Nyílt levél Várady Zsoltnak Orbánbuktatás ügyben

Várady Zsolttal, a január 2-i Operaház előtti tüntetés szervezőjével volt már alkalmam a nyilvánosságban vitázni: a Klubrádió Balkanyar című műsorának voltunk egy órán át a vendégei. Én a mielőbbi Orbánbuktatást, Ő egy új ellenzék létrehozását tekintette elsődlegesen fontosnak. Ideje tisztázni még a tüntetés előtt, hogy megváltozott-e közben az álláspontja, mert a Tömeg abban a hitben van, hogy a január 2-i Operaházi tüntetés az Orbán Rezsim ellen került összehívásra, pedig nagyon úgy tűnik, hogy nem.

Kedves Zsolt!

Nincs azzal baj, ha nem értünk egyet az Ország érdekében megteendő lépések sorrendjében. Én Orbán Rezsimjének mielőbbi eltávolítását tartom mindennél fontosabbnak, Te pedig egy új ellenzéki erő létrehozását. A baj azzal van, ha megtévesztjük az embereket, és az Orbánbuktató hangulatra olyan demonstrációkat telepítünk, melyeknek nem célja a Rezsim mielőbbi eltávolítása. Mindketten tudjuk, hogy a tüntetések meghívóinak szöveges bevezető részét az emberek töredéke olvassa csak el, épp ezért nagy a szervező felelőssége: a Tömeg már sokszor kinyilvánított akaratát a valóságban figyelembe veszi-e. Mert a Tömeg ezt az akaratot spontán módon összefoglalta már néhány rigmusban: Orbántakarodj, Demokráciát, Európa. És minden tüntetésnél ugyanezt mondja, és ehhez ritka esetek kivételével nem kap bátorítást a szervezőktől, ennek köszönhetően pedig nem megy el további tüntetésekre: látványosan elfogyott a kezdeti 100 ezernyi budapesti tüntető, az Operaházi demonstrációra bejelentkezettek száma is 9 ezer alatt van. Persze egy ekkora tüntetés is segít fönntartani a lelkesedést, ha ott a Tömegével azonos akarat jelenik meg a szónokok részéről is, ám tovább csökkentheti az utcára későbbiekben kimenők számát, ha ismét teljesen mást kapnak a résztvevők, mint amiért valójában kimentek.

Operaház előtti rendezvényed meghívójában föltettem egy közvéleménykutatást jópár nappal ezelőtt, amire a résztvevők 10%-a válaszolt, ami pedig messze több mint reprezentatív erejű mintavétel. Lássuk: (nagyításért katt a képre)

A tüntetők 3/4-e szerint az Operaházi tüntetés célja a mielőbbi Orbánbuktatás, 420 ember mondja ezt, míg mindössze 20-an gondolják, hogy az egész elmúlt 25 évnyi politikai garnitúrát kell eltávolítani. Több mint 20-szor annyian akarják leváltani Orbánt, mint akik egy kalap alá vennék az egész elmúlt huszonöt évet.

Ezzel szemben tüntetésed szöveges meghívója így néz ki: (nagyításért katt a képre)

Itt azonban mindenről szó van, csak épp Orbán, vagy kormányának mielőbbi eltávolításáról nincs. Mondtam korábban, megismétlem: bárki bármilyen célból szervezhet és csak szervezzen is tüntetést, de mindketten tudjuk, hogy a meghívó konkrét szövege éppúgy apróbetűs résznek minősül, mint akár a mobiltelefonos, vagy épp a devizahiteles szerződéseknél: nagyon kevesen olvassák el, és csak akkor reagálnak, mikor a valóságban kiderül, hogy a lényeg az apróbetűkben foglaltatott. Ha viszont a tüntető Tömeg, amelyik abban a hitben van, hogy az általad szervezett tüntetés az Orbán Rezsim ellen irányul, csak a demonstráció során jön rá, hogy ez nem így van, akkor abból botrány lesz, mert tele már a Nép hócipője azzal, hogy más célokra használják föl, mint ami mellett elkötelezte magát.

Jelen állapotban a Te tüntetésed az elmúlt 25 év elutasításáról és egy új ellenzéki mozgalom megalapításáról szól. Ebben van azért egy furcsa motívum: a résztvevők létező politikai identitásának eltitkolására való felszólítás: magyarul ne hozzanak a pártszimpatizánsok zászlókat. Ez elég furcsa elvi kérdés, a jelek arra mutatnak, hogy több párt sem fog ennek eleget tenni, mert épp az a hatalmas, soktízezres tüntetés, amelynek emlékére az operaházit rendezitek, minden létező politikai szervezet zászlóit és transzparenseit beengedte, tán ezért is volt akkor a 100 ezres tömeg. És itt érünk vissza az alapkérdéshez: mi is valójában a tüntetés célja? Mertha valóban úgy van, mint az "apróbetűs" részben leírjátok, hogy az elmúlt 25 év egybemosása, és egy új ellenzéki mozgalom létrehozása, akkor ott valóban nincs helye más szervezetek zászlóinak, de akkor persze más szervezetek szimpatizánsainak sem. Az eddigi tüntetések tapasztalata alapján azonban erősen kérdéses, hogy vajon a pártszimpátiával rendelkezők távoltartása után a bejelentkezett 9 ezer emberből hány is lenne ott valójában. Az egész rendezvényt egy furcsa kettősség uralja: olybá tűnik, mintha az ellenzéki demokrata pártok szimpatizánsaira is igényt tartanátok egy olyan mozgalom megalapításánál, amelynek célja épp ezen pártok elfogadhatatlanná minősítése. És ez nehezen menne, ha a zászlóerdőből kiderülne, hogy mily nagy számban is vesznek részt pártszimpatizánsok ezen a tüntetésen.

Nem is lenne szükség, hogy blogom erejét fölhasználva tegyek föl kérdéseket, ha lenne az esemény fészbuk oldalán bármiféle kommunikáció a résztvevők és a szervezők között. De nincs, nyomokban sincs. Napok óta teszik föl a sürgetőbbnél sürgetőbb kérdéseket a résztvenni szándékozók, de még véletlenül sem jelent meg egy szervező sem, senki semmire semilyen választ ott nem kap. Ennek következménye az, hogy itt vagyok kénytelen Neked föltenni a mindenképp választ igénylő alapkérdéseket:

1. Hajlandó vagy-e a tüntetés tematikáját a Tömeg akaratához igazítani: elsődleges, mindennél sürgősebb és fontosabb célként kijelölni az Orbán Rezsim megbuktatását?

2. Amennyiben nem, tájékoztatod-e erről rövid, közérthető, egyértelmű formában a résztvennni szándékozókat még a tüntetés előtt?

3. Amennyiben ezt sem, milyen módon kívánod föloldani a Tömeg és a szervezők szándéka közti ellentétet a tüntetésen?

4. Szervezőként milyen lépéseket teszel, ha politikai szervezetek saját identitásukat jelképező zászlókkal, transzparensekkel jelennek meg?

Nos, ez a négy legfontosabb kérdés, melyek egyenes megválaszolása képes eloszlatni az Operaházi tüntetéssel kapcsolatban igen sokakban fönnálló, és napról napra elmélyülő kételyeket. Várom válaszodat, akár itt, akár bárhol a médiában.

Üdvözlettel:

Szabó Gábor "Tuareg"

Tavaszi Vihar - Az első széllökés

Az Orbánbúcsúztató Szilveszter az első azon események sorában, melyekkel újra mozgásba hozzuk az utat tévesztett, és az eredeti létszám töredékére esett tüntetési hullámot. E folyamat végén, Március 15-én, az Ultimátum Napján, pedig 100 ezren kényszerítjük rá a Kossuth téren az Orbán Rezsimet a távozásra.

