A Kihívás Napja

Feri bejelentkezett 2018-ra, és jól tette. Mint kritikus támogatója a legutóbbi mélyriportjára kivételesen csak annyit tudok mondani: briliáns. Pont az van benne, aminek lennie kell: Orbán kihívását tetszettek olvasni.

Gondolkodtam, hogy vajon megírjam-e ezt a cikket, nem okozok-e kárt ezzel, de aztán eldöntöttem: függetlenként két dolog miatt is meg kell írnom. Egyrészt, mert ahogy látom, sokan félreértették ezt a kulcsriportot a támogatói közül, nem árt tehát elmondani, mi miért történik. A másik, hogy ha ezt a stratégiát most elmondom, azzal nem okozok kárt, mert úgyis kivédhetetlen. Olvasóim megszokhatták, hogy ha valamivel nem értek egyet Gyurcsány, illetve a DK politikájában, azt szóvá teszem, a független attól független, hogy ilyesmiket is csinál. De mivel egy ideje érzem és értem, hogy milyen irányba mozognak a fogaskerekek, ezért aztán a hibának LÁTSZÓ dolgokat nem írtam meg. Pedig a Feri mást nem csinált az utóbbi hetekben, mint ahol csak megfordult, nyilatkozott egyet az önkormányzati összefogás szükségességéről. És én nem jöttem az azonnali ellenérv-készlettel, mert vártam. És a tegnapi interjú után már biztos vagyok benne, hogy jól tettem.

Rengeteg olyan véleményt láttam tegnap mindenfelé, hogy ugyanmá, mire jó ez az önostorozás. Előre kell menni, nem elbizonytalanodni és elbizonytalanítani, meg ilyesmi. Csaxólok akkor: pont hogy az előremenés bejelentése a riport. Előre ugyanis úgy lehet menni, ha az ember elszakítja a múlt szálait. És pont ez történt: tételes és részletes bocsánatkérés mindazokért a hibákért, amiket valóban elkövetett. És akkor értsük meg, hogy ez miért is fontos, sőt a legfontosabb: megérkezett ugyanis a Jövő Gyurcsánya, és letette az út szélére a régi Gyurcsányt. Hosszú évek óta folyik a karaktergyilkosság ellene, ám innentől ez ellehetetlenül. Egyrészt az emberek imádják, ha egy politikus nem hibátlan: annál becsülendőbb és szimpatikusabb dolog, mint bocsánatot kérni, tán nincs is. Nettó lélektan: senki sem hibátlan, és egy plebejus politikusnak, aki a Népből táplálkozik, nem is szabad tévedhetetlennek lennie, hisz a nép gyermekei sem azok. A Feri pedig az egyetlen plebejus politikus, beszéli a Nép nyelvét, és most ki is mondta a kulcsmondatokat. Az egyik oldalon ott van akkor mostantól a magát tévedhetetlennek mutató dölyfös Orbán, a másik oldalon pedig az Ember, akit Gyurcsánynak hívnak. Nem kétséges, hosszabb távon a Nép ki mellé áll.

Szóval mivel fogják innentől karaktergyilkolni? Minden olyan dolgot, amiért eddig támadták, azt hibaként elismert. Az emberek pedig nem szeretik, ha azt rugdossák tovább, aki megbánta bűneit. Az öntörvényű, hatalomvágyó, székéhez ragaszkodó ésatöbbi jelző többé nem használható, szerintem ülnek is a Vérnarancsok, hogy most mihez kezdjenek. Egyszerűen a Feri kiállt, kinyitotta a zubbonyt és annyit mondott: ide lőjetek. És innentől aki lő, azt a Nép kíméletlen, embertelen valakicsodának fogja tartani, úgyhogy erősen ellenjavallt a továbbiakban bármi ilyesmi. Aki mostantól Gyurcsányra céloz, az saját magát fogja telibe trafálni. A sebezhetőség megmutatása egy vérbeli politikust valójában sebezhetetlenné tesz. Az Új Gyurcsány az megfontolt, már nem öntörvényű, nem hatalomvágyó, az képes a hibák fel-, és beismerésére. Ez pedig már nem politikusi, hanem államférfiúi erény.

