Ledőlt az elhallgatás fala

Na, megvolt az első fecske a tömegmédiában, tegnap Bolgár Györgynél a Klubrádióban már főtéma voltunk, nem is egyszer, aztán most indul majd a sajtógépezet, és főszerkesztők fogják a szerkesztőiket megkérdezni, hogy miért is nem tudtak eddig rólunk.

Írtam már erről, beszéltem is többször: mind a "baráti" média, mind az ellenzéki pártok agyonhallgatnak bennünket, és nem egymástól függetlenül teszik ezt, természetesen. Klassz kis klientúrák, érdekközösségek, haveri körök épültek ki a ballib oldalon is az elmúlt 20 évben, akik a "mindegy milyen kicsi a torta, csak nekünk jusson belőle" elvén működnek. Aki azt hiszi, hogy a Narancsok találták föl a bérújságírást, meg a közbeszerzési mutyit, azoknak ideje fölébredni: a Fideszfijjug csak azt folytatják, amit a mi oldalunktól megtanultak, igaz, azt viszont ipari méretekben és félelemetes precizitással. És mivel visszajelzésekből és tapasztalatból tudom, hogy Blogom a jelen ellenzéki pártstruktúra vezetőinek asztalán landol naponta, ezért aztán azt is tudom, hogy a körénk épített elhallgatási falat nem a természet szeszélye, hanem politikai és médiakorifeusok kőműveskedték össze.

Az Ország Gyűlése Mozgalom önkénteseitől is gyakran kapom a türelmetlen sürgetést, hogy miért nem fordulunk direkt módon a tömegmédiához. Én pedig minden alkalommal türelemre intem Őket, ugyanis egyrészt szisztematikusan építkezünk, pontos terv szerint, kapkodás nélkül, másrészt pedig senkitől nem kérek szívességet soha a jelen ellenzéki politikai-média struktúrából, mert annak nagyobb az ára, mint a haszna. Aki valóban érti, hogyan is működik a tömegmédia a netkorszakban, az kénytelen igazat adni nekem: nem lehet a fortyogó üstre rányomni a fedőt, ami hírértékű, az úgyis leröpíti az elhallgatás fedelét. Márpedig töknyilvánvaló, hogy erősen hírértékű egy demokrata sátortábor a Parlament előtt, amiben ráadásul három hete vannak éjjel-nappal tüntetők, és egyre többen és egyre otthonosabban.

A parlamenti szezon pedig mindjárt kezdődik, nehéz lesz figyelmen kívül hagyni növekvő demonstrációnkat annál az épületnél, ahonnan épp közvetíteni kezdenek. Mozgalmunk elpusztíthatatlansága épp függetlenségében és öntörvényűségében rejlik: sem kommunikációs, sem anyagi szempontból nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek. Van a Tuareg Blog, erős fészbuk csoportok, terebélyesedő aktivista-hálózat és széles magánemberi támogatói kör. Soktízezer embert érünk el naponta, legföljebb nem oly látványosan, mint egy főműsoridős tömegmédia-interjú, de szisztematikusan terjedünk, mint sziklában a vízerecskék. És most jön az a pont, mikor hirtelen a beszivárgó víz megfagy, és repeszti a sziklát, olyan marha trendi lesz a Mozgalmunk, hogy alig győzzük majd időbeosztással a riportokat.

Mennek majd a háttérben a kínos magyarázkodások középszintű médiamunkásoknál, akiket a főnökeik megkérdeznek, hogy miért is nem voltunk eddig hír az adott tömegmédiában. Lesz padlótnéző feszengés, merthát igazat mégsem mondhatnak, mert akkor a nagyfőnökök számára is kiderülne, hogy milyen szintű az ellenzéki pártok összefonódása a média-középszerrel. Csakhát így aztán más probléma lesz a pártközpontokhoz bekötött szerkesztőurakkal: alkalmatlanságnak hívják ugyanis azt, ha egy nyilvánvalóan hírértékű dolgot nem vesznek észre, mert ez a többi csatornát versenyelőnybe hozza. Mindez annyira szánalmas, annyira magyar sztori, és mindez annyira előre látható volt, hogy az szinte fáj. Ez a fékezett habzású ellenzéki politikai és sajtóaktivitás vezetett Orbánék fékevesztett hatalomgyakorlásához, de úgy tűnik a "mieink" korlátoltságának, rövidlátásának és szűkkeblűségének még a rendszeresen megkapott Narancsverés sem képes gátat szabni.

No nem baj, tulképp annyira már nem is érdekel a dolog, mi megyünk a magunk útján, a Nép meg úgyis rákényszeríti a politikát meg a médiát, hogy tudomást vegyen rólunk, az okosabbja még arra is rájön, hogy jobb előbb lenyelni a feketelevest, mint később belefulladni a kőgombócokba. A valaha hatalmon regnált ballib kultúrkörnek úgyis annyi: elavultak, kiégtek, pozícióik és hírnevük romjain keseregnek, magyarul: lúzerek. Orbánt valójában Ők tartják hatalmon, és legalább most, Mozgalmunk kapcsán ez már mindenkinek ki is derül majd fehéren-feketén. Ideje életet lehelni a demokratákba, ideje meghágni a szalonellenzéki urambátyámrendszert, ideje az utólag megszépült múlt helyett a jelen, de még inkább a jövő felé fordulnunk. Szóval csaxólok, kedves megélhetési ellenzékiek: a Ti időtök lejárt, elkopott a zafírtű a Tesla lemezjátszón, és mi már DVD-t használunk, nem bakelitlemezt. Vigyázó szemetek az Ország Gyűlése Mozgalomra vessétek, mert mi valóban fájdalmasan odaverünk Orbánnak, de nem azért, hogy az Nektek aztán hasznot hozzon, bocs.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!