt elő, innentől puszta struccpolitika figyelmen kívül hagyni a nyilvánvaló tényeket. A tények pedig egyértelműek: ha holnap lenne az EP Választás, a DK a közelbe nem kerülne az 5%-os bejutási küszöbhöz. Te utána lemondanál, hogy még nagyobb legyen a kudarcélmény, a DK közvéleménye ezt úgysem fogadná el, mintahogy szavazóbázisotok sem, és lehetne nekivágni újra nagyjából onnan, ahol egy évvel ezelőtt álltatok.

Kevés ember születik political animalnak - magyarul: vérbeli politikus, mielőtt valamely olvasóm letükörfordítja -, de aki igen, annak van egy előnye minden más közéleti szereplővel szemben: válság idején hallgathat a megérzéseire, mert Neki vannak olyanok, ellentétben a politikát iskolában tanultakkal. Most itt az ideje, hogy használd a veleszületett képességedet. Tegnapi cikkemben még azt javasoltam a Nézőpont adatok után, hogy üljetek le szűk körben, és villámgyorsan gondoljátok végig, mit kéne tenni, ma már ennél tovább kell mennem: egyedül üljél le. Ne hallgass senkire, csak hagyatkozz a megérzéseidre.

Minden vezetőnek vannak stratégiai tanácsadói, akikkel szűk körben meg szokta vitatni a politikai útjának fő állomásait és kilométerköveit. Nem tudom kik ezek melletted, de annyit kérek, most ne hallgass senkire, rájuk se. Ugyanis a DK januári 7%-ról való folyamatos visszaesése egy hibás stratégia következménye, azt pedig aligha egyedül alakítottad ki. Hibás következtetés volt annak idején azt hinni, hogy a havi 2%-nyi erősödés annak a következménye, hogy a DK összefogást akar, és annak pártolói kezdtek el besorakozni a zászló alá. Nem, épphogy azok kezdtek, akiket fölháborított az MSZP és az Együtt fölényesen elutasító magatartása múltév őszén, és a legkisebb királyfi mögé álltak egyszerű érzelmi reakcióként.

Hibás alapról pedig hibás döntések születnek. Ha tisztában vagy azzal, hogy a 7% az valóban a Tiéd, és azért az, amit és ahogy Te és a Pártod képviseltek, akkor nem akartál volna mindenáron összefogást, mikor előrelátható volt, hogy az vereséget fog szenvedni. Mesterházyt benyelni közös vezetőként újabb stratégiai hiba volt, épp elégséges indok lett volna az erőszakos ostobaságuk ahhoz, hogy fölálljatok és otthagyjátok a tárgyalóasztalt. A választások persze elvesztésre kerültek, pont úgy, ahogy előrelátható volt, és a legkevesebbet pont az MSZP vesztette ebből, a parlamenti helyek száma ezt ugyebár ténnyé teszi. Arra mindenesetre jó volt az összefogás, hogy a DK lendületét megtörjék, és ha egy fejlődő és feltörekvő poltikai erő lendülete megtörik, akkor csak perceken múlik a zuhanás megkezdődése.

Tömérdek cikkben, elemzésben próbáltam fölhívni a DK és a Te figyelmedet az Összefogás megkötésééig ezekre a csapdákra, és sajnos azt kell mondjam: pontosan és mindenben igazam volt. Egy hibát követtem csak el: hogy elhittem, hogy a Te stratégáid látják jól, én meg rosszul, és beálltam belső meggyőződésem ellenére február közepétől az Összefogás kampányába. Volt némi haszna az Összefogás számára, de a DK-nak inkább csak kárt okozott, ki kellett volna tartanom meggyőződésem mellett, mert legalább az elemzői hitelem nem csorbult volna. De ez végülis magánügy, ugorjunk.

A választási vereség után következett az újabb menetrendszerű stratégiai hiba: Gordonék fölismerték azt, ami egyébként nyilvánvaló: az Ország nem kér többet az MSZP-ből, így azokból sem, akik velük árulnak akár most, akár a jövőben egy gyékényen. Ők elhatárólódtak az MSZP-től, jól tették, nem is zuhantak tovább a választás óta. A DK meg nem tette meg, és most akkor csak rá kell nézni a közvéleménykutatási adatokra, és ott látható az eredmény. Fél év alatt három politikai stratégiai hiba, csoda hogy még egyáltalán jegyzik a DK-t. Ha pedig most ugyanazzal a stratégiai tanácsadó körrel beszéled meg a közvéleménykutatási adatokat, akkor meglesz a negyedik is, és onnan már tényleg nehéz lesz fölállni. Gondolom nem kell kifejtenem, milyen lesz az, mikor minden valamirevaló párt bejut az EP-be, csak épp a DK nem.

Tíz nap múlva EP választás, itt az ideje helyrehozni a stratégiát, és visszatérni ahhoz az állapothoz, amitől a DK erősödött.  A DK lehet az Ellenzéki Váltópárt. A Demokratikus Koalíció a szavazóitok számára nem azt jelenti, hogy mindenkivel összeálltok, hanem azt, hogy a demokraták egy párton belül kötnek egymással koalíciót a Ti zászlótok alatt. Jegyzem meg, eredeti koncepciótok is ez volt, csak később lett belemagyarázva a mindenkivel való összefogás igénye. Röviden mostmár: a DK az MSZP erkölcseivel és gyakorlatával szemben jött létre. A DK nem fog össze pár polgármesteri helyért megbukott, lejáratódott párttal, mert akkor végleg elveszíti a saját identitását. A DK rendszerváltó párt, nem pedig a 20 év alatt kialakult velejéig romlott politikai felépítmény egyik mérvadó pártjának segédereje. Ez a DK, nem pedig az a valami amivé mostanra kezd átalakulni.

A régi DK a régi Ferivel, az átütő és sikeres. Ez a mostani, ez pihapuha, jellegtelen, erőtlen. Van még tíz nap, itt az idő csodát tenni. Vonulj el kérlek két napra mindenkitől, hajtsd el, akik segíteni akarnak, mert már eddig is túl sokat segítettek, köszi, a pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve, és csak gondolkodj, és hallgasd meg az ösztöneidet. Aztán az utolsó nyolc napban annak megfelelően cselekedj, senkire sem figyelve, hanem menve, mint a gőzgép. Ha az LMP-nek sikerült, egy Gyurcsánynak is sikerülni fog.

Rajtad a sor.

Becsületes vagy baloldali?

Szeretem a provokatív címeket, a többjelentésűeket meg aztán főleg, és ez a cím ilyen: attól függően jelent mást és mást, hová rakom benne a vesszőt. Úgyhogy nem is rakom sehová, maradjon csak így, ugyanis bármelyik jelentéséről szó lesz a következőkben.

