Így vesztettük el a Nyolckert - ZÁRÓFEJEZET

A Komássy vezette kerületi MSZP-nek volt egy utolsó lehetősége, hogy az előzőekben leírt hibáit, vagy inkább bűneit jóvátegye. 2012. november 22-ére Kocsis Máté ellen tüntetést szerveztem a Polgármesteri Hivatal elé, tudván, hogy ez az amitől a legjobban fél.

Egy tömegtüntetést megszervezni akkor, mikor a velem tartó embereket folyamatosan zaklatásnak teszik ki, nem könnyű dolog. Meg kellett értetni mindenkivel, hogy épp akkor lesznek biztonságban a munkahelyükön és az otthonukban, ha eljönnek tüntetni, mert ez az egyetlen védelmük Kocsis ellenük folytatott személyekre szabott bosszúhadjáratában. Az a réteg állt mögém, akik korábban politikailag inaktívak voltak: a kerület szegényei, akik pontosan tudták, hogy reményük a jobb életre csak akkor lesz, ha minden erőnkkel a munkahelyteremtésen dolgozunk, szembemenve a milliárdokat közbeszerzésen látványberuházásokra elpazarló Vérnarancs hatalommal.

Sokan megmozdultak, elfogadták, hogy a jelenben kockázatot kell vállalni a jövő javulása érdekében, és épp az a szavazóréteg mozdult meg, amelyik soha korábban. Egy sikeres tüntetéssel, amin az Ellenzék kinyilvánítja egységét, és nyilvánosan elkötelezi magát Kocsis megbuktatása ügyében, ezek az emberek megkapják a lelki muníciót a kitartáshoz, és hajlandóak lesznek úrrá lenni egzisztenciájuk elvesztése miatti félelmeiken. A társadalmi réteg, amelyet megmozdítottam sokezres szavazóbázist jelentett: olyanokat akik addig csak csalódtak a politikában, de most úgy látták, talán mégsem az ördögök játszótere. Csupa olyan ember, akik egy balodali erő széles tömegbázisát jelenthetik, joggal remélhettem tehát, hogy addigi furcsa viselkedése ellenére a Komássy Ákos vezette kerületi MSZP legalább nyíltszíni felszólalás erejéig bele is áll az esménybe.

Többet nem is vártam el tőlük, társadalmi beágyazottságuk, mozgósítóképességük az utolsó években minimálisra csökkent, félévente egyszer alig tudtak 30 párttagot összehívni egy taggyűlésre, az meg egy baloldali tömegpártnál egyszerűen értékelhetetlen mennyiség. Úgyhogy a tüntetést az első perctől kizárólag magam szerveztem civil szervezetem, a JóVáros Egyesület segítségével. Pillanatnyi kitérő: Blogom is az egyesület miatt kapta a JóVáros Blog címet. Szóval visszatérve: mindössze annyi volt a szocialisták feladata, hogy elnökük, Komássy szólaljon föl, és mondja el, hogy elkötelezettek vagyunk Kocsis Máté mielőbbi megbuktatása ügyében. A hetenkénti megbeszélések köztem és Komássy között továbbra is folytak, Ő mindig azokra hozott magával pár további MSZP-st is, és minden alkalommal megerősítette, hogy a tüntetésre szükség van, és azon föl is fog szólalni.

A lelki nyomásgyakorlás maximalizálása érdekében a tüntetést a Polgármesteri Hivatal elé egy Képviselőtestületi Ülés idejére raktam. A Rendőrségen bejelentettem, és húszfős rendezőgárdát raktam össze, akik a rendőri biztosítással koordináltan garantálták az erőszakmentességet, és egyben figyeltek a provokációkra. A kerületben már előre nagy visszhagja volt az esménynek, mivel politikai tüntetés jó régen nem volt, olyan meg aztán végképp soha, amin nem csak 30 ember kiabál egy összefirkált kartonpapír körül. Kocsis pánikját mi sem bizonyította jobban, mint az, hogy a tüntetés előtti napon, november 21-én reggel hétkor megjelent nálam a Nemzeti Nyomozó Iroda és házkutatást tartott. Gondolom ez megfélemlítő akció akart lenni, amire összesen annyit reagáltam, hogy a másnapi tüntetésre írtam egy beszédet, amit majd föl kell olvasni az alvezéreim egyikének, ha engem esetleg lesittelnek.