Emlékezzünk kicsit: Netadó, NAV-botrány, Közfelháborodás Napja. Minden egyes alkalommal soktízezer ember az utcákon, Budapest és a Vidék együttmozogva, és dübörög az Orbántakarodj, a Demokráciát és az Európa. Sokan voltak persze, akik mindegyik tüntetésre elmentek, de mégis, ha ezeket a duplázódásokat kiszűrjük, akkor is kint volt 100 ezer ellenzéki tüntető a fővárosban, és 50 ezer pedig vidéken. Aztán a Közfelháborodás Napja után hirtelen elfogyott a Tömeg. A soktízezerből már csak épphogy tízezer maradt, a Vidék parazsa is kevés kivételtől eltekintve kihunyt, pedig közben a korábbi sikeres Nagytüntetések szervezői mind összefogtak, hogy együttesen próbálják meg újra felturbózni a résztvevők számát. Ha demokráciát akarunk, márpedig épp azért megyünk utcára, mert Orbánék lebontják, akkor el kell fogadnunk az Alaptézist: a Népnek mindig igaza van, teccik nemteccik. És ha a korábbi Tömeg 90%-a már nem megy ki a január 2-i Operához szervezett demonstrációra, akkor ott valamit a szervezők nagyon elcsesztek. Nem kell ezt bonyolítani: a szervezők nem azt akarták, amit a Nép, tőlük aztán az Orbántakarodjot nem lehetett hallani, még akkor sem, mikor a Tömeg már szűnni nem akaró Orbántakarodj skandálással figyelmeztette Őket, hogy miért is jött ki.

Ezek a szervezők 2018-ra játszanak, nyakunkon hagynák simán Orbánt, ezek a szervezők azzal vannak elfoglalva, hogy minél messzebb vigyék a maradék Tömeget a Kossuth tértől, ezek a szervezők a részvételi demokrácia mindenütt megbukott tézisét előrángatva próbálják a pártokat kitiltani - persze szimpatizánsaikat nem, mert különben kevés maradna az ember -, ezek a szervezők már eddig is bebizonyították, hogy még a saját ígéreteiket sem tartják be. Emlékezzünk csak a NAV-tüntetés legkomolyabb mondanivalójára: ha nem mond le Vida Ildikó NAV-elnök egy héten belül, akkor polgári engedetlenségi akciókat indít Vágó Gábor, és a január 2-i Operás tüntetés szervezője: Várady Zsolt. Ez két hónapja volt, Vida Ildikó még mindig NAV-elnök, de a meghirdetett polgári engedetlenségnek nyoma sincs, mert gondolom az nem tekinthető annak, ha Vágó Gábor 2 ezer embert átsétáltat a Lánchídon, majd föl a Várba, tehetségkutatót tartani zenei aláfestéssel. Ezek a szervezők most tesznek egy utolsó, kétségbeesett kísérletet, hogy egy régebbi 100 ezres, mindenkit befogadó tüntetés nosztalgiáját meglovagolva valahogy összetrombitáljanak egy mozgalomalapításhoz szükséges tömeglátványt. És bár semmi apropója nincs, mert annak idején, a Hatalom épp az Operában ünnepelte Alkotmányunk eltörlését, ezért volt értelme ott tüntetni, most meg épp gyerekelőadás lesz, de utolsó aktusként még beleférhet egy Milla light alapítása.

A novemberi Százezres Tömeg, amelyik pedig Orbán ellen ment tüntetni, már otthon van, és addig ki nem mozdul, míg attól tarthat: újra átverik. Nem megy mozgalmat alapítani, részvételi demokráciásat játszani, 2018-as jövőképeket hallgatni, elmúlthuszonötévezni, mert a töke Orbánnal van tele, és addig nem mozdul, míg a Valós Ellenséggel szemben nem vezetik csatába. Nem hagyja magát mégegyszer megvezetni sehová sem megérkező menetekben: Kossuth tér, Orbántakarodj, Demokráciát, Európa, és ha majd Orbánékat eltávolítottuk, akkor jöhet a többi probléma megoldása. A Tömeget meg kell újra mozdítanunk, és utcára kell vinnünk, mert nem változott a Nép akarata, csak az eddigi szervezők elmillásodtak, elszakadtak a valóságtól, közérdek helyett magánérdeket képviselnek. Nincs sok időnk, a megrendült Orbán Rezsimet a tavasz folyamán el kell takarítanunk, mert újabb és újabb  tettei népellenesek, és a Tömeg parazsát nem szabad kihunyni hagynunk. Ennek a Narancsfacsaró Tavaszi Viharnak az első széllökése lesz az Orbánbúcsúztató Szilveszter. Gondolom nem kell mondanom, hogy akik éjfélkor ott lesznek hidegben, valszeg hóban is, azok Budapest legeltökéltebb demokratái. Ha van elhivatott és egyértelműen Orbánellenes ellenzéki erő, az azokból az emberekből áll, akik a Parlamentnél éneklik el Szilveszterkor a Himnuszt és tesznek fogadalmat arra, hogy jövő szilveszterkor már Orbánmentes Bulin vesznek részt ugyanott.

Az Orbánbúcsúztató Szilveszter a kezdet, a Március 15-i Kossuth téri Ultimátum Napjához elvezető Tavaszi Vihar első széllökése. Békés rendezvény, nem támadunk sem a Parlamentre, sem a rendőrökre, nem is hajigálunk, nem itatunk le senkit, hogy aztán hülyeséget csináljon, ha mégis azt tenné, akkor megállítjuk. Nincs irritálóbb Orbánék számára, mintha kedvenc bábszínházának, a Parlamentnek a tövében, az általa élettelen kősivataggá épített játszóterén: a Nemzet Főterén demokraták buliznak, és ezzel jelzik, hogy ki is van valójában már otthon a Kossuth téren. Az Orbánbúcsúztató Szilveszterrel jelezzük, hogy visszafoglaltuk a színes, élő, emberi Tömegnek a Kossuth teret, és a Tavaszi Vihar folyamán visszavesszük az Országunkat is tőlük. Mi, akik ott leszünk, elköteleződünk egymásnak, a Népünknek, és többé nem engedjük eltéríteni sem magunkat, sem senkit a valós probléma megoldásától: az Orbán Rezsimnek buknia KELL. A pár beszédet, fogadalmat, a közösségi cselekvéseket, a zenét ennek megfelelően állítjuk össze. Mivel megfagyasztani senkit sem akarunk, és bizony hideg lesz, és tán hó is, ezért az eseményeket este 10-től újévi fél 1-ig szervezzük. Előtte is már ott leszünk, az Ország Gyűlése Mozgalom most is ott van, de vigyáznunk kell egymásra, mert a mi dolgunk lesz mozgósítani 100 ezer embert tavasszal, és két és fél órát jól felöltözve a legelhivatottabb ellenzékiek biztosan kibírnak. Éjfél után pedig magam fogom elmondani az Utat, amin végigmenve Orbánt és Bandáját tavaszra a hatalomból a sittre küdjük. Gyertek, legyetek az Útitársaink.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Orbánnal, vagy nélküle?

Vannak, akik szerint az Ország nem bír ki már újabb évet az Orbán Rezsimben, újabb éveket meg aztán főleg nem. Vannak mások, szerintük meg lassan is lehet építkezni, mert az egész elmúlt 25 évet kell eltakarítani, annak megszervezéséhez meg idő kell, és türelmes fölkészülés.

Magam azt gondolom, hogy a lehető legrövidebb időn belül el kell takarítanunk Orbánt a Bandájával együtt, mert minden egyes nap, amit Hatalomban töltenek, súlyos kárt okoz az Országunknak: növeli a nyomort, távolabb visz Európától és szűkíti maradék demokráciánkat. Minél gyorsabban tudjuk azt a Tömeget összehozni, amelyik már puszta mérete folytán is elégséges az Orbánűzés kikényszerítéséhez, annál jobb, és ennek fontossága minden más kérdést megelőz. Orbánt az elmúlt két hónap tömegtüntetései padlóra küldték, szavazótábora megfeleződött, pártjában hatalmi harcok kezdődtek: ha nem ütjük ki, hanem hagyunk Neki időt föltápászkodni, akkor könnyen semmivé válhat mindaz, amit a Nép eddig az utcán elért. Honfitársaink fele a szegénységi küszöb alá zuhant, százezrek éheznek, napról napra távolodunk Európától, és közeledünk a Keleti Kényurak országaihoz, és hatalomgyakorlási szokásaihoz. Ezt a folyamatot pedig meg kell állítani, minél hamarabb, annál jobb, mert minél később, annál rosszabb, nemde. Ilyen helyzetben pedig tisztán kell beszélni mindenkinek: tüntetésszervezőknek, civileknek, pártoknak: mi a Cél? Mertha nem Orbán mielőbbi eltakarítása, akkor ezzel bűnrészessé válnak minden egyes olyan későbbi cselekvésben, amit a Fideszmaffia elkövet a számukra ajándékként odadobott időben.

