Főpolgármester kerestetik

Arról kár szót ejteni, hogy gusztustalan-e verseny előtt közvetlenül játékszabályokat módosítani, mert az. Azon is kát elmerengeni, hogy vajon erkölcsileg milyen az, ha egy versenyző ezt a saját kizárólagos érdekében teszi. Morál és Narancs két egymással össze nem egyeztethető fogalom, lépjünk tehát túl ezen a megközelítésen.

Tegnap fészbukos csoportomban kemény vitát folytattunk az esetleges önkormányzati választási bojkott ügyében, melyben én megszokott habitusomtól eltérően nem foglaltam állást. Kíváncsi voltam ugyanis, hogy a kifejezetten aktív és meggondolásra érdemes felvetések tömegét prezentáló csoporttársak mit gondolnak erről. Nos, erőteljes többségi vélemény volt, hogy a bojkott kára több lenne mint haszna. Magam azért nyolckeres polgármester-jelöltként elmondom, hogy ha mégis lesz, akkor azt magamra is érvényesnek fogom tartani, és nem indulok. Akkor természetesen, ha az elvszerű, országos és a DK-Együtt-MSZP mindegyike által aláírt és betartott megállapodás révén jön létre. De mondom: a véleményemet formálni képes csoport erős többségi álláspontja, hogy ne legyen bojkott, így e véleményt a magaménak elfogadom, mert jobbak a bojkott elleni érvek, mint a mellette szólók. És akkor ugorjunk.

Maga a választási törvénymódosítás a Fidesztől megszokott szemét módon profi. Nyilván osztottak-szoroztak, és úgy látják, hogy a kerületek többségét polgármesteri szinten nyerik, egyedül a főpolgármesteri posztot bukhatják, ha Pesten nagyobb lenne a szavazói aktivitás, mint Budán. Belső arányokban ugyanis ha a kerületek többségét Narancsok nyerik, de kis szavazatszámmal, míg a kevés ellenzéki nyertes ugyanerre nagy szavazatszámmal lesz képes, akkor budapesti összesítésben esetleg meglehet a főpolgármesteri poszt. Én azért azt gondolom, hogy nem lenne meg így se, de a Fideszek mindig a tutira mennek: ha a törvénygyárral tudják előre a maguk javára fordítani a versenyt, akkor azt azonnal és gátlásmentesen meg is teszik. Ha el tudják vinni a kerületek többségét, akkor evidens, hogy azt a többséget akarják érvényesíteni a főváros egészének irányításában is, ez hatalmi logika és okos logika. Tehát ezt teszik, és ezzel valójában már a választás előtt meg is szerezték Budapestet.

Egy országgyűlési választáson az emberek főleg az elnyert mandátumszámokat nézik a képernyőn, nem egyes egyéni jelöltek sorsát. Ott egyértelműen látszik, ahogy a szavazatszámolás folyamata zajlik, hogy melyik politikai erő nyer, melyik veszít. Az önkormányzati választás ennél bonyolultabb móka, azt szokás mondani, hogy ez az a választás, ahol végül mindenki nyer. Ha nem is valósan, de a pártkommunikáció szintjén biztosan. Egyszerűen annyira sok a jelölt, a település, hogy abból a kavalkádból minden párt a saját sikerének bemutatása érdekében kiveszi a nyertes eredményeket, a többiről meg nem beszél. Ezt persze a Nép is megszokta, hülyítésének erre a formájára már nem vevő, ezért pontosan tudja, hogy mire kell figyelnie, ha meg akarja ítélni, hogy ki nyert és ki veszített összességében. A leglátványosabb a főpolgármesteri csata, emögött közvetlenül jönnek a nagyvárosok és a budapesti kerületek. A többi meg országos kommunikációs szinten valójában mellékes. Emlékezzünk 2006-ra, mikor a ballib oldal szépen bebukta az országot, de mivel Demszky lenyomta Tarlóst, ezért aztán összességében döntetlennek nézett ki a meccs. Pedig nem az volt, de mindegy.