Tegnapi, a Demokratikus Koalíció MSZP-hez fűzödő viszonyát taglaló írásom sorsa meglepett. Az idők folyamán hozzászoktam, hogy az ellenzéki pártokkal foglalkozó kritikai írásaim csak feleakkora olvasottsággal pörögnek, mint mikor a Fideszt vagy a Jobbikot veszem célkeresztbe. De tegnap nem így történt. Ez kétszeresen is pozitív élmény volt, ugyanis látható belőle, hogy ellentétben az MSZP-ről szóló írásaimmal, a DK közösségei jól bírják a kritikát, ugyanakkor az is nyilvánvaló lett, hogy igencsak valós problémába ütköztem bele. Kívülről ránézve egyenesen olybá tűnik, és ezt tömérdek fészbukos lájk, megosztás és támogató komment teszi egyértelművé, hogy a Demokratikus Koalíció tagságának zöme az általam felvetettekkel egyetért. Emiatt azt kell mondjam, van némi kommunikációs zavar a vezérkar és tagság között, jó lenne orvosolni. A DK nyitottsága és vitakultúrája az egyik fő erénye, mondhatni alapérték, tessenek erre vigyázni a továbbiakban is.

De meglepetésemről ennyit, menjünk vissza a címhez. Ugyanis a tegnapi pozitív tapasztalat az csak egy a negatív tapasztalatok tengerében. Rengetegen tévesen baloldaliként azonosítják be az ellenzéki pártokat, pedig azért ez nem ilyen egyszerű, de jelen írásomban elfogadom ezt a meghatározást, eszerint is beszélgetünk tovább. Szóval mindig megkapom, hogy nekem nem a baloldallal kéne foglalkoznom, hanem a Fidesszel, meg a Jobbikkal. Foglalkozom én velük is, jelentem alássan, csakhogy én először is azt akarom tisztázni, hogy miért vertek meg minket annyira, és sajnos ebben nem a Fidesz meg a Jobbik a ludas, hanem a "baloldal". Így aztán minimállogikát tanúsítva velünk foglalkozom többet, ugyanis a vereséghez vezető problémák nagyobb része a mi oldalunkon található, ez van. Na, akkor most elmondom, miért csőlátású hozzáállás a baloldali "összezárás".

Ha az embernek új szomszédja lesz, akkor nem azt szokta megtudakolni, hogy az illető vajon baloldali-e. Azt akarja megtudni, hogy a jövendő lakótárs becsületes-e. Kinn szabad-e hagyni a gangon, vagy a kertben a biciklit, kulcsra kell-e zárni az ajtót. Ha a lakóközösség közös képviselőt választ, ugyanez a helyzet. Kutyát nem érdekli, hogy balos vagy jobbos-e, az a lényeg, hogy ne dézsmálgassa a társasház pénzét. Namost akkor itt egy pillanatra kapjunk is a fejünkhöz: ha a saját közvetlen életünkben a becsületet tartjuk az alapvető értéknek, és aszerint döntünk, akkor miért is próbáljuk meg a politikai téren ezen igényünket háttérbe szorítani? Nem, Orbánország problémája nem abból származik, hogy Orbánék jobboldaliak - nem azok, de így hívjuk Őket a vitáinkban -, hanem abból hogy becstelenek. Lopnakcsalnakhazudnak, és Őket épp ezért tartjuk legyőzendő népbetegségnek és nem azért mert jobbosok.

A becsület erkölcsi kérdés, míg a bal-, vagy jobboldaliság világnézeti kérdés. Életünket sokkal mélyebben járja azonban át a mindennapokban az erkölcs, mint a világnézet, nemdebár. És ez a választópolgárok döntő tömegeire is éppúgy igaz, mint saját magunkra. Ráadásul a magyar az olyan, hogy mástól sokkal magasabb erkölcsiséget szokott elvárni, mint saját magától, miközben a világnézetet, a bal-jobb-liberális ideológiai hármast nagyjából magasról letojja. Akik ezt nem fogják föl, azoknak viszlátot integetek, ugyanis nem értik a néplelket, ekként soha nem fogják legyőzni a Fideszt, foglalkozzanak valami hasznos dologgal, ne a közélettel. Mert igenis van becsületes politika, és fontosabb, mint a világnézeti elkötelezettség. Ésha Magyarországon a becstelenség a politika mozgatórugója, márpedig az, akkor ezt a mentalitást kiirtani nem világnézeti, hanem erkölcsi alapról lehet. Ad absurdum ha ma Magyarország becsületes emberei oldalfüggetlenül egyszerre elmennének szavazni, akkor Orbánékat csak a hegyeshalmi határállomás állítaná meg menekülésük közben.

A Jobbik sikerét és folyamatos erősödését is csak ebből az aspektusból lehet megérteni. Szavazóinak zömét tökhidegen hagyja az általuk képviselt világnézet, mert sokkal fontosabb számukra, hogy a Jobbik becsületesnek tűnik. Aztán hogy ez valószínűleg csak azért van, mert még nem voltak soha kormányon, az már a Nép egyszerű gyermekét pont nem érdekli. Úgyhogy nem is ragozom tovább: mikor bírálok, azt erkölcsi és nem világnézeti alapról teszem. A becstelen az becstelen, akár jobbos, akár balos. Aki pedig pusztán azért védi a szervezett becstelenséget, mert balos, akkor kárt okoz a baloldalnak, az ellenzéknek, az Országnak, mindenkinek. Ha a választást legközelebb sikerül becsületesek konta becstelenek kérdéssé alakítani, akkor egy tiszta ellenzék rommáveri Orbánékat. A Jobbik nélkül, természetesen, mielőtt félreértés keletkezik a nem félreérthetőből.

És bizony az MSZP már becstelen párt. Egy szervezet mindig több az azt alkotó személyek összességénél, így simán benne van a pakliban, hogy van jópár becsületes ember még a Szegfűnél. De maga az MSZP, mint Párt már a Népben becstelenként került leírásra és joggal. Írtam erről konkrét példákat eleget, nem akarok újra belemenni: alappal állítom, hogy erkölcsi normáit tekintve az MSZP becstelen szervezet, és alappal érzi ugyanezt az a sokmillió ember, aki évtizedek alatt a saját bőrén megtapasztalta ugyanezt. Ha meg a Nép lelkét meg akarjuk érteni, és gondolom ezt szeretnénk, különben örökre Orbánék maradnak, akkor támaszkodjunk egy régi közmondára: embert barátjáról. A politika csak akkor bonyolult, ha valakik érdekében áll azt elbonyolítani. Valójában egyszerű erkölcsi kérdésen alapul közösségi tevékenység, semmi más. És az a Párt, amelyik egy a Népítélet által már leírt MSZP-vel fog össze, vagy akárcsak nem zárja ki kategorikusan ennek lehetőségét, az a Nép szemében az általam idézett közmondás erkölcsi mondanivalója szerint maga is becstelenként lesz minősítve.

