Emlékeztető levél Fodornak a múltról

Kedves Gábor! Érdeklődéssel olvastam "visszaemlékezésedet" a Gyurcsány interjú kapcsán a szakértői kormányról, meg ilyen dolgaidról. Éshát hogy Ferisen fogalmazzak, hamár általa kaptad ezt a memóriázós indíttatást: nem fejtetted ki az Igazság minden szeletét. De semmi baj, én most megteszem.

Arra emlékszel, Gábor, mikor én voltam a téma az SZDSZ Fővárosi Választmányában, és Magad Pártelnökként voltál az előterjesztője a Szabó Gábor kollektív elítélésének? Biztos emlékszel, hisz ha ilyen jó a memóriád, akkor csak beugrik, hogy azt a Választmányi Ülést szerény személyemnek szenteltétek egész csapatoddal, hisz a Neked a Népszavában írt nyílt levelem nagyon kiborított Téged. Büszke voltam erre, ma is az vagyok, mert egy szánalmas ámokfutást sikerült lelassítanom. Jelzem, még ahhoz is "bátortalanok" voltatok, hogy legalább kizárjatok az SZDSZ-ből, bár biztos csak a dolog nehézsége miatt hátráltatok meg, ugyanis semmi antiliberális dolgot nem követtem el, Te viszont annál inkább. Na, de akkor ugorjunk, és akkor mesélek.

A Te gerinctelenkedésed, Kedves Gábor, akkor kezdődött, amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból. Kevesen tudják, de a kilépés valós indoka nem a Gyurcsány Kabinet megbuktatása volt, hanem inkább annak megerősítése saját pártjával, az MSZP-vel szemben. Nyilvánvaló volt kezdetektől - az Őszödi Beszéd csak a leglátványosabb, de nem az egyetlen eleme volt a folyamatos fúrásfaragásnak - hogy a Feri igazi ellenségei nem a túloldalon vannak, hanem a saját pártjában és annak is a vezetői között. És egyre mélyebben nyomták a kést a bordái közé, és a Feri végül ebbe ki is vérzett: mikor kirúgta Horváth Ágnest az egészségügyi miniszteri székből, akkor egyértelmű lett, hogy már gúzsba kötötték. Azt a pozíciót ugyanis a koalíciós megállapodás az SZDSZ-nek adta, és egyeztetés nélkül ilyen egyoldalú lépést nem lehet megtenni. Ugyanaz volt, mint mikor Medgyessy annak idején Csillagot akarta kirúgni a Gazdasági Miniszteri székből, és akkor az SZDSZ keményen vissza is lőtt a koalíciós megállapodás felrúgása miatt. Ez csak azért fontos, hogy rögzítsük: mindkét esetben az SZDSZ-en múlott a parlamenti többség, és Medgyessy esetében ez a Miniszterelnök eltávolításával járt, míg a Ferinél ez szóba sem került.

Pedig lettek volna ajánlkozók MSZP részről, de erről majd később. Akik rákényszerítették Gyurcsányt, hogy szegje meg a koalícis szerződést, azok arra számítottak, hogy az SZDSZ ugyanúgy fog reagálni, mint Medgyessy idején: kér egy másik MSZP-st Miniszterelnöknek, és Gyurcsánynak annyi. De az SZDSZ ennél okosabb volt, merthát Kóka volt a Pártelnök, nem a Fodor. Kilépett a koalícióból, és megfogalmazta, hogy mit vár el a Kormánytól, hogy azt továbbra is támogatni tudja. Lehet, hogy ez kívülről úgy tűnt, mintha kormánybuktatás lett volna, pedig pont nem az volt. Ha ugyanis az MSZP-nek eltűnik a többsége a Parlamentben, akkor kénytelen tárgyalni az SZDSZ-szel. És az ilyen tárgyalások a Miniszterelnök mozgásterét növelik saját pártjával szemben: kénytelenek a Főszocik belemenni a Ferivel szemben engedményekbe, vagy a Feri nem tudja hozni az SZDSZ-t, hisz csak Ővele tárgyal Kóka. Szóval a koalícióból való kilépés a Feri erősödésével és az Őszödi Főszocik meggyengülésével járt.

Kóka pedig letett egy csomagot az asztalra, 400 milliárd forintról, ami az ország költségvetésének kábé 1 százaléka, és azt mondta: ha ezeket a döntéseket a Szocik elfogadják - csupa gazdaságfejlesztési elképzelés egyébként - akkor megszavazza az SZDSZ a kötségvetést, és marad a többség. És akkor vissza Fodorra, nézzük mit tett Ő eközben. Mikor az SZDSZ kilépett a koalícióból, akkor minden miniszteri, államtitkári meg ilyesmi pozíciókat azonnal leadott. Egy kivételével. Na, ki lehetett az, aki ezt nem volt hajlandó megtenni? Fodorgabi, persze. Ő elkezdett kavarogni, hogyhát Ő nagyon szeret ám miniszter lenni, és ezért nem mond le, csak beteszi a páncélszekrénybe a lemondását, és majd lesz vele valami később. Na, ettől azért az SZDSZ-ben elégséges mértékben fordult ki mindenkinek a bele, hogy pár nap múlva aztán nyögvenyelősen Ő is visszaadja az AUDI-kulcsot. Merthát közben elindult az SZDSZ elnökválasztási procedúrája, elég mocskos történet, de most maradjunk a főcsapásnál.

