Történelmi lehetőség

Mármint a Demokratikus Koalíció előtt. Ha megnézzük az egyes pártok mozgásait, kirajzolódik egy összkép, amelyik igencsak jól fest mind a közel-, mind a távolabbi jövőre nézve. Mondjuk úgy: kedvező a csillagok állása.

Kezdjük a Fidesszel. Törekszenek persze arra, hogy ne látszódjon, de komoly vezetési válságban vannak. Míg Kocsis Máté ember volt, és nem Fidesznyik, rajta keresztül ráláttam a Narancsok működési mechanizmusára. Ami a pártjukon belül pont ugyanaz, mint amit az Országgal művelnek: oszd meg és uralkodj. Orbán sosem enged senkit az égig nőni, mindig több egymással konkuráló Főfidesznyiket rak a vezetői posztokra, és a hatásköröket is nagyjából egyenlően osztja meg közöttük. Mivel mostanra szépen letisztult a szervezeti kultúrájuk, ami nagyjából a gátlástalan amoralitás, ezért aztán ezt ki is használja: üssék egymást az alvezérek, mert addig ül kényelmesen a trónon, míg a Csákmáték egymással vannak elfoglalva. Négy ilyen erős ember van már évek óta az első vonalban: Lázár, Rogán, Pintér és Simicska. A Lázár-Pintér Háborúról írtam már nemkevés tényanyagot, előbbinek Rogánnal való vetélkedése is közismert, és hát ott van még a Szürke Nagyúr, meg a Fekete Nagyúr, akik mindenütt ott vannak a maguk eszköztárával: Pintér és Simicska.

Soha nem hozta egyiküket sem domináns helyzetbe Orbán, mindnek megvolt a maga alkirálysága, szépen elegyensúlyozgattak egymással, háttérben villogtak a handzsárok, de az áldozatokat többnyire nem láttuk, mert a közös érdek azért mindig fontosabb volt, mint a magánháborúk. Ha valami viszony a Nagyurak között végleg megromlott, akkor Orbán "igazságot" tett közöttük, és ment minden tovább a kikövezett úton. Csakhogy most valami megváltozott. Lázár Főminiszteri kinevezése nem illik a sokéves hatalomgyakorlási módszertanba. Ami hatásköröket megkapott, azok szinte miniszterelnöki hatáskörök. Ha pusztán fölsorolnám ide mindet, akkor ez lenne életem leghosszabb cikke, tehát nem sorolom föl. Elég annyi: minden pénz és végrehajtó apparátus titkosszolgálattal fölvértezve Lázár keze alá került. Orbán ilyen döntést csak kényszerből hoz: azt gondolom, ki kellett jelölnie az utódot, mert egészségi állapota már nem teszi számára lehetővé a folyamatos kézivezérléses kontrollt, ami a Narancshatalom elengedhetetlen kelléke.

És innentől kezdve a csalódott Vezérkari Tisztek nem lesznek kíméletesek. Simicskának egy ideig még biztos lesz szabad bejárása Orbánhoz, így amikor épp Lázár nem akar a Közgépnek mindent odaadni - tudnivaló, hogy pár Hódmezővásárhelyi cég is szép nagyra nőtt közben, pl. az Épkar, meg a Hódút -, mert saját háttérbirodalmát akarja megteremteni, akkor Lajosbá még egyszer kétszer rászólathat Lázárra. De ahogy majd a napok szépen telnek, ez a lehetőség egyre inkább bezárul majd. Rogántóni is tud majd csapkodni, fog is, és Pintér a maga csendes módján is intéz majd ezt-azt. Erről többet most nem, annyi csak a lényeg: ami Lázár Főminiszterré való kinevezése után következik, az bizony megborítja a Narancsrendet és már a közeljövőben. Autokratikus hatalomgyakorlásnak mindig van gyengéje, és leginkább a Király megrendülése okoz komoly feszültséget. Történelmünk ilyen sztorikkal van tele, és bizony most visszanyal a hatalomkoncentráció fagyija.