Hát ezért felejtse el mindenki, aki Orbánt akar űzni egyszer s mindenkorra a Szocialistákat.

Najó, de mi van, ha igaz?

Kijött a Nézőpont Intézet közvéleménykutatása, és abban elég meglepő dolgok szerepelnek. Mondhatnám, hogy Fideszcég, mert az, meg még sok mindent mondhatnék, de az országgyűlési választáson erre nagyon ráfaragtam, ugyanis a közvéleménykutatóknak lett igaza, és nem nekem.

Az országgyűlési választás előtt engem is ugyanúgy elkapott a kampányhév, mintha terepen aktivistáskodtam volna, és azokat a jelenségeket értékeltem túl, amelyek jó eredményre, azokat meg súlyosan alá, amik vereségre mutattak. Ez hiba, az ember ne keverje össze a vágyálmait a valósággal. Tanultam belőle, többet ilyet nem teszek, ennyi. Így aztán most is abból indulok ki: manipulálhatósága és oldalhoz tartozása ellenére nagyjából elfogadom a Nézőpont Intézet adatait. Teszem ezt azért is, mert bár a Medián és a Szonda Ipsos függetlenségéről és objektivitás-igényéről vagyok csak meggyőződve, de sajnos a fidesznyik hátterű cégek is sokkal jobb eredménybecslést tettek április 6-ra mint én. Szóval abból indulok ki, hogy a Nézőpont adatai közelítőleg és trend szempontjából megfelelnek a valóságnak.

A trend pedig röviden összefoglalva ennyi: Fidesz elsöprő fölény, Jobbik erősödik, MSZP gyengül, Együtt és LMP erősödik, DK bejutási küszöb környékén álldogál. Közismert, hogy független bloggerként a DK támogatója vagyok, akkor váltam azzá, mikor még 1%-on állt, és mivel a támogatásom elvi alapú, ezért aztán nem függ az aktuális pártnépszerűségektől. A DK-ban látom azt az erkölcsi és intellektuális pluszt, amivel Orbánékat le lehet majd győzni, és rengeteg személyes ismeretséget teremtve körükben azt kell mondjam, hogy a DK tagjainak lelkülete, elkötelezettsége és intellektusa is kiemelkedő. Szóval nemcsak a jövő ígéreteként állok mellettük, hanem azért is, mert szerethetőek. Úgyhogy tisztázzuk mindenekelőtt: alap, hogy a DK-ra fogok szavazni május 25-én, és arra kérem olvasóimat, hogy ugyanezt tegyék.

És akkor vissza a Nézőpont DK számára kedvezőtlen adataira. Annél is könnyebben hiszem el, hogy nagyjából igazak, mert magam is büfizem a levegőbe az országgyűlési választás óta, hogy egy fontos dologban a DK hibás politikát folytat. Ez pedig az Összefogáshoz, azon belül is elsősorban az MSZP-hez fűződő viszony. Feri is, mások is tesznek rossz megjegyzéseket ebben a témában. Az alapkérdés egy DK Szavazó számára nem az, hogy holnap vagy holnapután önálló vagy pedig MSZP csatolmány lesz-e a Demokratikus Koalíció, hanem az, hogy hosszú távon merre megy. Ilyen szempontból gyenge érv az, hogy az EP-választáson mindenki külön indul, ugyanis ez tulajdonképpen lényegtelen az ország belviszonyai szempontjából. Az a lényeges, hogy a DK önállóan akar-e végigmenni a következő években, semmilyen taktikai engedményt nem téve önálló arcának megóvásából, vagy pedig időnként saját karakterével ellentétben mégiscsak összenő picit ittott a Szegfűkkel.

Mert a legegyszerűbb magyarázat ezekre a közvéleménykutatási eredményekre annyi: mindazon ellenzéki pártok, akik azonnal elhatárolódtak az MSZP-től a országgyűlési bukta után, azok gyors erősödésbe kezdtek, a DK meg ugyanott áll, mint az országgyűlési választások előtt. És itt már egy kicsit megengedő voltam, ha ugyanis százalékra pontosan fogadnám el a Nézőpont adatait, ami 4%, akkor most azt kéne mondanom: a DK gyengült a korábban mért legutolsó 7%-os adatához képest. Az MSZP már a Jobbikkal van egy szinten, elvesztett szavazói pedig megduplázták az Együtt és az LMP erejét. Azét az Együttét, ami leginkább a se hús se hal kategóriába esik, és azét az LMP-jét, amelyikről még támogatói egy része is azt gondolja, hogy kicsit túl közel van a Fideszhez. De mégis Ők erősödnek, és az egyébként karakteres és egyértelmű identitású DK pedig gyengül.

És ennek így csak egy oka lehet: az Együtt is és az LMP is kategorikusan elhatárolta magát az MSZP-től. Meg is hálálják ezt Nekik az MSZP-ből egyre inkább kiábránduló baloldali és liberális szavazók. Velük szemben sajnos a DK időnként belengeti, hogy bizony nem kizárt az MSZP-vel némi újabb közösködés, sőt, maga Gyurcsány is odanyilatkozik, hogy az önkormányzati választáson országos megállapodást szeretne. Feri, bocs, ne szeress ilyet, kérlek. A frissen agyonvert, és azért leginkább az Összefogást domináló MSZP-t sújtó ellenzéki szavazótömeg nem ezt várja Tőled, láthatóan. Pont Tőled olvastam most, hogy meglepődtél, mennyi baloldali szavazó gondolja még mindig, hogy Te az MSZP vagy, és nem a DK. Már elnézést, de ennek is ugyanez az oka. Végigment egy országos választási kampány, ahol nem különült el, ki minek a micsodája, hisz Összefogás volt, de épp ezért kellett volna azonnal leszögezni a választás után, hogy Te, Gyurcsány Ferenc, az DK, és sohatöbbé MSZP. Mert azok a lebegtetések, amik nem zárnak ki további együttműködéseket a Szegfűvel, azok bizony ide vezetnek: nem tudják a Zemberek, hogy ha beállnak Mögéd, akkor nem találják-e akaratuk ellenére az MSZP-re szavazók között magukat.

