Eskü vagy nem eskü az itt a kérdés?

Kérem tisztelettel húzzuk be kicsit a kéziféket. Ne akarjuk megoldani mindazt a problémát, amit 4 év alatt nem tudtunk, mert csak magunkkkal cseszünk ki, pláne ha pont úgy tesszük, hogy közben Orbánék arcára kéjes vigyort varázsolunk.

 

Nagy most a buzgár ellenzéki oldalon, dübörög a serteperte, mindenki valamiért tüntetni akar, vagy inkább forradalmat csinálni. Bontsunk szobrot, ne tegyék le az esküt a parlamenti képviselők, védjük meg Kishantost, mindenki utcára. Jó, tegyük, én bármiben benne vagyok, régi olvasóim tudják, hogy nemcsak írok ha éppen odakerül a sor, sőt. De azért most a nagy hevületben azért elmondok pár dolgot, hamár így összejöttünk szombat este, aztán vagy megfogadjátok Barátaim, vagy nem.

Épp itt vagyunk a Blogon, hát akkor kezdjük talán ezzel. Az utóbbi néhány írásomban elkezdtem feltárni vereségünk valódi okait. És a szokásos olvasóközönségemnek csak a fele olvassa el ezeket az írásokat. Akik magát a Blogot beállították a kedvenceik közé, azok továbbra is olvassák, de akik a fészbuk megosztásokról érkeznek hozzám, na Ők jóval kevésbé látogatják ezeket a cikkeket. Hogy miért is fontos ez? Hát azért, mert ebből egy dolog azonnal kiderül: ellenzéki olvasóim nagy része nem akar szembesülni a valósággal. Azt várná tőlem, hogy elmondjam, hogy a szemét Fidesz, meg a csúnya választási törvény, meg a média és gazdasági fölény miatt vesztettünk, és a nép amúgyis hülye.

Csakhogy ehhez nem én kellek. Én a valóságot szeretem megmutatni, ami rövid távon nem túl hálás szerep, csak mint tapasztalhattátok már jó sok esetben, mikor igazam lesz, akkor meg jól jön, ha valaki a tényekről ír, és nem a vágyálmokról. És mivel nem a Fidesz miatt, és nem az ostoba nép miatt vesztettünk, hanem saját magunk miatt, így nem fogok hazudni, csak szomorúan nézem, ahogy nem akarunk tanulni 4 évnyi hibánkból. Pedig a struccpolitika soha nem vezet jóra, és ha a valódi okokat megpróbáljuk nem észrevenni, akkor pont ugyanolyan, esetleg még rosszabb eredményt érünk el legközelebb, mint most sikerült.

Négyévnyi ellenzéki semmittevést, ami természetesen az MSZP hibája, mert Ők dominálták az ellenzéket ebben az időszakban, nem lehet két hónapnyi kampánnyal helyrehozni. És nem lehet egy vesztes választás utáni egy hetes akciósorozattal sem. Minket nem csak elpáholtak, hanem agyonvertek. Azért, amit és ahogy csináltunk, és főleg azért, amit nem csináltunk. És nagyjából ez az utolsó lehetőségünk, hogy valóban megértsük mit csesztünk el ennyire, ha nem a lengyel példát akarjuk követni, ahol hosszú időre eltűnt a balliberális oldal a politikából, és maradt a jobb, meg széljobb alternatíva híján. Szóval jobb lesz, ha az előző cikkeimre visszatértek Barátaim, azokat továbbítjátok és elolvassátok, mert a valóság, a vereségünk gyökerei azokban vannak leírva. És olvassátok csak el, mert jobb most szembesülni a valósággal, mint végleg megsemmisülni tanulóképességünk hiánya miatt.

