Szamizdat lettem

Sok helyen a Blogom már eddig is tiltott olvasmány volt, de azok többnyire olyan helyek, amikről úgysem gondolja senki, hogy közük lenne a demokráciához. Nem zavar, ha Fidesznyikek, vagy Jobbnyikok törlik azonnal az írásaimat, hozzátartozik a bloggerélet savaborsához.

Az viszont zavar, ha ezt magukat demokratának mondók teszik. Mint Olvasóim nyilván már látták, a demokrácia alapelveinek védelme esetén nem teszek senkivel kivételt, ott nincs Narancs, vagy Fekete, vagy Piros vagy Kék. Aki pedig nem érti, hogy a vélemény-, és a sajtószabadság mennyire a legalapvetőbb demokrata érték, annak javaslom elolvasni a 12 pontot, meg a Függetlenségi Nyilatkozatot. És annál veszélyesebb az Országunk jövője szempontjából nincs, mintha a magukat demokratáknak hazudókat nem szigeteljük el. Nem létezik kompromisszum demokraták és nemdemokraták között, a tűz meg a víz az nem keverhető össze, nem is szoktuk a hétköznapokban.

Személyemben ki lettem már tiltva sok helyről, beírásaimat törölték, aztán persze engem is. Ahol annak jelentősége volt, megtettem a szükséges lépéseket, hogy a vélemény-, és sajtószabadság védelmében legalább én lépjek, ha azt mások merő megalkuvásból nem merik megtenni. Ugyanis akik valóban értik, mit jelent a demokrácia, azok azt is tudják, hogy azt minden ponton és kímélet nélkül védeni kell, vagy pedig apró lépésenként elfogy. Pont így tesz Orbán is: szinte feltűnés nélkül, centiméterenként szívja el a szabad levegőt, és akik ilyen ügyben megkötik a maguk kis önmegnyugtató kompromisszumát, azok egyszer csak arra ébrednek, hogy eltűnt körülöttük a demokrácia.

Kocsis Mátétól le vagyok tiltva, Komássy Ákostól dettó, Fodor Gábortól szintén, tegnap óta netes hangja, Rózsamisi is letiltott, de ezek normális dolgok. Már annyiban azok, hogy egy percig nem gondolom Őket demokratáknak, így a meglepetésérték a viselkedésükben nulla. Kicsit meglepő egyébként, hogy az ELÉG! nevű félnarancs-féljobbik helyről nem tiltottak ki, pedighát az sok tízezres közönség, ahová a legkeményebb antifidesz cikkeket szoktam fölrakni. Szóval azért ciki a magukat demokratáknak habosító aczélgyörgyöknek, ha egy félszéljobber portál demokratább náluk, dehát ez legyen az Ő bajuk, meg persze az is, hogy én meg ezt folyamatosan napirenden tartom. És fogom is, senkinek ne legyen kétsége, az alapvető szabadságjogok, és egy blogger számára pedig különösen a szólás-, és sajtószabadság védelme állandó feladat.

Szóval sok nemdemokrata helyen lettem már szamizdat, ami azt jelenti, hogy az írásaim a Tiltott kategóriába esnek. Bárki teszi föl Őket, először magát a cikkemet törlik, aztán ha a fölrakó okoskodik, akkor Őt is. Nettó bolsevizmus, aki nincs velünk, az ellenünk van, ésatöbbi szép Rákosi hagyomány. Csakhogy most újabb helyen lettem szamizdat. Na, kitalálja a Kedves Olvasó, hogy hol? Segítek kicsit, bár szerintem sokaknak rögtön beugrott a helyes válasz. Van egy DK nevét viselő csoport, aminek Főadminja maga is DK Tag. Ott először cenzúrázgatva lettem, aztán meg kitiltva, ennek kapcsán a DK Etikai Bizottságához is fordultam, és az olvasottsági adatok alapján nagy vihart is kavart a dolog. De az egy dolog, hogy én ki vagyok tiltva személyemben, oké, várjuk meg, mit mond ebben az ügyben a DK etika. De már az írásaimat sem olvashatja ott senki. Mondom mégegyszer: a DK nevét viselő csoportban, amit DK Tag adminisztrál, nem jelenhetnek meg az írásaim. 3500 csoporttag bármelyike is megpróbálja ezt, azonnal törlik az írásomat, és rögtön elkezdik leárulózni és finoman fenyegetni azt a csoporttagot, aki ilyesmire vetemedett.

Nakérem, ez a helyzet. Tiltott olvasmánnyá vált a Blogom egy DK nevét viselő, DK tag által adminisztrált csoportban. 3500 ember egyike sem teheti meg, hogy a többi 3499 ember számára azt hozzáférhetővé tegye. Ezt hívják betiltásnak, nemde. A betiltott írást pedig szamizdatnak. Van a demokrata csoportokban egy olyan általánosan gyakorolt elv, hogy náci irodalmat törlünk. Magyarul a Mein Kampf-tól a kurucinfóig bámiféle behivatkozást az adminisztrátorok törölnek és a föltevőjét figyelmeztetik. És semilyen más alapelven írásokat nem tiltanak be semilyen demokrata csoportban. Illetve hát mostantól egy magát demokratának nevező helyen én is abba a kategóriába estem, mint a Mein Kampf, vagy a kurucinfó. Nem fedeztem föl magamon a náculás jeleit, meg szerintem senki más se, de abban a DK-s csoportban az a DK Tag adminisztrátor engem tulajdonképpen náci irodalomnak minősített. Gondolom azt mondanom sem kell, hogy betiltásom is megy a DK Etikai Bizottságához.

És akkor most várok...