Ideje lenne nagyon sürgősen tisztázni, hogy a DK nem azért vált ki az MSZP-ből hogy aztán némi vargabetűk után visszatérjen Hozzájuk. Ideje lenne tisztázni, hogy Gyurcsány Ferenc és pártja, a Demokratikus Koalíció a jövő nagy ellenzéki pártjának szerepét kívánja betölteni, és önállóan, taktikai alkuk nélkül fog végigmenni az ehhez vezető nehéz úton. Nem célszerű a választók hosszú távú azonosulás-igényét megakadályozni rossz jövőbeni politikai alkuk belebegtetésével. Aki a DK-hoz és Gyurcsányhoz csatlakozik, az ezt nem rövidtávon teszi, hanem azért, mert Bennük látja a jövőt. A Jövő, az meg nem május 25-ig tart, hogy kiszúrjuk a választók szemét olyan féligazsággal, ami az épp most igaz önálló indulásról szól, de nem ad garanciát arra, hogy ez így is fog maradni. A sasszézgatást a Választó már az MSZP-nél sem díjazta, jó lenne nem beleesni az ismert elhelyezkedésű mély gödörbe.

Szóval javallom, nagyon gyorsan tessenek összeülni páran, és végiggondolni még május 25. előtt, hogy mit mondtok az utána következő évekről és a Szegfűhöz való viszonyról. Ugyanis sok ember aszerint fog 25-én szavazni, hogy mire ad a továbbiakban fölhatalmazást itthon. És a DK általam ismert nemkevés szavazója nem akar és nem fog soha többé az MSZP-re szavazni, és előbb-utóbb azokra sem, akik velük még egyszer összeszövetkeznek. Nem lemondásról kell beszélni, hanem úgy politizálni, hogy fel se merüljön a lemondás lehetősége.

Még nem késő.

Az igazi Magyar Átok - Közbeszerzés

Ha valaki abban a hitben él, hogy a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb szabású maffiabűncselekménye az olajozás volt, akkor ki kell ábrándítanom: annak 1000 milliárdos kára a hozzá kapcsolódó gyilkosságsorozattal együtt a fasorban nincs a közbeszerzés anyagi és erkölcsi rombolásához képest.

Nézzük először a szó eredeti jelentését. Közpénzből az állami szektor minél olcsóbban minél jobb szolgáltatásokat akar beszerezni. Tök logikus, az állam nagy megrendelő, ha egy dologra sok pénzt hajlandó áldozni, akkor versenyezteti a magáncégeket, és mivel nagy volumenű valamit pályáztat egyben, ezért aztán sokkal jobb árakat tud elérni, mint ha sok kicsi megrendelést adna. Ne is bonyolítsuk ezt a részt, ennyi a lényeg, tőlünk nyugatra működik is a dolog, rengeteg megtakarítást jelent az államnak, és mivel odaát valós, a piaci körülmények között is a saját lábukon megállni képes cégek a versenyzők és a nyertesek, ezért aztán a szolgáltatások nemcsak olcsók, hanem jók is. Naiv sem vagyok, tőlünk nyugatra is tapad némi lopás a nagy állami megrendelésekhez, de azok mértéke töredéke a magyar rögvalóságénak, és inkább eseti jellegűek, ellentétben kishazánkkal, ahol mostanra még a pártok működési hierarchiáit is aszerint szervezik, hogy minél egységesebben, szevezettebben lehessen a közpénzt magán és pártzsebekbe átmosni.

Ebben is, mint minden másban a Fidesz a legprofibb. Abszolút centralizált működési rendszerük tökéletesen záró és kevés szereplős, tehát viszonylag kis kockázatú rettenetesen nagyösszegű fosztogatást tesz lehetővé. Nézzük, hogyan működik ez a valóságban, és koncentráljunk az EU-s fejlesztési pénzekre, mert azok a legnagyobb falatok, és egyben látva lehet a legrövidebben és legérthetőbben elmagyarázni a rendszer működését. Az igazi nagyvadak a háttérben bújnak. Közbeszerzési tanácsadóknak hívják őket. Ők a szisztéma igazi olajozói, ők rendelkeznek minden információval, hozzák össze a milliárdok kiosztóit a nyertesekkel, és biztosítják a nyeremény nagy részének visszajuttatatását a párt-, és magánzsebekbe. Ott ülnek magas pozíciókban az állam minden pontján, részt vesznek a pályázati kiírások összeállításában. Ezen a ponton az a feladatuk, hogy már magában a pályázatban olyan feltételrendszert teremtsenek, ami a kiáramoltatott közpénzből minél nagyobb arányt tud visszahozni a pályázat kiíróinak zsebeibe.

Van egy listájuk a "baráti" cégekről, a feladatuk az, hogy bármilyen közbeszerzés is kerüljön kiírásra, csak ezek a cégek nyerhessenek, ugyanis ezeknél lett kiépítve a legnagyobb visszatérítési arányú lopógépezet. A közbeszerzési tanácsadók tartják a kapcsolatot a kiíró minisztérium, a pályázó önkormányzatok és cégek között. Nézzük konkrét példával, legyen egy tízmilliárdos országos csatornázási pályázat. Kiírás megvan, közbesztanácsadó cég listájáról a tíz ezzel foglalkozó "baráti" cég kiválasztva, és megkezdődik a nyerő önkormányzatok kijelölése. Ezek a tanácsadók ugyanis a Fideszes kötődésű önkormányzatokkal hivatalos szerződésben állnak, ők készítik aztán az önkormányzat pályázatait. Teccenek érteni: ugyanazok írják ki országosan a pályázatot a minisztérium nevében, mint akik aztán az arra pályázó önkormányzatoknak is megírják a pályázatokat. Magukhoz pályáznak, sok meglepi egy ilyen rendszerben nem történhet, ezért lett így kialakítva.

Szóval tízmilliárd közlóvé országos csatornázási pályázatra föltéve, Lázár főközbeszerző tanácsadói pedig megdumálják a nyerésre kijelölt önkormányzatokkal és cégekkel a tutit. Esetünkben 100 önkormányzat között fogják elosztani a pénzt és 10 cég között. A tanácsadó cég szépen leül egy térképpel, és fölosztja a tízmilliárdot, melyik cég melyik önkormányzatnál fog nyerni, ott ki legyen a második, ki a harmadik. Így aztán a tíz "baráti" csatornázó cég is tudja, hogy nincs pofázás, lesz ahol nyer, lesz ahol meg nem, ott a többiek jönnek. Ennek megfelelően vannak egymáshoz rendezve a pályázatok, amiket csendben szintén a közbeszerzési tanácsadók készítenek el a baráti csatornázó cégek meg beadják. Mivel nem szabad látszania, hogy eleve iszonyú túlárazások vannak, ezért az a baráti cég is, amelyik egy adott helyen épp vereségre ítéltetett igen magas árú szolgáltatást vállal, hogy ahhoz képest a nyerésre kijelölt cég olcsónak tűnjön. Az elvileg a döntést meghozó Narancsos önkormányzatnak nincs mozgástere: ha nyerni akar némi ingyenpénzt, akkor kénytelen elfogadni a tanácsadók által leadott listát, és annak megfelelően kijelölni a győztest. Ha egy picit lázadozik, egyszerűen leveszik a listáról és más önkormányzat fog nyerni. Ezért aztán nem is lázadozik senki, mert egyrészt nem lesz lóvé, másrészt meg a következő választásokon az illető konokoskodó polgármester nem lesz többé Fideszes jelölt.