Ha a lakásban betörő jár, akkor arra nem az a jó válasz, hogy a család behúzódik egy szobába, magára zárja az ajtót, és elbeszélget arról az időszakról, ami majd a betörő távozása után beköszönt. Nem, ott egy jó válasz van, amihez persze kell némi bátorság, meg minimálszervezés: mihamarabb harcképtelenné tenni a delikvenst, és aztán szépen becsomagolva odaadni a közben kihívott zsaruknak. A mi közös otthonunkban, az Országunkban pedig egy igen agresszív Banda járkál szabadon, és ha tovább várunk, akkor már a búvóhelyünkként szolgáló utolsó szobánkban is ránktöri az ajtót: na ezt nem kéne megvárni, gondolom én. A Józan Ész azt mondja: a Legnagyobb Problémát kell először kiiktatni, és majd jöhet AZUTÁN az összes többi gond lassú és biztonságos megoldása, mert akkor már lesz idő megfontoltan cselekedni. És akkor most ismét mondom: tessenek megkérdezni az összes mostanában mozgó közösségi embert, hogy mit tart a Legnagyobb Problémának. Mert csaxólok: jelentős részük nem Orbánt. Soktízezren az elmúlt időszakban már megérezték az a kettősséget, ami a tüntetések szervezői és a tüntető Tömeg között feszült. A Tömeg hiába skandálta az Orbántakarodjot, a színpadról ehhez inkább lehűtést, mintsem biztatást kaptak.

Volt itt már mindenről szó a szónokok részéről, netadótól, Vida Ildikón át a részvételi demokráciáig, meg új politikai erők fölállításáig, csak egyet nem mondtak ki soha: Orbán, TAKARODJ! A kezdeti soktízezres Tömegekből így maradt már csak ennek töredéke: a már hazamentek addig nem is mozdulnak újra, amíg nem a Legnagyobb Probléma: az Orbán Rezsim eltávolítására hívják Őket utcára. A Tömeg maradéka még reménykedik, és önbecsapásba menekül: akár nyilvánvalóan nem Orbánbuktatási céllal megszervezésre kerülő tüntetésre is elmegy, mert szeretné azt hinni, hogy a szervezők csak észrevették már mostanra, hogy mi is a Legnagyobb Probléma. Nem, nem vették észre. A január 2-i tüntetés ennek a legszebb példája: ott megint mindenről szó lesz, Mozgalomalapítástól elmúlhuszonötévezésig, meg eljövendő országimázsról, meg részvételi demokráciáról, csak épp egyről nem: Orbán, TAKARODJ! Aki nekem nem hisz, mellékelem fényképen a rendezvény fejlécét: (nagyításért katt a képre)

A szokásos mindenről beszélő, csak a lényeget kínosan kerülő hablaty, a Szervezők meg akarják lovagolni az Orbánellenes közhangulatot, és bíznak abban, hogy a Nép úgysem olvassa el, miről lesz szó, mert azt hiszi, ez egy Orbánellenes tüntetés. Tessék, föltettem ahhoz az eseményhez egy közvéleménykutatást, mit gondolnak a tüntetők a tüntetés céljáról, íme: (nagyításért katt a képre)

Még egy fénykép ugyanerről, mert nyitvahagytam a válaszadás lehetőségét, bárki írhatott bármifélét, hogy aztán arra is lehessen szavazni: (nagyításért katt a képre)

Itt az összes válasz, tessék jól megnézni. A kimenni szándékozó tömeg elsöprő többsége Orbánűzni akar, nem Mozgalmat alapítani, meg elmúlthuszonötévezni, csakhát nem figyelt oda, miről is szól maga a rendezvény: mozgalomalapításról és elmúlthuszonötévezésről. Itt ismételten, és már sokadszorra a Nép ügyes átveréséről, akaratának meghackeléséről van szó: a média számára föl lehet majd mutatni egy olyan tömeget, ami aztán azokat a szervezőket hitelesíti, akiknek valójában egész más a célja, mint magának a Tömegnek. Ennek a Tömegnek a zöme Orbán ellen megy ki, de majd a televízióban már úgy látják magukat viszont, mint egy olyan Mozgalom alapítói, amelyiknek nem célja a mielőbbi Orbánbuktatás. Ügyes, meg kell hagyni, annyira ügyes, hogy már-már Orbáni Módszertannak is nevezhetjük.

A baj csak az, hogy a történelmünk már megint ismétli önmagát: Millának hívták azt a jelenséget, amelyik egy százezres induló és Orbánellenes tömeget addig csavargatott mindenféle egyéb célokra, hogy végül elfogyott, és Orbán pedig hatalmában megerősödött. Ez, ami most zajlik, ez pont ugyanaz, mint amit a Milla nevű médiahack annak idején elkövetett: a Kész Átverés Show. Minden elemében ismétlődik: a Tömeg valós akaratának semmibevétele, az elmúlt 25 év kritikátlan egybemosása, zsigeri pártgyűlölet, mellébeszélő médiahablaty. Ám az ilyen dolgokat egyszerű ám tisztába tenni: tessenek megkérdezni a Szervezőket, hogy céljuk-e Orbán mielőbbi megbuktatása. Előre szólok: nem fognak válaszolni, kerülik a kérdést, mint vászon az ollót, pont ugyanúgy nem lehet belőlük egy egyenes választ kipréselni, mintha Narancsszóvivők lennének. Az igazi gond ezzel az egész újabb Millával pedig annyi: nem lesz könnyű a megint átvert Népet újra utcára hívni, és az ilyen tüntetések végeredményben csak az újabb otthonmaradók számát gyarapítják, mint azt az elmúlt hónapokban megtapasztalhattuk. Annyi a különbség az akkori és a mostani helyzet között, hogy most nem az összes civil áll be ebbe a Milla-sorba: az Ország Gyűlése Mozgalom, és más civilszervezetek is - róluk majd később - a Legfontosabb Problémát akarja megoldani: az Orbán Rezsim megbuktatását, és majd csak AZUTÁN, a szabaddá vált levegőn nekiállni a többi gond megoldásának. Március 15-én a Kossuth téren, az Ultimátum Napján találkozunk mindazokkal, akik nem akarnak egy napot sem tovább élni Fideszországban.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Pártrasszizmus

Így neveztem el azt a folyamatot, ami létező pártjaink hibáit teljes pártellenességbe akarja valahogy fordítani, csakhát ez meg épp olyan, mintha egy cigány boltitolvajt elfogva a cigányokat tolvajoznánk le. Nem tiltjuk be az autót attól, hogy sok a baleset, hát akkor itt sem árt kicsit gondolkozni, hangulatkeltés helyett.

Szóval ácsi, Párt ám az amerikai Demokrata Párttól a brit Tory-kon át a német SPD-ig sokminden, meg azért azt is hozzáteszem, hogy mellesleg ezek a Pártok a világ jól élő részének országait vezetik, és nem tegnap óta, tehát valamicskét már csak letettek az asztalra, nemde. Vannak jó és rossz Pártok, jó és rossz autók, és attól, ha egy Trabant szétesik a Zember alatt, még nem tiltjuk be a Mercedest, nemdebár. Értem én, persze, hogy megy már a helyezkedés az Orbán utáni időkre, és megkezdődött máris az ilyen irányú Népbutítás, de csaxólok: előbb Orbánt kéne buktatni, hogy legyen Orbán utáni idő, mert enélkül nem lesz. Akik a Pártokat most fetisizálni kezdik, mint minden rossz okozóit, azok néhány valóban lelkes ideológus kivételével egyszerűen demagógiát alkalmaznak, megpróbálják a létező pártjaink elleni kiábrándultságot tömeg, majd később szavazatszerzésre fölhasználni. Ja, persze majd úgy, hogy mikor eljön az ideje, akkor párttá alakulnak, mert persze Ők is tudják, hogy sok bukott politikai rendszerkísérlet után csak egy maradt életképesen a placcon: a Pártrendszer.

