Egy bolond százat csinál

Sőt, már jóval többet csinált, és ha igaz a közmondásban foglalt népi matek, akkor a ma esti Demokrata Seregszemlénk tízezernyi otthonülőre lesz majd hatással, és eljön az idő, mikor nem minket néznek majd bolondnak, hanem a minket lebolondozókat.

Minden nappal egy kicsivel többen vagyunk, egy kicsivel szervezettebbek és erősebbek vagyunk, de ezt egyelőre csak mi tudjuk, meg a Parlament környéki különböző Fidesznyikek. A külvilág, a sajtó, de legelsősorban is a Nép nem aszerint ítél meg bennünket, hogy egyre többen vagyunk a Kossuth téri Demokrácia Erődben éjjel-nappal, hanem kizárólag abból, hogy szombatonkénti összejövetelünkön hány embert tudunk egyszerre megmozdítani. Ritkán okoz már csak gondot az éjszakai, vagy délelőtti minimálisan ötfős Őrség kiadása, és az estéinken már gyakran elfogynak a székeink, 1300 önkéntesnél járunk a Fészbuk Csoportunkban, de mindezt csak mi, az Ország Gyűlése Mozgalom tagjai tudjuk. Sokak számára az sem világos, hogy a két hete tartó nonstop tüntetésünk folyamatos őrségváltásaiban naponta csaknem 100 ember vesz részt, így jön össze a helyszínen tartózkodó csapat állandóan növekedő létszáma a nap bármely szakában.

A van rajta, vagy nincs rajta sapka elvén működő kritikusainkat nem kell túlfoglalkoznunk, de arra oda kell figyelnünk, hogy mit lát a Nép. A Nép pedig a szombatokat látja: a múlt héten 130 embert látott, ma többet kell látnia, mert a még kivárók csak látható erősödésünkre fognak csatlakozással reagálni. Ha jól csináljuk, akkor ez egy öngerjesztő folyamat: minél inkább látszunk, annál több emberhez jut el az üzenetünk, annál többen értik meg, hogy a puszta szavak Orbánék ellen már semmire sem elégségesek. És minél többünket látják, annál többen jönnek közénk, és minél többen csatlakoznak, annál többen leszünk már hétközben és jövő szombaton is, és lassan de biztosan az öngerjesztő folyamat kiterjedhet az egész országra. Hisz ez a célunk, a sokmilliónyi apátiában otthonülő honfitársunk személyes példamutatásunkkal való fölrázása, és ezt leginkább szombati gyűléseinkkel tudjuk megtenni.

Ha elegen leszünk, mondjuk minimum 150-en ma este 7-kor a Kossuth téren, akkor mindenki számára látható lesz erősödésünk. Hogy milyen sebességgel tudjuk terjeszteni Orbánűző Mozgalmunkat, az csak rajtunk múlik, senki máson. Senki nem annyira bolond, csak mi, hogy nyáridőben megsüljön vagy épp ronggyáázzon egy sátortáborban Orbánék Parlamenti Bábszínháza előtt. De ebben az országban az Őrület uralkodik, ésha józan ésszel nem lehet ellene tenni, mintahogy a megsemmisítő választási vereségek azt megmutatták, akkor kell némi eszementnek tűnő idealizmus, és elhivatottság a változás kivívásához. Én speciel büszke vagyok arra, ha bolondnak néznek, és elmagyarázzák, hogy amire vállalkoztam az eleve hülyeség, vagy épp lehetetlen. Volt jópár ilyen dolog már életemben, aztán végül mindig kiderült, hogy nem volt lehetetlen, amire bizton mondták a megmondók, és nem én voltam a bolond, hanem a lebolondozók.

Történelmet írni nem lehet körző-vonalzóval. Ahhoz bizony elszántság kell, erő a kudarcok és a válságok leküzdéséhez, és csak menni összeszorított szájjal előre. És nemcsak a közmondás, hanem élettapasztalatom is azt mutatja: bizony, egy bolond képes százat csinálni, és száz meg tízezret, tízezer meg milliót. És szívós kitartással, megküzdve a Hatalommal, a hátunkban fúrófaragókkal, a meleggel-hideggel-széllel-esővel aztán majd faggyal és hóval, el is fogunk jutni addig, hogy majd milliónyi ember váljon ebben az országban hozzánk hasonló bolonddá. Napersze útközben majd változik a megítélésünk, minél erősebbek vagyunk, annál halkabb lesz a Mozgalom fatörzsében percegő szúcsapat hangja, és jön majd a szokásos utólagos történetírás a részükről, mikor megtudjuk, hogy valójában mindig is támogattak bennünket. 

Csakhát mi sem hülyék, sem bolondok nem vagyunk valójában, és kiváló a memóriánk. A sikerért a dicsőség azokat illeti majd, akik azt kivívták, és esélyük sem lesz az eredményeinket kisajátítani szándékozóknak, vagy hozzánk beejtőernyőzni akaróknak. A Mozgalmunk a terepen, a Felcsúti Farkas szájában alakul napról napra, és érik egységes szervezetté. Azok lesznek jövőjének meghatározói is, akik jelenének építésében résztvesznek. Mi nem stallumokra hajtunk, nem felügyelőbizottsági fizetős pozíció az álmunk, hanem a Demokratikus Jogállam, a Magyar Köztársaság. Nem vagyunk kisstílű megélhetésiek, nem is leszünk azok, és nem is tűrünk meg ebből a típusból senkit a sorainkban. Bárki, aki ma ott lesz este 7-kor a Kossuth téren, az Ország szempontjából fontosabb, mint a közismert ellenzéki politikusok döntő többsége. Ma egy bolond valóban száz újat tud csinálni, vagy realistábban megfogalmazva: egy mai demokrata valóban 100 újabb demokratát hívhat életre. Ezért vagyunk a Kossuth téren, és ezért gyűlünk ma össze, amennyien csak tudunk.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!