Ha volna esetleg olyan valós, piaci viszonyok között működő cég, amelyik komolyan gondolná, hogy Ő is akar indulni és nyerni egy közbeszerzésen, akkor megjelennek nála a tanácsadók, és azt a tanácsot adják, hogy eszébe ne jusson ilyesmi. Ha okoskodik, akkor hirtelen NAV, Fogyasztóvédelem, Munkaügy, ÁNTSZ lepi el Őket, és a vizsgálatok eredménye azelőtt megvan, hogy egyáltalán elkezdték volna azokat. Így aztán az évek alatt a valós piaci körülmények között működő cégek le is szoktak arról, hogy közbeszerzésekre rámozduljanak: maradnak a magánszektorban, magánmegrendelésekre fele olyan áron és sokkal jobb minőségben csinálják a dolgaikat, mint a Narancsok "baráti" cégei az állami megrendelőknél. A rendszer tökéletes, a rendszer zárt, minden pontján kontrollált. Kizárólag olyanok nyerhetnek az ország egész területén, akik megállapodott részesei a visszaosztó mechanizmusnak, a 100 nyertes önkormányzat hivatalosan rárakja a döntésével a pecsétet a "baráti" cég duplaárú ellenben szar minőségű munkájára, a nyertes baráti cégek mindegyike jól jár, mert ki itt, ki ott nyertesként jön ki, és már dobják is vissza a lóvét a közbesz tanácsadón keresztül a Narancskasszába.

Minden törvényes, mindenki boldog, kockázat minimális. A "baráti" csatornázócégek mintájára minden egyes lehetséges szolgáltatásra megvan a lista. Építőipartól a nyelvoktatáson át, a takarításig. Csak Ők nyerhetnek, és mivel stabilan kapják az éves közbeszerzési nyerési rátát, ezért aztán a valós magánpiacon rész sem vesznek. Van a cégeknek egy olyan része, amelyik kizárólag közbeszerzésekből él, az összes többi meg kizárólag a magánszektorban működik. Előbbi, "baráti" cégek nőnek a legnagyobbra, hisz hozzájuk koncentrálódik végül be az összes pályázatra kiírt EU-a pénz. Ezek a cégek valójában nem lennének piacon versenyképesek már régóta, nem is erőlködnek. Ők nem üzleti vállalkozások, hanem az állam részei mostanra. Ők azok a jobb zsebek, akikhez az állam a bal zsebéből átpumpálja az ezermilliárdokat, hogy aztán rajtuk, mint pénzmosodákon keresztül az párt és magánkasszákba vándoroljon.

A közbeszerzés, amelyik eredeti fogalmának megfelelően piaci magáncégek közötti kemény versenyre jött létre, Magyarországon pont ellenkezőleg működik: látszólag magáncégek az állam csendes végtagjaiként a magánpiaci árak kétszeresért végzik el a melót. Mikor tehát a következőkben arról kezdek el majd beszélni, hogy a Közbeszerzést, mint olyat, mivel lehet kiváltani, akkor arra tessék gondolni: ma a közbeszerzés valós jelentése: állami pénzmosás. Ugyanis fogok majd javaslatot tenni ennek elrendezésére, de erről az alapról.

Mostanra ennyit.

Tisztel(te)lek és kedvel(te)lek - Levél Bajnainak

Kedves Gordon! Elolvastam reggel az ORIGO-nak adott interjúdat, aztán a biztonság kedvéért mégegyszer elolvastam. Nem a szövegértésemmel van a baj, nem szoktam kétszer nekiugrani ugyanannak, de ezesetben meg kellett arról győződnöm, hogy ez nem valami rossz tréfa-e, ahol a neveddel visszaélnek.

Meggyőződtem, igen ez egy rossz tréfa, de nem az ORIGO követte el, hanem Te. Kezdjük tán azzal, hogyha kivesszük a fényképedet, meg a nevedet az interjúból, akkor egy nettó mellébeszélő, középszerű politikust olvasunk. Minden kérdés elől kitér, határozott véleménye csak egy dologban van: hogy mindenben más a hibás. Na persze azt is csak olyan elkenten, olyan sugdolózva, azt kell mondjam: sunyin. És ahogy a címben írtam: tiszteltelek és kedveltelek, de hozzá kell tennem, a mai naptól jóval kevésbé tisztellek és kedvellek.

Tudod Gordon, én azok közé tartozom, akik mikor két évnyi elvonulásod után visszajöttél, akkor egyoldalúan segíteni kezdtek. Írtam Rólad pozitív cikkeket, szerveztem az október 23-i beszédedre kéttucatnyi résztvevőt, meg ilyesmik. Még az is tetszett, amit ott akkor elmondtál, és bizony az ott lévő másik 60 ezer embernek is. És én még akkor is kimentem pár barátommal megnézni, mit akarsz tenni, mikor félévvel később, a havazás miatt elhalasztott március 15-i rendezvényt tartottátok. Jó lett volna, ha akkor elgondolkodsz azon, mitől is fogyott el félév alatt a 60 ezer annyira, hogy tán ha ötezren voltunk már csak ott márciusban.

És mivel ebben az interjúban eljutottál a magyar politikai gondolkodás origojáig, mely szerint a gyurcsányahibás, itt akkor most kicsit megállunk, és elmondom Neked, hol cseszted el valójában. Amivel elindultál az jó volt: összefogni, egy ernyő alá hozni minden olyan demokratát, pártoktól a civileken át, akik vissza akarják téríteni az Országot a nyugatos, európai útra. Kezdeti politikátok elveiből ugyanis épp a civilekkel való együttműködés volt a legvonzóbb és legerősebb mondanivaló. Szinte minden városban találhatók ugyanis olyan emberek, akik helyben ismertséggel és elismertséggel bírnak, így Őket megkeresni és velük szövetséget kötni, hogy a sokfajta helyi erőforrást egy egységes akarattá és erővé lehessen formálni az Ország érdekében: ez új és jó koncepció volt. És mivel a Nyolckerben én vagyok az a civil, aki ebbe a képbe belepasszol, ezért aztán össze is jöttünk Szigetvári Viktor kollégáddal két ízben is megbeszélni közös teendőinket.

