Újrafásítjuk a Kossuth teret

Mióta átépítették, pont olyan lett a Tér, mint amilyen Orbán országvíziója: sivár az embereknek, tetszetős a fényképezőgépnek. Látszatország látszatfőtere, ahová ember valóban csak turistaként megy be, mert egyébként a humánum kiirtásra került.

Ezek a Fideszfijjug kényesen ügyeltek arra, nehogy akárcsak egyetlen olyan hely is legyen, ahol szeretnél kicsit elücsörögni, netán még több barátoddal beszélgetni is pár órácskát. A 150 fa kiirtásáról már adtak hírt anno, volt is felháborodás, csak szerintem senki nem értette akkor még, hogy mi célt szolgált az akció. Mi már tudjuk: a Kossuth tér valójában a Hatalom Félelmének Tere lett. Ottélőként ismerjük már a Nap pályáját, ekként azt is, hogy a maradék fák hová vetnek árnyékot. Jelentem, kizárólag olyan helyekre, amik gyalogosforgalom elől elzárt területek. Hatalmas, kapunélküli focipályák kerültek kialakításra, naponta nyírják, öntözik a gyepet, de oda belépni tilos. Hosszú és széles virágágyások kerültek kialakításra, de persze azok is betonkeretek közé: belépni tilos. Egyáltalán: minden tilos, a Tiltások Országában az Ország Főtere tökéletes Jelképévé vált az elcseszett, embertelenné tett Hatalom-falanszternek.

Tisztán építészeti szempontból értékelték már sokan az Ország Főterét, és többségben voltak azok a vélemények, hogy jól sikerült az átépítés. Ja, lehet hogy látvány szempontjából rendben van a dolog, de látvány szempontjából a magyar közélet is rendben van: első ránézésre vannak választások, meg népképviselet, meg kormány, meg ellenzék, meg törvények, meg minden, csakhát látszat az egész. A mindennapok gyakorlata a lopakodó diktatúra fojtogató levegője, a hirtelen támadó közéleti viharok, a tűző nap és a szakadó eső, és pont ez tükröződik a Kossuth téren is. Még a Fidesznyikek is csak fényképeznek a Téren, aztán tíz perc után mennek tovább a dolgukra, mert valójában még Ők sem érzik jól magukat. Szóval a lényeg a lényeg: ezt a Teret kivégezték, emberi tartózkodásra alkalmatlanná tették, közösségi helyként megszüntetésre került.

Mivel azonban az Ország Gyűlése Mozgalom célja a Köztársaság, az élhető ország helyreállítása, ezért aztán mi is Jelképként fogjuk föl a Kossuth teret. És elkezdjük élettel megtölteni, elsősorban is emberekkel, de tömegesedésünk előrehaladtával szépen helyreállítjuk a Tér egykori rendeltetését: visszavisszük a humánumot az általunk birtokolt felületre. Épp a fák korábbi kiirtása miatt az egész Kossuth tér egy nagy szélcsatorna lett: a Dunán keletkező szeleket nem fogják föl fák, így nem ritkák a 100 kilométer/óra sebességű széllökések. Tegnap hajnalban ilyenből érkezett jópár, rombadöntve a sátortáborunkat, dehát nem mi lennénk mi, ha belenyugodnánk bármibe. Úgyhogy szépen újraépítettük az Erődöt, sőt, a drámát újratervezésre fölhasználva megkezdtük végleges infrastruktúránk kialakítását.

Áll már az első komoly rendezvénysátrunk, követi több is a héten, és ezek bizony már kibírják a Kossuth tér Mordori stílusra kivitelezett viharvalóságát is. És épp ennek kapcsán támadt egy gondolatom: az új, stabil sátrakat ki kell pányváznunk, és ezt a már álló elsőnél súlyzótárcsákkal oldottuk meg. Vagy 300 kilónyi konditerem-felszerelés biztosítja a viharvédelmet, és erre szükség is van, de lesz jobb megoldás: nagy virágládákat fogunk földdel megtölteni, és facsemetéket fogunk beléjük ültetni. Elnevezzük Őket nemzetünk nagy demokratáiról, Kossuthtól Széchenyin át Deákig, és felneveljük őket óvó gondoskodással. Önmagukban lesznek Mozgalmunk jelképei, ekként tüntetésünk segédeszközei, így nem megtiltható az elhelyezésük. Mikor pedig eljön, mert elhozzuk az Orbánrendszer végét, elültetjük majd azokat a Téren, hogy jóval később is emlékeztessenek minden arra járót: volt egy olyan időszak Hazánk történelmében, mikor a demokratáknak, és az Életnek csak virágládák jutottak a kősivatagban.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!