Hitelesség. Hitelesség. Hitelesség.

Nem a billentyűzetem ragadt be és nem is bolondultam meg, már annál jobban, mint amennyire azt páran gondolják. Egyszerűen csak annyi történt, hogy egy liberális konzervatív barátom - DK támogató, jééé - föltett egy jó kérdést: Mik a kritikus faktorok, amikkel Orbánt lehet űzni?

Nem terveztem ma újabb cikket, de a Blogom intellektuális bázisát jelentő fészbukos csoport - JóVáros Blog - nem dísznek került összehozásra. A folyamatosan zajló élénk és szabad viták rengeteg olyan dolgot hoznak felszínre, amire magam nem gondolnék. És el szokott indulni a vezérhangya, és abból aztán akár terveztem, akár nem, cikk születik. Mint most. Szóval mint mondom, a kérdést egy DK szavazó konzlib barátom tette föl, és ez bizony még nyomatékosabbá teszi, hogy megválaszoljam nagy nyilvánosság előtt is. Mert nem biztos, hogy mindenki tudja, de a DK saját arccal és identitással egyfajta ellenzéki gyűjtőpárttá kezd válni. Konzervatívok, liberálisok is szép számmal gondolják azt, hogy az egyetlen vállalható és támogatható ellenzéki párt. Csak a csoportomban van legalább 100 olyan ember, aki nem baloldali, de az EP választáson simán leszavazott a Demokratikus Koalícióra. És ezen érdemes elgondolkodni, pláne ha egyikük teszi föl a kérdést, hogy miért is a DK az ellenzéki vonzás alapmágnese.

Sokan gondolkodnak azon, hogy vajon világnézetileg micsoda is a Demokratikus Koalíció: liberális, vagy baloldali, vagy a kettő egyvelege, vagy bármi. Ha viszont az lenne, akkor nem jönnének liberális-konzervatívok a szavazók közé, márpedig jönnek és szép számmal jönnek. És ezzel megerősítik azt a gondolatomat, hogy jelen pillanatban Magyarországon nem a világnézeti, hanem az erkölcsi kérdések határozzák meg egy párt jövőbeli sikerét. Orbánék ugyanis egyszerre mennek neki minden demokratikus alapértéknek és minden világnézetnek: antikapitalisták, antiliberálisok, antibaloldaliak. Nem könnyű feladat egyszerre ennyi hülyeséget csinálni, de Nekik láthatóan sikerül. Mikor pártállamot építenek, akkor a liberális és konzervatív alapértékeket zúzzák porrá, ugyanígy a szabad versenyt gyilkoló államosításokkal, piaclenullázásokkal - pl. trafikok -, mikor pedig valódi munkahelyteremtés helyett a lassú éhhalál közmunka nevű megoldását csinálják, akkor pedig a baloldali alapértékeket semmisítik meg.

Ez csak néhány kiemelt példa, mert valójában egész tevékenységük erkölcsileg és világnézetileg "unortodox", ami esetükben a NINCS szócska bonyolultabb megfogalmazása, semmi más. No erkölcs, no világnézet, no racionalitás. És a politikának a létező helyzetből kell újat teremtenie, és mikor az alapprobléma Orbánisztánban nem világnézeti, hanem erkölcsi jellegű, akkor nem ideológiai, hanem morális alapon kell megteremteni a Narancsok antitézisét. Majd ha a Maffiaállamot elhajtottuk, és képesek vagyunk újra egy nyugatos demokráciát fölépíteni és stabillá tenni, akkor valóban fontossá válik, hogy a civilizált politika döntései mely társadalmi és gazdaságpolitikai értékrenden nyugodjanak. Jelenleg sem jobboldali, sem baloldali, sem liberális párt a magyar politikai palettán a szavak eredeti jelentésében nincs. És ha most az ellenzék vezető erői elkezdik magukat öndefiniálni, akkor leszűkítik saját mozgásterüket, szinte tudatosan zárják be az ajtajukat a feléjük közeledő más világnézetű honfitársak előtt.

Engem a DK sorsa izgat, kevésbé az Együtté, az MSZP-jé meg aztán főleg hidegen hagy, de gondolom ezzel csak annyira mondtam újat, mint egy utolsó hónapos várandós anya e tény férjnek való bejelentésével. Szóval azt gondolom, hogy a Demokratikus Koalíciónak egyáltalán nem kell magát világnézeti szempontból a következő években definiálni. Olyan értékrendet kell közvetíteni, amely erkölcsi szempontból magasodik az összes többi politikai erő fölé, és akkor elnyerheti a passzív választók tömegeinek bizalmát. Mivel Orbánék olyan szinten törik darabokra a demokratikus piacgazdaságot, pláne 2018-ig, hogy ott szinte mindent újra kell építeni, ezért aztán egy választási győzelem után úgysem világnézeti alapon kell újraindítani az Országot. Egyszerre kell majd liberális, konzervatív és baloldali lépéseket megtenni, és tömegével, és ha négy év elég lesz az alapértékek helyrehozására, akkor az már egy csaknem naiv álláspont a részemről. Egyszerűen minden világnézetnek helye lesz egy változásban, mert azok mindegyike alapvető károkat szenved, amíg Orbánék dorbézolnak a maffia-értékrendjükkel.

Szóval Hitelesség, és háromszor Hitelesség. Ez ürült ki a magyar politikából, ezt használják ki Orbánék, ezért tudnak mindössze 2 millió emberrel uralkodni 8 millión. Azért hazudhatnak, csalhatnak, lophatnak gátlástalanul, mert a politika egésze vált hiteltelenné, ugyanis csak a mértékek voltak különbözőek, de a lopcsalhazudik elve minden politikai erő alapviselkedésévé vált. Ha egy politikai erő a következő években mást nem tesz, mint hitelesen politizál, akkor képes lesz visszafordítani az embereket a közélettől elfelé vezető útjukról. A Hitelesség pedig egyszerű dolog ám, csak nehéz betartani, mert folyamatos figyelmet és állandó nehéz döntési helyzeteket teremt. Viszont ha sikerül, akkor visszavehető az Ország. Én nem istenhívőként racionálisan elővehetem a Tízparancsolatot, mint jól összefoglalt erkölcsi sorvezetőt. Tessenek nem hazudni, nem lopni, nem csalni, és soha és semikor, mert a legkisebb ilyen cselekedet megkönnyíti a csalódott magyarok dolgát: rálegyinthetnek a DK-ra is, hogy ez is olyan mint a többi, ha ennek akár csak nyomát is fölfedezik. Ez persze a mai magyar rögvalóságban lehetetlen feladatnak tűnik. De csak épp annyira, mint Orbán legyőzése. Ha mégis sikerül megvalósítani a Hiteles Politikát, akkor viszont az egyik lehetséges azzá teszi a  másikat is.

És Orbánnak vége lesz.