A Párt, mint olyan ugyanis nem az Ördög maga, hanem csak egy szervezet, aminek épp lehetne kisbicikli az elnevezése, vagy gőzmozdony, tökmindegy, és valójában csak annyit jelent, hogy adott értékek és érdekek képviseletére emberek egy csoportja összefog és szervezetté formálja önmagát. Daimler az első kocsiját a konyhában ütötte össze, Bill Gates meg a garázsban programozgatott, de ha elmegyünk Kecskemétre megnézni a Mercedes gyárat, meg bekapcsoljuk a számítógépet és előjön a Windows, azért könnyű ám rádöbbennünk, hogy ezek nem lennének, ha bármelyikük a sufniban marad, és nem kezdi el szervezetté formálni a fejében lévő tudást. Az Élet törvényszerűsége az erők koncentrálása, nem egyenként kószálunk a mezőn, hanem társadalmat hoztunk létre, nem vadkecskét hajkurászunk, hogy aztán valahogy megfejhessük, hanem megvesszük a boltban a tejgyáraktól a cuccot, ugye. Ebből a politika sem kivétel, tessenek már kicsit elgondolkodni, mikor épp a társadalom egészének legnagyobb kérdéseit eldönteni hivatott embereknek akarjuk előírni, hogy az Élet, a társadalom erőkoncentrációs törvényeivel szembemenjenek.

De játsszuk le konkrét példán, tessék. Betiltjuk a pártokat, csak egyéni képviselők indulhatnak személyként az országgyűlési választáson. Már az indulásnál baj lesz: van egy jelölt, akinek temérdek pénze van, van egy másik, akinek meg kilóg a feneke a gatyóból. A gazdag belenyomja a kampányába a lóvét, a szegény meg járkál lakásról lakásra. Utóbbinak 50 ezer választót kéne darabra személyesen megtalálnia, nulla reklámhordozóval, nulla médiával, előző meg naponta bombázza az ajánlataival a lakosságot. Na, ki fog nyerni? Hát persze, hogy az, akié a lóvé, ekként a média is. Namost akkor szegény emberünk mit tehet, hisz elég okos, hogy előre gondolkodjon: elinduljon esélytelenül, vagy Ő is szerezzen pénzt? Ha utóbbi mellett dönt, és talál is vállalkozót, aki megfinanszírozza, akkor lesz esélye, csakhogy máris kiszolgáltatta magát egy másik, a választáson nem induló embernek, így nem önmagát és a választóit fogja elsősorban képviselni, ha bejut, hanem azt, akinek a pénzétől függ ez az egész műsor. Csakhogy ezt ám korrupciónak hívják, és pont ezt kéne elkerülnünk, nemdebár.

De menjünk tovább: ott a frissen megalakult parlament a 200 egyéni képviselővel. Kéne ugyebár valami Kormányt választani, mert mellesleg az államigazgatás országos rendszere naponta milliószámra hoz döntéseket, és kellenek emberek, akik a rendszer egyes ágazatait irányítják miniszterként. Ahhoz, hogy valaki miniszter legyen, meg kell szereznie 101 képviselő szavazatát a 200-ból, és elindul a folyosói szavazatgyűjtés. Tekintsünk el attól, hogy hónapokig nem lesz Kormány, annyit kibír az államigazgatás önműködése, de végül csak lesznek olyanok, akik mögé a parlamenti többség fölsorakozik. Sok pici egyéni képviselőt könnyebb ám megvásárolni, mint szervezett nagyobb csoportokat, csaxólok: az Ország leggazdagabb embere épp úgy dönt, hogy bevásárolja magának a minelnöki posztot, és szépen végigmegy mind a 200 egyéni képviselőn, és fölajánl nekik fejenként egymilliárd forintot. Ugye nem teccenek annyira naivak lenni, hogy elhiszik: a 200-ból nem fog megszédülni a többsége ennyi pénztől? A minelnök ismét csak a leggazdagabb lesz, Ő meg simán a többszörösét vissza fogja termelni a kiadott milliárdoknak az államkassza, tehát mindannyiunk rovására.

És akiket ebben a folyamatban megvett, azok aztán hűek maradnak hozzá később is, hisz nem hülye a minelnök, hogy az egymilliárdos képviselő-vásárlási díjért ne kérjen betartatható hűséget. Az a pár becsületes, aki meg nem fogadta el az egymilliárdot, ott lesz ellenzékben egy hatalmas többséggel szemben, és egyedül, mint az ujjam. Se lóvé, se szakértelem, se apparátus, olvasgathatja majd a törvényeket minden szakmában, de lövése nem lesz az esetek zömében, hogy miről is van szó, az előterjesztéseket ugyanis olyan minisztériumok teszik, ahol emberek ezreinek munkája adódik össze végtermékké, ezzel meg egy bármennyire okos és eltökélt ember sem versenyképes. Szóval az a helyzet, hogy a pártrendszer kiiktatása maga a korrupció: a gazdagok megveszik a képviselőket, és azokat többségi szavazógéppé formálják, és ha épp olyanjuk van, akkor kiírják erre a kialakult, és szervezett hálózatra, hogy Párt, oszt jónapot. Vagy nem írják ki, mert minek: egy frászt fog a kőgazdag hatalomgyakorló mindenféle belső választásokon megmérettetődni, mikor már egyszer megvette kilóra a képviselőket. Nakéremszépen, hát ilyen a politika, ha nincsnek pártok. Mondom ezt civilként. Józan civilként.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A Vezér utolsó karácsonya

Tudom én, hogy Karácsonykor kedves dolgokat kéne írni, csakhát a helyzet az, hogy a Vezér nem bírta ki, és tegnap szózatot intézett a Néphez, így aztán én sem az angyalkás stílust választottam mára. És mivel a Felcsúti Führer mostanra kábé annyira érti a történéseket, mint a Ceausescu anno, így aztán a sorsa is hasonló lesz, na jó, nem pont olyan, mert higgadt demokraták vagyunk, nemde.

Persze nem az a baj a nyakunkra ült hazai Kárpátok Géniuszával, hogy belepofázik már megint az életünkbe, hanem az, hogy a mindennapokban is ott kotorász a magánszféránkban, és ahová beteszi a lábát ott az aranyból is képes biomasszát képezni. És tegye a szívére a kezét mindenki: vajon jobb, nyugodalmasabb, pozitív kilátásokkal telibb lenne-e az élete, ha végre a Felcsúti Szupermen Sopronkőhidán karácsonyozna már Haveri körben, mint azt bőven kiérdemelte? Naugye, erről van szó: lehet Karácsonykor behunyni a szemünket, de valójában mindannyiunk családjában, aminek a Karácsony az igazi ünnepe lenne, ott vannak ennek a Banditának az áldozatai, és nem csukhatjuk be a szemünket, és nem zárhatjuk el az agyunkat, ha épp mostanság kezd újra megnyílni. Romba döntött egzisztenciák, munkanélküliség, hatósági vegzálás, nyomor, éhezés, megalázottság, kiszolgáltatottság: mindannyiunkat érint, és a legtöbb családot közvetlenül is. Szóval az a helyzet, hogyha igazán boldog Karácsonyt akarunk magunknak, a hozzátartozóinknak, akkor azt ki is kell magunknak vívnunk: gondoskodnunk kell róla, hogy a 2015-ös Karácsony már valóban ilyen lehessen, mert ezt más helyettünk nem végezheti el.

Nemtom már melyik amerikai Alapító Atya mondta, tán George Washington, hogy ha békét akarsz, akkor mindig készen kell állnod a háborúra. Hát valahogy így: az elmúlt évtizedekben engedtük, hogy helyettünk gondolkozzanak és cselekedjenek, és rábíztuk a politikát a politikusokra, mi meg a tévén néztük. A következmény az, amit látunk és átélünk: a közügyeinkkel való foglalkozás nem úri huncutság, hanem Közös Ügyeink vitele, abba bizony bele kell szólnunk, és időben kell azt megtennünk, mert ha nem, akkor megkaphatunk bármikor egy újabb Orbánt. Ha 2015 Karácsonyán már nem akarunk politizálni, akkor ahhoz egész jövő évben politizálnunk kell: harcosan, keményen, eltökélten, és akkor kivívjuk magunknak az Ünnepek alatti békés hátradőlés privilégiumát. Aszonták a Srácok a múltkori tüntetésen, hogy nincs hová hátrálnunk, aztán kifaroltak a Kossuth térről a mellékutcába, onnan meg haza, meleg ágyikóba. Vegyük tán mostantól komolyan magunkat, mert Orbánt elnézve Ő már igencsak komolyan vesz minket: imperialista kémek és ügynökök vagyunk, akiket a titkos világösszeesküvés mozgat, tiszta Ceausescu, na.

