Egy egészséges szervezet

Az emberi test és egy párt nem sok mindenben különbözik egymástól, nyelvünk is ugyanazt a szót használja mindkét esetben: szervezet. És egy szervezet állapotát mi sem mutatja meg jobban, mint a külvilágból jövő ingerekre adott reakciója. Jelentem, a DK egészséges.

Az életképest és életképtelent nem az különbözteti meg egymástól, hogy adott pillanatban milyennek látszik kívülről, hanem az, hogy működés közben, a környezetével kölcsönhatásba lépve milyen reakciókat ad. Ha rugalmasan, és nyitottan reagál a külvilágra, akkor megmarad, ha meg nem, akkor elpusztul, egyszerű ez. A politikai szervezetek pedig aztán különösen kitettek a külvilági ingereknek, hisz épp erre jönnek létre. Számukra a külvilág az maga a társadalom, és az a párt lesz sikeres, amelyik az abból jövő ingerekre nyitottan és kiszámíthatóan reagál. A mai magyar politika rákfenéje éppen ez: csupa beteg szervezet versenyez egymással, bezárkozó, változásképtelen alakulatok, így aztán a szerencsétlen honfitárs inkább elfordul a politikától, mintsem részt venne közügyeink alakításában. És ha egyszercsak feltűnik végre egy egészséges alakulat, az biz sikerre ítéltetik.

Sokan bízunk abban, hogy a DK lesz ez az egészséges szervezet. Blogom olvasótáborának zöme nem DK-s, hanem olyan demokrata, aki a DK-ra szavaz, mindaddig, amíg az egészséges. És igen valószínű, hogy azért választottak engem mindennapi szellemi táplálékuknak, mert azonosulnak azzal az elvi megközelítésmóddal, ami a sajátom. És ugyanilyen valószínű, hogy épp azáltal váltak DK szavazóvá, mert írásaimból az jött le Nekik: a DK az egy jó dolog. És mikor kritikákat fogalmazok meg, mikor az elvek és a gyakorlat eltéréseit kipécézem, akkor nem teszek mást, mint olvasótáborom igényeit közvetítem. És mindaddig, amíg az általam kibocsátott külső ingerekre a DK úgy reagál, mint egy egészséges szervezet, addig magam és olvasótáborom is nyugodtan és meggyőződésből támogathatja.

A tegnapi nap két írása olyan inger volt, amire minden más párt elzárkózással reagált volna, és ezt évek tapasztalata alapján mondom. A legnehezebb kihívás egy szervezet számára mindig a belső probléma: nem lehet elhajolni, kitérni egy külső hatás elől, azzal a betegséggel bizony belül kell megküzdeni: letokolni, kilökni, de egy biztos: az úgy nem maradhat. Szervezetidegen működések vagy saját képükre formálják magát a szervezetet is, és akkor annak pusztulás a vége, vagy legyűrésre kerülnek, nincs harmadik út az erdőn át. És egy nyitottságában és demokrataságában vonzó szervezet mindaddig egészséges is marad, míg e két alapértékét a hétköznapi gyakorlatban is minden pillanatban alkalmazza. Nyitottnak és demokratának lenni persze a legnehezebb dolog, pláne a ma Magyarországának bezárkózó és megalkuvó légkörében. De el kell dönteni: Új Politikát akar-e a DK, és azt következetesen végigvive a maga képére formálni az Ország jövőjét, vagy pedig besorol a többi beteg alakzat közé. Előbbi folyamatos konfliktusokkal jár, utóbbi pedig langymeleg kényelemmel. Ám csak az előbbi lehet sikeres, utóbbi pedig nem vezet sehova.

Írásaim fogadtatása mindig összképet ad a DK állapotáról. Olvasóim harmada a fészbukról jön, az ottani megosztási, elérési adatok, az egyes csoportokban kialakuló álláspontok és még ezer egyéb információ egy igen nagy mintás közvéleménykutatást raknak össze. És a helyzet egyértelmű: a DK netes közvéleménye kiütéses fölénnyel támogatja a szabad véleménynyilvánítás konzekvens biztosítását, és a bárki által gyakorolt báminemű önkényt elutasítja. Hogy az arányokat érzékeltessem: 90:10, ami azért elég egyértelmű, gondolom. Tulajdonképpen magáról az elvről igazi vita ki sem alakult, a kisebbségi véleményt hordozók sem vitatták az elv helyességét, hanem csak megpróbálták érzelmi irányba vinni a témát. Pont olyan reakciókat adtak, mint hasonló esetekben az MSZP adott: zárjunk össze, kinek jó ez, ki a fene ez a szabó, hogy itt beleugasson a dolgainkba, meg biztos valami sötét érdek mozgatja. A dolog szépsége pont abban van, hogy nemkicsit, hanem nagyon más reakciót adott a DK, mint az MSZP szokott ilyenkor. A Szegfűknél a döntő többség mindig megkajálta ezeket a törzsi rítusokat és összezárt, a DK-nál meg a döntő többség pont ellenkezőleg: elvi vitaként és nem személyes ügyként kezelte az írásaimat.

Pedig a tegnapi ingernél erősebb már nem fogja érni a DK-t: ha a belső problémára ilyen nyitottan tudott reagálni, akkor aligha kell bármiféle külső hatástól tartania. Tulajdonképpen mindössze egy napba telt, hogy a Szegfűszerű befelé forduló, összezárós viselkedést letokolja: annak pár hangadója képtelen volt tömeget létrehozni, pedig folyamatosan járkáltak kiscsapatban mindenfelé. Csakhát nem hogy nem rezonált rájuk a DK Közössége, hanem inkább hűvös távolságtartással szemlélte, ahogy ugyanazok vándorolnak csoportról csoportra, hátha soknak látszanak. Nem látszottak annak. Valószínűleg maguk is érezték, hogy nem rezonál a magatartásuk a nettérben, mert a nap végére összegyűltek végül saját barlangjukba, hogy valahogy megvigasztalják egymást a nyilvánvaló kudarcért. És pont ezt nevezik orvoséknál letokolódásnak: mikor a szervezet elszigetel egy Tőle idegen magatartást. Mint egyébként szokott lényegi cikkeknél, itt is megjelentek a Blogon a névtelenség homályába burkolózó mocskolódók, ebből meg aztán végképp nyilvánvaló lett a témafelvetés helyessége.

Szóval a lényeg: a Demokratikus Koalíció egészséges szervezet, képes erős ingerekre is nyitottan és kiszámíthatóan reagálni, így aztán bátran állhat a következő megmérettetések elé. Az elvi kérdés gyakorlati példáját pedig most egy időre lezárom: a konkrét ügy az Etikai Bizottságra tartozik innentől. A tegnapi történések pedig megkönnyítették állításaim bizonyítását: mikor a kudarcot szenvedett csoport végül begyűlt esti kibeszélésre, minden olyan dolgot tömegesen csináltak, amit magam hibaként fölróttam Nekik. Nem kellett mást tennem, mint folyamatosan képernyőmentéseket csinálnom, és ott van egyszerűen, sallangmentesen a valóság tényszerű bizonyítéka. Úgyhogy e téma lezárásaként most szépen fölrakom esti beszélgetésüket, aztán tessenek megítélni, hogy igazak voltak-e állításaim. Érdemes végigböngészni, kordokumentum.

Egy gyógyult betegség kórlapja.