Az egész Kóka kontra Fodor elnökválasztási kampányban a Kóka vitte tovább az elvi vonalat: kívülről támogatjuk a Gyurcsány Kormányt, ha az teljesíti a pontosan megfogalmazott feltételeket. És Fodor volt az, aki első perctől a menjünk vissza minél gyorsabban a koalícióba "elvet" követte. Elég feltűnő volt a dolog, mert mint mondtam: a külső támogatás Gyurcsányt erősítette a Főszocikkal szemben, míg egy koalíciós visszamenés szabad kezet adott volna az Őszödieknek a Feri gyors lemészárlására. Ugorjunk egy nagyot, egészen az elnökválasztás napjára, ami végül Fodor 2 szavazatos győzelmével végződött. Ez is megér egy misét, de nem most. Szóval Kóka elmondta a szokásos szöveget, hogy 400 milliárdos gazdaságfejlesztési csomag, és külső támogatást kap Gyurcsány, Fodor meg elmondta, hogy legyünk jóban a Szocikkal, és mily csúnya is Kóka, hogy feltételeket szab a Szociknak. Fodor persze az SZDSZ megélhetésijeire játszott, akik MSZP-SZDSZ közös emberekként voltak az országban szerteszéjjel felügyelőbizottságokban a nagy országos cégektől a helyi önkormányzatokig. És persze Ők vették is az adást: Fodor nyert, hazament, örült, aludt egyet, ééééésss...

Nagyjából másnap bejelentette, hogy Gyurcsánynak mennie kell. Hopp. Az elnökjelölt, aki azért bírálja előzőleg Kókát, mert feltételeket mer szabni a Szociknak, másnap egyenesen Miniszterelnököt akar buktatni. MSZP Miniszterelnököt akar buktatni az az SZDSZ Elnök, akit azért választottak meg, hogy barátkozzon a Szocikkal... Ha van 180 fokos pálfordulás, akkor ez az. Éshát föl is ment a pumpa sokunkban az SZDSZ-ben ettől, és neki is pattantunk minden ponton - párton belül és azon kívül is, a nyilvánosságban - a Fodorizmusnak. Ja bocs, a Fodorizmus annyit jelent: liberális zászló mögé rejtett amoralitás és nullgerinc. És az is látszott, hogy Fodor ilyetén Gyurcsánytakarító szándékát a Főszocik táplálják. Megvolt ugyanis a Miniszterelnök-jelöltjük Kiss Péter személyében, csak nem merték MSZP-n belül megvívni a csatát, ezért aztán Fodort használták ilyen célra. A játszma lényege annyi volt: Fodor beleköti magát egy "szakértői kormányzás" valamibe, az SZDSZ parlamenti képviselői pedig mindaddig nem szavaznak meg semmit a Gyurcsány Kabinetnek, amíg van olyan, hogy Gyurcsány Kabinet. Így aztán a Feri mozgásképtelenné válik, az Őszödiek kicsit úgy csinálnak, mintha szakértő Minelnököt keresgélnének, aztán jobb híján benyögik Kiss Pétert, akit végül ugyancsak jobb híján a Fodor elfogad nagyduzzogva, vagy inkább az előzetes forgatókönyvüknek megfelelően. Taps, Gyurcsány kinyírva, Főszocik végre kezükbe kaparintják Kiss Péteren keresztül a Minelnöki posztot, hamár 2004-ben az nem sikerült, és ennyi, mehet a mutyi még másfél nyugodt évig.

Csakhát Kóka meg betette ebbe a remek tervbe a keresztrudat. Ő volt ugyanis a Frakcióvezető, és az SZDSZ parlamenti képviselőinek többsége Mögé sorakozott föl, nem Fodor mögé. Biztos emléxik a publikum micsoda harcok dúltak akkortájt az SZDSZ Frakciója és Pártelnöke között, na ezek a harcok erről szóltak. Sikerült is megakadályoznia Fodor tervét, nem sikerült a "szakértői kormányzás" című kamut Kiss Péterré változtatni. Folytathatnám persze tovább még, de látom, sok kezd lenni a sztori, és úgyis ez volt a leglényegesebb. Mikor Fodorgabi utólag a szakértői kormányzásra, mint komoly fölvetésére emlékezget, akkor sajnos megcsalja a memóriája. Az nem volt egy percig sem valós cél, Gáborunk csak azért beszélt erről, hogy valahogy kipöckölje Gyurcsányt a Miniszterelnöki székből és végre jöhessen az áldott jóbarát: Kiss Péter. Csakhát ez a gyönyörű terv Kóka frakcióvezetői, meg párunk párton belüli ellenállásán megbukott, és aztán jött az EP Választás, ami amúgyis a Fodor vezette SZDSZ-ről kimondta a végítéletet.

Gabesz, kellett ez Neked?