Szóval tessenek most pár napot családi körben elgondolkodni azon, hogy milyen közösségi tettek lesznek ahhoz szükségesek tavasszal, hogy jövő ilyenkorra valóban békés és boldog Karácsonyunk lehessen. Mert el kell hajtanunk a Kárpátok Géniuszának magyar verzióját, meg az egész bandáját, mert mostanra a helyzet addig jutott, hogy ki kell mondanunk, és aszerint is kell cselekednünk: vagy Ők, vagy Mi. Az otthonunkat, a szeretteinket nem tudjuk egyedül, a falak mögött megvédeni: utcán hatalmas tömeg részeként viszont igen. Az eddigi tüntetések megfelezték a Fidesz támogatói körét, komoly belső hatalmi harcokat idéztek elő és beszaratták Orbánt, aki nem hiszi, nézegesse a rendőrtábornokok közötti fotózkodását, ugye milyen ismerős. Mondjuk arra kíváncsi leszek, hogy mikor eljön az ideje, melyik Tábornok lesz az, aki konkrétan letartóztatja majd a Felcsúti Géniuszt, mert biz az ilyesmi így szokott menni. Szóval Kedves Harcostársaim, Barátaim, Olvasóim, és Mindenki: tessenek most Karácsonykor elgondolkozni azon, hogy mitől is lehetne sokkal jobb a következő Karácsonyunk. Naugye, erről beszélek.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Tüntetés lesz, nem választás, nyugi

Március 15. az Ultimátum Napja kapcsán tegnapi cikkemben jeleztem, hogy minden demokrata politikai erőt várok a Kossuthra. Civil tüntetésszervezőkkel is megindult már az egyeztetés, Gyurcsány is bejelentette, hogy beszállnak a felgyorsított Orbánbuktatásba. Áll is a bál, de csaxólok: ez műbalhé.

Kezdetnek maradjunk a tényeknél.

1. A demokratikus ellenzéki pártokra az országgyűlési választásokon 1,3 millió honfitársunk szavazott. Ez a szám azóta kisebb-nagyobb megingásokkal, de állandó, tehát aki azt mondja, hogy a pártok maradjanak távol, az gyakorlatilag megaláz 1,3 millió embert, olyanokat, akik szavaztak már Orbán ellen, és akik közül rengetegen vesznek részt a tüntetéseken, ha hagyják Őket.

2. Sokféle hang van a Tömegben, de arra kell figyelnünk, milyen akarat mögé sorakozik föl az egész demonstráció, mik azok a jelszavak, amik spontán módon alakulnak ki, és erősödnek egy hatalmas Néphanggá. Ebből pedig három van: Orbántakarodj, Európa és Demokráciát. Nem konszenzusos a "mindenkit küldjünk el az elmúlt 25 évből, mert mind ugyanolyan" gondolatköre, akik tehát ezt képviselik, azok részérdeket képviselnek az Egészhez képest.

3. A tüntető tömeg nagysága a második netadós vonulás óta folyamatosan csökken, pedig az érzékelhető Népharag állandó. Ezen el kéne ám nagyon gondolkodni, mertha 100 ezerből múlt keddre a tizede maradt, akkor ott nem a Nép cseszte el, nemdebár. És van jópár oka a népfogyásnak, de ebből az egyik legfontosabb bizony ennyi: a pártszimpatizánsok sértve érzik magukat, ha állandóan identitásuk eltitkolására szólítják föl Őket, és tessenek arra nyugodtan mérget venni, hogy a Tömegek legalább fele pártszimpatizánsokból áll.

4. Március 15-én, az Ultimátum Napján nem országgyűlési választást tartunk, hanem az eddigi legnagyobb tömegtüntetést. Ott nem pozícióosztás lesz, nem az új hatalom fölállítása, hanem a regnáló, hazaáruló Orbánbanda eltakarítása. Ne keverjük a dolgok sorrendjét, mert semmire sem jutunk. Amíg az autokratikus, Európa-, és demokráciagyilkos Narancsmaffiát nem távolítjuk el a hatalomból, addig minden egyes nappal rosszabb lesz az Országunknak. Ha majd eltakarítottuk, akkor lehet fölállítani egy átmeneti kormányt, Alkotmányozó Nemzetgyűléssel helyreállítani az Alkotmányt és a választási törvényeket, és aztán, mondom: AZTÁN kiírni a szabad választásokat, és majd AKKOR elindulni versenyben, és megméretődni.

5. Azért bíráljuk - és joggal tesszük - az ellenzéki pártokat, mert teszetoszáskodnak, és mindenféle távoli határidőket mondanak. És most, amikor az első közülük, a DK, és aztán remélhetőleg a többi is hamarosan azt mondja: gyerünk, menjünk akkor az utcára, és mielőbb buktassuk meg Orbánt, akkor erre az lenne a jó válasz, hogy ne gyertek? Aligha. De, gyertek, mindenki jöjjön, mert kevés 10 ezer, de még 30 ezer is az Orbán Rezsim eltakarításához. Oda bizony 100 ezer kell, végeláthatatlan kiterjedésű, Kossuth téren koncentrálandó Hatalmas Tömeg, és az éppúgy nem lesz meg a pártok nélkül, mint a civilek nélkül.

Minden szervezetnek vannak kitűzött céljai, de az ahhoz tartozókat nem csak érdekek, hanem emberi kapcsolatok, érzelmek is egymáshoz kötik. A Szolidaritás, az Ország Gyűlése Mozgalom, minden más létező, vagy épp frissen alakult civil szerveződés is viszi a saját identitását jelképező dolgait minden tüntetésre: zászlókat, kitűzőket, transzparenseket, bármit. Miért ne tehetnék ugyanezt meg a pártok? Minden szervezet más és más, de egyik sem azért viszi az identitását jelképező valamicsodákat, mert rá akarja erőltetni az általa képviselt tézisrendszert az egész tömegre. Nem, továbbra is a Tömeg minimálkonszenzusában vesz részt mindenki, tudomásul véve, hogy itt most a minimumot képviseljük mindannyian, mert csak így lehetünk elegen az Orbán Rezsim eltávolításához. Orbántakarodj, Európa, Demokráciát. És minden olyan szervezet, aminek programjában eleve benne van ez a három alapkérdés, az joggal, és teljes joggal vesz részt ezeken a tüntetéseken. Ezért nem vehet részt a Fidesz és a Jobbik pártszerűen: a Narancsok nyilván egyik céllal sem szimpatizálnak, és a Jobbik sem akar sem Európát, sem Demokráciát, és ezek tények, tehát nekik nincs keresnivalójuk a tüntetéseken. De mindenki másnak igen, és pont olyan formában, ahogy az nekik jólesik.

Aki azt hiszi, hogy pusztán attól, ha Gyurcsány a DK-val, az MSZP, az Együtt, a PM, vagy akár az LMP saját jelvényeivel megjelenik a tüntetéseken, attól majd azok a pártok tüntetéseivé alakulnak, annak kisebbségi komplexusa van, vagy valamilyen ki nem mondott, de nem az Orbánűzést szem előtt tartó háttércélja. MAJD lesz szabad verseny, MAJD meg lehet méretődni, ha MOST, amíg még lehet megbuktatjuk Orbánt. Mert a mostani tüntetések Célja ez, és nem más, és aki későbbi választások esélyeit mérlegeli, és megpróbálja abból kiszorítani a KÉSŐBBI versenytársait, az ugyanúgy fél a versenytől, a Néptől, mint Orbánék. Ha a tüntetésszervezők elég karizmatikusak, és jól csinálják a dolgukat, azt a Nép úgyis díjazni fogja a későbbi választásokon, de adminisztratív lépésekkel kitiltani a KÉSŐBBI versenytársakat, az biz nem demokrata magatartás. Igen, nyilvánvalóan a mostani ellenzéki pártok is el fognak indulni azokon a választásokon, de ugyebár épp azért is küzdünk, hogy a választási törvényeink ismét torzítatlanul tudják majd visszatükrözni a Népakaratot, mert a Narancsok általi "módosítások" ezt lehetetlenné tették. Tessenek jól politizálni, hitelesen, és akkor majd az új politikai erők fogják megnyerni a választásokat, de SZABAD versenyben, nem pedig úgy, hogy kitiltogatjuk ezt-azt-amazt, mert ez semmivel sem jobb a Fidesz gyakorlatánál.