Előélete miatt volt ugyan némi averzióm Szigetvári Viktorral kapcsolatban, de gondoltam, ha Neked jó, akkor nekem is, végülis csak tudod miért épp Őt választottad. Mondtam is még Neki pár nevet, akiket más kerületekben vagy városokban érdemes lenne megkeresnetek, ha vezető civileket akartok a zászló alá gyűjteni. Ilyen volt Wittinghoff Tamás Budaörs kiváló és ezerszer újraválasztott polgármestere, vagy Gegesy Feri, Ferencváros szintén közmegbecsült polgármestere, aki még úgyis majdnem az tudott maradni 2010-ben, hogy senki sem támogatta saját egyesületén kívül, a Fidesz meg az MSZP is elindult Vele szemben. Mondtam még másokat is, csupa helyben nagy nevet, ugyanis komolyan vettem, amit Te nyilvánosan, Szigetvári meg négyszemközt elmondott.

Ha valaki most keresné esetleg a soraitokban akár Wittinghoffot, akár Gegesyt, akkor mondom: nincsenek ott. És nem azért nincsenek ott, mert ne lettek volna hajlandóak a jó cél elérése érdekében együttműködni, hanem azért, mert Nektek nem kellettek. De Nektek aztán senki nem kellett, az egész országos civilszövetséget szőnyeg alá söpörtétek, és tulajdonképpen senki sem értette, miért. Hallottunk persze olyan hangokat, hogy egykori SZDSZ politikusok - mindhárman azok voltunk - nem lehetnek hitelesek. Nem tudom ugyan miért, de ám legyen ez egy elv, csakhát abba meg nem tudom, hogy fér bele Gulyás József, aki viszont az egyik megmondóemberetek, és aki az SZDSZ Országos Tanácsának Elnöke és Fodor Gábor jobbkeze volt, míg jómagam, Gegesy és Wittinghoff messze nem vittünk soha a SZDSZ-ben ilyen magas pártfunkciót. Vagy épp Karácsony Gergely, aki Horn Gábor egyik állandó tanácsadójaként szintén az SZDSZ központjának dolgozott igencsak sokáig.

Vagy épp mitől hiteles maga Szigetvári Viktor, akiről köztudott, hogy mindkét oldalnak szívesen dolgozik és bár kampányszervezőként jónak mondható, de politikai stratégaként már jópárszor megbukott, többnyire magával rántva azt is, akinek a szolgálatába szegődött. Szóval Kedves Gordon, az általad fémjelzett Együtt 2014 nem az országgyűlési választáson bukott meg, hanem jóval korábban, és nem a gyurcsányahibás, hanem Te Magad. Te mentél szembe meghirdetett elveiddel, mikor a helyi civil vezetők ki tudja milyen érdekek miatt egyszercsak nemkívánatossá minősültek. Szerény véleményem az, hogy épp Szigetvári és Karácsony voltak azok, akik ismerték pár ilyen vezetőnek a képességeit, és attól tartottak, hogyha azok vállalják a közös munkát, akkor gyorsan kiderül, hogy mind erkölcsileg mind képességileg jobbak náluk. Így utólag gondolj azért bele: ha minden helyen megkötöttétek volna a szövetséget a beágyazott és saját szavazattömeggel rendelkező civilekkel, akkor nem estetek volna a kezdeti 15%-os országos támogatottságról pár hónap alatt annak a felére vissza.

A civilek saját szavazói beálltak támogatótoknak kezdetben, követve a vezetőjüket, aztán ahogy kiderült, hogy semmit sem gondoltok komolyan az egészből, akkor meg legyintettek egyet és szépen kiálltak a zászlótok alól, cumi. Annyi embert csaptatok be, hogy törvényszerű volt a gyors becsapódásotok. Gondolom mikor zuhanásotok okait elemeztétek, épp csak ez a minimállogika kerülte el a figyelmedet. Szigetvári és Karácsony ugyanis saját érdekében elfelejtett erről szólni, Te meg, mint aki azért a valós pártpolitikában két év kihagyás után eléggé idegenül mozogtál, magadtól nem láttad át főembereid önérdekű manipulációját. Kedves Gordon, Te mindennel szembementél, amit 2012. október 23-án meghirdettél. Távolságot akartál tartani az MSZP-től, de aztán mégis Te voltál az első, aki összebútorozott velük. Te voltál az, aki teljes összefogást hirdetett meg, de aztán élenjárt a többi ellenzéki politikai szereplő kigolyózásában. És ne kamuzz arról, hogy az ország érdekében egyeztél csak bele, hogy Gyurcsány is a DK-val részévé váljon az összefogásnak. Egy frászt ezért mentél bele, Gordon, hanem inkább azért, mert Gyurcsány kiebrudalása után a DK havi 2%-kal erősödni kezdett, Ti meg csaknem ugyanilyen tempóban gyengülni. Ha nem veszitek be a DK-t - jobb lett volna, de mostmár ez van - akkor az Együttnek mostanra összesen három szavazója lenne: Te, a Szigetvári, meg a Karácsony, mindenki más már a Feri mögött sorakozna.

Gordon, itt nem a Feri hiteltelenedett el az elmúlt években, hanem Te. Itt nem a DK változtatta napról napra az elveit, hanem az Együtt. Tudod, mi sem mutatja jobban állandó zűrzavarotokat, mint amit saját Pártotokkal csináltatok. A legyünk-e párt, vagy inkább mozgalom, vagy lehet hogy egyesület, de ha más nem gombfociszakkör, aztán a nevetekkel való állandó kínlódásaitok, amin egy egész ország röhögött: ez mutatta meg, mennyire nem is tudjátok mit akartok, és hogyan akarjátok. Nem hiszem, hogy az én politikai alulműveltségem az oka, hogy nem tudom megmondani, mit is képviseltek: szerintem Ti sem tudjátok. Úgyhogy Kedves Gordon, ne hibáztass Te senkit semmiért. Kizárólag Magatoknak, Magadnak köszönheted, hogy az Együtt már akkor megbukott, mielőtt egyáltalán kialakulhatott volna. De mivel láthatóan már nem vagy a Magad ura, hanem leginkább csak a címer a Szigetvári-Karácsony pingpongpáros mezén, ezért aztán mondom:

Reménytelenek vagytok.

És Te mit szeretnél?

Na, menjünk akkor tovább a problémaföltáró írássorral. A kezdőcikk itt, a második meg itt található, kérlek Kedves Olvasóm, fusd át azokat, mert egymásra épülnek a témák, és szeretném ha ezen a felfedező túrán együtt jutnánk végül eredményre.