Elkezdtek jönni a hírek, hogy Kocsis ellentüntetést szervez, a neten pedig mindehová irkálták az emberei, hogy nem lesz nálunk 20-30 tüntetőnél több, és jól beégünk, mert az ellentüntetők meg jóval többen lesznek. Szóval mindenki annak tartotta az eseményt, ami valóban volt is: döntő csatának Kocsis és közöttem, ki-ki meccsnek a Vérnarancsok és az Ellenzék között. Jó szokás szerint azért még az MSZP az utolsó este is változtatásokat akart a tüntetés forgatókönyvén, ezért elnökségi ülésen javaslatokat fogadtak el, amikkel aztán Komássy rögtön szaladt is hozzám. Nagyrészük piszlicsáré ostobaság volt, de mivel nem sok vizet zavartak, ezért elfogadtam a javaslataikat. Úgyhogy arról, hogy az MSZP Kerületi Elnöksége hivatalosan is döntést hozott a tüntetésen való felszólalásról, még írásos bizonyítékaim is vannak dögivel.

Eljött a tüntetés délutánja, kimentem a helyszínre a főszervezőimmel, összeraktam a rendőrökkel a biztosítást, beállt a behangosított teherautó, ami a színpad is volt volt egyben. Láttuk, ahogy a Polgármesteri Hivatalnál gyülekezni kezdenek az ellentüntetők, csakhát az is látszott gyorsan, hogy a mi oldalunkra ütemesen jönnek az emberek, hozzájuk pedig csak csordogálnak. Nagyjából mi épp elértük a 100 főt, mikor Kocsis ellentüntetői 20-an lehettek. Cikis volt számukra a dolog, látszott, hogy nagyon alábecsülték a tüntetésünk létszámát, úgyhogy egyszercsak az ellentüntető csoportot berendelték a Polgármesteri Hivatal épületébe. Bementem magam is, kideríteni, mi zajlik odabenn, és a lehető legröhejesebb dologba ütköztem: a Testületi Ülésterem székeinek felét elvitették, a maradékra pedig beültették az ellentüntetőket, meg minden hivatalnokot, akit csak tudtak, és lezárták az üléstermet. Gondolom Kocsis attól tartott, hogy bemegyek az ülésre, és a személyes találkozásainkat mindig roppant nehezen viselte, mint arról már szóltam többször.

Vigyorogtam egy jót, mert ugyan egy nyilvános ülést nem lehet így korlátozni, de odarendeltek egy kerületi főtűzoltót, aki hirtelen veszélyesnek minősítette tűzrendészetileg a normál testületi ülés férőhelyszámának kevesebb mint felét. Tojtam rá, több is veszett Mohácsnál, ráadásul tapintható volt a Hivatalban a tüntetés miatti feszültség. Épp kijöttem a Házból, mikor megcsörrent a mobilom. Komássy hívott, és bejelentette, hogy mégsem fog fölszólalni a tüntetésen. Azt hittem rosszul hallok. Visszakérdeztem, hogy ez megint az Elnökségük újabb határozata? Erre habogni kezdett, hogy nem, csak Ő így látja jónak. Aha. Mivel közeledett a Testületi Ülés időpontja, ahol képviselőként Neki is meg kellett jelennie, ezért mondtam, hogy megvárom a Hivatal előtt, és beszéljük meg ezt személyesen. Erre azt válaszolta, hogy Ő már jóideje bent van, épp most ért be az ülésterembe, úgyhogy sajnos nem tudunk élőben beszélni. Hoppá.

Jó ideje bent van, és egyszercsak rájön, hogy mégsem szólal föl, majd gyorsan beszalad az ülésterembe, ahová én a tűzoltósági kamuhatározat miatt nem léphetek be. Vajon mit csinálhatott addig csendben a Hivatalban, amitől kialakult benne a nemfölszólalás vágya? Ugye nem kell mondanom mennyire csalódott voltam. De most folytassuk, Komássy újabb akciójának hátteréről majd később. A csapat tovább gyülekezett lassan elértük a 200 főt, és jöttek még az emberek. Ez kerületi méretben példátlan tömeggé kezdett válni, barátaim, a Rigó Rádió minizenekara elkezdte nyomni a teherautón a zenét, kezdett élővé válni a történet. Fönt az Ülésteremben pedig dráma történt. Kocsis Máté polgármester az ülés beterjesztett napirendjeinek többségét visszavonta, és félóra alatt az egész ülést lezavarta. És tessenek figyelni: ahogy a teremből kilépett már vette is az irányt alpolgármesterestől, jegyzőstül a Hivatal soha nem használt hátsókijárata felé, amit kinyittatott és rendőri biztosítás mellett kimenekült az épületből de még Józsefvárosból is.