Szóval lényeg a lényeg. Minden olyan politikai erőre és azok támogatóira szükség van az Orbánbuktatáshoz, akiknek programjában, elvrendszerében benne van a Tömeg által már megteremtett minimálkonszenzus: Orbántakarodj, Európa, Demokráciát. Minden szervezetnek joga van az ilyen témájú tüntetéseken résztvenni, és egyenrangú félként, mert akikkel közös a szándékunk, azokkal együtt megyünk, amíg az nem teljesül. És mivel minden politikai szervezetnek, mindegy hogy civil, vagy párt, saját értékvilága van, melyben támogatói hisznek, és jelképeik ezt mutatják meg, így aztán egyértelmű, hogy mindenki pont olyan közösségi jelvényt visz magával a tüntetésekre, amilyet csak akar. Ha zászlót, akkor azt, ha transzparenst, kitűzőt, mindegymit, akkor meg azt. Aki pedig ettől el akar tiltani mást, az lehet hogy szavaiban demokrata, de tetteiben valójában nem az. MOST Orbánt buktatunk, és MAJD szabad választásokat tartunk, akik már most az utóbbira csendben kacsingatva próbálják mások részvételét korlátozni, azok pedig nem őszinték, és csak annyit érnek el, mint eddig: a Tömeg lassan otthagyja Őket. Március 15-én, az Ultimátum Napján MINDEN demokrata politikai erőt várok a Kossuth térre, felőlem azt hoznak magukkal, amit csak jólesik, és még a szervezésben is résztvehetnek. Mert ez így tisztességes, és így demokratikus.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Szolid erőszak

Sem nekem, sem az Ország Gyűlése Mozgalomnak nem az a célja, hogy kisajátítsa a tüntetéseket: a célunk az, hogy egyberendezzük a sokféle, és sokfelé szaladó demokrata erőt, hogy kulcspillanatokban meglegyen a Kritikus Tömeg az Orbán Rezsim megbuktatásához.

Mindezt azért szögezem le így az elején, március 15., az Ultimátum Napja kapcsán, mert már érkeznek az alternatív tüntetési bejelentések a Kossuth térre ugyanaznapra. Tisztázzuk: az egész Kossuth teret, és az összes környező utcát foglaltam le március 15. este 6-tól éjfélig, és nem lesz több kicsi - egy a Vértanúk Terén, egy az Alkotmány utcában, egy meg ki tudja milyen más fals helyen -, hanem Egy Nagy lesz. Ha valaki nem értené: az említett időszakban nem járulok hozzá az érintett területen más tüntetésekhez, vagy egybefogjuk az erőket, vagy megcsináljuk magunk, OGYM-ként. Ezért mondtam a címben, hogy szolíd erőszak: minden demokrata mozgalomnak, tüntetésszervezőnek, pártnak, Mindenkinek nyitjuk a kaput, minden csatlakozó egyenrangú szervezőként lesz feltüntetve, ne tessenek ebből hiúsági kérdést csinálni, mert mi sem tesszük. De nem asszisztálok a továbbiakban az atomizálódáshoz, a Tömeg lassú szétdarabolásához, a Kossuth térre meghirdetett, majd a valóságban nem ott tartott rendezvények válságkezeléséhez, magyarul: a Népbutításhoz.

Tegnapi írásom a Tavaszi Viharról a címmel összecsengően terjedt szét: nyugodtan lehet ezért utálni. Amit viszont nem lehet: szétforgácsolni az erőket, és magáncélokra kisebb tömegeket összegyűjtögetni. A Tömeg konszenzusa az Orbántakarodj, a Demokráciát, és Európa. Az Ultimátum Napja ezen célok elérésére hivatott és semmi másra, aki ehhez csatlakozik, azt tárt karokkal várjuk, aki meg nem, az kénytelen lesz annak miértjét elmagyarázni elfogyó követőinek. Ne tessenek a BRFK-t hívogatni alternatív bejelentésekkel, mert nekik hivatalból engem kell hívni, hogy megkérdezzék: hozzájárulok-e további rendezvények tartásához ugyanazon a helyszínen. Nem járulok hozzá, ez van, aki Orbántűzni akar, azt bevesszük egyenrangú társszervezőnek, akinek meg nem ez a célja, az mehet máshová. Ez itt nem játék, mindannyiunk, az Országunk létéről van szó, éhező százezrekről, az Orosz Medvéről, a demokrácia felszámolásáról, akinek meg fontosabb a részérdek, mint az Orbánvírus ellenszerének időben való beadása, az szégyellheti magát.

Az Ultimátum Napjáról, március 15-én, a Kossuth térről senki nem lesz kirekesztve: mindenki, aki komolyan gondolja az Orbán Rezsim elbúcsúztatását, helyet kap. Pártok is, a Fidesz és a Jobbik kivételével, de ezt tán fölösleges is volt mondanom, mert demokrata tüntetésen nincs helye autokratáknak. Akinek van hozzá elég esze, hogy belássa: minden további lépés csak akkor lehetséges, ha az autokratikus rablóbandát eltávolítjuk, az úgyis ott lesz, és nem azt fogja nézni, hogy milyen szervezet zászlói lobognak a szomszédainál. MINDEN Orbánűzni szándékozó erőt várunk, és mindegyikre szervezőtársként is nyitottak vagyunk. Az Ország Gyűlése Mozgalom bőven nyújtott ahhoz elégséges egyoldalú gesztust az utóbbi hónapokban, hogy ne nézze tovább az ellenzéki erők kirekesztését, és tudatos vagy tudattalan szétforgácsolását. Felnőttek vagyunk, a Tét nagy: én félreteszem azt a rengeteg támadást, amit indokolatlanul kaptunk sokfelől, és baráti jobbot nyújtok mindenkinek, aki azt elfogadja. Közösen kell eltakarítanunk az Orbán Rezsimet, mert Mindannyiunk életét tönkreteszi. Március 15-én egy Nagy Tüntetés lesz este 6-tól a Kossuth téren és az összes környező utcában, hogy elférjünk 100 ezren. Tessenek csatlakozni.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok! 

Tavaszi Vihar - az Ultimátum Napja

Amit kedd esti Kossuth téri beszédemben megígértem, megtettem: március 15. este 6-tól 100 ezer fős tüntetésre lefoglaltam a Teret és az összes környező utcát. A Rendőrség okult korábbi bírósági vereségeiből, vita nélkül tudomásul vette, innentől ez jogerős. És innentől csak rajtunk, demokratákon múlik az Orbán Rezsim sorsa.

Nem 2018, nem 2016, nem kicsit így, kicsit úgy, tessenek már végre látni: nincs több időnk. A Felcsúti Bandita újabb és újabb döntései éhhalálra ítélik a fél országot, ketrecbe zárják a demokráciát, pedig oda a Fidesznyikek valók. Ébresztő: a Tömeg már most is készen áll, az újabb nyomorba döntő intézkedések a harci szellemet még magasabbra hergelik, hát akkor legyen végre bátorságunk eltakarítani Országunk élősködőit. Március 15-én, az Ultimátum Napján megbuktatjuk az Orbán Rezsimet, nem fegyverrel, nem kell Molotov koktél sem, a terv készen áll, azt a csatlakozó szervezőkkel örömmel megosztom. Mert mindannyiunkra szükség lesz, tüntetésszervezőkre, demokratikus pártokra, tecciknemteccik, nem lehet kiszorítósdit játszani, mert nem leszünk elegen. Bölcs mondást idézek: "ne tágítsd addig a problémát, ameddig az megoldhatatlanná válik". Hát valahogy így: ne most akarja senki megoldani a világ, és az Országunk összes problémáját, mert akkor a legfőbb problémát, minden gondunk igazi forrását: az Orbán Rezsimet nem sikerül lapátra tennünk. Igen, nekem is van kritikám dögivel, nem is túl finom az ellenzéki pártjainkkal szemben, le is írtam belőlük jó sokat, de egy dolgot ne vegyünk el tőlük: nem akarták soha a demokráciát megsemmisíteni, és az Országot Európából kivinni, ellentétben a Vérnarancsokkal, akik mást sem tesznek.