A címben szereplő kérdés az Átlagemberhez szól. Ugyebár Ő itt a legfontosabb, vagy még inkább: az egyetlen fontos személy. A politikának végsősoron összvissz annyi a célja, hogy az egyedi embert egy kicsit boldogabbá tegye. Napersze a jó politika ezt nem olyan áron teszi, hogy némi időszakos boldogságtöbbletnek végül tartós depresszió legyen az ára, és nem is úgy, hogy néhány társadalmi csoportot olyannyira túlboldogít, hogy más, számosabb rétegek abba lelkileg, majd testileg belehaljanak. Politikai nyelvre lefordítva ez annyit jelent: nem éljük föl a jövőt, nem osztogatunk, nem kivételezünk. Szóval mikor megkérdezzük Átlagemberünket: és Te mit szeretnél?, akkor azt is hozzá tesszük: a realitások keretei között. Nem Jótündér vagyunk, nem is aranyhal, nem osztogatunk Ferrarit, Palm Beachen villát és aranyrudakat. Vagy még egyszerűbben: halat nem adunk, de talán segíthetünk egy halászháló összecsomózásában.

Hónapok kitartó munkájával sikerült egy olyan szellemi hátországot fölépíteni a JóVáros Blog fészbukcsoport formájában, hogy néha még én is tátott szájjal olvasom a cikkeim kapcsán, vagy akár azoktól függetlenül kialakuló vitákat. Gondolkodó, politizáló blogíróként olyan visszajelzőrendszerem van, amilyen tán senkinek ebben az országban. Úgyhogy minden egyes újabb cikkemben benne van mindaz a pluszinformáció, amit a fészbukcsoport közösségétől begyűjtök. Mondhatni: én látszom, az én szavaim gyűlnek itt egymás után, de a leírt gondolatok egyre inkább kollektív bölcsesség általam lefordított kivonatát jelentik, néha már én sem tudom, mi a saját kútfő, és mi a csapaté, de az eredmény szempontjából ez végülis mindegy. Mert a végcél egyértelmű: helyrehozva a ballib politika évtizedes mulasztását, ahogy lépésről lépésre elszakadt a valóságtól és az azt naponta átélő Néptől, olyan cselekvési tervet letenni az asztalra, amivel megfordítható a Narancsok által tudatosan vitt erkölcsi és szellemi hanyatlás és a Jobbik folyamatos erősödése. Vissza kell vennünk az Országunkat Tőlük, és ennek a hogyanját próbáljuk kitalálni.

Na, visszatérve az alapkérdésre: És Te mit szeretnél, Kedves Magyar Átlagember? Azt gondolom, hogy mikor 4 millió a szegény, és már a közmunka is kezd kívánatos lenni a nettó éhenhalással szemben, akkor a MUNKAHELY az igazi kívánság. Valós, érdemi munkavégzésről és az élet minimumfeltételeit megteremteni képes fizetéssel járó munkehelyről beszélek. Nem közmunka, nem feketemunka, nem kamubejelentés: MUNKAHELY. Induljunk el innen, és kicsit számolgassunk. Saját vezetői tapasztalatom szerint havi 120 ezer bruttó az az összeg, amiből szűkösen meg lehet élni egy kisebb családnak. Tudom, ez régiónként erősen eltérhet, de most és mindig átlaggal számolunk. Szóval 120 ezer bruttó havonta, az a közterhekkel a munkaadónak havi 160 ezer forint kiadást jelent, csapjunk még hozzá egy kis munkaruhát, és eljutunk egy munkahely éves valós bekerülési költségéig: 2 milló forint. Ezzel számolunk a továbbiakban.

Ha meg akarjuk mutatni a Népünknek, mint ahogy korábbi írásaimban erre már kitértem, hogy Orbánék tolvajok, akkor közérthetővé kell számukra tennünk, mit is lopnak el, mikor a fölfoghatatlan nagyságrendű, épp ezért semmiféle érzelmi reakciót ki nem váltó tolvajlásaikat csinálják. Kedves Magyar Átlagember, Orbánék a MUNKAHELYEDET lopják el. Számoljunk kicsit tovább, hogy nagyjából meg tudjuk mutatni azt is: hogyan és mennyit. Az Európai Uniós fejlesztési pénzek a legnagyobb egyben nézhető és szervezetten lerabolt érték. Ez a következő négy évben 8000 milliárd forint. Egy évre 2000 milliárd forint. Orbánék ezt mind közbeszerzésen keresztül költik el, aminek a lényege a mai Narancsisztánban ennyi: fele megy, fele megmarad. Akik ismerik a közbeszerzés Fideszvalóságát azok tudják: a nyertesek általában a valós költség kétszereséért dolgoznak, majd egy jól szervezett visszaosztási rendszeren keresztül a nyeremény jó részét visszajuttatják az elbírálóknak.

Az éves 2000 milliárd forintnak tehát a fele valójában a közösség szempontjából eltűnik. Nézzük, mire lenne elég ez az ellopott évi 1000 milliárd forint. Jó megközelítésben bármilyen beruházás fele munkaerő, fele meg anyag és energiaköltség. Az 1000 milliárdnak a fele, tehát 500 milliárd forint munkahelyek, munkabérek kifizetésére szolgálhatna. Na akkor most ezt az összeget elosztjuk egy munkahely éves költségével, ami ugyebár 2 millió forint. Az osztás végeredménye egy megdöbbentő szám: 250 ezer. Ennyi MUNKAHELYET lopnak el közvetlenül Fideszék évente. Ezerféle más módon is lopnak persze, a számítás csak egy nagy, és könnyen átlátható összegre vonatkozott. Narancsék szuperszervezettségű tolvajbanda, sokféle, nehezen megfogható és áttekinthető lenyúlási rendszert teremtettek, de ez akkora egység, és olyan könnyen átlátható és épp ezért elmagyarázható, hogy célszerű ezt a lopásokról szóló közbeszéd tárgyává tenni.

Ne milliárdokról, ne projektekről, ne közérthetetlen szociológiai és gazdaságpolitikai fogalmakról beszéljünk a továbbiakban, ha azt akarjuk, hogy a Népünk megértse, mi is történik ebben az országban. Itt MUNKAHELYEKET lopnak, kedves Átlagmagyar. A Tiédet, a fiadét, a családodét. Évente 250 ezer mukahelyet lopnak el Orbánék. És ha már megteremtjük ezáltal a Néppel a közös nyelvet, akkor azt is meg kell majd mondanunk, hogy mi hogyan tudnánk ezt a lopást megszüntetni, és a munkahelyeket visszaadni azoknak, akiktől azt ellopták. Erről szól majd a következő írásom, ami nemkicsit tabudöntögető lesz, ugyanis egy szinte tiltott témáról fog szólni, amit úgy neveznek:

Közbeszerzés.

Hát Ti meg kik vagytok?

