Kádár János meg az én családom

Majális lévén ma sokakban fölbuzog majd a Városliget nosztalgiája. Nem kéne erről írnom, biztos célszerűbb lenne hallgatnom, de a Tuareg nem azért Tuareg, hogy kínos témákat ne írjon meg, hanem azért az, hogy megírja. Tehát ezt teszem.

Kíváncsi leszek hogy jelen írásom elolvasása közben vagy után hány ismerősöm válik egy gombnyomással ismeretlenné, hány fészbukcsoportból tesznek ki, hány megszokott megosztás marad el, mennyi lesz végül a cikk olvasottsága. Ha nem az lennék aki, akkor nem is kockáztatnám ezeket a válaszreakciókat, csakhát ha az ember elszegődött az igazmondásra, akkor azt minden pillanatban meg kell tennie, bármely ár megfizetését vállalva.

Az én családomat Kádár János tönkretette. Na persze nem úgy, hogy eljött hozzánk, és megnyomta a piros gombot, hanem az általa kiépített rendszeren keresztül tette ezt.

Apám szolnoki prolisrác volt. Apja mozdonyfűtő, anyja munkáslány. A genetika csodájaként kivételes tehetséggel született. Mind matematikából, mind fizikából egyedi képességgel bírt. Szabó Józsefnek hívták, évtizedeken át súlyosbodó alkoholizmusa teljesen szétnyírta az idegrendszerét, lebénulva halt meg egy kórház elfekvőjében. Gimnazista korában mind harmadikasként, mind negyedikesként ami országos matek és fizika versenyen elindult, azt megnyerte. Mindet. Az akkori országos tanulmányi versenyeket Rákosi Mátyásról nevezték el, és Apám mindkét tárgyból, mindkét évben simán az első helyen végzett. Voltak havi rendszerességű elméleti folyóiratok, KÖMAL - középiskolai matematikai lapok - volt a nevük, ahol komplex problémákat kellett havonta földolgozni és a megoldást elküldeni, és év végén összesítették az eredményeket. Apám ebben is nyert. Nagyjából azt gondolom, hogyha angolszásziában éltünk volna, akkor most lenne egy fizikai Nobel Díj a háznál. De nem lett.

Az ELTÉ-re versenyeredményei miatt a matek-fizika szakra felvételi nélkül került be. Ott is hasított, a Szabójóska az fogalom volt. Még végzése előtt behívták a főpártemberekhez és megmondták Neki, hogy bármi lehet, mert egyedien fontos feladatokat szeretnének rábízni - atomfizika, teccenek érteni - csakhát ahhoz megbízható elemmé kell válnia. Magyarul lépjen be a Pártba. Csakhát mivel apám igen közeli családtagját Szolnokon az oroszok felszabadításkor megerőszakolták, és a szerencsétlen nő fölakasztotta magát, ezért aztán apám még díszletből sem volt hajlandó kommunistává lenni. A zseniális szolnoki prolisrác összejött az egyetemen soproni poncichterlány anyámmal, így egyetem után leköltöztek Sopronba.

Sopronban volt az Erdészeti és Faipari Egyetem, adódott a dolog, hogy annak fizikai tanszékére is lehetne épp valami színvonalat csempészni Apám bevitelével. De ott is előjött az a fránya párttagság, és a szokásos nem. Így aztán az ország egyik, ha nem a legnagyobb fizikus koponyája Kapuvárra járt át középiskolai fizika óraadóként. Szellemi képességeit az államosításból megmaradt szőlőtöredékünk borászkodásba fordításába ölte, így egész klassz kis borászattá vált a Friedl - anyai ágnevünk. Csak közben el is kezdte kóstolgatni a minőségi nedűt. A Soproni Egyetem pár év múlva aztán mégiscsak rájött, hogy nem árt a színvonalnak, ha a gyorstalpalón kibocsátott egyetemi oktatóknak apám legalább a fizika alapjait megtanítja, hogy legyen mit tanítaniuk az egyetemistáknak. Így aztán egyetemi tanársegéd lett, az egyetlen a tanszéken aki értette is, nemcsak tanította a fizikát.