Ne akarjunk addig tetőt ácsolni, amíg a ház alapjait betonba nem öntöttük: Mekkmester csinált ilyet anno, körbe is falazta magát, de Ő nem az eszéről volt híres. Szóval a dolgok egyedül végigvihető sorrendje ennyi: 1. Orbánbuktatás, 2. Átmeneti szakértői kormány, 3. Alkotmányozó Nemzetgyűléssel a demokratikus jogállam helyreállítása, 4. Szabad Választások kiírása. Az első lépés nélkül nem csinálható meg a többi, józan paraszti ésszel ez könnyen belátható, a Nép be is látta, nem véletlen, hogy azt skandálja: Orbán takarodj, és nem azt: Mindenki takarodj. Tessenek nyugodtan új pártokat szervezni, azokkal majd egy Orbánmentes demokratikus jogállamban a választásokon elindulni, és nyerni, kormányt alakítani, meg miegymás, de könyörgöm: ez a negyedik lépcső, nem az első. Minimálkonszenzus, az elérhető legnagyobb tömeg kell ahhoz, hogy Orbánt távozásra kényszerítsük, az meg csak úgy megy, ha a konszenzus valóban minimál, és nem akarunk belecsomagolni minden szívünkcsücske részletkérdést. Úgyhogy itt az ideje mindenkinek végiggondolni és eldönteni: Orbánt akar-e buktatni valóban, vagy csak beszél róla. Én, Mi, az Ország Gyűlése Mozgalom meg akarjuk buktatni az Orbán Rezsimet, és meg is fogjuk tenni, nem játékból vagyunk immár 135-ik napja állandó tüntetéssel a Kossuth téren.

Eddig csak együttműködtünk, és a háttérből segítettük a többi tüntetésszervezőt, amiért aztán utólag elutasítást kaptunk az esetek zömében. De spongyát rá, közös a Cél, legalábbis remélem: Orbán takarodj! Látván a Tömeg létszámának folyamatos fogyását, de egyben azt is, hogy nem a Tömeg fogy valójában, csak nagyobb része nem megy ki addig újra tüntetésre, amíg az nem a Népakaratot szolgálja, mostantól az OGYM már maga is önálló erőként jelenik meg, mert ez szükségessé vált. A Tömeget ki kell hozni újra az utcára, nem 10 ezret, hanem 100 ezret, mert az már Kritikus Tömeg, és volt már annyi, amíg el nem kezdődött a Népakarat áttematizálása. Hát akkor térjünk vissza a józan észhez, és a Tömeg jelszavakban kinyilvánított akaratához: Orbán takarodj, Európa, Demokráciát. Ez a minimálkonszenzus, ehhez van meg a Kritikus Tömeg, ezzel az erővel tudjuk megbuktatni Orbánt március 15-én, mert meg KELL buktatnunk, nincs több időnk. Az OGYM által szervezett Orbánbúcsúzató Szilveszter az Orbán Rezsim megbuktatásáig tartó Tavaszi Vihar első lépése: másfélezernél többen jelezték részvételüket eddig a fészbukon, csaknem ugyanennyien a Kossuth téren élőben. Egy békés, de határozott Szilveszterrel kell jeleznünk, hogy visszavesszük az Országot, és tisztázzuk: ez Orbán regnálásának utolsó Szilvesztere, mert a következőt már jól megérdemelt börtönbüntetésében fogja tölteni. Hát akkor kezdjük, Demokraták.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

Az első menekülő Fidesznyik

Kocsis Máté nem jelent meg a Nyolckeres közmeghallgatáson, amiből évente egy darab van mindössze, és még az időpontját is az utolsó pillanatban megváltoztatták, hátha nem megy el rá senki. De, a Nép ennek ellenére elment, csak Kocsis, mint polgármester nem mert bemenni. Ennyi volt, Mátéka.

Lépjünk túl azon, hogy az évenkénti egyszeri közmeghallgatás időpontjának két nappal az esemény előtti megváltoztatása eleve törvénysértő, az meg nettó gusztustalan, hogy hétközbeni reggel 8 órás időpontra hozták előre, hogy akinek még maradt munkahelye Fideszállamban, az ne mehessen el rá. Nézzük a tényt magát: egy polgármester nem megy el az eleve manipulált időpontú közmeghallgatásra: ilyen egyszerűen nincs. A telenadrág olyan szintje kell ehhez, ami férfiak között egyszerűen elképzelhetetlen, évente egyszer van ilyen alkalom, törvény írja elő, az év 365 napjából egyszer pár órányit biz szembe kell nézni a Néppel, ez van. Az a polgármester, aki erre nem képes, az leírta magát, és Mátéka is tudja ezt: mégsem mert megjelenni, ennek pedig nagyon nyomós oka van: a rettegés. Fél Ő sok mindentől, és sok mindenkitől, van is oka rá, nemmondom, de itt most átlépett egy olyan határt, amilyet polgármester egyszerűen nem léphet át: a közmeghallgatástól való távolmaradás a rettegés nyíltszíni bevallása. Legalább annyiban őszinte volt, hogy betegségre hivatkozott, ám ha ehhez még hozzávesszük, hogy azokban a bírósági ügyekben, ahol Mi egymással szembenézhetünk, már jóideje nem jelenik meg, és mindig beteget jelent - lassan elővezetnek Mátéka, csaxólok, nem bújkálhatsz a végtelenségig -, így aztán fölmerül a kérdés: vajon valóban ennyire beteg már ez az ember, vagy csak ennyire gyáva?

Mátéka, Szépöcsém, Orbángazdádnál nem jó pont ám a gyávaság, tudod, a "légy férfi" az a Narancsnyik tesztoszterongőz mellékterméke, és épp most nem vagy az. Menekültél már korábban is, nem véletlenül kaptad meg a kerülettől a Hátsóajtós Kisvitéz kitüntető címet, mikor az ellened szervezett tüntetésem napján bezártad a képviselőtestületi ülést, és kimenekültél a sleppeddel a Polgármesteri Hivatal hátsókapuján. Meg persze egy másik ilyen tüntetésnél a közmeghallgatás időpontját is áttetted, mert betojtál, de legalább mindig résztvettél az általad vezetett kerület ülésein. Mármint eddig. Mert most már ezt sem merted megtenni. Azon azért így közbevetőleg gondolkodj el, hogy mindazon ügyekben, amiket közvetve vagy közvetlenül ellenem indítottál, természetesen mindig beidéztetlek tanúnak, mint azt tapasztalhattad. És mivel egyszer sem mersz eljönni, előbb-utóbb a Bírókban is fölmerül - vagy inkább már föl is merült -, hogy Te sunnyogsz, Szépöcsém. És marha ciki lesz, mikor vezetőszáron fognak elővonszolni a csigaházadból - mondhattam volna viselkedésedhez méltóbb élőhelyet is, de rendes vagyok, látod -, mert az aztán sajtóhír lesz, amitől a legjobban félsz. Egy ország fogja nézegetni, amint bilincs van a kezeden, és lesz kellő kreativitása, hogy a Főnökeidet is hasonló szituba helyezze.

