Önkormányzati Levelek - A Választó Lelke

Előző cikkemben bemutattam az önkormányzati politika főszereplőit, erejüket, lehetőségeiket, játszható szerepüket. Nade odáig el is kell ám jutni, mert se Polgármester, se Önkormányzati Képviselő nem lesz olyanból, akit csak önmaga tart erre alkalmasnak. Nézzük akkor az igazi Főszereplőt: a Választót.

Tizenhárom nyolckeres kampány főnökeként, aminek egyharmada önkormányzati volt, pontos képem van a Választó viselkedéséről a különböző választásokon. Az EP-n épp túlvagyunk, népszavazás épp nem lesz, úgyhogy maradok a két legfontosabbnál, és azok összehasonlításánál: a parlamenti és önkormányzati választás szavazói magatartása ugyanis nagyon más. Szokás szerint az ÁTLAGOS és TÖMEGES választói viselkedésről írok, amiből itt-ott vannak mindig kivételek, de ritkák mint a becsületes Fidesznyik. Első ránézésre azt mondom: a parlamenti szavazás pártokról, az önkormányzati meg személyekről szól. Mondom: első ránézésben, mielőtt kitör a hiszti. Tudom, hogy kicsit megkapargatva ezt cizellálni kell, mert a parlamenti sem csak pártról, és az önkormányzati sem csak személyről szól, de mégis helytálló egy ilyen finomított verzió: az országgyűlési választáshoz képest a helyin sokkal nagyobb a jelöltek személyének a súlya. Gyors példával: állandó kampányoltamat, Csécsei Béla nyolckeres polgármestert akkor is a székbe tudtuk nyugodt fölénnyel juttatni, 2006-ban, mikor az SZDSZ már csak 5%-on volt, és mégcsak közös jelölt sem volt.

Az én fejemben a települési választás leginkább egy rakétakilövő állomásként él, ahol az indító szervezet - párt, egyesület, bármi - a kilövőállvány, a jelöltek meg az űrhajók. És ugyebár telepíthetem én a Himalája tetejére is az állomásomat, ha maga a rakéta aztán a kilövés után lefullad, vagy csak épp fölköhögi magát akadozó hajtóművel az atmoszférába. Tévedés ne essék: fontos a jelöltállító, vagy épp azt támogató szervezetek ereje, de pusztán azzal választást nyerni nem lehet, de még elfogadhatóan szerepelni se. Kedvenc visszatérő példámat, Komássy Ákos nyolckeres helyielnököt hozom föl, akinek a 2009-es időközi polgármesterválasztáson sikerült egy 17%-os eredményt virítani, miközben az MSZP Budapesten 26%-on állt. Mi meg ugyanakkor az SZDSZ-es 1% ellenére 8%-ot kaptunk. Az Átlagos Választó ugyanis bár nem atomfizikus, de nem is hülye. Pontosan tudja, hogy egy országgyűlési választási jelölt a végén valamelyik párt parlamenti szavazógépének fogaskereke lesz elsősorban, míg a polgármester, ugyanakkora választókerületben személyében és cselekedeteivel meghatározhatja a város jövőjét.

Erre is mondok példát, ismét az általam vezetett Csécsei Béla nyolckeres kampányokból. Ugyanazzal a jelölttel, ugyanolyan erejű kampánnyal Csécsei országgyűlési eredménye 20% lett, 6 hónappal később meg erős többséggel hoztuk a polgármesteri széket. Oké, gondolom ennyiből világos, hogy alapjaiban más egy polgármesterválasztás, mint egy országgyűlési, de nézzük az önkormányzati képviselők dolgát. Megismétlem, vannak kivételek, de általában elmondható, hogy az önkormányzati képviselők saját eredményét jobban meghatározza a polgármesterjelölt személye és az indító szervezet népszerűsége, mint a képviselőjelölt képességei és aktivitása. Egyszerű valójában az ok: a Választó pontosan tudja, hogy egy darab egyéni képviselő sokat nem tud tenni érte, ezért aztán vagy akkor szavaz rá, ha a polgármester segéderejeként akarja az önkormányzatban látni, vagy akkor, ha az indító szervezete szimpatikus. Mi ezt úgy mondtuk, hogy a Választó elmegy szavazni a polgármesterjelöltre és ha már ott van leszavaz a képviselőjelöltre is. Mondom, vannak ritka kivételek, de az az általános szabály, amit leírtam.

Ha százalékosítani akarom, akkor azt mondom: egy polgármesterjelöltet indító politikai szervezet végeredményét 50%-ban a szervezete ereje, 40%-ban a polgármesterjelölt személye és 10%-ban a képviselőjelöltek csapatának ereje határozza meg. Ha most ilyen szemmel mindenki, aki ezt olvassa, és túl van a sokkon, visszagondol a környékén lefolytatott elmúlt önkormányzati választásokra, akkor gyorsan rájön: ez a VALÓSÁG, a Választó tényleg így működik. Igazából az önkormányzati képviselőjelöltek hozzák az indító szervezetük népszerűségi adatait, ahhoz esetleg még kirívóan jó jelölt hozzá tud pakolni valamennyit, de a polgármesterjelölt húzóereje kell ahhoz, hogy egyéni körzeteket lehessen nyerni. Ismét példa, ismét Nyolcker, ismét Csécsei. Az egyébként velünk együttműködő helyi MSZP-re időnként rájött a hoppáré, és úgy gondolták, hgy akkor induljunk el külön. Az Ő országos népszerűségük épp 35% volt, a mi SZDSZ-es adatunk 5%. Csakhogy nekünk volt egy Csécseink, így aztán a vége az lett, hogy az Ő egyéni jelöltjeik 24%-on, a mi egyéni jelöltjeink meg 16% körül zártak. Majdnem anyi képviselőnk lett, mint Nekik, és ez bizony a polgármesterjelölt húzóereje miatt volt.

Mégegy dolog: a Választási Program. Sokan erre legyintenek, hogy senki sem olvas programokat, legföljebb a Pesti Estben az aznapi moziválasztékot. Nakérem, itt a lényeg. A politikai program, és a szakmai program az két tök különböző dolog. A szakmai program bizony sokoldalas és részletes, de azt a választók elé tárni nagy baromság, mert egyből megmutatja a kiadójáról, hogy semmit nem ért a Választó Lelkéből. Az igazi Politikai Program az egy kézzelfoghatóan végrehatjtható rövid és ütős cselekvési terv. A Választó minden ellenkező híreszteléssel szemben ugyanis gondolkodik, bár az is igaz, hogy végül érzelmi alapon dönt. Csakhogy ez a kettő egymást erősítheti is, de ki is olthatja. Ha egy olyan polgármesterjelölt van, olyan képviselőjelölti csapattal, aki(k)ről a Választó el tudja képzelni, hogy tűzön-vízen át végig is viszi(k) azt a néhány, Általa is megvalósíthatónak érzett programpontot, akkor gyorsan el is dönti, kire fog szavazni. És akkor itt már a Kampányhoz, mint önálló tételhez értünk, a következő írásomban arról beszélek majd.

Holnap.