Jobbik - csak tünet, nem betegség

Látom, ahogy a cím puszta látványától már megy is föl sok olvasóban a pumpa, és már klikkelne is tovább. Ne tegyétek Barátaim, úgy nem lehet eredményesen küzdeni az ellenséggel, ha nem értjük meg annak természetét. Létező fenyegetéssel pedig szembe kell nézni, nem hátatfordítani.

 

Bármelyik szélsőség, akár jobb, akár bal nem más, mint a bonyolult társadalmi összefüggésektől elmenekülő emberek egyszerű megoldásokat hirdető gyűjtőhelye. A multi gonosz, a zsidó az világméretben esküszik össze, a cigány az bűnöző, a magyar meg felsőbbrendű, oszt kész is a világelmélet. Egy jól működő társadalomban nem sok vizet zavarnak: léteznek, hol épp bejutnak a parlamentbe, meg az önkormányzatokba, hol meg az utcán kavarnak. Éppolyan kötelező melléktermék, mint a munkanélküliség: a versenyelvű demokratikus piacgazdaság elkerülhetetlen velejárója. A szélsőségek erősödése a legjobb tünete annak, ha egy társadalom a betegség irányába tart, vagy épp már el is lepte a kór.

Fontos megértenünk, hogy a Jobbik nem ok, hanem csak okozat. Ha az Orbán rezsim nem olyan volna, amilyen, akkor összetöpörítené a szélsőjobb szavazóbázisát. Társadalmi igazságosságon alapuló politika ugyanis jóval kevésbé szül csendes ellenállást, mint a Narancsok haverok-buli-hanta uralkodása. Csakhogy a dolog kellemetlenebb része ott kezdődik, mikor túllépünk a Felcsútiék Jobbikot erősítő uralkodási stílusán, és megpróbálunk szembenézni a saját szerepünkkel Vonáék előretörésében. Egyszerűsítve a képletet azt mondom: Orbánék megtermelik az elégedetlenek tömegét, Mi viszont hagyjuk Őket elmenni az ajtónk előtt, és bekopogni a mézesmázas szomszédhoz.

Ha a Jobbik mostani szavazóbázisát elvinnénk egy jókora lakatlan szigetre, hogy ott éljenek közösségként, akkor hónapokon belül lemészárolnák egymást. A törzsszavazóik hungaristák, de a mostani támogatói körük nagyobbik része meg nem az. A tömegnyi új szavazó nem azért kedveli Őket, mert nácik, hanem azért mert nem tudja, hogy azok. Vagy valóban nem tudja, vagy csak nem akar erről tudomást venni. A Jobbik sikeres választási szereplése leginkább ügyes időzítésnek köszönhető. Kiépítették az országos aktivistahálózatukat szélsőjobbosokból, és a megfelelő időben, a választás előtt nagyjából három hónappal átmentek rózsaszín kisállatsimogatóba. Ezzel elérték azt, hogy eredeti bázisukat meg tudták tartani, de egy teljesen új, egyébként a Jobbik ideológiájától igencsak távoleső társadalmi réteget tudtak az átfestett zászlóik alá terelni.

Ugyanaz a helyzet, mint Orbánék esetében: nem Vonáék nyertek, hanem Mi vesztettünk. A Demokratikus Ellenzék szavazói képezik a Jobbik szavazóbázisának nagyobbik részét. Ők tudták begyűjteni a protesztszavazókat, nem Mi. Míg a mérsékelt ellenzék domináns ereje a parlamentben szötyörgött, a Jobbik csendben behálózta az országot, és elsősorban a Vidéki Magyarországot. Megértették a kisvárosok és falvak lakóinak legelemibb vágyait, és ahhoz alkalmazkodó megoldásokat javasoltak. És helyben, nem valahol messze, a Parlamentben, ahol az Öltönyös Nagyvárosiak beszélnek. Ahol az kellett, nácultak egy kicsit, vonulgattak, imázst termeltek, ahol meg ez kontraproduktív lett volna, ott meg számba vették a háztáji termelők gondjait.

És ezekben a kritikus körzetekben versenytárs nélkül voltak. A Szocialista Párt már csak látványelemként és papíron rendelkezik országos hálózattal, a valóságban ennek az országgyűlési választási kampányban már csak a töredéke működött. Helyben, kisvárosban, faluban nem volt jelen ellenerő, hogy a jobbikos igehirdetőkkel szemben fellépjen. Így aztán az a vidéki szavazó, aki rühelli Orbánt nem látott hosszú időn át más ellenzékit, mint a Vonáékat. A pap ugyan fideszes volt, de a kocsmáros meg jobbikos. És sajnos az orvos, meg a tanár már nem volt MSZP-s. A faluban meg ez az értelmiség, kezitcsókolom jóreggelt, ez a néhány kulcsszereplő képezi az információáramlás kulcspontjait.

Hosszú évek aprómunkájával fölépítettek egy vágyrendszert a vidékben, és a kellő pillanatban az ügyes mosolyoffenzívával szavazatokra is konvertálták. A vidéki szavazóinkat nem a kampányban vesztettük el, hanem azért, mert nem tanúsítottunk semmiféle kézzelfogható, valós ellenzéki magatartást. A nagyvárosokban kevésbé tudtak áttörni. Nagyjából azért, mert az információáramlás sokkal kiterjedtebb és többszólamú. A nagyvárosi szavazó kapott elégséges benyomást arról, hogy mi is valójában a Jobbik, így jóval kisebb részük adta le Orbánék elleni protesztszavazatát Vonáékra, többségük inkább otthon maradt, mert az MSZP dominálta Összefogást nem tartotta hiteles ellenzéknek.

A TUAREG Blog nem a kényelmes konformizmus lelőhelye. Tudom, hogy a Jobbik megértése, és valós természetének föltárása az ellenzéki szavazók jelentős részében tabutéma. Mégis vállalnunk kell az ezzel járó kemény vitákat, mertha nem értjük meg Vonáék sikerességének titkát, hanem ehelyett egy dühös vállrándítással elintézzük Őket, akkor valóban a lengyel forgatókönyv szerint fogjuk megírni a saját jövőnket is. A baloldali szavazók jelentős tömegei megindultak a Jobbik felé, és a mi feladatunk mozgatórugóik őszinte, a konfliktusokat vállaló föltárása. Mert meg kell állítanunk Őket, az nem kérdés, csakhogy ahhoz meg kell találnunk a megfelelő ellenszert.

Kezdjünk bele.