Az emberek otthonmaradtak, és ezért a Fidesz kiütött minket. És nem a Fidesz, és nem az emberek az ok, hanem mi magunk. Hosszú évek semmittevése, a valóságra való reagálás képességének elvesztése, az igazi problémák észlelésének hiánya, és a tömegeket valóban érintő gondok figyelmen kívül hagyása. És azzal, amit mostanság csinálunk, épp azt mutatjuk meg a magyar népnek, hogy magunkkal és nem velük vagyunk elfoglalva. A nép ugyanis kinyilvánította hogy leszarja a szimbolikus politizálást. Ha arra nem mozdultak meg, hogy Európa helyett megindultunk az Orosz felé, akkor mégis, Barátaim, mennyire érdekli Őket a Szobor, meg az Alkotmány? Leginkább az Ő szemszögükből olybá tűnik, hogy párszáz budapesti belvárosi okostojás veri a palávert mert elvesztették a választást.

Rózsamisik médiaszereplésére jó lassan csak ez az egész, ami azért a valós helyiértékét meg is jelöli ezeknek a történeteknek. Az Alaptörvényt legitim módon fogadták el, a korábbi Alkotmány szabályai szerint. Megvolt a kétharmaduk ehhez, amit szintén törvényes választáson nyertek el. A választási törvények pedig az Alaptörvényen alapulnak, és aszerinti lebonyolítású kampányban dolgoztuk magunkat halálra, hogy megpróbáljuk legyőzni a Fideszt. Természetesen a mandátumokat át kell venni, az Alaptörvényre le kell tenni az esküt, ugyanis aki ezt nem teszi, az átveri a saját szavazóinkat, akik azért mentek el az urnákhoz vasárnap, hogy a Mieinket a Parlamentben lássák. És az eskü le nem tétele egy törvényesn elfogadott Alaptörvényre nem más mint a saját harcoló csapataink és szavazóink elárulása. Lehet persze ezzel jól szórakozni, de a valóságban a Nép előtt inkább hülyét csinálunk magunkból, mintsem elérnénk bármit.

Egy parlamenti képviselőnek vannak olyan jogosítványai, amik mezei embernek nincsenek. Hozzáférhet olyan iratokhoz, amikhez épp ilyen vészidőszakban hozzá is kell majd férni. Jut némi nyilvánossághoz, ami szintén nem árt majd a jövendőben. Ha ezt az eszközt a saját kezünkből kicsavarjuk, akkor magunkra vessünk. Lesz egy szimbolikus gesztus, amin párszázan tapsikolhatnak majd két napig, és négy évig nem lesz lehetőségünk Orbánék minimál ellenőrzésére sem. Közben meg ráadásul eldőltek a billegő körzetek, és megvan a Fidesz kétharmada. És megírtam korábban, hogy mindez amiatt jöhetett létre, mert a Józsefvárost és a Ferencvárost elvesztettük, ahol pedig lazán, nagy fölénnyel kellett volna nyernünk. Mindezt egy nyikhaj, korrupt és Narancsszolga MSZP Helyielnök: Komássy Ákos miatt. És ebben az ügyben semmisem történik. Nem mond le, és nem mondatják le, még mindig a helyén van.

Amíg a valóban szükséges lépéseket elszabotáljuk, amíg a nyilvánvaló felelősöket a helyükön hagyjuk, amíg nem vagyunk hajlandóak szembesülni azzal, hogy mi magunk csesztük el, amíg érzékenykedünk, ha valaki a saját magunk semmittevését, korrupcióját feszegeti, addig semmi jóra ne számítsunk. Szobrozzunk, eskü nem esküzzünk, Alkotmányozzunk, és már május 25-én az EP Választáson megkapjuk a következő pofont. Ordasabbat, mint most. És az önkormányzati választásra már simán fogjuk elveszteni azokat a helyeket is, ahol most még nyertünk. Tessenek szívesek lenni kihúzni a fejet a homokból, szembesülni a valósággal, abbahagyni a tök fölösleges fújfideszezést meg népostobázást és a szimbolikus politizálást, de nagyon gyorsan.

Vagy végünk.