Csinált pár kutatást, publikált pár dolgozatot, dehát nem a soproni erdészeti egyetem volt a fizika világélvonala sem kapcsolatrendszerben, sem a rendelkezésre álló technikában, gondolom ez világos. A friss párttag káderek persze leelőzték a ranglétrán, adjunktusok, majd docensek, végül professzorok lettek, nagydoktorijaikat többnyire apám írta meg, mert legalább valamin járathatta az agyát. Megmondták Neki, hogy amíg nem lép be a pártba, addig nem lehet kandidátus, anélkül meg nem nevezhetik ki docensnek. Apám erre is nemet mondott. Gerinces volt, bár az akkori tömeges megalkuvók inkább hülyének tartották. Pedig ugyebár minden volt, csak nem hülye. Úgyhogy Apám adjunktusként ment nyugdíjba, közben meg persze az általa kialakított borászat áldozatává vált évtizedek alatt romló állapotával.

Anyámék soproni poncichter családja nagy gazdaságot épített föl a II. világháború kitöréséig. Szorgalmas és emberséges fajta, szőlők, hentesboltok, mifenék, eléggé kulákká vált a nagyapám végül ahhoz, hogy annak is nyilvánítsák Rákosiék. Persze minden, az évtizedek során rengeteg munkával kialakított gazdaságunkat államosították, örülhetett nagyapám, hogy nem nyírták ki ÁVO-ék. Nővérem, aki nyolc évvel idősebb nálam, az általános orvoskarra fölvételizett Budapestre, akkoriban a maximum pontszám 20 volt. Azt elég kevesen érték el, de Ő igen. Nem vették föl. A szüleim rossz listán voltak, na. Előfelvételis lett, ami azt jelentette, hogy egy évig dolgozik, és a következő évben talán bekerülhet a maximális 20 pontjával a 14 pontosok mellé, ha jó ajánlást kap a munkahelyéről. A Soproni Szívszanatóriumban kellett ledolgozni az egyévet az ajánlásért, az pedig a Főkáderek pihenő és rendberakó helye volt. Akik nagyon szerették volna a nővéremet maguk alá gyűrni, ami annak ellenére nem sikerült, hogy bizony sokszor rászóltak, hogy itt ezeket a vendégeket nem szokás visszautasítani, éshát ha jó ajánlást akar az egyetemre, akkor kéne egy kicsit nagyobb empátiát tanúsítania.

Én vagyok az utolsó a sorban, 1986-ban felvételiztem a SOTE Fogorvoskarára, a 120 maxpontból 116-ot elérve, akkor még nem volt nyelvizsga beszámítás. Első voltam a rangsorban, így nem utasítottak el, de már a szóbelin jelezte a bizottsági elnök, hogy a Pártnak szüksége van a tehetséges fiatalokra. Sokféle feladatot szerettek volna rámbízni, én meg elküldtem Őket a picsába. Ki is kellett hagynom egy évet, friss lelkemet kicsit megviselte az ostoba pártfunkcionáriusok erőszakossága. Aztán eljött a rendszerváltás előszele, már szálltam is bele egyetemistaként ezerrel, de a saját történetem már meg lett írva, itt ezt nem folytatom.

Szóval röviden, mert így is hosszú lesz már. Kádár János kicsinálta a családomat. Kádár János még rengeteg családot csinált ki. Kádár rendszere diktatúra volt. Kádár az orosz birodalom helytartója volt. Kádárnak kulcsszerepe van abban, hogy a Magyar Nép meg lett vásárolva. A Kádári Politika lényegileg irtotta ki két nemzedék alatt az országból a gerincességet: a fogd be a pofád és kapsz bele ennivalót elve az embereket megtanította a gyáva kushadásra. És a Kádár rendszer gazdasági szempontból is csődbe ment, a látszólagos jólétet a Nyugat finanszírozta, eladósodottságunk akkor keletkezett döntő részben.

Aki ma Kádárt a nép feledékenységére apellálva megpróbálja tisztára mosni, az történelmet hamisít. Aki ma Kádárral példálózik bezzegelve Orbánnal szemben, az nem érti, hogy Orbán épp Kádár nyomdokain halad. Aki ma megpróbál egy hamis mítoszt teremteni az "Öreg" köré, az megágyaz a következő keleti diktátoroknak. És értem én, hogy sokaknak a fiatalsága akkor zajlott és az szép emlékeket idéz, de higgyetek nekem: a fiatalságotok Kádár nélkül még szebb lett volna. Az életetek örömeit nem Neki, hanem Magatoknak köszönhetitek.

Az én családom viszont Miatta nyomorodott meg.