A Jobbik nehézségeiről épp tegnap írtam opuszt, így elég most csak pár szóban összefoglalnom a lényeget. Szavazóbázisuk jelentős részét két hónap alatt elvesztették, eltűntek a médiából, a KGBéla Ügy kapcsán lehámlott róluk a becsületesség imázsa, és ugyanez történt a magukról sugárzott váltópárti képpel is. El kell még dönteniük a merre továbbot is, vagy továbbmennek balra, és akkor erősödhetnek, vagy maradnak a széljobbon, de onnan a mostaninál több szavazatot nem lehet szerezni. Szóval főhet a fejük rendesen, van itt gondolkozni, meg tennivaló bőven, pár ujjukat rövidesen le kell harapniuk, vagy elhal a korábban erősödő karjuk. Van komoly szervezeti hálózatuk, van létező és sokak által támogatott programjuk, nem lebecsülendő a veszélyességük, de egy kicsit most újra kell kezdeniük, mert a Hatalomért folytatott első offenzívára ráment a seregük fele, és nem törtek át.

Az MSZP közben a vicc kategóriájába süllyed: mikor már Botka is reménytelennek látja a helyzetet, márpedig a pártelnöki pozíció elutasítása ennek a jele, akkor az a helyzet valóban reménytelen. Egy szétesett, tetejétől az aljáig elkorhadt pártot egy vaskezű és karizmatikus vezető minden hatalommal fölruházva még csak-csak meg tud menteni, de egy Tóbiás, mint Pártelnök... Ki a fa..om az a Tóbiás??? Pont az Ő képbe kerülése a biztos jele annak, hogy az MSZP már csak négyéves túlélésre játszik. A párt középszerű apparatcsikjainak belső alkufolyamatából bukkanhat föl vezetőnek egy ilyen típusú, szálakat a háttérben húzogató Főbürokrata. És ha pont azok emelnek valakit pajzsra, akiket épp kirúgni kéne pároslábbal, akkor ott minden lesz, csak megújulás nem. És akkor még a maradék Szociszavazókról egy szót sem szóltunk. Szerintem többségük életében nem hallott erről a Tóbiásról, és valószínűleg nem is nagyon kíváncsiak rá. Mire az MSZP tisztújítása július végére véget ér, akkorra a Szegfű életciklusa is.

Az Együtt a szavazói felé egyszemélyes párt volt: Bajnai Gordon. Mivel háttérbe vonul - finom kifejezése annak, hogy elege lett, mert tán rájött, hogy dróton rángatták, és nem jó irányba -, így aztán a vonzerőnek annyi. Merthát egy Szigetvári Viktor az nem épp egy szavazatmágnes, Karácsony Gergely meg annyira átütő, mint Karinthy Jótanulója, mikor az osztály előtt eminenskedik. Szabótimi továbbra is jócsaj, de ennyi pozitívum aligha lesz elég a közeljövő kemény politikai ütközeteiben. Az LMP szintén pocsék helyzetben van, az országgyűlési választás lázában Schiffer álmot látott saját magukról, mint a Váltópártról, aztán ebből az EP Választáson lázálom lett. A netes média gyermeki naivitással még betolta Őket a Parlamentbe, még épp fönnmaradtak a térképen az EP Választáson is, dehát ez azért már nem egy rakétaturbó a gyorsulási versenyen.

Így aztán maradt egyetlen párt, amelyik nem küzd alapvető gondokkal, hanem pont ugyanúgy teszi a dolgát, mint ahogy eddig. És ezt a szavazók már elkezdték díjazni, fölkerült a DK a térképre, és rapid emelkedési trenddel került föl. És ahogy most látom, a peremfeltételek igencsak úgy alakulnak, hogy mégcsak csodát sem kell a DK-nak tenni, hogy szavazóbázisa folyamatosan, és kiszámíthatóan nőjön. Hameg a szavazók számára meghatározó viszonyítási pontot jelentő pártfőnököket egymás mellé rakjuk, akkor az már a Heti Hetes, nem a Politikai Ki-kicsoda: Gyurcsány, Szigetvári, Tóbiás, Schiffer. Ha nem politika, hanem gladiátorviadal lenne, akkor egy ilyen szereplőgárdára be se menne a Nép, mert ebből nem küzdelem, hanem rövid kivégzés jöhet csak ki. Egyszerűen a Ferivel ezek a Többi Figurák nincsenek azonos súlycsoportban, sőt mégcsak a sportág sem közös. Nem szokás gombfoci figurákat Ronaldóhoz hasonlítani, gondolom, ez elég egyértelmű. Szóval a csillagok állása kedvezőbb, mint bárki - beleértve magamat is - előre láthatta volna. Ez itt egy történelmi lehetőség.

Nektek, Demokratikus Koalíció.