Rögtön meg is kapta tőlem Kocsis a Hátsóajtós Kisvitéz ragadványnevet, utalva arra, hogy épp pár héttel azelőtt tüntették ki a Corvin-közi Hős kamucímmel. Nos a Hős Kocsis lelécelt a tüntetés miatt a hátsóajtón. Komássy aztán szépen lebattyogott a testületi ülésteremből. és elvegyült a tüntető tömegben, ami végülis 250 főre bővült. Ha lakosságarányosan számolunk egyet, akkor ez egy 30 ezer fős országos tüntetésnek felel meg, ami azért elég jónak tűnik. Szóval tüntettünk, elmondtuk a beszédeket, de már közben jöttek oda hozzám az emberek, hogy a Komássy itt van a tömegben, miért nem szólal Ő is föl? Hátja. Nem áztattam, megvédtem a piszkos mundérját, hazudtam miatta. Azt mondtam, hogy beteg, a hangja is elment, örüljünk annak, hogy legalább beállt a tüntetők közé. Csakhát volt aki ezt bevette, de volt, aki meg nem. Bűzlött a sztori természetesen.

Maga a tüntetés szinte minden célját elérte: a kint levő emberek láthatták, hogy nincsenek egyedül, láthatták, ahogy Kocsis elmenekül, megérezhették végre, életükben először, hogy van ereje a tömegnek. Csak egy dolgot nem láthattak: az Ellenzéki Egység létrejöttét, és a Közös Harc meghirdetését Kocsis mielőbbi elüldözéséért. És ahogy a nap varázsa éjszaka, alváskor elmúlt, úgy érezték ezek az emberek magukat elárulva. Tudták, hogy én kitartó vagyok, és megyek MSZP nélkül is tovább, de az arányérzékük fölfogta: egyedül nem tudom Kocsist kiebrudalni, legföljebb lenyomva tartani, az pedig az Ő napról napra fenyegetett egzisztenciájukat nem fogja megmenteni. Így aztán lassan kezdtek ezek az addig bátor és kitartó emberek elszivárogni. Megkötötték a maguk különalkujait a hatalommal a mindennapi megélhetésükért cserébe. Ami fél év alatt egy sikeres és gyorsan fölívelő, nagy nyomást gyakorolni képes kerületi mozgalommá vált, egyszercsak a Komássy vezette MSZP árulása miatt lendületét vesztette.

Ha pedig még azt is hozzáteszzük, hogy megerősített Fideszen belülről jövő információnk voltak Kocsis kormányzat felé meneküléséről, akkor még súlyosabb a helyzet. Kocsis két irányba is megmozdult: honvédelmi államtitkári, és Miniszterelnöki Hivatali államtitkár-helyettesi pozícióról tárgyalt, és az opciót erre meg is kapta. Az utolsókat rúgta a fiú, ha a tüntetésen Komássy elkötelezi magát, akkor az Ellenzéki Mozgalom nagyjából perceken belül el is érte volna a célját. Kocsis lemond, elmegy a lázongó Nyolckerből a biztonságos államtitkári székbe, mi pedig azzal a lendülettel az időközi választást új, baloldali szavazók ezreinek segítségével simán megnyerjük. És akkor már másfél éve vezetnénk a Nyolckert, akkor leállítottuk volna a közbeszerzéseket, és az arra fordított milliárdokat sajáterős munkahelyteremtő beruházásokra fordítottuk volna, és akkor nem a szegénység és a bűnözés terjedne napról napról egyre tovább a kerületben, hanem megindult volna a társadalmi igazságosság és béke felé Józsefváros.