Reggeli kezdőcikkem folytatásaként foglalkozzunk a Fidesszel. Ne azzal, aminek mi gondoljuk, hanem azzal, aminek valószínűleg az átlagember tekintheti Őket. Minden további cikkben ezt a logikát fogom alkalmazni és várom a visszajelzéseket mind itt, mind a fészbukon.

Nem működtek a kategorizálásaink a választáson se, meg azelőtt se, meg semikorse. Diktatúra, Maffiaállam, a városok egy részében hatottak, de az ország többségében meg tök visszhangtalanul süppedtek el. Mondhatnánk azt, hogy persze, mert nem látnak az orruknál tovább, de ezzel nem jutunk előrébb, ugyanis mi ebben az országban, ezzel a Néppel akarunk valami jót csinálni, és ha Ők nem alkalmazkodnak hozzánk, akkor nekünk kell hozzájuk, nemdebár. Meg egyébként még az is lehet, hogy igazuk van, mellesleg. Lehet, hogy ami definíciókat mi használunk, az nálunk igaz, de náluk nem. Az emberek döntő többsége nem érzi diktatúrának az Orbán Rendszert, kedves értelmiségi kollégák: tessenek ebbe belenyugodni. Jelzem egyébként, hogy én sem tekintem annak. Mivel konkrét ügyek tömegével üldöznek Narancsék, ezért van némi képem arról, hogy hogyan csinálják. Szemét módon, igen, hazugságokra alapozva, az is igen, de nem diktatorikusan. Betartják végig az írott jogot, ha annak szellemét nem is. Diktatúrában már hulla lennék, de minimum elfelejtett börtöntöltelék, nem pedig itt írnék szabadlábon, ez a valóság.

Úgyhogy ne mondjuk az Orbán Rendszerre, hogy diktatúra, mert egyrészt nem igaz, másrészt meg a Nép amúgysem érzi annak, úgyhogy beszélhetünk hülyeségeket visszhangtalanul a levegőbe, csakhát minek. A magyarok diktatúraérzékenysége amúgyis csekély. Írtam nemrég pár provokatív dolgot a Kádár Rendszerről és kiderült, hogy rengetegen nem érezték diktatúrának. Pedig az tényleg az volt, ott ugyanezért, amit most csinálok már böriben ücsiznék. Szóval ha valakinek érzelmi pluszt ad a diktatúrázás, az persze nyugodtan tegye, olcsóbb mint a Seduxen, csak ne várjon ettől semmiféle közösségi hatást, mert nem lesz. Arra azért előzetesen fölhívom a számosan velem vitába keveredőknek a figyelmét, hogy miközben ezen állításomat a fészbukon vitatni fogják, vegyék majd észre, hogy diktatúrában nincs fészbuk, és nincs nyilvános politikai vita.

A másik ilyen közkeletű dolog a Maffiaállam. Persze nem mi találtuk ki, ismert ez már angolszászéktól, ott state capture-nek hívják. Ez a definíció egyébként igaz: valóban elfoglalta egy gazdasági érdekkör az államot és saját anyagi haszonszerzésének eszközeként használja. Csak ismét kommunikációs falba ütközünk. Vajon a tízmilliós Magyarországon hányan ismerik valójában ezt a fogalmat? Már úgy igazán, hogy mit jelent, hogy működik, mennyire érinti az egyedi embert, főleg vidéken? Jelzem nagyon kevesekben vált ez ki negatív érzéseket. Én spec nyolckeres közrendvédelmi politikusként meg drogellenes csoport vezetőjeként tudom, mit jelent a valóságban, tudják még a rendőrök - Ők se mind -, tudják az abban résztvevők, és az azt elszenvedők. De ez a népesség, akik értik, mit jelent a Maffiaállam, az nem több egymillió főnél, az ország meg tízmilliós. Úgyhogy erős érzelmi reakciók kiváltására, démonizálásra ez sem alkalmas. A valódi maffiát nem ismerő 9 millió ember meg nem biztos, hogy ezt a szót nem inkább valamiféle romantikus történetként éli meg a Keresztapa típusú filmek következtében.

Szóval se a Diktatúra, se a Maffiaállam nem használható eredményesen a politikai kommunikációban. Nem rezeg, nem vált ki szavazóbázisra átváltható érzelmi elutasítást vagy azonosulást, puszta idő és felületpazarlás az ismételgetésük. Egyszerűsítsük ezt a történetet. Mit csinálnak valójában Orbánék? Lopnak. Ne akarjunk akkorát mondani, hogy beleszédülünk, maradjunk egy mindenki által átélt dolognál: lopnak. Elsőre ez közhelynek tűnik, merthát minden politikusról azt gondolja mindenki, hogy az bizony lopcsalhazudik. Naja, csakhogy más érzelemmel éli át ezt Marinéni Kisdobozon, mikor a tyúkjával szalad el a purdé, mint akkor, mikor mi mondjuk ezt például a Rogánról, vagy Ők a Simonról. A tyúk az közel van, az kézzelfogható, annak az eltűnése húsbavágó, a milliárdok, azok meg távol, akkora nagyságrendben, amit az átlagember már föl sem tud fogni. Szóval a lop szócskának a valóságban két különböző érzelmi hatása van: ha kézzelfogható, közeli dologról szól, akkor erősen rezeg, ha meg távoli ködben elvesző milliárdokról, akkor semmit sem jelent.

Éshát épp itt van a mi mozgásterünk, és kommunikációs fegyverünk. Egyesítenünk kell majd a két ugyanolyan hangalakú szócskát egy fogalommá. Hogy az egyedi ember megértse: nincs kétféle lopás, csak egy van, és ugyanúgy, ugyanolyan kézzelfoghatóan jár rosszul, mikor a távoli milliárdok eltüntetése folyik, mint mikor a tyúkjáé, vagy az almájáé. Le kell fordítanunk a lopásokat tyúkra, almára, biciklire, mindenféle közérthető és hétköznapi dologra. Ne lélegeztetőgépre, mint azt anno a Szocik megpróbálták, ugyanis abból kevés van a háztájiban, nem épp mindennapi cucc. Ja, és az se jó út, hogy mondjuk egy kétmilliárdos csatornázási projektet átfordítunk tyúkra, mert az egymillió tyúk, az szintén nem az a nagyságrend, ami kézzelfogható, átélhető közelségbe hozná Marinéninek a lopás negatív érzületét. De tudok olyan átváltást, amivel meg tudjuk mutatni, hogy mit is lopnak el Tőle, és ami rögtön a mindennapok érzelmi közelségébe hozza a naponta elsíbolt milliárdokat. De ez már a következő cikk témája lesz, egyelőre maradjunk akkor az Orbánék új definíciójánál.

Tolvajok.