Régen azért bátrabb voltál, csakhát nem tett jót a biztonságérzetednek, hogy kidobtak a Parlamentből az Elvtársaid, visszaszorultál polgármesternek, szakadnak el az Ügyészi, meg Rendőri Szálak, és szereztél Magadnak legalább egy hatalmas ellenséget a Hatalomban. Tudod kiről beszélek, Öcsi, én is ütlek-váglak, mióta elárultad a kerületedet, meg mellesleg engem is, és Narancsnyik Szolga lettél, de amit az az ember tud Veled tenni, na az nem lesz jó Neked. Azt hitted, égig érő fa leszel, de most épp egy cserje mögött lapulsz, ez bizony szörnyű bukás. És nem lesz ez már jobb: amit tettél, arra nincs bocsánat, akikkel tetted, azok pedig nem feledékenyek. Az utolsó csapást az Általad választott Rendszer mérte Rád: a drogtéma miatt Húgyosmáté lettél, lekarakteröngyilkoltad Magadat, bár örömmel tölt el, hogy segíthettem ebben. Beáldoztak, mert már beáldozható voltál, és Neked innentől annyi. Levettek már a képernyőről is, fogy a levegő, félre ne értsd, de biz szorul a hurok, Szépöcsém. De lesz ez még rosszabb is, tudod. Gazdád Maffiájának, a Te Családodnak, mely már épp kitagad Téged, csak hónapjai vannak hátra. És én, és mi, akiket elárultál, mindent tudunk Rólad, de mindent, elhiheted. És mikor a Felcsúti Gazdádon kattan majd a bilincs, akkor az elsők között leszel, akik az előzetesbe elkísérik, erre magam figyelek oda. De már ott is egyedül leszel, egykori Gazdáid a gyávákat nem fogadják be, nem osztják majd meg Veled a közös bablevit. Elmenekültél, Te vagy az első, példádat sokat követni fogják, legalább életedben először valamiben példát mutattál. Ennyi marad meg Belőled, elkallódtál Öcsi. Az Orbánbúcsúztató Szilveszteren Rólad is ejtek majd egykét búcsúmondatot.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!

A Kossuth téri tüntetés háttere

Minden tüntetésnek vannak tanulságai, a kedd estének is, sőt. Aztán lehet azokból valóban tanulni, vagy lehet figyelmen kívül hagyni, én most leírom mi történt, aztán mindenki leveszi majd belőle magának azt, amit fontosnak tart.

A József nádor téri kezdés rendben volt, valahol 5 ezer körül lehetett az induló menet létszáma. Ez folyamatosan duzzadt, mire a Kossuthoz ért a Tömeg, megvolt a tízezer, a szokásos számolási technikámmal dolgoztam, az OGYM emelvényéről belátni az egész teret. A gondok ott kezdődtek, ahol mindig szoktak, ha a szervezők nem pont azt csinálják, amit mondanak. Korábban el akarták kerülni a Kossuth teret, a Szalai utcában akartak zárni, de aztán a részvételüket jelzők nyomására ezen még a rendezvény előtt módosítottak: végül csak a Kossuth tér lett a végállomás. Ezekről persze korábban is írtam már: vagy figyelembe veszik a szervezők a Nép akaratát, vagy a Nép otthagyja Őket: a Tömeg már korábban eldöntötte, hogy a Kossuth tér a megfelelő tüntetési helyszín, hát célszerű ezt jól bevésni minden szervezőnek. De vissza a menethez: a szűk utcákon vezetett tömeg belassult, föltorlódott, ismét csak ismerős szitu: nagy tömeget széles utakon kell vezetni, határozott céllal. Így aztán a tüntetők fele inkább gyorsabb útvonalat választott és nekirugaszkodott a Kossuth térnek, gondolván, úgyis oda írták ki a végpontot, akkor ott bevárják Őket.

Na, mi meg az Ország Gyűlése Mozgalom sátrainál láttuk, ahogy dől befelé a Nép a térre, közben meg kaptuk a jelzéseket, hogy a menet még távol van. Persze a tisztességes magatartás a szervezők részéről az lenne, hogy egy Kossuth téri érkezési ponttal hirdetett tüntetést, ami épp a helyszín miatt vonz nagyobb tömeget, azt a Kossuthon tartsanak meg, ne az Alkotmány utcában, mert az nem a Kossuth tér, nemde. Így aztán megint a szokásos helyzetben találtuk magunkat: a Nép a Kossuthon, ahová hívták, a szervezők meg sehol. Fogtam a mikrofont és elmondtam, hogy türelem, a tömeg másik fele még menetel, meg fog majd érkezni, és a színpad az Alkotmány utcai bejáratnál lesz, oda tessenek átmenni. Mikor ezt elmondtam, nagyjából 3 ezren voltak már a Téren, páran el is indultak, de a többség nem mozdult: Ők a Parlamenthez jöttek, a Kossuthra, mert oda hívták Őket, ezért jöttek. Meg is kezdődött a spontán tüntetés, párszáz ifjabb harcostárs a Parlament lépcsőjénél megkezdte az Orbántakarodjot, mondhatni: megszólalt a Nép Hangja.

Megérkezett a menet, annak is nagy része eleve bejött a Kossuthra, így aztán megint beélesítettem az OGYM technikáját, és mégegyszer elmondtam, hogy a beszédek az Alkotmány utcai színpadnál lesznek, tessenek odamenni, és arra fordulni. Jött rohanva egy szervező, mondta, hogy mondjuk be mégegyszer, odaadtam Neki a mikrofont, hajrá, mondd be, én már kétszer bemondtam. Így aztán Ő is bemondta, de a Tömeg nem igazán reagált, és most finom voltam. Élőben, közelről néztük végig, amint a tüntetés kezd szétesni, mert a szervezők Alkotmány utcai színpada, az ugyebár továbbra sem a Kossuth tér, hanem onnan nagyjából 50 méter, így aztán volt egy 1000 fős csapat az Alkotmány utcánál, vagy 6000-en a Kossuthon, a többiek meg ideoda mentek. Tettem egy utolsó kísérletet a zűrzavar gatyába rázására, átmentem az Alkotmány utcai színpad mögé, és beszéltem a szervezőkkel. Mondtam Nekik, hogy ott a Tömeg a Kossuthon, és a felszólítás ellenére nem mozdul onnan, hát akkor tessenek tán bejönni a térre, ott az OGYM kivilágított pódiuma, hangosítása, tessenek azt használni bátran.

Aszonták a Srácok, hogy nem, jó lesz ez, mindjárt összeszedik a saját hangosításukat, csak technikai a zavar, és kezdenek, és a Nép majd úgyis átjön. Jeleztem Nekik, hogy már többször elmondtuk a Tömegnek, hogy ide jöjjenek, az Alkotmány utcához, de nem mozdul, tán jó lenne a Népnek megfelelni, hamár egyértelmű, hogy mit akar. Nem, rendben tudomásul vettem, nem kell az OGYM színpad, a hangosítás, inkább szerelnek még kicsit, és majdcsak a Nép mégiscsak átmegy a Kossuthról hozzájuk. Hát, nem ment. Viszont a spontán tüntetés egyre tömegesebb lett, már több ezren vettek részt a skandálásban. Így aztán mikor a szervezők végül beélesítették a hangosítást, akkor az volt a helyzet, hogy volt egy Kossuth téri spontán tüntetés, a szervezők meg beszédeket mondtak az Alkotmány utcában. Jelzem, a spontán tüntetés keményebb magja meg se hallotta a Parlament lépcsőinél, mit kiabálnak Neki az Alkotmány utcából, onnan az 150 méter, és a dübörgő Orbántakarodj, és Európa skandálás közben elég esélytelen a távolból tematizálni a cselekvéseket, nemde. 

A tény az, hogy amíg az Alkotmány utcában a beszédeket végigmondták, nagyjából a Nép fele haza is ment. Mi, az OGYM Sátrainál meg tartottuk magunkat a mindenkori alapelvünkhöz: nem avatkozunk be egy tüntetés menetébe, pedig erős volt a késztetés, hogy valahogy onnan, a Kossuth térről, a saját hangosításunkat használva ott tartsuk a Népet, ami épp elindul hazafelé. Nehéz döntés, de betartottuk a csendszabályt, kár hogy a szervezők nem jöttek be, a lehetőséget megadtam Nekik, hogy onnan beszéljenek a Néphez, ahol azt hallják is, és át is élik, ugyanis a szónokoknak a Tömeg közepén a helye, nem a látótáv legszélén. Na mindegy, mire az Alkotmány utcánál befejezték a szövegeket, maradtunk nagyjából 5 ezren, mondtam magam is egy beszédet, tán sikerült is ezzel a további hazamenést megakadályozni. Szóval nem kéne ismét és már sokadszor szószerint megvezetni a Népet, mert nem lesz hálás érte. Akkor írjatok ki tüntetést a Kossuth térre, ha valóban ott is tartjátok a tüntetést, mert már kezdem unni, hogy állandóan nekünk kell valahogy helyrehozni a szitut. Na, elsőre ennyit, ez történt, ennyi történt, mindenki okulására. Aki meg valódi Kossuth teres tüntetésre akar jönni, várjuk december 31-én az Orbánbúcsúztató Szilveszteren.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!