Ne panaszkodj, cselekedj!

Orbánt újságcikkekkel nem lehet legyőzni, de még tévériportokkal sem. Tisztelet azoknak a politikai szervezeteknek, akik legalább időnként utcára hívják az embereket, de a tusványosi beszéd után ez már édeskevés.

Mikor egy teljhatalmú Kormányzó jelenti be a demokrácia végét, mint azt Orbán tusványoson tette, akkor azt nem véletlenül teszi. Leteszteli az ellenzéket, és ha azt látja, hogy semmi komoly nem történik reakcióként, akkor mehet tovább háborítatlanul. Utcára kellett volna menni, és ott is maradni, és minden demokratikus erőnek és azonnal. Annak lett volna súlya, és talán a Narancsok is elgondolkodtak volna kicsit a mit lehet és mit nem kérdéskörében. De semmi ilyesmi nem történt, a hivatalos ellenzék kiadta a szokványos tiltakozó nyilatkozatokat, majd visszament a Balatonhoz napozni, vagy épp megegyezni abban, hogy Iciripiciri Falvacskában milyen arányban állítsa össze az önkormányzati választási listát. Ezért aztán Viktorunknak sem kellett megszakítania Grazi gyógykezelését, Lázárnak sem a lenyúlógépezet építését, terjed tovább a magyar ugar, ahogy azt Narania Urai szeretik.

Itt csaknem mindenki úgy viselkedik, mintha egy demokratikus jogállamban élnénk, ahol van a parlamenti szezon, meg az önkormányzati választás, ahol stallumokat lehet nyerni, ha választást nem is. Nem tudom, hogy vicces, vagy inkább szánalmas, mikor a demokrácia vesztéről írnak cikkeket két napozás közben, és az ellenzéki tevékenység csimborasszója a nyugati újságok cikkeinek lájkolgatása. Orbán ismét bebizonyította, hogy tökéletesen ismeri a magyar néplelket, és szalonellenzékének várható viselkedését. Tudta, hogy nyáron nyaralás van, és be is jött a számítása: Felcsúti Fővárosukban valszeg esténként hülyére bulizzák magukat Kövérlacával meg Simicskalalival, és minden okuk meg is van erre. Jön a parlamenti szezon, már rég előkészítették az azonnal benyújtandó kétharmados demokráciagyilkos törvényeket, és nincs miért aggódniuk, továbbra is az Ő játékszabályaik szerint megy a politikai bábszínház.

Hervasztó egy történet: ha valakinek végre fölment a pumpa, és úgy érzi eddig és nem tovább, akkor pedig szolgalelkű "ellenzékiek" próbálják lehiggasztani, saját dagonyázásukat mentegetendő. Orbán legjobb szövetségesei nem a Narancsok között találhatók: Ők csak teszik a dolgukat, foglalják elfele négyzetméterről négyzetméterre az Országot, megsemmisítve vagy lenyúlva a demokrácia maradék területeit. Magukat ellenzékinek tartók teszik a legnagyobb szívességet Orbánéknak, mikor kamuszövegekkel próbálják az aktivitásra hajlandókat meggyőzni a további semmittevés előnyeiről. Csaxólok, hogy mind az országgyűlési, mind az EP választáson hülyére lett verve az ellenzék, és lehet most az önkormányzati választás csodájában bízni, de tökfölösleges: nagyobb lesz a zakó, mint az előző két alkalommal volt. Nevezzük néven a dolgokat, máris előrébb leszünk: gyávák, lusták, megalkuvók és szőrszálhasogatók próbálják saját értéktelenségüket követendő példaként eladni.

Sok ember van, aki tenne, de nem teheti: akár egészségi, akár egzisztenciális, akár földrajzi okokból akaratuk ellenére nem tudják kivenni a részüket a terepen elkezdődött ellenállásból. Nekik respekt, mikor fotelforradalmárokról beszélek, nem rájuk célzok: Bennük ott van az akarat és a hit, csak a lehetőségük nincs meg a megéléséhez. A fotelforradalmárok mások: többnyire budapestiek, biztos egzisztenciával és egészségesen, akiknek bőven volna lehetőségük az utcára menni, de nem teszik. Ideológiai mázba próbálják önteni saját gyávaságukat és megalkuvásukat, nyugodtabban alszanak, ha más sem tesz semmit, mert akkor kevésbé feltűnő a szolgalelkűségük. Orbán elűzésének igazi akadálya nem a Narancshadsereg, hanem a magát demokratának hirdető és álcázó szőrszálhasogató okoskodók: ha hagyjuk Őket érvényesülni, akkor itt valóban az lesz, amit Orbán tusványoson az arcunkba lökött: illiberalizmus, vagy inkább magyarra fordítva: diktatúra.

Mi pedig, akik az Ország Gyűlése Mozgalmat életre hívtuk, nem a fotelforradalmárok útját tapossuk. Azért vagyunk a Kossuth téren immár két hete a nap 24 órájában, hogy legalább legyen valami jele annak, hogy ez a Nép még nem Orbán Népe. Azért gyülekezünk a lehető legprovokatívabb helyen, hogy saját személyes példánkon mutassuk meg: bátorsággal, kitartással lehet kellemetlenséget okozni az Orbánhordának, és minél többen vagyunk, annál nagyobb ez a kellemetlenség. Nem fotelből, hanem élőben, az Ország lelki és fizikai közepén gyűjtjük össze a tenniakaró demokratákat, hogy tömegesedésünkkel egyre könnyebbé tegyük a hozzánk való csatlakozást. Minden nappal kicsit többen vagyunk, kicsit erősebbek vagyunk, és percről percre csökken a személyes kockázat, amit az egyénnek vállalnia kell. Minden egyes közénk érkező ember újabbakban nyitja meg a tiltakozás bátorságát: ha kitartóak vagyunk, akkor a sok kis hópehelyből lavinává válhatunk.

Áll már a Demokrácia Erődje a Kossuth téren, megvívtuk és megnyertük az ellehetetlenítésünkre irányuló adminisztratív csatákat: van hová csatlakozni. Mozgalmunk napi 50 önkéntessel erősödik, és ebből egyre több látszik már a terepen is. Mi már oda költöztünk, ott élünk, mert minél inkább vagyunk ott lélekben és testben, annál inkább érezzük, hogy fontos dolgot csinálunk. A lavinák egy hógolyóval indulnak, és ez a hógolyó már megvan, tán kicsit nagyobb is puszta hógolyónál. Várunk minden demokratát, akinek tele a hócipője Orbán fölényes vigyorával és a hivatalos ellenzék döntő részének tehetetlen semmittevésével. Minden szombaton fölmérjük, mennyien is vagyunk már, a Demokrata Seregszemle az ünnepünk, mikor erőt adunk egymásnak, hogy személyes példánkkal és növekvő tömegünkkel hitet tudjunk csepegtetni sokmillió apátiába szorult honfitársunknak. Holnap este 7-kor találkozunk a Kossuth téren, a Demokrácia Erődjében: ha bátor demokrata vagy, közöttünk a helyed.

Hajrá Köztársaság! Hajrá Magyarok!