Az önkormányzati összefogással kapcsolatos nyilatkozatait is ezért nem bíráltam: éreztem, hogy valamiféle ilyen irányt vesznek a dolgok. Ebbe illeszkedik a július 12-i DK Tüntetés is Orbán ellen, és létük egyik legnagyobb hibáját követte el mind az MSZP, mind az Együtt azzal, hogy nem reagált azonnal pozitívan erre. Egyszerűen semmi stratégiai és taktikai érzéket nem mutattak ezügyben, vagy inkább így mondom: ezügyben sem. Van az egyik oldalon egy Ember, aki harcot hirdet ellensége, ellenségünk: Orbán ellen, és nem akarja fölmorzsolni ellenzéki társait, másrészről meg van két olyan balos tömörülés, amelyik sikeresen bemutatta végtelen kisstílűségét. Egyszerűen a nagyvonalúság és harcosság akkora kontrasztot teremt az Együtt és az MSZP kivagyiságával és passzivitásával szemben, hogy még a legkomolyabb máspárti szavazóknak is föltűnik, bármennyire is elkötelezettek voltak eddig. Innentől meg aztán nagyjából mindegy, mi lesz az önkormányzati választáson. Itt már Gyurcsányra és a DK-ra figyel valójában mindenki és július 12. után pedig az MSZP és az Együtt egyszerűen átcsúszik a futottak még kategóriába.

Szavazóik ugyanis természetesen el fognak menni a Tüntetésre, és mikor egy szavazó már eldönti, hogy nem a pártját, hanem a szívét és elveit követi, akkor az onnantól már meg is tette a pártjától való eltávolodás első és kulcsfontosságú lépését. Az Orbán elleni tüntetés már nem párttüntetés lesz, hanem a demokraták naggyűlése. Ott lesznek azok, akik ma még az Együtt és az MSZP szavazói, de pártjaik meg nem lesznek ott. És akkor a Demokratikus Koalíció neve új értelmet nyer: Demokraták Koalíciója, nem pedig magukat demokratáknak tartó pártok összefogásáé. Nem a Feri szívja el a többi ellenzéki párt szavazóit, hanem azok taszítják el Őket saját maguktól. Aztán majd lehet sírniríni, mert biz a végső hatása pont az lesz, mintha a Feri elszívni akarna: a demokraták mind megérkeznek a DK-hoz. Így aztán már egy önkormányzati választási együttműködés sem az lesz majd, ami eddig lett volna: nem egyenrangú felek koalíciója, hanem inkább a gólyavisziafiát játéka. A nagy cipeli a hátán a piciket, és már senki sem fog odafigyelni a picikre többé.

Három kulcsesemény egymásutánisága eldöntötte a jövő nagy kérdését: Ki lesz a Váltópárt? Gyurcsány tételesen elismerte mindazon hibáit, amikkel eddig Őt karaktergyilkolni tudták, innentől nincs miért nem rá szavazni a bizonytalanok között sem. Meghirdette az Orbán elleni harc első nagy utcai fordulóját. És erre az egyetlen létező rossz választ adták a "szövetségesek": elutasították. Hát ez a három esemény így egyidőben el is döntötte a következő négy év ellenzéki politikáját, mind annak irányát, mind jellegét, és azt is, hogy azt kik fogják végigvinni. Az erők koncentrálása megkezdődött, és azon az úton kezdődött meg, ami a magyar szavazók lelkivilágának megfelel: egy Nagy és esetleg pár kicsi. 1990 óta Magyarországon választást még csak nagy párt tudott nyerni, több középpárt soha, egyszerűen a bizonytalanok nem hajlandók kockáztatni: vagy az erősre, a nyerésesélyesre szavaznak, vagy senkire. És itt hónapokon belül látszik majd a közvéleménykutatásokban, ahogy a DK kilő fölfelé, az Együtt meg az MSZP pedig bezuhan az 5%-os parlamenti küszöb alá. És már kész is a Váltópárt, lehet végre egységesen, és erősen nekiindulni a hosszú és kompromisszummentes harcnak.

És győzni.