Józan paraszti ész. Mond valamit?

Fosik tőlünk a Fidesz, fosik a hivatalos ellenzék, ez rendben, várható volt, valóban egyre komolyabb veszélyt jelentünk az évtizedek alatt szorgos háttérmunkával kialakított mutyihálóra, a rendszerváltás hevületéből hazánkra fagyott urambátyám rendszerre.

Tegnap ismét a Parlament Főigazgatója akart keménysrácot játszani, miközben épp új sátrunkat építettük, amit már faszerkezettel is megerősítettünk. Problémája volt építkezésünk esztétikájával, napersze valójában nem azzal, hanem puszta létünkkel, meg ottlétünkkel, ahogy jönnek vissza a nyaralásból a Fidesznyik górék, egyre nagyobb rajta a nyomás, hogy valahogy tüntessen el minket onnan. Konstruktív beszélgetés volt, ugyanis sikerült lebeszélnem arról, hogy elkövessen pár bűncselekményt, merthát szeretett volna kicsit beavatkozni a téren, önmaga is a stábjával, meg rendőrségi segítséget is akart, csakhát beszélgetésünknek hála ez már nem következett be. Megkapta a szokásos tockost, tájékoztattam, hogy a hivatalos elnevezésében Nemzet Főtere, aminek általában Ő a gazdája, most épp nem az övé, hanem az a Demokrácia Erődje, és gyülekezési törvény szerint alkotmányerővel az Ország Gyűlése Mozgalomé, így aztán az engedélyem nélkül még csak be sem léphet, nemhogy ott csinálhatna bármit is. Nem volt persze feszültségmentes csevej, ismertettem a jogait - nincsenek -, meg a lehetőségeit - azok sincsenek -, aztán meg az én válaszlépéseimet, ha mégis bepróbálkozik. Utóbbiak ügyészségi feljelentéstől és rendőrségi kényszerintézkedések megtételétől indulnak fölfelé, asszem rájött a Főigazgató Úr, hogy nemcsak beszélek, hanem rossz szokásom szerint cselekedni is fogok, így aztán nem is láttuk a nap folyamán.

Új sátrunknak már stabil padlózata, meg faszerkezete van, szorgos Mozgalmárok építették, tartjuk a szokásunkat, hogy amit elvesztünk, annak a helyére jobbat építünk. Voltam a Klubrádióban megint, most Rózsa Péter Balkanyar című műsorában Kukorelly Endrével, egyórás beszélgetés, vasárnap 4-kor megy adásba először, jó volt, élveztem. A Téren érzékelhető a Bolgár György interjú hatása, épülő sátrunk körül kezdenek fürtökben álldogálni a szimpatizánsok, és megtörtént az is már, hogy nem mi keveredtünk csoportvitába a Fidesznyik beszólogatóval, hanem a támogatóink. Győztünk, Narancsnyikék láthatóan nem szokták még meg, hogy van olyan hogy mennyiségben és minőségben is kevesebben vannak, pedig már egyre inkább ez a helyzet a Kossuth téren. A józan paraszti észről meg azért adtam a címet, mert a saját oldalunkon - az ellenzékre gondolok - mintha sokaknál nem működne. Mind a Téren, mind a neten és most már a tömegmédiában is egyre erősebbek vagyunk, egy szemmel és egy idegsejttel is fölfoghatóan. Igazából azoknak az elvileg velünk azonos érdekű embereknek a lelkivilágát, meg gondolatiságát nem értem, akik annál jobban fikáznak, minél előrébb haladunk.

Egy hónappal ezelőtt a Kossuth tér sarkában üldögéltünk páran szabad ég alatt, most meg ott vagyunk folyamatosan tucatnyian a kellős közepén, megnyert bírósági csaták után, elég bombabiztosra épített sátorban. Naponta többszáz ember fordul már meg nálunk, részben őrködni jön, részben beszélgetni, tájékozódni, a külföldieknek meg már mi vagyunk az érdekesebbek, és nem a Parlament Őrségváltása. Volt 200 önkéntesünk, most meg van 1430, szombatonkénti gyűléseink létszáma stabilan növekszik, meg még ezer ilyen nyilvánvaló, és növekvő erőnket mutató TÉNY. Okos ember meg a tényekből indul ki, mikor valamiről véleményt alkot, függetlenül attól, hogy azok épp neki tetsző, vagy épp nem tetsző valóságdarabkák. Az igazán furcsa az, hogy a fanyalgóink többnyire magasan kvalifikált, jó egyetemekről diplomát szerzett emberkék, akiknél nem feltételezhető, hogy egyébként ne tudnának értelmesen gondolkodni. Pedig olybá tűnik, hogy nem tudnak, ellentétben az átlagemberrel, aki meg jön, leül, aktívkodik, résztvesz, és fölfogja, hogy amit csinálunk, az értelmes és hatásos dolog.

Szóval kicsit általánosabban elgondolkodva ezen: az, hogy Orbán ilyen könnyedén, gyakorlatilag ellenállás nélkül képes dombról dombra szisztematikusan elfoglalni az Országot, az biz a mi értelmiségünk bűne. Nem mindenkié, vannak azért olyanok, akiknek nem vette el az eszét a diploma, de általánosságban elég riasztó a közvéleményformáló értelmiségünk szellemi és lelkiállapota. Az Ország Gyűlése Mozgalommal kapcsolatos tevékenységük mindennél jobban mutatja meg, hogyan is sikerült elszakadniuk a saját Népüktől, milyen módon vesztették el a kapcsolatukat a valósággal. A Valóság ugyanis az, hogy itt épp lopakodó diktatúra épül, a Valóság az, hogy az ellen sehol nem látható az érdemi ellenállás csírája sem, a Valóság az, hogy ezt meg épp az átlagmagyar látja, az értelmiségünk nagy része meg nem. Több mint furcsa, ahogy a Honfitáraink máris kezdenek kedvet kapni a Mozgalmunkhoz való csatlakozásra, pedig még egy hónaposok sem vagyunk. Dehát mindegy is, úgyis le kell cserélni az ellenzék gondolkodási meg cselekvési sémáit egy teljesen újra, merthát Orbán úgy és akkor mossa föl velük a padlót, ahányszor csak épp kedve szottyan ehhez. Ha ehhez értelmiséget is cserélnünk kell, hát ezen ne múljon.

Egyébként meg holnap este hétkor jön a szokásos Demokrata Seregszemlénk a Kossuth téren, valszeg ismét jelentősen többen leszünk, mint múlt szombaton, az akkori 160 főről minimum 200-ra fogunk gyarapodni. Na, Kedves Értelmiségi Haverok, ez a Valóság, szerintem kezdjetek szembesülni vele, aztán gyertek Ti is szépen ki, és tájékozódjatok, sosem késő. A Nép gyülekezik, ki ne maradjatok belőle. Csókoltatlak Titeket.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!