Szóval kommunikációs szempontból érthető, ha az ellenzék rágörcsöl a főpolgármesteri posztra, és valami jó jelölttel az élen teljes összefogást akar. Ismerik a véleményemet az Olvasóim, hogy mennyire tartom hasznosnak az MSZP-vel való bármilyen okból történő egy gyékényre kerülést, ezt itt most nem ragozom. Mondhatni: elhanyagolom az elvi és választási matekbéli racionalitást: megnézzük a főpolgármester-választást önmagában, és elképzeljük, hogy azt MEGNYERJÜK. Hurrááá, király, legalábbis a választás éjszakáján van ok némi ünneplésre, aztán minden szempontból eljő a másnap. A választás ugyebár valamely vasárnapi napon szokott lenni, és a másnap ekként hétfő lesz. És egy addigra rég előkészített újabb kétharmados törvényjavaslat már megy is a Tisztelt Ház elé, aminek nagyjából két tartalma lesz: egyrészt a Fővárosi Önkormányzat összes lényegi hatáskörét leadja a kerületekhez, másrészt meg a Fővárosi Közgyűlés hatáskörét a Főpolgármesterével szemben az elefánt-egér viszonyhoz teszi hasonlatossá.

Beszélnek itt az összefogáspárti főokosok arról, hogy majd a Főpolgármester lesz az Ellensúly a Fidesszel szemben. Hahahaha... A választás utáni héten lezavarva olyan törvényi szabályozást vezet be a Fidesz, hogy a Főpolgármesternek még ahhoz is Közgyűlési jóváhagyást kelljen kérni, hogy kimehet-e a vécére. Tényleg azt teccenek gondolni, hogy a Fidesz majd épp ezen a ponton fog bármiféle önkorlátozást mutatni? Háthogyne, Kedves Végtelen Naiv Lelkek, biztos így lesz, a hit hegyeket mozgat meg, a kérdés már csak az, hogy azok aztán kire omlanak rá, ha egyszer elindulnak. És nem a Fideszre, abban mindenki biztos lehet. Seperc alatt törvényi szintről le lesz nullázva a Főpolgármester, aztán nagyjából onnantól annyi politikai súlya lesz, mint a közmunkásnak a Damjanich utcában, és annyira tud ellensúlyt képezni mint a kartondoboz az úthengerrel szemben. A Fidesz mindig a gombhoz varrja a kabátot, tán észrevehető volt az az elmúlt években.

Ha valakit a Mieink közül totál ki akarunk csinálni, akkor ennek a legjobb módszere az, ha egy teljes ellenzéki összefogás főpolgármester-jelöltjévé tesszük. Szegénynek puszta emberségből mást nem is kívánhatunk, minthogy ne nyerjen, mert ha nyer, akkor úgy jár, mint a limuzin a tankelhárító ágyúk kereszttüzében. Egy hónapon belül idegosztály lesz a vége, és a Narancsos Polgármesterek, úgyis, mint a Fővárosi Közgyűlés kényelmes többsége belefulladnak a röhögőgörcsbe, hogy milyen könnyen is megy a Főpolgármester kiirtása. Mert ennyire könnyen megy ám, ha van a Narancsoknak egy kétharmados, bármikor és bármire aktiválható többsége. Márpedig van, mint az ábra épp a választási törvényjavaslat kapcsán gyorsan megmutatja a feledékenyeknek. Összesen két javaslatom lenne. Az első a teljes Összefogást pártolóknak: tessenek azt meggondolni, hogy van-e értelme újra konzerválni az egyszer már áprilisban rommávert csapatot azért cserébe, hogy esetlegesen legyen egy jó estéjük? A második meg azoknak, akiket épp főpolgármester-jelöltnek győzködnek: nagyobb az esélyed a túlélésre kötél nélküli sziklamászásban, mint esetlegesen megválasztott Főpolgármesterként.

Csak ennyi.