Igen, pont Te kellesz!

Fene se gondolta volna egy hónapja, hogy mozgalmár leszek. Írogattam a Blogomat, örültem az Olvasóimnak, oszt jött a Zorbán és beleköhögte a tusványosi ebolavírust a levegőbe, és aztán nem mozdult senki, így aztán mozgalmár lettem.

Az az 1350 önkéntes, aki azóta az Ország Gyűlése Mozgalomhoz csatlakozott, szerintem pont ugyanígy volt ezzel. Kicsit napról napra dühösebb lett, ahogy terjedt lépésről lépésre a Narancsfertőzés, de igazából nem tudta, hogy mit is kéne ellene tennie. Elmentünk minden ellenzékinek nevezhető demokrata gyűlésre, lobogtattunk, amikor mondták, tapsoltunk, amikor mondták, és aztán szépen hazamentünk, amikor mondták. Visszaültünk a Fészbuk elé, olvasgattuk a különböző cikkeket, a jobbakat megosztottuk, lájkoltuk és kommentelgettük, király. Csakhát igazából ez ugye elég belterjes dolog így, meg nem is túl ütős: valahogy nem éreztem azt, hogy így Orbánnnak, vagy a Fidesznyikjeinek akár csak egy percnyit is ártani lehetne. Blogomban néha egy-egy oknyomozós sztorinál, vagy ütős egyéb nyalánkságnál volt némi elégtétel érzésem, mert a reakciókból láttam, hogy azért el lehet találni a szarháziakat. De egyrészt ez ritka öröm, másrészt meg 10 millió magyar nem írhat blogot, így aztán ez se túl hatékony ellenállási forma.

Aztán amikor megírtam a sokadik Blogot, meg megvitattam a milliomodik más által írt cikket, amiből ismét megtudtam, hogy a Narancsok lopnak, akkor elfogyott a türelmem. Fog a fene állandóan másoknak tanácsokat osztogatni, ha egyrészt nem fogadják meg, másrészt meg magam is meg tudom csinálni ugyanazt. Így aztán arra jutottam, hogy be akarok inteni az Orbánnak, a kérdés már csak az volt, hogyan lehet azt hatékonyan megtenni. Józan paraszti ésszel bárkinek ott lehet beszólni, ahol az található, és nem valahol egész máshol, kis mellékutcában, játszótéren, homokozóban. Orbán a Bandájával a Parlamentben tanyázik, onnan kavarja a kétharmadost, hát akkor oda kell menni, és belerondítani a lelkivilágába. A Felcsúti típusú kisebbségi komplexusos akaratgéppel úgy lehet a legjobban kibabrálni, ha semmibe veszed a mindenhatóságát. Ők is tudják magukról, hogy erejük nagyrészt blöff: sem a lakossági támogatásuk, sem az államhatalom messze nem olyan erős, mint amivel egy tízmilliós országot lenyomva lehetne tartani.

Magyarul: meztelen a király, csak ki kell mondani végre, és meg is kell mutatni, sőt lehetőleg kiröhögni a cezaromán bolondot, és gyorsan kiderül mindenki számára, hogy mily tehetetlenek is a valóságban ezek a Műmindenhatók. Az egész országunk egymást hülyíti, félelmeinket nagyrészt egymásnak sugalljuk, sokkal súlyosabb az öncenzúra gondolatainkban és cselekvéseinkben, mint az indokolt lenne. Milliószámra vannak az országban olyanok, akiket valójában Orbánék megkarcolni sem tudnak: a multiknál dolgozók, a nyugdíjasok, meg még egy rakás hasonló társadalmi csoport. Itt mindenki elhitte, hogy személyre szólóan ki fognak vele cseszni, ha bármit tesz, pedig ehhez a valós apparátusi erejük édeskevés. Tényleg sokakat szankcionáltak, de Őket többnyire azért, mert az állam alkalmazottai voltak, vagy olyan vállalkozásoknál dolgoztak, amire a Fidesznek, vagy cégeinek megrendeléseken keresztül ráhatása van. De ez valójában a népünk erős kisebbsége, a többségre nulla szankciót tudnak alkalmazni, és mihelyt ezt fölfogjuk, Orbánnak vége mint a botnak.

Mikor úgy döntöttem, hogy kimegyek a Kossuth térre, tele volt a net azzal, hogy úgysem tehetem meg: betiltják, lelőnek, mittoménmilesz, bármi. És jelentem, ott vagyok, ott vagyunk már három hete és a nap 24 órájában, és egyre többen vagyunk ott. Egyre jobb életfeltételeket építünk ki magunknak, lélektanilag máris visszafoglaltuk a Teret, a Narancsok feszengenek, nem mi. Bemutatunk Orbánnak, mikor csak jólesik, kiröhögjük az ökölbe szorult képű Fidesznyikeket, fürdünk a tehetetlen dühükben, jó a buli, na. Szóval Kedves Demokrata Barátom, nem kell itt mire várni, ha valóban tenni akarsz a Zorbán ellen, úgy, hogy az fájjon is Nekik, és látható is legyen, akkor gyere közénk. Élvezni fogod, mert egyrészt hasonszőrűek között találod magad, akik már cinkos mosollyal mulatnak a Fideszhatalom gyengeségén, és élőben érezheted, milyen az, mikor Te vagy végre fölényben a Narancsnyikokkal szemben. Lepattant rólunk a Rendőrfőkapitány, a Parlamenti Főigazgató, a Rogánék Közterületfelügyelete, és ez még csak a kezdet.

Látod az eseményeinkről készült videókat, képsorozatokat, azok úgyis magukért beszélnek: egyre többen vagyunk, egyre vidámabbak vagyunk, egyre magabiztosabbak vagyunk. Ha egészségi, egzisztenciális, földrajzi okból nincs áthághatatlan akadályod, akkor gyere közénk a Kossuth térre, mindig ott vagyunk, ülj le hozzánk. Ha csak ritkán tudsz csatlakozni, akkor gyere szombatonként este hétre, akkor tartjuk a heti rendes ünnepségünket, ahol múlt héten már 160-an voltunk. Ha áthághatatlan akadály lehetetleníti el a fizikai jelenlétedet, akkor csatlakozz a Fészbukos Csoportunkhoz, vegyél ott részt a belső közéletünkben, segítsd a Mozgalmunkat netes terjesztéssel, ha meg még rendelkezel némi pénzmaggal is, akkor lehetőségeid határai között támogass minket, mert magánemberek magánadományaiból szerezzük be a sátrainkat, asztalainkat, székeinket, sem pártoktól, sem olyan cégektől, akiknél fölmerül, hogy majd kérnének valamit "cserébe" nem fogadunk el egy kanyi vasat sem. Mondom, higgy nekem, kérlek: pont Rád van szükségünk, pont Te kellesz.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!