De nem ez történt. Komássy nem szólalt föl, elárulva ezzel mindazokat, akik az állásukat kockáztatták a tüntetésen való részvétellel, és akik többszázan hazamenve elmondták, amit tapasztaltak a kerületi MSZP és annak elnöke, Komássy Ákos jelleméről. A korábbi részben megírt Teleki téri Mutyi és a tüntetésen való nemfölszólalás baloldali emberek ezreit távolította el az MSZP-től. Ahelyett, hogy újabb társadalmi csoportokat sikerült volna bevonni a baloldali politika támogatására, ahelyett még azokat is el sikerült veszteni, akik megvoltak. Ja, éshogy miért is tette Komássy, amit tett? Nos egyetlen dologért. Kocsis a semmiből hirtelen létrehozott Komássynak egy tanácsadó testületi alelnöki állást, havi 250 ezer forint bruttó díjazással. Semmit nem kell csinálnia, érkezik a Júdáspénz minden hónapban, így elérte amit akart: nem kell dolgoznia, és biztos a megélhetése. Hogy ezért a pénzért hány ember sorsát fordította rosszra, hogyan árulta el a baloldalt, az Ellenzéket, és mindenkit, aki bátran harcolva a lemondás határáig üldözte Kocsist, az meg Komássyt nem érdekli.

És innen folytatom majd, mert ha azt hiszi a Kedves Olvasóm, hogy ennél már szarabb nincs, akkor mondom, de van. Frissítéssel fogom majd holnap reggel fölrakni a folytatást. Addig pedig álljon itt a Nyolcker MSZP egyetlen becsületes Képviselőjének nyilvános véleménye a tüntetésről:

Szili Balázs: "Szabó Gábor nem élt a jól bevált ingyen sör-virsli akcióval, nem adott reklámajándékot. Ezeknél sokkal többet nyújtott, a reményét adta vissza ezeknek az embereknek, a reményt, hogy jobb lehet az életük. Ez egy politikus számára nagy siker, de nagy felelősség is egyben!”

És még valami, ami tán fontosabb minden másnál: a Tüntetésen közfelkiáltással fogadtuk el pontonként JóVáros Törvényét, ami nem más, mint a számomra kötelező politikai program. Tessenek elolvasni, és végiggondolni, hogy vajon ebből mi nem volt Komássy Ákos és az MSZP számára elfogadható.

1. JóVáros nem tűri, hogy a Város Népe bőre színe alapján megkülönböztetésre kerüljön: mindegy honnan jöttél, ha lélekben és testben hozzánk megérkeztél és nálunk otthonra találtál.

 
2. JóVáros minden erejével a Város Népének boldogulásáért küzd: ereje és lehetőségei határáig biztos megélhetést, munkát, lakhatást, békességet és nyugalmat biztosít Polgárainak. 

3. JóVáros minden feladatát saját Népére támaszkodva végzi el: rájuk támaszkodva, velük együtt épít, vigyáz a közös javakra a rendre, a biztonságra, lehetőséget ad mindazon Polgárainak, akik azzal élni akarnak.

 
4. Ezért JóVáros nem vesz igénybe külső munkaerőt és szolgáltatásokat, míg saját erejéből azokat elvégezheti, a munkahely-teremtést és a lakhatás biztosítását tekinti legfontosabb feladatának. 

5. JóVáros nem emeli az égig a lakbéreket, nem tart el semmittevőket a Város Népének pénzéből: a lakbér összegét aszerint szabja meg, hogy az éppen elégséges legyen a bérlakások fenntartásához, és egy forintot sem költ másra ebből a pénzből.

6. JóVáros nem tart üresen lakásokat a városmegújításhoz és a krízis-ellátáshoz valóban szükséges néhány tucat bérlakáson kívül. Saját munkaerejével a lakásokat lakhatóvá teszi, szolgálati lakásként és pályázati úton, szociális rászorultság alapján bérbe adja a Város Népének. 

7. JóVáros mindent megtesz azért, hogy semmilyen helyisége üresen ne maradjon, a bérleti díjakat úgy szabja meg, hogy vállalkozásokkal teljen meg a Város, adó-, és bérleti díj-kedvezményeket ad mindannyiuknak, ha munkaerőt a Város Népéből alkalmaznak. 

8. JóVáros soha nem hoz olyan rendeletet, határozatot, mely saját, a Város Népe által elfogadást nyert Törvényével ellentétes lenne, és megsemmisít minden olyan korábbi döntést, mely e Törvénnyel nincs összhangban.

Hát ezt árulta el Komássy Ákos. És akkor majd folyt.köv.